Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-25 / 47. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 25. Vélemény és háttér 7- Ott az alkoholista eszkimók laknak. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) HÉTVÉG(R)E A szobában lakik itt bent? TALLÓZÓ ilMiiminaiiiiMHiliMM /MAGYAR HÍRLAP Ion Iliescu szerint minden reális esély megvan arra, hogy Románia a jövő év elején csatlakozzon az Európai Unióhoz, ám ha az unió esetleg mégis másként döntene, az sem tragédia. A volt román államfő az EU bővítése kapcsán az elmúlt hónapokban tapasztalt kedveződen jelenségek, az alkotmányról szóló franciaországi és a hollandiai népszavazás kudarca kapcsán Ion Iliescu azt mondta, nem hiszi, hogy a 2007-re tervezett román és a bolgár csadakozást ez hátráltathatja, hiszen e két ország felvételéről már döntöttek a 10+2-es csadakozás elhatározásakor. Szerinte ugyanakkor a későbbi bővítéseket valóban kedveződenül befolyásolhatják az EU-ban kialakult politikai viták. Ami a romániai magyar kisebbség helyzetét illeti, az exelnök úgy vélte, Romániában nincs probléma ezen a területen, így ez az EU-csatlakozást sem hátráltathatja. „A meglévő törvényhozói és intézményi keretek megoldást jelentenek a romániai kisebbségek helyzetére. Románia egyenesen példa lehet, ha megnézzük, müyen fokú a nemzeti kisebbségek képviselete a bukaresti parlamentben, vagy a helyi adminisztrációban”. Kitért arra, hogy kisebbség és többség viszonyában mindig vannak gondok, de ez Romániában nem valódi politikai probléma, és az ország mindenben illeszkedik az EU közösségi joganyagában támasztott követelményekhez. Azzal kapcsolatban, hogy Romániában komoly viták alakultak ki a kisebbségi törvény tervezete körül, hangsúlyozta: két kérdés, a kisebbségek státusa és a kulturális autonómia ügye nincs rendezve. Szerinte csak megfogalmazásbeli viták alakultak ki, nem az alapelveket vitatják, mert azoknak széles körű törvényhozási és intézményi bázisuk van. „Miért kellene olyan autonómiát biztosítanunk bármely romániai kisebbségnek, amüyen Dél-Ti- rolban működik? Másokon sem kérjük számon, hogy nem a román példát követik. A román megoldás talán a legjobb Európában, egyetlen európai államban sem talál arra példát, hogy az ország parlamentjében valamennyi nemzeti kisebbség képviselteti magád’ - jelentette ki Iliescu. Hozzátette: boldog lenne, ha a szomszédos országokban kisebbségben élő románok ugyanolyan lehetőségeket élveznének, mint a romániai kisebbségek. B92 A Medium Gallup közvélemény-kutató iroda felmérése szerint a szerbiai polgárok több mint 70 százaléka ellenzi Koszovó függetlenedését. A belgrádi rádió közlése alapján a polgároknak csak 6 százaléka támogatja ezt az opciót. 41 százalékuk támogatná, hogy Koszovó autonómiát kapjon Szerbia keretem belül. 12 százalékuk pedig azt, högy Koszovó olyan státust kapjon, mint 1999 előtt, tízszázalék szerint Szerbia és Montenegró állam- szövetségén belül Koszovónak köztársasági rangot kellene kapnia. Ugyancsak tíz százaléknyi válaszadó szerint lenne elfogadható Koszovó etnikai alapon történő felosztása. Létezik-e vajon tudományos magyarázat arra, hogy miért a magyarok lakta területeken, hogy még pontosabbak legyünk, miért a Csallóköz területén találták meg az első H5N1 típusú madárinfluenzával fertőzött madarakat Szlovákiában? NAGY ANDRÁS Talán fogadjuk el magyarázatnak azt, hogy Simon Zsolt, az ügygyei a legtöbbet foglalkozó kormánytag magyar, ezért a madaraknak is magyarok lakta területen kellett leesniük, mert ennek így dupla PR-értéke van. Ennyi hatalma azért legyen már egy miniszternek. Bősön kívül a Slov- naftban is találtak döglött madarakat, de a kőolaj-finomító is magyar anyavállalat tulajdonában van, sőt a Csallóköz területén fekszik, tehát ugyanúgy érvényes a fenti definíció. Több nagyvállalat belső közleményben tudatta alkalmazottaival, mi a pontos teendő, ha elhullott madárral vagy egyéb szárnyassal hozza őket össze a sors. MTI-F1GYELŐ Új elképzeléssel állt elő az iráni atomprogram okozta válság megoldására egy brüsszeli központú nemzetközi szakértői csoport: eszerint engedélyezni kell Iránnak, hogy saját területén végezze az urándúsítást, de csak 5-7 évi átmeneti idő után, s megfelelő ellenőrzés mellett. A Nemzetközi Válságcsoport (ICG) jelentése szerint a zsákutcából való kilábalásra továbbra is az oroszok ajánlata nyújtaná a legjobb megoldást. Eszerint az iráni uránt Oroszországban dúsítanák, s onnan szállítanák vissza a közép-keleti országba. Ám Teherán habozik elfogadni ezt az ajánlatot, s már előre jelezte: még ha így döntene is, odahaza mindenképp folytatná az urándúsítási tevékenységet „kisebb” méretekben, kutatási célokra. (Irán elvüeg saját, most épülő nukleáris erőművei számára akar hasadóanyagot előállítani az urándúsítás segítségével, de a Nyugat attól tart, hogy a valódi cél nukleáris fegyverek készítése.) Egyelőre az egyik pozsonyi édességgyár volt a legjobb, mely egyebek mellett kitért arra is, hogy ha meglátnak egy madártetemet, először arról győződjenek meg, hogy a szél a madár irányából fúj feléjük, vagy fordítva. Az esetleges oldalszélről nem tettek említést. Bár Simon Zsolt már többször figyelmeztette a jónépet, hogy a veszélyeztetett területeken tessék bezárni a tyúkokat a tyúkólba, vagy hálót feszíteni föléjük, vagy valami hasonlót, egyébként a szárnyasok el lesznek pusztítva. Mivel az embereket ez nem nagyon hatotta meg, mondhatnánk, fütyültek a miniszter fenyegetéseire, megpróbálom máshonnét megközelíteni a dolgot. A kórral kapcsolatos figyelmeztetés már réges-ré- gen megjelent a magyar irodalomban is. 1848 februárja környékén valószínűleg tombolt a gyilkos vész, viszont az akkori újságok nem mertek írni róla. Tudják, a Habsburgok alatt kemény cenzúra volt. Viszont híres költőnk, a szabadság bajnoka, így jellemezte a családi házuk környékén kialakult helyzetet: „Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend, A szobában lakik itt bent? Lám, csak jó az isten, jót ád, Hogy fölvitte a kend dolgát!” A brüsszeli jelentés szerint az orosz ajánlat valószínűleg nem ér célt: Irán mindenképp folytatni fogja saját urándúsítási programját. Ebben az esetben az utolsó diplomáciai lehetőség a válság kezelésére az ICG által javasolt módszer. A terv értelmében a nemzetközi közösség egyértelműen elismerné Irán jogát ahhoz, hogy saját területén végezzen urándúsítást. Ennek fejében Teherán a kezdést elhalasztaná 5-7 évvel, korlátozná annak mértékét, s elfogadná a szigorú ellenőrzést. A három szakaszból álló terv első periódusában, az első 2-3 évben minden urándúsítási tevékenységet felfüggesztenének, az erre szolgáló iráni létesítményeket a Nemzetközi Atomenergiaügynökség (NAÜ) lepecsételné, azaz működésüket megakadályozná. Ennek fejében az EU bővítené kereskedelmi kapcsolatait Iránnal, s engedélyezné, hogy európai cégek bekapcsolódjanak az ottani atomerőmű-építésekbe. A következő, 3-4 éves szakasz a bizalomépítést szolgálná: Magyarán Petőfi Sándor édesanyja valószínűleg meghallgatta az akkori mezőgazdasági miniszter figyelmeztetését, s szépen a kór idejére beköltöztette a tyúkot a szobába, nehogy megfertőződjön. De Petőfi nem hagyta ennyiben a dolgot, mert ugye százszázalékosan nem lehetett biztos abban, hogy a madár már nem fertőzött, s ha most egy hét alatt jut ide Angliából a válasz, vajon meddig tarthatott 150 éve? Éppen ezért, mivel fennállt a veszélye annak, hogy más állatok is megfertőződnek, ha érintkeznek a tyúkkal, Petőfi kutyájukat is figyelmeztette: „Morzsa, Kedvet ne kapj a tyúkhusra, Élj a tyúkkal barátságba’...Anyám egyetlen jószága.” Egyeseknek kétségei támadhatnak afelől, hogy Petőfi valóban erre gondolt-e, de kérem! Mivel magas szintű irodalomról volt szó, mégsem írhatta le Petőfi, hogy: „Morzsa, meg ne edd a tyúkot, mert nemcsak neki, hanem neked is véged lesz a H5N1 miatt”, meg ez így nem is rímelt volna. Tehát kedves olvasók, akik egyben esetleg szárnyasokat is tenyésztenek. Ha Simon Zsoltra nem is, legalább Petőfi Sándorra hallgassanak egy cseppet. Irán újrakezdhetné az urándúsítást, de csak laboratóriumi körülmények között, kutatási célból. A NAÜ pedig szigorú ellenőrzéseket végezne, hogy meggyőződhessen arról, a teheráni vezetés nem folytat eltitkolt, katonai célú tevékenységet. Végül, a harmadik szakaszban Irán elkezdhetné az ipari mértékű urándúsítást - de továbbra is a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség felügyelete alatt. Az ICG szerint a mézesmadzag és a furkósbot megfelelő „keverékének” megtalálásával mindez kivitelezhető, s ráadásul nincs megfelelő alternatíva. Ugyanis ha nem valósul meg sem az orosz elképzelés, sem az általuk javasolt terv, akkor vagy egy észak-koreaihoz hasonló helyzet jön létre, amikor Irán titokban s minden nemzetközi ellenőrzés nélkül készít atomfegyvereket, vagy a nemzetközi közösség katonai csapást mér az országra, hasonlóan az irakihoz, csak éppen még annál is sokkal súlyosabb nemzetközi következményekkel. A mézesmadzag és a furkósbot megfelelő „keverékének" alkalmazását javasolják Jobb híján hagyják az iráni dúsítást? KOMMENTÁR Írország már nem idegen S1DÓ H. ZOLTÁN Amíg Németország és Ausztria ok nélkül szinte retteg a közép- és kelet-európai munkavállalóktól, addig a nálunk is gomba módra szaporodó ír pubok, na meg a Guinness sör révén egyre közelebb kerülő Írország egyenesen csalogatja a lehetőségre vágyó, angolul tudó polgárainkat. Az Allskills ír ügynökség e héten Pozsonyban ismertette részletesen az álláslehetőségeket, és a folyamatos munkaerőexport érdekében rövidesen állandó kirendeltséget nyit a fővárosban. A legnagyobb kereslet a szigetországi munkáltatók részéről a számítástechnikai szakemberek, az építőipari, a szállodai, továbbá a kiskereskedelmi és az egészségügyi alkalmazottak iránt mutatkozik. Például csak Dublinban legalább 700 számítástechnikai szakembert keresnek, további 5000-re pedig a vendéglátásban van szükség. A máris legalább 10 ezer szlovák polgárnak munkát adó országban a fizetések is ígéretesek. Elég, ha csak a 8 eurós minimális órabérre gondolunk, ami havi 47 ezer koronának felel meg, azonban ennél még a kevésbé képzett dolgozók is többet kapnak, átszámítva átlagosan 60-80 ezer koronát. Ä munkahelyek felsorolásából kitűnik, hogy elsősorban a tudásigényes műszaki és egészségügyi képzettségű emberekre tartanak igényt, másodsorban pedig a vendéglátásban, szállodaiparban szükséges kiszolgáló személyzetre. Az előbbi kategóriából, különösen a számítástechnikai szakemberekről nálunk szintén hiány mutatkozik, ellenben az idegenforgalomhoz kötődő vendéglátás még sajnálatosan kevés dolgozót tud felszívni. Ez egyrészt Szlovákia ismeretlenségének, elégtelen propagandájának, másrészt a hazai szolgáltatások alulfejlettségé- nek következménye. Míg a 25 tagú Európai Unióban a szolgáltatások foglalkoztatják az emberek több mint 70 százalékát, addig nálunk ez a mutató 62 százalék alatti. Pedig sokkal olcsóbb egy vendéglátó-ipari munkahely teremtése, mint mondjuk egy állás az autógyártásban. A honi szolgáltatások alulfejlettségével magyarázható a következő tény is. A párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet szerint 2010-ig évi 5 százalékkal nőhet az ír gazdaság, ami évente 50-60 ezer új munkahely teremtésével jár. Ezzel szemben a népesebb Szlovákia még ennél is gyorsabb, 6 százalék körüli gazdasági növekedést produkál, mégis az ír 50-60 ezer helyett évente alig 40 ezer új állást hozunk létre. Hiába, mi még mindig az ipart, ezen belül az összeszerelő üzemeket erőltetjük, miközben a szolgáltatások jóval több munkalehetőséget kínálnak. A képet az teszi teljessé, hogy míg az autógyártókat az állam csalogatja be az országba, addig a vendéglátó-ipari egységek nyitása kizárólag a helybéli polgárok vállalkozó kedvétől függ. Márpedig vállalkozó kedvnek többnyire híján vagyunk, ezért inkább Írországba megyünk. A történet akkor végződhet happy enddel, ha a szigetországban dolgozó honfitársaink néhány év elteltével ékes angol nyelvtudással és némi megtakarított tőkével felvértezve hazajönnének, és az ott szerzett tapasztalatukat immár hazájukban kamatoztatva vinnék tovább az ír gazdasági csodát. Olcsó húsnak... MOLNÁR IVÁN Olcsó húsnak híg a leve - ismerték el e héten maguk a hazai húsfeldolgozók is. Magyarul, csak a jóisten, na meg a gyártók tudják, hogy virsli, szafaládé, kolbász, szalámi megnevezéssel mi mindent tukmálnak ránk nap mint nap. Mindezt nyugodtan megtehetik, hiszen a vásárlók nagy része gondolkodás nélkül pakolja tele a hűtőjét, és legfeljebb otthon nézi meg, mit vett. Mibőí van a párizsi? A sertéshús alig a felét teszi ki, a többi szójafehérje, emulgálószer, ditrifoszfát, szőlőcukor, antioxidán- sok, ízfokozók, füstaroma, színezék. És persze sok-sok víz, amit már csak akkor veszünk észre, amikor hazavisszük, és facsarni lehet belőle. Nem csoda, ha egy-egy „akciós” vásárlást követően kutyánk, macskánk is fintorogva hagyja ott az ódadobott szalámit. Mindez azonban márciustól a múlté - ígérik a húsfeldolgozók. Jövő szerdától lényegesen jobb minőségű termékekkel lépnek a piacra, cserébe azonban a negyedével emelik áraikat. Mindennek szerintük persze semmi köze a madárinfluenzához, a drágulást egyedül az uniós előírásoknak „köszönhetjük”. Azt már csak mellékesen jegyezték meg, hogy a minőségjavítása nem azt jelenti, hogy ezentúl nem használnak szóját, csak kevesebbet. Képzelhetjük, mennyi hús lehet jelenleg a szalámikban, ha a mostani receptmódosítás miatt kilogrammonként 30-50 koronás drágulással fenyegetnek. Az áldatlan helyzethez hozzájárultak azonban a nagy üzletláncok is. Az elmúlt években egyre nagyobb nyomást gyakoroltak a termelőkre, hogy csökkentsék áraikat. A gyártók képtelenek voltak versenyezni az olcsóbb külföldi termékekkel, így levitték az árakat, cserébe azonban silányabb termékeket dobtak piacra. Ennek köszönhetően az elmúlt öt évben nagyjából 25 százalékkal csökkentek az árak, vagyis a mostani döntéssel a 2001-es árakhoz térünk vissza. Azonban még ez sem biztos, hiszen az áremelést több nagy üzletlánc is ellenzi, és az elmúlt évek tapasztalatai alapján elmondható, hogy többnyire az ő szavuk a döntő. Na és persze a fogyasztóké. Ha nem lesz kereslet a drágább termékekre, akkor idővel kénytelenek lesznek csökkenteni az árakat. A húsfeldolgozók azonban erre is felkészültek, hiszen már most jelezték: nem kell félnünk, ez esetben ugyanis új (értsd: silányabb) termékekkel is piacra íépnek. Vagyis ott leszünk, ahol most. Mindehhez a húsipari cégek jó étvágyat, és főleg jó gyomrot kívánnak.
