Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-03 / 28. szám, péntek
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 3. www.ujszo.com RÖVIDEN A Böngésző nyertesei A Vasárnap 4. számában feltett kérdésre Sötétkék világ a helyes válasz. E héten az 500-500 koronát Mészáros Magdolna kassai, Gregor Imre sókszelőcei és Lengyel István dunaszerdahelyi olvasónk nyerte. Gratulálunk! Ismeretlen Malevics-festmény? Az ukrajnai Csamivciben egy, a közelmúltban előkerült festményben a szakértők Kazimir Malevics szovjet-orosz absztrakt festő művét vélik felfedezni. A fekete keresztet és vörös négyszöget ábrázoló festmény egy nyolcvanéves helyi lakos padlásáról került elő, aki Anatolij Fegyirko festőnek ajánlotta fel megvételre. A festmény igen rossz állapotban van, mivel eredeti tulajdonosa, a huzat ellen védekezve, a vásznat több alkalommal az ablakkeretre szegelte. A festményen nincs aláírás, ám ukrán és lengyel szakemberek egyöntetű véleménye szerint a képet vagy Malevics, vagy valamelyik tanítványa festette. Az előzetes becslések szerint a festmény tízmillió eurót ér. (MTI) GYERMEK KÉPZŐMŰVÉSZETI VERSENY A Duna Menti Tavasz szervezőbizottsága a Duna Menti Tavasz fesztivál alkalmából gyermek képzőművészeti versenyt hirdet azzal a céllal, hogy a képzőművészeti adottságokkal rendelkező általános iskolás gyermekeket vizuális gondolkodásra ösztönözze, hogy azok a játék örömével tapasztalják meg az adott képzőművészeti műfajok kifejezésbeli tartományait. A versenybe, alkotásaikkal az alapiskolák diákjai jelentkezhetnek a következő kategóriákban: I. kategória 1-^4. évfolyam D. kategória 5-9. évfolyam. Versenyfeltételek: ♦ Csak A3-as és A2-es formátumú rajzlapra készült alkotásokat fogadunk el, illetve csak ezeket fogja bírálni a szakmai zsűri!!! ♦ A beküldött munkák készülhetnek rajz- és festészeti technikákkal, tematikaüag kötetlenül. ♦ Figyelem: a beküldött munkákat a Csemadok Művelődési Intézete nem küldi vissza! Beküldési határidő: 2006. április 21. Cím: OV Csemadok Bacsákova 240/13 P. O. BOX 16., (tel.: 031/552 24 78), 929 01 Dunajská Streda Az eredményhirdetésre - a szakmai zsűrizést követően a Duna Menti Tavasz fesztiválon kerül sor. A Patria radio ketnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MUSORAJANLO A szombati műsor a Hétről hétre c. zenés, publicisztikai magazinnal indul, reggel héttől. Szólunk arról, hogy a héten beiktatták hivatalába - az ország új védelmi miniszterét, s hogy Budapesten a hét végén tartotta közgyűlését a Hivatásos Zenészek Világszövetsége. A magazin negyedik órájában fő témánk a téli olimpia, ugyanis egy hét múlva az olaszországi Torinóban elkezdődnek a XX. Téli Olimpiai Játékok. A stúdióban arról beszélgetünk, mely országok a legesélyesebbek az éremszerzésre, és milyenek a szlovák hokisok győzelmi esélyei. Fél 12-kor kezdődik Miklósi Péter Délidő című társalgó műsora, amelynek vendége Csáky Pál miniszterelnök-helyettes, az MKP alelnöke lesz. A déli hírek után Nótacsokor, majd a Téka jelentkezik, amely nagy írók leszármazottak, rokonait mutatja be. Egy régebbi felvételről hallhatják Madách Imre rokonát, Vály Püoskát, akinek a testvérei még találkoztak Madách édesanyjával. Beszélgetünk Madách Imre egyenes ági leszárma- zottaival is, akik Besztercebányán élnek, és sajnos már nem tudnak magyarul, valamint megszólal Mikszáth Kálmán dédunokája, akit szintén Mikszáth Kálmánnak hívnak. Lazítani címmel 15 órától kezdődik kabaré-összeállításunk A 16 órai hírek után Köszöntő, utána Anyanyelvűnk, majd közvetítésünk utolsó fél órájában, a Napzártában összefoglaljuk a legfontosabb eseményeket. Vasárnap hírekkel és sportösz- szefoglalóval indul a műsor 7 órakor. A műsorajánlat után Kalendárium c. rovatunk jelentkezik, majd visszatérünk a hét politikai eseményeihez és elhangzik heti jegyzetünk. A 8 órai hírek után református műsorral váija a hallgatókat a Világosság, Somogyi Alfréd apácaszakállasi lelkipásztor a hamis bíró példázatáról elmélkedik. 8.35- től komolyzenei vetélkedőnk, az Aki tudja, úja meg jelentkezik. 9 órakor hírek,. sporthírek, majd gyermek- és ifjúsági műsorunkat közvetítjük. Az e heti Randevúban Óz, a nagy varázsló kalandjai után Sulilesen című rovatunkban a Komáromi Ipari Középiskolába látogatunk. Ezt követően bemutatjuk Takács Bálintot, a feltörekvő dobos zsenit, majd szólunk a világhírű dzsesszgitáros, Gadó Gábor szlovákiai koncertjeiről. Vasárnapi vendégünk a megzenésített verseket előadó Industria Duó. A déli hírek után a Nótacsokrot közvetítjük. 13 órakor a közép-európai nemzetiségi stúdiók magazinja, a Térerő jelentkezik, amely e héten a Szabadkai Rádióban készült. Németh Ernő riportműsora hangzik el a város Népszínházának történetéről, a jelenlegi körülményekről és a tervekről. 14 órakor hírek, majd Kaleidoszkóp. A műsor központi témája az iskola és a tanítás. Először a jókai Gregorovits Lipót Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolába látogatunk, ahol Kovács Erika igazgatót kérdezzük az iskola helyzetéről és jövőjéről, ezt követően megszólal egy anyuka és a kislánya, Budai Katalin és Budai Katika is. Végül egy Amerikában élő, pozsonyi származású fiatal tanárnő, Protics Katalin beszél munkájáról és hétköznapjairól. 15 órakor a Nevelők fóruma jelentkezik, melyben foglalkozunk a DIFER-programmal, illetve alkalmazásának lehetőségeivel; bemutatjuk Az óvodai testnevelés alapjai című módszertani kiadványt, és Dusza Árpád Algoritmusok Pascal nyelven című tankönyvét ajánljuk azoknak, akik informatikából fognak érettségizni. Fél négytől Hazai tájakon c. néprajzi összeállításunkat közvetítjük. Vasárnapi adásunk a Köszöntő és a Napzárta után, 18 órakor ér véget, (bodri) Michael Haneke legújabb filmje, a Rejtett az Európai Filmakadémia több díjával érkezett hozzánk Videokazetták véres csirkefejjel Újabb nagy dobással rukkolt elő Michael Haneke. Aki jó néhány filmen tül volt már, amikor legnagyobb nemzetközi sikere, A zongoratanárnő című, igen brutális filmdrámája kapcsán tájainkon megtanultuk a nevét. Annak a filmnek persze nem akármilyen alapja volt: az azóta irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Elfriede Jelinek regényéből készült a forgatókönyv. TALLÓS1 BÉLA Február 9-én mutatják be a hazai mozik Haneke legújabb, tavaly készült filmjét, a Rejtett (Caché) című pszichothrillert, amelyet az Európai Filmakadémia öt kategóriában is a legjobbnak tartott. Megkapta a legjobb film, a legjobb rendező, a legjobb férfi színész, a legjobb vágó díját és a kritikusok Fipresci-díját is. Haneke a Rejtettel már Cannes- ban is tarolt, ott a legjobb rendezés és a Fipresci-díjon kívül az ökumenikus zsűri elismerését is elnyerte. Felkaphatnánk a fejünket, hogy egy thrillernek ítéltek oda ennyi Európa-díjat. A Rejtett valójában nem hordozza a pszi- chotriller műfaji jegyeit, nincs benne se gyilkolászás, se akció, nincsenek benne harcos-mozgalmas cselekménysorok, jól belegondolva igazából még csak erőszak sincs benne, mégis mindvégig transzban tartja az embert. Haneke ugyanis, aki nem folytatott rendezői tanulmányokat, filozófia-pszichológia szakon végzett, nagyon tud valamit az emberi lélekről. Valami olyasmivel tudja manipulálni a nézőt, ami Jobboldalt a Rejtett két főszereplője: Daniel Auteuil és Juliette Binoche (Képarchívum) utánozhatatlan, mint ahogy Hitchcock tudott félelmet kelteni hétköznapi jelenetekkel. Haneke is borzolja az idegeket, és ő is a legegyszerűbb képsorokkal; néha olyan banális eseménnyel, amely más filmben, más rendezői kézírással rém unalmasnak tűnne, sőt lenne is bizonyára. Hanekénél például egy olyan képsor is hatásos tud lenni, amelyben hosszú percekig nem látunk mást, csak ahogy a főhős (Dániel Auteuil alakítja) bejön a sötét hálószobába, leül az ágyra, és lehorgasztott fejjel gubbaszt. Bár a kamera sokáig csak ezt a görnyedt, magába roskadt férfit mutatja hátulról, mégis van valami a vászon és a nézőtér között a levegőben - természetesen valami abból is vegyül bele, hogy Dániel Auteuil kitűnő színész, ahogy mondani szokás, még a háta is színész. A lassúság, „a semmi sem történik, mégis feszül az idegrend- szerünk”-állapot jellemzi végig a Rejtettett. Haneke ugyanis kuk- kolós filmet forgatott, az eseményeket rejtett kamerával követő filmet. Megbújunk valamüyen leshelyen és figyelünk, mozdulatlanul órákon át. Figyeljük a semmit. Azt, hogy semmi sem történik. Stírölünk kívülről egy lakást, és várjuk, hogy bejöjjön valaki meg valami a képbe. És közben izzik bennünk az energia, megemelkedik az adrenalinszint. Már-már elmennénk az ürességből, megkérdőjeleznénk, hogy mit ülünk itt, amikor aztán csak felcsigáz valami. A főhősnek,' aki egy televíziós műsor vezetője, küldenek egy videokazettát, amelyen őt és a lakását figyelik rejtett kamerával. Aztán még egy videokazettát kap - a csomagolópapírra véres gyerekarcot rajzoltak. Később jönnek a névtelen telefonok, majd egy újabb kazetta, amelyen a kamera egy vidéki házhoz közelít, ahol a főhősünk felnőtt. És egy újabb rajz: egy véres csirkefej. Innentől kezdve hősünk tudja, mi történik vele, de a titkát nem akarja elárulni a feleségének (Juliette Binoche), mert azzal elhallgatott múltját fedné fel. Váratlanszerű- en szakadnak félbe jelenetek, cserélődnek a helyszínek, sokszor nem is tudjuk, miért látjuk, amit látunk, például a házaspár fiának az úszásedzését, vagy amikor a tizenkét éves fiúcskát egy sötét résben bevágják, s homályosan olyasmit látunk, hogy szét- ken-elken valamit az arcán... később kiderül, hogy ez egy kulcsjelenet a filmben. A szorongás egyre nő. Natúr, lecsupaszított, nem stúdiószagú felvételek támasztják alá a nyers félelmet. S ekkor nagy hirtelen, elindul a stáblista. A legérdekesebb ponton egyszer csak vége lesz a vetítésnek, ezt érezzük mi, nézők. Mivel a történet azon a ponton, ahol Haneke befejezte, nem ér véget. A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjét vette át tegnap Quittner János Csáky Pál miniszterelnök-helyettestől „Összetett volt az élet, de jön a nyugalom” MISLAY EDIT Pozsony. A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével tüntette ki tegnap Csáky Pál miniszterelnökhelyettes Quittner Jánost, aki a magyar néptáncművészetet szolgálja immár negyven éve, tartózkodjon bárhol a világban: Szlovákiában, Németországban, Magyarországon vagy Ausztráliában. Ä négy évtized alatt táncolt, koreográfiákat készített, rendezett, 105 falut bejárva gyűjtötte és feldolgozta a felvidéld magyar táncokat. Az Ifjú Szivekből kiválva ő volt a Szőttes egyik alapítója, amellyel egy tucat egész estés műsort állított színpadra. Csáky Pál elmondta, neki a Quittner név évtizedek óta két dolgot jelent: egyrészt elefántcsont- tornyot, másrészt világítótornyot. , Jla valaki valamit letett az asztalra, és beírta magát a szívünkbe, akkor az te vagy. Köszönjük az energiát, az alkotómunkát, köszönünk mindent, ami a koreográfiáid révén megjelent a színpadokon, de leginkább azt a Quittner-lenyo- matot köszönöm, ahogy te az őseinktől kapott örökséget átültetted a szívünkbe és a lelkűnkbe. Köszönöm, hogy egy értékes életművet tettél le elénk és az egyetemes magyar kultúra asztalára.” Quittner János, aki idén szeptemberben ünnepli hatvanötödik születésnapját, a kitüntetés hagyományos márciusi terminusa előtt, „soron kívül” vette át az Ezüstplakettet, néhány nap múlva ugyanis tíz hónapra Ausztráliába, Melbourne-be utazik, ahová életének egy jelentős szakasza és ottani táncszínháza is köti. A kitüntetés kapcsán elmondta: „Nagyon megtisztelve érzem magamat, hogy itt gondoltak rám, mert én itt vagyok otthon.” S bár már évek óta a magyarországi Sérfenyőszigeten lakik, és szeret ott lenni, „mert jó emberek lakják”, a gyökerek ide kötik, és nem eresztik. „Csökönyösen ragaszkodom a fajtámhoz.” Mint ahogy ahhoz is ragaszkodott, hogy a közelmúltban Ausztráliában megjelent művészeti lexikon róla szóló szócikkében ott legyen: ő szlovákiai magyar. Arra a kérdésre, melyek azok a dolgok, amelyeket pályafutásában a legmeghatározóbbnak, legfontosabbnak tart, Quittner János gondolkodás nélkül válaszol: „Idehaza a legeslegfontosabb a Szőttes volt. Nekem az együttes a családom, a mindenem volt. Bár az előző állomások is érdekesek. Én tulajdonképpen akarva-akarat- lanul lettem táncos.” A régi rendszerben ugyanis a koreográfusrendező családja „osztályellenségnek” számított, így az édesapja bölcs döntéssel művészeti iskolába adta be a fiát, mondván, ott senkinek nem lesz útban. S hogy mit köszön Ausztráliának? „Azt, hogy elkezdtem rendezni. Én semmiben nem tartom magam egy csúcsnak, de jó szakember vagyok. Az ausztráliai táncszínházam 1985-ben indult, videón elég sok ott készült műsorom megvan. Ez volt az a társulat, amelyik a honvágyamat tolmácsolta. Két évet koreográfiaelméletet is tanítottam ott, tolmáccsal. Idehaza csak tavaly gondolták úgy a tánc- művészeti főiskolán, hogy érdekes volna, ha üyen előadásokat tartanék. Magyar nyelvterületen üyen felkéréssel eddig még nem fordultak hozzám. És ezt nem panaszként mondom.” A kitüntetés átadása után Quittner János a Csáky Pállal folytatott kötetlen eszmecserében az eltelt évtizedek eseményeit számba véve így sommázta pályafutását: „Összetett volt az élet, de most már, novemberben jön a nyuga-. lom”. Novembertől ugyanis a koreográfus-rendező hivatalosan is nyugdíjas lesz, és úgy tervezi, ez lesz az utolsó ausztráliai útja, aztán már végérvényesen hazatér, megpihen. Nem biztos persze, hogy ezt a pihenést készpénznek kell venni, hiszen Quittner János saját bevallása szerint nem tud egy helyben ülni. És az alkotó energiáját nem biztos, hogy nyugdíjba vonultathatja. Quittner János a kormányhivatalban vette át Csáky Páltól a kitüntetést (Somogyi Tibor felvétele)
