Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

2006-02-28 / 49. szám, kedd

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 28. www.ujszo.com RÖVIDEN Mayer Judit a Múzeumi Szalonban Pozsony. Mayer Judit szerkesztő, műfordító, anyanyelvápoló lesz a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma beszélgetősorozata, a Múzeumi Szalon következő vendége. Életéről, pályájáról holnap 17 órától Miklósi Péter publicista kérdezi a múzeum székházában, a Brämer-kúriában (Žižkova 18.). (ú) Továbbképzés határon túliaknak Budapest. Felsőfokú, levelező tagozatos szakirányú képzésen vehetnek részt a határon túli magyar területeken dolgozó, főisko­lai vagy egyetemi végzettséggel rendelkező kulturális szakembe­rek tegnaptól Budapesten. A programot az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem együttműködésével a Magyar Művelődési Intézet szervezi. Az első évfolyamon húsz hallgató kezdheti meg tanulmá­nyait Erdélyből, a Felvidékről, a Vajdaságból, Kárpátaljáról, illetve a Muravidékről. A képzés az Illyés Közalapítvány és a Határon Tú­li Magyarok Hivatalának támogatásával valósul meg. (MTI) Fiatal alkotók munkái a Limes Galériában Művészet határok nélkül BORKA ROLAND Komárom. Határok nélkül cím­mel harminckét fiatal képzőmű­vész munkáiból nyűt tárlat a Limes Galériában. A Pro Arte Danubn Pol­gári Társulás által szervezett kiállí­tást a pozsonyi, illetve a budapesti Képzőművészeti Egyetem hallgató­inak munkáiból válogatták. „Meg­győződésem, hogy a világ dolgait mindig is a párbeszédek, a tiszta emberi érzések motiválta kézfogá­sok, barátságok vitték előbbre. Az egymásra figyelést szolgálják az ilyen típusú rendezvények. Megis­merni egymás vüágát, gondolkodá­sát és művészi önkifejezését min­denképpen gazdagodást jelent mindenki számára” - mondta Far­kas Veronika művészettörténész a tárlat megnyitóján. Kulturális sokszínűség jellemzi a kiállítást, merész és egyedi látás­móddal ábrázolt valódi figurákkal, formákkal. A legnagyobb és legim­pozánsabb tárgy a komor, sötét hangulatú, fémből készült kereszt­re feszített Jézus, amely Čech Gá­bor komáromi fémszobrász mun­kája. A tárlatot március 20-ig te­kinthetik meg az érdeklődők. A tárlatot 32 fiatal képzőművész munkáiból állították össze (A szerző felvétele) A prágai Nemzeti Marionett Színház vendégjátéka Mozart-opera bábokkal ELŐZETES A Wolfgang Amadeus Mozart születésének 250. évfordulója al­kalmából világszerte zajló ren­dezvénysorozat részeként Szlová­kiában is láthatja a közönség a szerző legismertebb operája, a Don Giovanni bábszínházi válto­zatát. A gyermekek és felnőttek számára egyaránt élvezetes, rend­hagyó előadást a prágai Nemzeti Marionett Színház 1991-ben mu­tatta be és azóta bejárta vele az egész világot. Több mint negyven fesztiválon és 3500 teltházas elő­adáson arattak vele viharos sikert- nem véletlenül, hiszen a báb­opera sikeresen ötvözi a mozarti zene zsenialitását a magas szintű cseh bábművészetet és a tipikus cseh humort. Az előadást Karel Brožek rendezte, zenéjét a svéd filharmonikusok játszották fel klasszikus barokk hangszereken, a librettó olaszul hangzik el, és a szereplők valamennyien egy mé­ter magas bábok. Szlovákiában két helyszínen mutatják be a Don Giovanni bábszínházi változatát: március 14-én, 19 órakor a Du- naszerdahelyi VMK-ban, március 16-án 18 órakor pedig az Érsekúj­vári VMK-ban. (vm) (Képarchívum) A kassai Márai Sándor Gimnázium diákszínpada hangulatos rendezvénnyel ünnepelt Köszöntő rejtett utalással A Szerenád szereplői és a gratulációt fogadó Bodon Andrea, a KGSZT vezetője Lám, mire jók a szavalóver­senyek! Tíz évvel ezelőtt egy kassai magyartanár és két gimnazista lány valami hatásosan reprodukálható szöveget keresett e bizarr versenysport iskolai fordu­lójára. Könyvlapozgatás közben vetődött fel egy színjátszó társulat ötlete. A tanárnő nem ijedt meg a nagy fától, fogta fejszéjét, és belevágta. JUHÁSZ KATALIN Bodon Andreának hívják ezt a fiatal tanárnőt, aki immár tíz éve vezeti a Márai Sándor Gimnázi­umban működő KGSZT csoportot (Kassai Gimnázium Színjátszó Társulata). Ez már önmagában hatalmas tett. Akinek manapság sikerül felkeltenie a diákokban (a fiúkban is!) a színjátszás iránti ér­deklődést, aki eléri, hogy tizen­évesek az iskolai kötelezők mellett több oldalas szöveget tanuljanak meg és hetente kétszer próbán töltsék délutánjukat, az előtt a leg­nagyobb színházi rendezőknek is le kell kapniuk kalapjukat. A KGSZT vakmerőén kezdett, elsőként a Padlás című musicalhez nyúltak, még mielőtt teljes lett volna a társulat. Az egyik srác azonnal kijelentette, hogy szere­pelni ugyan szeretne, de ne várja tőle senki, hogy bármit is memori­záljon. „Neked nem is kell, te le­szel a néma hóhér!” hangzott a ké­zenfekvő válasz. A fiú maradt, a színjátszó csoport gimnáziumi éveinek legemlékezetesebb idő­szaka lett, az előadás pedig 1996- ban elnyerte a legjobb zenés pro­dukciónak járó díjat a Jókai Napo­kon, ami első nekifutásra biztató eredmény. Mindezt az elmúlt szombaton tudtam meg, amikor a KGSZT tíz­éves születésnapját ünnepelte a Márai Stúdióban, egy „dramatur- giaüag” tökéletes, hangulatában bensőséges, családias rendez­vénnyel, melynek részeként a je­lenlegi csapat előadta Mrozek egyfelvonásos abszurdját, a Szere­nádot. Ezzel egyébként tavaly el­nyerték a Jókai Napok nívódíját, a rókát játszó Havasi Péter lett a leg­jobb férfi szereplő, Fecsó Szüárd díszlete pedig a díjnyertes kulisz- sza. Mára kiforrott, bárhol előad­ható produkció lett a Szerenádból, melynek tanulsága mostanában duplán is érvényes: a tyúkokat nem árt jól bezárni a tyúkólba, vagy legalábbis dróthálót húzni föléjük... Ilyenkor lehet igazán fel­mérni, mennyit fejlődtek a srácok egy év alatt. Elég, ha csak annyit mondok: többen közülük már a Thália Színház előadásaiban is szerepelnek. A szülinapi buli tulajdonképpen egész napon át tartott, délután a KGSZT eddigi produkcióit vetítet­ték le azok számára, akik annak idején lemaradtak róluk, nosztal­giázni akartak, vagy tíz évvel ez­előtti önmagukra voltak kíváncsi­ak. A Padlás vetítésén az egykori szereplők reakcióit nagyobb él­mény volt figyelni, mint magát a vásznat. Remekül mulattak magu­kon és egymáson, és persze a kriti­kai érzék is működött: minden ap­ró hibát azonnal kiszúrtak. A te­remben ülő közönség pedig ugyanúgy megtapsolt minden be­tétdalt, mint a felvételen jelen lévő nézők. Most pedig egy kis kronológia. A „félig mese, félig musical” után szlovákiai magyar költők verseiből és prózarészleteiből állítottak ösz- sze egy műsort, amint azt sejteni lehet, főleg a kisebbségi lét problé­máira fókuszálva. 2000-ben Márai Sándor születésének századik év­fordulóját szintén irodalmi össze­állítással ünnepelték, amelynek A jelenlegi csapat előadta Mrozek egyfelvonásos abszurdját, a Szerenádot, amellyel tavaly elnyerték a Jókai Napok nívódíját. Magyarországon is nagy sikere volt, a Határon Túli Fiatalok I. Kul­turális Fesztiválján a zsűri feszti­váldíjjal jutalmazta a produkciót. Az iskolában eközben egyre na­gyobb divatja lett a színjátszás­nak, két évvel később már a har­madik „nemzedék” próbálkozott valami újjal, Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meséjével, amellyel szintén eljutottak a ko­máromi országos megmérettetés­re, és a legkreatívabb előadás díját (A szerző felvétele) érdemelték ki. 2004-ben Heltai Jenő gyönyörű nyelvezetű mesejá­téka, Áz ezerkettedik éjszaka kö­vetkezett. A jelmeztervező átké­pezte magát „plasztikai sebésszé”, és török katonákat varázsolt a gimnazista lányokból, a csoporton belüli fiúhiány megoldhatóságá­nak ékes bizonyítékaként. Érde­mes volt bajuszt ragasztani, mert a KGSZT ezzel a darabbal meghí­vást nyert a zsámbéki színjátszó fesztiválra. Radnóti Miklós halálának 60. évfordulóját, valamint József Atti­la születésének centenáriumát már egy csapat határozott fellépé­sű, szépen artikuláló, érzékeny fi­atal várta. A „Nagy szárnyadat bo­rítsd ránk virrasztó éji felleg”, va­lamint az „így éltem s voltam én hiába” komoly hangvételük elle­nére szép sikert arattak itthon és Magyarországon egyaránt. A szombati koccintáskor vala­melyik gratuláló még legalább húsz-harminc évet kívánt Bodon Andreának a színjátszó társulat élén. Nem emlékszem, ki volt az, de a lelkembe látott. Persze én nem mernék ilyesmit hangosan ki­mondani. Úgyhogy csak rejtve utalok rá. Michael Baigent és Richard Leigh angol szerzőpáros plágiummal vádolja a világsikerű bestseller íróját Lopott a Da Vinci-kód? - két hetet szánnak a perre MTl-JELENTÉS Megtorpedózhatja A Da Vinci- kód filmváltozatának tavaszi vi- lágpremieijét, ha a Londonban most kezdődő perben az eljárást kezdeményező angol szerzőpáros­nak sikerül bebizonyítania, hogy a film alapjául szolgáló világsikerű bestseller írója, Dan Brown az ő könyvük alapödetét lopta el. Michael Baigent és Richard Leigh 1982-ben a Random House kiadónál publikálták a The Holy Blood and the Holy Grail (A szent vér és a szent Grál) című könyvü­ket, melyben azt a teóriájukat tá­lalták, hogy Jézus feleségül vette Mária Magdalénát, közös gyerme­kük is született, akinek leszárma­zottai köztünk élnek. Elméletük szerint a katolikus egyház minden eszközt bevetett, hogy megakadá­lyozza a titok napfényre kerülését. A vád szerint ugyanerre a hipo­tézisre építette fel Dan Brown pá­ratlanul izgalmas kultúrtörténeti detektívregényét. A fordulatos kri­miből csaknem 30 millió példányt adtak el a világon. A londoni legfelsőbb bíróság két hetet szán a perre. Amennyiben igazoltnak találja a felperesek állí­tását, minden valószínűség szerint elmarad A Da Vinci-kód május 19- re kitűzött világbemutatója. A fil­met, amelyben Tom Hanks, Audrey Tautou és Jean Reno ala­kítják a főszerepeket, Ron Howard rendezte - adta hírül az 123.hu. Dan Brownt honfitársa, Lewis Perdue író hasonló tartalmú felje­lentése miatt tavaly nyáron az Egyesült Államokban is bíróság elé idézték, de az amerikai per a megtámadott szerző felmentésé­vel végződött. Dan Brown (Fotók: képarchívum) Tom Hanks és Audrey Tautou A Da Vinci-kód forgatásán

Next

/
Thumbnails
Contents