Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

2006-02-24 / 46. szám, péntek

16 Kertészkedő ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 24. www.ujszo.com A tavaszias időjárás hatására lassan megindul a rügyekben nedvkeringés, és fokozatosan előkerülnek telelő helyükről a kórokozók is Hogyan permetezzük a kajszibarack fáinkat? PERMETEZÉSI TÁBLÁZAT Sorszám Fenológiai állapot Javasolt permetszerek Adag %-ban Károsítok Megjegyzés 1. rügypattanás Champion 50 WP, 0,5 baktériumos és gombás eredetű kontakt hatású és metszés előtt Funguran 0,6 ágelhalás, monília, kontakt hatású Cuprocaffaro, Kuprikol 50 Cuproxat SC 0,7 levéllikacsosodás kontakt hatású 2. fehér bimbós állapot Baycor 25 WP 0,1 monília, levéllikacsosodás szisztémikus hatású Horizon 250 EW 0,1 monília, levéllikacsosodás szisztémikus hatású Sporgon 50 WP 0,04 monília, levéllikacsosodás szisztémikus hatású Rovral Flo 0,2 monília, levéllikacsosodás kontakt hatású Aliekol, Oleoekol 1 barackmoly, sodrómoly levéltetű, atka, pajzstetű 3. virágzás kezdetekor Dithane Neo Tec, 0,2 monília kontakt hatású Novozir MN 80, 0,2 kontakt hatású Baycor 25 WP, 0,2 mélyhatású Syllit 65 0,1 mélyhatású 4. sziromhullás után azonos a 3. permetezéssel gnómiás levélfoltosság, Hűvös, csapadékos időjárás levéllikacsosodás esetén megismételni, Zolone EC 0,3% gyümölcsmolyok ajánlatos váltogatni Calypso 480 SC sodrómolyok, kéregmolyok a készítményeket 5-7. a gyümölcs növekedésétől lásd a harmadik permetezést monília, gnómiás 2-3 alkalommal, amíg a szüretig levélfoltosság, likacsosodás a fertőzési lehetőség tart; gyümölcsmolyok ellen előrejelzés alapján 6. lombhullás utáni réztartalmú szerekkel monília, gnómiás csak akkor, ha az előző évben lombfertőtlenítés levélfoltosság, likacsosodás erős gnómiás fertőzés volt Forrás: (csekes) rügypattanás körül ébredezve a rü­Talán a kajszibarack és a mandula ébred legkoráb­ban a téli nyugalmi állapo­tából. A tavaszias időjárás felerősíti a rügyekben az életfolyamatokat, és lassan megindul a nedvkeringés, elkezdődik a vegetáció. Ez­zel párhuzamosan fokoza­tosan előkerülnek telelő he­lyükről a kórokozók is, amelyek ebben az időszak­ban a legérzékenyebbek a védekezésekkel szemben. CSERES ZOLTÁN Gutaütéses megbetegedés Leggyakrabban a kajszin jelent­keznek az ágelhalást (gutaütést) okozó baktériumos és gombás kó­rokozók. A kutatók bebizonyítot­ták, hogy a betegség a márciust és az áprilist kivéve képes a sebeken keresztül egész éven át fertőzni. Ezekre a hetekre kell tehát időzíte­ni a fák metszését. Fertőzéskor rá­kos sebek keletkeznek, amelyek a fás részen évről évre növekednek. Emiatt egyre szűkebbé válik az az ágrész, ahol a víz és a tápanyagok szállítása történik. A folyamat vé­geredménye a hirtelen ágelhalás a sebek feletti ágrészeken vagy a fa­törzsön, illetve a teljes fapusztulás. Korai lomb­és gyümölcshullást okoz Bár a gnómiás levélfoltosság csak a vegetációban, április-júni­usban lép fel, az ellene való véde­kezés alapja a tenyészidő végén lehullott levelek gombaölő szerrel való kezelésében nyüvánul meg. A gnómiás levélfoltosság a kajszi egyik legsúlyosabb betegsége. Járványos években tömeges, ko­rai lombhullással jár, amit súlyos gyümölcshullás is követ. A fertőzés után a leveleken halvány- sárga, határozatlan alakú és sze­gélyű foltok jelennek meg, ame­lyek összefolyva barnára majd szürkére színeződnek. Később a foltok beszáradnak, és a levélnyél defomálásával megindul a lomb­hullás. Intenzív kémiai védeke­zést a virágzás utáni időszaktól kell alkalmazni, főleg felszívódó szerekkel. Monília tizedeli a fákat A csonthéjasok moníliás megbe­tegedése azonos a meggymonfliá- val, és hozzá hasonló nagyság- rendű károkat is okoz (pl. 2001- ben). A kajszi esetében is jellegze­tes a betegség gyors lefolyása. Mi­vel a kajszi a meggynél korábban virágzik, sokszor még kedvezőbbek a környezeti feltételek - hideg, pá­rás, esős időjárás - a betegség kia­lakulására, terjedésére. A hirtelen virágelhalást a termőrügy tömeges pusztulása követi, ami a következő év termését határolja be. Jellegze­tes tünet a fertőzés helye körüli mézgakiválasztás. Állati kártevők Az állati kártevők közül a ba­rackmoly hernyó alakban telel a fák vesszőbe rágott kamrájában, és gyeket odvasitják, majd a hajtások­ba rágva magukat azok hervadását okozzák. A jól időzített, megfe­lelően megválasztott tavaszi lemo­só permetezéssel, valamint a vege­tációban végzett további védekezé­sekkel könnyen kártevési szült alatt lehet tartani ez a kártevőt. A keleti gyümölcsmoly lárvái a gyenge hajtásokban készítenek maguknak járatokat. A megtáma­dott hajtások elhervadnak, a kifú­rás helyén mézgafolyás látható. A keleti gyümölcsmoly károsítása ha­sonlít a barackmolyéhoz, de mivel a keleti gyümölcsmoly később, má­jusban károsít, így a megtámadott hajtások már 8-10 cm hosszúak. A későbbi hernyók már a gyümölcsöt rágják. Ferómon csapdával jól je­lezhető a rajzása, táblázatunkban feltüntetett készítményekkel haté­konyan védekezhetünk ellene. A sodrómolyok a kora tavasszal fakadó rügyeket odvasítják, később a fiatal leveleket, bimbókat, virágo­kat sodotják össze, és a kötődött gyümölcsöt is megrágják. Súlyos kártételnél nagy a levélfelület vesz­tesége. A kéregmoly a kajszin kívül még a mandulát és cseresznyét is előszeretettel támadja, túlszaporo- dás esetén részleges vagy teljes fa­elhalást okozva. A kártevő jelenlé­téről árulkodik a törzs körül a talaj­ra hulló, rozsdabarna ürüléke. A szerző növényvédelmi szak- tanácsadó A tél hatása a telelő növényeinkre és a károsítókra Fagykár csak helyenként ÖSSZEFOGLALÓ Agrotechnikai és növényvédő szeres kezelések alkalmazásával védjük a gyümölcsfákat és a szőlőtőkéket Téli károsítok az ültetvényekben TÓTH MIKLÓS A tél kezdeti szakaszában csa­padékos időjárásban volt részünk, decemberben a csapadék minden formájából kaptunk. A talaj felső rétegének vízkészlete elérte a tel­jes telítettséget, sőt sok helyen bel­víz alakult ki. Ha sekély vízborítá­sú területeken a víz teljes mélysé­gében megfagy, a növények nem tudnak lélegezni, ezen a területen teljes, vagy nagy mértékű növény­pusztulás várható. Ha napközben olvad, éjszaka pedig a talaj vissza­fagy, a fagyás során megemelke­dik a felső talajréteg, s ezt a kis nö­vények gyökerei nem tudják kö­vetni, elszakadnak. Másik értékelendő szempont a hideg hatása. A növények károso­dása alapvetően függ attól, hogy mennyire kemény a fagy és mennyi ideig tart ez a hatás, a növények ho­gyan készültek fel a télre, hótakaró védi-e az állományokat. Sokan em­lékeznek rá, hogy 2005 őszén a nö­vények sokáig zöldek maradtak, a fák egészen későn hullajtottak le le­veleiket. Ez azt is jelentette, hogy a hajtások későn értek be, illetve nem teljesen értek be. Ezen azért javított a tél eleji enyhe időszak. A nálunk honos növények általában tartósan elviselik a mínusz 15-20 C fokot, az ez alatti hőmérsékletet is kibírják néhány napig, de a hőmér­séklet további csökkenésével egyre nagyobb a fagykár veszélye. A tél első felében növényeinket nem ká­rosította hideghatás, a január 22. utáni kemény fagyok csak helyen­ként okoztak fagykárt, illetve a tél­re nem kellően felkészült, nem beé­rett vesszők, rügyek károsodtak. A károsítókkal kapcsolatban meddő várakozás lenne, ha arra számítanánk, hogy a tél, a téli fagy majd „megtisztítja” növényeinket az ellenségeiktől. A kórokozók kü­lönböző alakban telelnek, pl. telelő spóra (oospóra, teleutospóra, stb.), amely rendkívül ellenálló. A perité- ciumban, illetve kleisztotéciumban (termőtestekben) csak tél végén - tavasszal alakulnak ki az aszku- szok, és azokban az aszkospórák, melyek a tavaszi fertőzést elindít­ják. Az almalisztharmat micélium alakban telel a fertőzött vesszőkön, általában a csúcsi, vagy ahhoz kö­zeli részeken. Ez károsodik a fagy hatására, de nem elhanyagolható mennyisége húzódik be a rügyek belsejébe, a pikkelylevelek alá, s az itt áttelelő micélium elég a tavaszi fertőzések elindításához. A gyü­mölcsmúmiák (álszklerociumok) szintén megfelelő védelmet bizto­sítanak a gomba átteleléséhez. A kártevők változatos formában, alakban telelnek, de általában jól bírják a hideget. A telelő tojások ál­talában erős védelmet biztosítanak a majdan kikelő lárvának, üyen alakban telelnek a levéltetvek, amerikai kukoricabogár (talaj­ban), gyapjaslepke (külön védel­met biztosít a gyapjúszerű szőrcso­mó bevonat a tojáscsomón), atkák, stb. A kifejlett rovar is ellenálló a tél hatásaival szemben, így telel pl. a körte-levélbolha. Azok a kártevők, amelyek lárva alakban telelnek, valamilyen külön védelmet „találtak ki” maguknak. Az almamoly hernyója gubót ké­szít, a cserebogár pajoija télen lej­jebb húzódik a talajban, stb. A báb alakban történő telelés szintén megfelelő védelmet nyújt. A mezei pocok népesség tavaly ősszel fel- szaporodásnak indult, ugyanakkor ez a kártevő érzékeny a telelés kö­rülményeire. Az enyhe, csapadékos időjárásban könnyebben megbe­tegszik, a száraz hideget jobban búja. Most kapott mindkettőből, remélhetőleg a tavaszi népesség ki­sebb egyedszámú lesz. (T. M.) A tenyészidőszakban a fákon, bokrokon, vagy éppen a szőlő­tőkéken a zöld lombozat változá­sa sok mindent megmutat, a kár­tétel hamar és látványosan meg­mutatkozik. Ugyanakkor a lom­bozat mögött, a korona belsejé­ben, a fás részeken megjelenő ká­rosítások ekkor nem, vagy kevés­bé láthatók. Éppen ezért télen, a metszéskor, vagy már azt me­gelőzően érdemes fáinkat alapo­san átvizsgálni az eddig rejtve maradó tüneteket keresve. A fás részeket több károsító cso­port egyedei is megtámadhatják, illetve azokban/azokon jelen le­hetnek: vírusok, fitoplazmák, baktériumok, gombák, állati kár­tevők. A tünetek gyakran össze­mosódnak, rejtve maradnak, a ká­rosító meghatározásához általá­ban a kapcsolódó tünetek (pl. zöld állapotban), vagy egyéb, spe­ciális vizsgálatok együttes értéke­lése szükséges. A védekezés során sem alkalmazhatjuk az általáno­san elteijedt módszert (1-2 per­metezés), a hagyományos agro­technikai eljárások sokkal na­gyobb jelentőséget kapnak. A monília károsítása a gallyakon Kezdjük a nem fertőző elváltozá­sokkal: a fás részeket megsérthet­jük szerszámmal, károsíthatja jég­verés, de a cicánk is komoly kárt okozhat körmeinek élesítése során. Ezeket a sebeket ajánlatos a legrö­videbb időn belül kitisztítani és le­zárni valamüyen fasebkezelő anyaggal, hiszen a nyitott seb beha­tolási kapu a kórokozók számára. A gombabetegségek különböző tüneteket okoznak a fás részeken, ilyen a kéreg színváltozása, besüp- pedése, elhalása, repedése, rákoso- dása. A tünetek gyakran kombiná­lódnak, illetve a betegség erősödé­sével más-más képet mutatnak. A csonthéjasok mézgásodása jel­lemző jelenség, de ez nem maga a betegség, hanem valamilyen káro­sodás, támadás következménye. A fa a stressz hatására mézgát ter­mel, ez az anyag lezátja a behatolá­si kaput, megmutatja fertőzés meg­történtét, gyakran a helyét is. Ily módom reagálnak a kajszibarack­fák, pl. a monília fertőzésre is. A fa végzetes legyengülését jelzi, ha valamely része korhadásnak in­dul, rajta gomba termőtestek jelen­nek meg. Ezek gyengültségi parazi­ta gombák, elpusztult kéregrésze­ken, rákos sebeken keresztül tá­madnak. Rákosodó sebek az őszibarack gallyon Külön kell szólni az ágelhalás be­tegségcsoportról. Több kórokozó okozhatja a fás részek pusztulását, amit gyakran csak kihajtáskor ve­szünk észre, bár már korábban mu­tatja a kéreg megváltozása is.' A nektriás és citospórás kéreg- nekrózis és áglehalás az almater- mésűek, illetve a csonthéjasok kó­rokozója, a pseudomonászos ágel­halás elsősorban a csonthéjasokat károsítja, az eutipás betegség jel­lemzően a kajszit és szőlőt fertőzi meg. Közös jellemzőjük, hogy a fás részek sérülése feltétele a fertőzés­nek, emellett az ősztől tavaszig ter­jedő időszak, a nedves, csapadékos hideg tél a fertőzés időszaka. Ekkor a fák nyugalmi állapotukban kevés­bé tudnak védekezni a behatoló kó­rokozóval szemben, tavasszal, a ve­getáció indulásával a fa aktív véde­kezési mechanizmust működtet, amely nem engedi tovább terjedni a kórokozót. A vírusok és fitoplaz­mák is kiválthatnak hasonló tüne­teket. Ilyen a körte kéregelhalása, az alma törzsbarázdáltsága, a szőlő faszöveti barázdáltsága, a csonthé­jasok törzsgödrösödése, de jel­lemző tünet az alma seprűsödése, a kajszi felkopaszodása is. A szőlő leromlása, korai tőkeel­halása egy komplex betegség, több kórokozó együttes hatása okozza. A korai tőkeelhalást nevezik Petri betegségnek is, az idősebb tőkéken fellépő kórt „esca” névvel illetik. A tünetek nagyon hasonlóak, a vesszők rövidebb ízköze, (nyár vé­gén sárguló levél), vékonyabb törzs, általános leromlás és végül tőkepusztulás a jellemző folyamat. Megszívlelendő tanácsok Az előbbiekben felsorolt beteg­ségek ellen agrotechnikai és nö­vényvédő szeres kezelések együt­tes alkalmazásával tudunk véde­kezni. Szívleljük meg a következő tanácsokat:- A hely kiválasztásával, a tele­pítéssel, a koronaforma kialakítá­sával igyekezzünk szellős, nap­fény-dús kertet kialakítani.- A telepítéshez csak garantál­tan egészséges oltványokat hasz­náljunk. Tartsuk fáinkat jó kondí­cióban, se túlterheléssel, se más betegségekkel ne engedjük gyen­gíteni állapotukat, tápanyagot biztosítsunk a termés neveléséhez (nitrogént csak módjával).- A metszést (különösen csont­héjasok esetében) időzítsük a rügyfakadáshoz közel. Távolítsuk el a beteg részeket, az egészséges rész kis darabjával együtt vágjuk le az eltávolítandó részt. A levá­gott maradványt égessük el, távo­lítsuk el a kertből.- A sérült, vágott felületeket ke­zeljük fa sebkezelő pasztával, ami tartós és jó bevonó tulajdonságú legyen. A metszés után rövid időn belül rezes lemosó permetezéssel csökkentsük a fertőzés esélyét. A szerző növényvédelmi szakértő Rákosodó sebek az ágon (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents