Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

2006-02-03 / 28. szám, péntek

Gondolat - hirdetés 13 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 3. A szex és szerelem viszonyáról értekezik XVI. Benedek pápa első enciklikájában, melyben megállapítja „a teljességet csupán a másik iránti kizárólagos szeretet adja" Mit hoz számunkra Benedek? Szent Péter sokadik utódja híveinek körében XVI. Benedek pápa a közel­múltban bocsátotta ki első, a hívek és az érdeklődők által egyaránt kíváncsian várt enciklikáját. A Deus caritas est (Isten: szeretet) kezdetű apostoli körlevél­ben az egyházfő egyebek mellett azon sajnálkozik, hogy „az erosz, a testi sze­relem elvált az agapétól, az önzetlen lelki szeretettől.” H1ZSNYA1 ZOLTÁN A dokumentum kibocsátását azért is előzte meg akkora vára­kozás, mert a nyolc hónapja meg­választott, teológusként is jelen­tős pápa először szólt írásos for­mában a katolikus hívekhez, sőt „minden keresztényhez és jó szándékú emberhez is”. Encikli- kája ezért egyfajta programadó dokumentumnak és hitvallásnak is felfogható. Az új pápa elődjé­től, II. János Páltól származó szö­vegeket is beépített, amivel való­színűleg azt is szerette volna je­lezni: folytatja a lengyel pápa ál­tal megkezdett utat, a lassú, meg­hátrálásoktól sem mentes - és ko­rántsem a dogmarendszer és a kánonjog egészére kiterjedő - nyitás útját. Hogy valamiféle nyitásra van szükség a katolikus egyházban, azt ma már kevesen vitatják. A vallástól való elfordulás ugyanis hatalmas méreteket öltött korunk­ban, és a jó öreg Európában min­den jel arra utal, hogy ez a szeku- larizációs folyamat még tovább is fog gyorsulni. Mindeközben az is nyilvánvaló, hogy az egyház és a potenciális hívek közötti termé­keny kommunikáció hiányossága­it nem lehet pusztán a hívőjelöl­tekre hárítani. Ha a 21. század eu­rópai embere valamely egyház ta­nításaiban nem talál hiteles vála­szokat egyre égetőbb egzisztenci­ális kérdéseire, ha nem lel bennük lelki megnyugvást és a reális élet­re szabott erkölcsi normarend­szert, nem válik annak az egyház­nak a hívévé. XVI. Benedek a valós élet valós kérdéseit, úgy tűnik, észleli. A tör­téneti háttér, valamint az emberi nem alaptermészetének reális ér­tékelésére alapozott, szilárd, ám a gyakorlatban is érvényesíthető er­kölcsi támpontokat adó, hiteles válaszokkal azonban adós ma­radt. A teológus pápa levelében felhívja a figyelmet arra, hogy ko­runkban „a szexre redukált erosz már fogyasztási cikké vált, ame­lyet adnak-vesznek.” Pedig - állít­ja az egyházfő - „a teljességet csu­pán a másik iránti kizárólagos sze­retet adja”. Vagyis a szerelem, amely valóban kizárólagos. Nem hiszem, hogy lenne ma Eu­rópában olyan teljes életet élő, egészséges pszichéjű felnőtt em­ber, aki ezt tagadná. Csakhogy az ember nem a legtökéletesebb tel­jesség folyamatos megélésére lett programozva. A reális élethez minden korban hozzátartoztak a kisebb (és más természetű) örö­mök is. A humán kultúra nyomon követhető évezredei arról tanús­kodnak, hogy a társadalmi ren­dek, államalakulatok, szokásrend- szerek, erkölcsi világképek és val­Ha a 21. század embere az egyház tanításaiban nem talál hiteles válaszo­kat egyre égetőbb kérdé­seire, nem válik hívővé. lások kialakultak, változtak, egy­másba szövődtek és új értékren­dek mentén újraformálódtak, minden folyton forrott, módosult, csak az igaz szerelemből és a pőre nemi vágyból fakadó szexualitás egymás mellett élése maradt örök és változ(tat)hatadan. És ha hagy­ták: békés. Az alább csokorba szedett né­hány példával egyrészt a fönti állí­tásokat kívánom alátámasztani, másrészt pedig arra szeretnék rá­mutatni, hogy a szerelem nélküli szexuális cselekvés tiltása és ezzel párhuzamos folyamatos gyakorlá­sa még a pápaság sok évszázados történetében is rengeteg képmu­tatás forrása volt. Kezdjük talán Távol-Keleten. Például Kínában, ahol nemrég még a maoista puritanizmus min­den államvallásnál keményebb módszerekkel - és persze legalább olyan hatástalanul - védte a kom­munista ember méltóságát, már háromezer évvel ezelőtt államilag szabályozott nyilvánosházak üze­meltek. Ami persze a császári kincstár számottevő gyarapodását eredményezte. Indiában egy templom több száz „mennyei prostituáltat” is állományban tar­tott. E kéjnők - akiket isten szolgá­lóinak tartottak - legálisan persze csak az istenek evilági megteste­süléseivel, az uralkodóval és a bráhmin papokkal hálhattak vol­na, de hát a szükség (meg a zabo- lázhatatlan hivatástudat) olykor törvényt bont... Hérodotosztól tudjuk, hogy Krisztus előtt több száz évvel a ba- büoni prostitúció is a vallás védel­mében virágzott. A Melitta-kul­tusz nem ismert pardont: a babi­lóniai nők számára egyenesen kö­telezővé tette, hogy életükben legalább egyszer idegen férfival enyelegjenek. A bölcs vallás fájda­lomdíjként persze némi anyagi természetű elégtétel behajtását is engedélyezte a hitbuzgó fehérné­peknek. Az említett kultusz egyébként igencsak termékeny talajra talált a jelenleg oly szigorú erkölcsű muzulmán világban, ahol az egyszerű halandóknak már csupán néhány feleség enge­délyezett, és a nők számára se na­gyon mutatkozik más kitörési le­hetőség a „szerelmi” sokszögből, csak a hastáncosnői karrier. Me­litta dicséretében a leírások sze­rint leginkább a fáraók országá­nak lányai-asszonyai jeleskedtek. Noha igaz, az egyiptomi nők az ősi mesterséget nem egyszerűen csak a maguk, jobban mondva számos partnerük hosszú szakál­lára, hanem ízisz napistennek és a termékenység istennőjének, Ozirisznek a szakrális késztetésé­re űzték. A föníciaiak gyakorlata pedig hasonló volt a még ma is élő eszkimó szokásokhoz: úgy illett, hogy a vendégszerető férfiú a jö­vevénynek felajánlja lányát vagy feleségét. Tudni kell persze, hogy a vérbeli kereskedő nép - amely a pénz bevezetésével a sokszor csak nagy nehézségek árán nyélbe üt­hető barterügyletek elkerülését tette lehetővé a kéjsóvár emberi­ség számára - e felajánlást soha­sem gondolta anyagi ellentétele­zés nélkülinek. Az ókori görögök a kéjelgés kultiválásában is maradandót al­kottak. A városállamok polgárait már nem vallási eksztázisban fet­rengő papnők vagy repedt sarkú cafkák, sőt nem is kedves, ám pal- lérozatlan leánykák és faragatlan modorú kereskedőfeleségek, ha­nem művelt hetérák szórakoztat­ták - első lépcsőben énekszóval, muzsikával, tánccal és magasröp­tű költeményekkel, majd kimun­kált testük megannyi halmának és homorulatának rafináltnál rafi­náltabb felkínálásával. A korláto­kat nem ismerő Vénusz- és Ado- nisz-imádat i. e. 600-ban aztán Szolónt, a jeles államférfit arra késztette, hogy szabályozza a nyilvános paráználkodást - és végre Európában is felállítsa az el­ső állami bordélyházat. Az Örök Város népe már az ókorban is szorgalmasan áldozott Erósz oltárán, lett légyen ez az ol­tár fogadóban, cirkuszban, fürdő­ben vagy a meretrixek kéjmámor­ban úszó imaházaiban, a lupanari- umokban. Sokan állítják, hogy a rómaiak szinte mindent a görö­göktől vettek át, és a beton felfe­dezésén kívül semmüyen jelentő­sebb találmány nem fűződik a ne­vükhöz. Nos, ez vaskos tévedés! A bárca, a hatósági nyilvántartás is innen ered. Caligula császár vezet­te be, aki a prostitúcióra elsőként vetett ki adót. És a keresztény Ró­mában se változtak meg a viszo­nyok! (Itt terjedelmi okokból, saj­nos, át kell ugornunk néhány év­századot.) Fischer Lajos Roma caput mundi című dolgozatából arról szerezhetünk tudomást, hogy „Az 1526-27. évi római nép- számlálás adatai szerint az 55 Az 1526-27. évi római népszámlálás adatai sze­rint a város lakosságának mintegy 10%-át tették ki a prostituáltak. 000-es lélekszámú város lakossá­gának kb. 10%-át tették ki a pros­tituáltak.” A16. század Rómája te­hát - olvasható a tanulmányban - „egyidejűleg volt a keresztény vi­lág és a világprostitúció fővárosa.” Csoda-e hát, hogy olykor a Rómá­ban élő főpapok, sőt maguk az egyházfők is kísértésbe estek?! Marianna Beck A pornográfia gyökerei című művében írja: 1524-ben „Guilio Romano 16, kö­zösülő párokat ábrázoló jelenetet rajzolt a Vatikán falaira.” Meste­rét, Rafaellót pedig „egyszer fel­kérték rá, hogy egy vatikáni kardi­nális fürdőszobájának falait eroti­kus jelenetekkel díszítse.” Mindez ráadásul nem is számított devian­ciának. Fischer szerint a 15. szá­zad végén és a 16. század elején a „kereszténység történetében egye­dülállóan pozitív a szexualitás megítélése. A klasszikus görög és római irodalom hatására szalon­képes témává és kultúrát hordozó elemmé válik az erotika, megszű­nik a homoszexualitás tabu jelle­ge. Amíg a papság az előző évszá­zadokban a konkubinátussal (concubina: ágyas, vadházasság­ban élő nő - H. Z. megp játszotta ki a cölibátus intézményét, most a kurtizánok lépnek ebbe a szerep­körbe: az egyház számára elfo­gadhatóbb, ha papjai heti néhány alkalommal felkeresik »Vénusz lányait«, mint a konkubináikkal való, a házasságra emlékeztető tartós együttélés. A kurtizánok a társadalom felső rétegeinek elis­mert tagjai, szabad bejárással ren­delkeznek a pápai udvarba. Szám­talan püspök, érsek, VIII. Ince és VI. Sándor pápa ismeri el közös gyermekeik legalizálásával a hoz­zájuk fűződő viszonyt -VI. Sándor maga is egy üyen törvénytelen kapcsolatból származik.” És végül még néhány adat. Franciaországban a 13. század elején, a puritán Angliában már a 12. században, Hamburgban pe­dig 1292-ben engedélyezték a bordélyokat. Budapesten csak a 19. század közepén nyitottak meg az első kuplerájok. (Elgondol­kodtató, hogy a mélyen katolikus Habsburgok is bordélyházzal ju­talmazták a szabadságharc buj­dosóit feladó spicliket.) Persze korábban is virágzott már az ipar Magyarországon. Mária Terézia idejében ráadásul - no, nem mintha valaha is importra szorul­tunk volna - évente két hajórako­mány kitoloncolt szajha érkezett Bécsből. A fentiek tükrében tehát úgy tű­nik, Szent Péter sokadik utódja olyan erkölcsi normának való tel­jes megfelelésre buzdítja a harma­dik évezred katolikusait, amelye­ket a világtörténelemben még so­ha, egyetlen társadalomnak sem sikerült maradéktalanul betarta­nia. Azon közösségeknek sem, amelyeket elkárhozás terhe alatt erre intettek. Sőt, még azoknak sem, akik erre intették. Nem tudni persze, mit tartogat még... - mit hoz számunkra Benedek? 4 490,­Nokia 6230i i aktív színes kijelző (65 000 szín) i MMS, Triband, Bluetooth i GPRS, CSD, EDGE, Infraport, Push to Talk i beépített 1,3 Mpix.-es fényképezőgéppel Nokia N70 ■ aktív színes kijelző (262 000 szín) ■ UMTS, EDGE, GPRS, Push to Talk m Videohívás funkcióval ■ beépített 2 Mpix.-es fényképezőgéppel 9 990,­Csatiakozzon aT-Mobile-hoz, és telefonáljon, küldjön SMS-t, MMS-t csupán 1 koronáért } prQQfaFfttó' T * ‘Mobile ■ m Pre váš lepší svet. BP-6-10330

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents