Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-23 / 45. szám, csütörtök
wvw.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 23. Vélemény és háttér 7- Nyugi, ez semmi ahhoz képest, amekkorát néhány párt fog bukni! (Peter Gossányi rajza) Három, címlapokra kívánkozó esemény is történt Szerbiával kapcsolatban Izgalmak a Balkánon TALLÓZÓ VECERNJE NOVOSTI A Nemzetközi Válságcsoport tisztségviselője szerint már Oroszország is Koszovó függetlenségét támogatja. Nicholas White, a Nemzetközi Válságcsoport (ICG) európai programigazgatója szerint Koszovó idén vagy jövőre bizonyosan függetlenné válik, mert a balkáni hathatalmi összekötőcsoport minden tagja egyetért ezzel, és Oroszország is támogatja a tartomány feltételes függetlenségét. White a belgrádi napilapban megjelent interjújában fejtette ki ezt a véleményét. „Nem az a kulcsfontosságú kérdés a Koszovó tartomány végleges státusáról folyó tárgyalásokon, hogy a tartomány Szerbián belül marad-e vagy sem. Koszovó biztosan független lesz, a legvalószínűbb, hogy még idén vagy jövőre” - mondja White, aki szerint a státustárgyalások fő témája, hogy miként teremtsék meg a szerb és más kisebbségek fennmaradásának feltételeit. „Moszkvai diplomáciai források már korábban jelezték, hogy Oroszország elfogadja megoldásként a feltételes függetlenséget. Másrészt pedig Oroszország világosan Szerbia tudomására hozta, hogy nem fog élni vétójogával az ENSZ Biztonsági Tanácsában, de nem csak Oroszország küldött világos jelzéseket erről Belgrádnak” - mondja az egykori befolyásos nyugati politikusokat és diplomatákat tömörítő, válságmegelőzéssel foglalkozó nemzetközi csoport tisztség- viselője. White úgy tudja, hogy Gianfranco Fini olasz külügyminiszter útján Róma is egyértelműen közölte álláspontját Belgráddal, tehát hogy Koszovó független lesz. Párizs pedig azt tanácsolta Belgrádnak, hogy álljon el jogi érvelésétől, és használja ki a státustárgyalásokat arra, hogy megvédje a koszovói szerbeket, és nagyobb biztosítékokat eszközöljön ki a fennmaradásukhoz. Az ICG európai programigazgatója szerint Belgrad egyetlen komoly javaslatot sem tett arra, hogy miként képzelné el Koszovó visszaintegrálódását Szerbiába. Viszont komoly felajánlás lenne részéről, ha egyenjogú státust javasolna a tartománynak Szerbia-Monte- negró uniójában, és erről bizonyosan nagyon alapos tárgyalások folynának - mondta White. Viszonylag izgalmasak voltak az elmúlt napok a Balkánon. Három olyan esemény is történt, amelyek akár külön-külön is felkerülnének az újságok címlapjaira: Bécsben megkezdődtek a szerb-albán tárgyalások Koszovó jövőjéről, előremozdulni látszik a népszavazás Montenegró függetlenségéről, és végül Mladics tábornok elfogása is kézzelfoghatóbb közelségbe került. ONDREJCSÁK RÓBERT Ami a Koszovó sorsával foglalkozó tárgyalásokat illeti, sokak szerint már az is eredmény, hogy a felek nem vesztek össze rögtön a legelején. Tény, hogy ez is tekinthető eredménynek, ha azonban végleges megoldást szeretnénk a problémára, akkor ez kicsit kevés. A két fél álláspontja ismert: a koszovói albánok számára semmi más nem fogadható el, csak a függetlenség, Belgrád viszont nem hajlandó lemondani a tartományról. Tény viszont az is, hogy a nemzetközi jog szerint Koszovó Szerbia része, gyakorlatilag viszont a szerbeknek semmilyen fennhatósága nincs. Tény az is, hogy a koszovói albánok nem beszélnek másról, csak a függetlenségről. Koszovó esetleges elszakadása viszont precedenst teremthet a Balkánon, márpedig ismerve Bosznia és Hercegovina problémáit, a macedón állam viszonylagos törékenységét, a nagyhatalmak sem akaiják, hogy ismét de- stabilizálódjon a térség. Gyakorlatilag az összes nagyhatalom abban érdekelt, hogy a feszültség csökkenjen, és ne kelljen még több békefenntartó egységet vezényelni a térségbe, sőt a tervek inkább további csapatcsökkentésről szólnak. Valamilyen megoldást azonban találni kell, a válaszok nem odázhatók el a bizonytalan jövőbe. Ezért nem fogadták el azt a szerb tervet sem, amely szerint a tartomány végső státusáról csak 20 év múlva döntenének. Egyes jelek arra utalnak, hogy a tárgyalások némely befolyásos szereplője - különösen az amerikaiak és a britek - már inkább hajlanának Koszovó függetlensége felé. Ezzel elfogadnák a kialakult helyzetet, és úgy gondolják, a szerbeknek inkább most kell átélni egy megrázkódtatást, amit Koszovó elvesztése kétségkívül okozna, minthogy az egész probléma .jegelése” még évtizedekre instabil övezet maradjon. Fennáll tehát annak a lehetősége, hogy ha az összes befolyásos nagyhatalom magáévá teszi ezt az álláspontot, a bécsi tárgyalások a szerbek meggyőzéséről szólnak majd, illetve arról, hogy a koszovói vezetők a lehető legtöbb engedményt tegyék a koszovói szerb közösség felé. A következő fontos esemény az őszi montenegrói népszavazás, amelyen arról kellene dönteni, megmaradjon-e a Szerbiával fennálló államszövetség. Az elmúlt évtizedben, a régi Jugoszlávia felbomlása óta gyakorlatilag állandóan napirenden van Montenegró kiválása az államszövetségből. A szerb-montenegrói ellentétek a koszovói háború alatt még inkább kiéleződtek, amikor a podgoricai vezetés megpróbált elhatárolódni a milosevicsi Szerbiától. Hosszú éveken keresztül maradt viszont a közös állam, legfőképpen két ok miatt. Az egyik, hogy Montenegró lakossága gyakorlatilag 50-50 százalékos arányban megosztott volt a függetlenség kérdésében. A másik ok az Európai Unió álláspontja, amely egyértelműen a közös állam felé terelgette Montenegrót. Az utóbbi években azonban a lakosság véleményében elmozdulás tapasztalható a függetlenség hívei javára. Ezt erősíti, hogy a montenegrói választásokon a Szerbiával való szakítás hívei szereztek előnyt, és keresztülvitték a népszavazás kiírását. Az üyen irányú elmozdulást már az EU képviselői sem tudták ehminálni, ezért a szervezet tudomásul vette a dolgot. A harmadik kérdés Mladics tábornok jövője. Ez az a problémakör, amelyben eddig az Európai Unió és az USA is komoly nyomást gyakorolt Belgrádra, amely mindeddig a komoly együttműködés kerékkötője volt. A Szerbiára irányuló nyomás még erősebbé vált, miután a horvát Ante Gotovina tábornok a hágai bíróság elé került. Addig a szerbek érvelhettek azzal, hogy a horvátok együttműködése sem megfelelő Hágával, de Gotovina elfogása után már nem. Mindez azt vetíti előre, hogy az elkövetkező hónapok döntő jelentőségűek lehetnek a Balkán számára, hiszen olyan létfontosságú kérdésekben várható elmozdulás, mint Koszovó jövője, továbbá Szerbia-Montenegró egysége vagy szakadása. Bírósági jegyzőkönyvek alapján 128 oldalas jelentést készített egy New York-i emberi jogi szervezet A kegyetlenkedők kétharmada büntetlen marad MTI / AP-HÁTTÉR Az Irakban és Afganisztánban létrehozott amerikai börtönökben és fogolytáborokban elkövetett gyilkosságok tetteseinek kétharmada büntetlen marad - állapította meg a Human Rights First amerikai emberi jogi szervezet. A New York-i központú szervezet tegnap hozta nyilvánosságra 128 oldalas jelentését. A katonai bíróságok jegyzőkönyvei, lapjelentések és más dokumentumok alapján készült összeállítás szerint 34 esetből mindössze 12-ben büntették meg azokat az amerikai katonákat, akiket felelőssé tettek a foglyok feltételezett vagy bizonyított, kínzások általi megölésében. A legsúlyosabb ítélet öt hónapi börtön volt. A Pentagon mindazonáltal fenntartja állítását, miszerint „lelkiismeretesen” kivizsgálják a börtönökben tapasztalt túlkapásokat, beleértve a haláleseteket is. Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter januárban arról számolt be, hogy mintegy 250 embert „büntettek meg ilyen vagy olyan módon”. Ugyanakkor az áldozatok családtagjai megkérdőjelezik az amerikai hadsereg vizsgálatainak komolyságát. így nyilatkozott például egy iraki tábornok fia is. Apját, akit 2003- ban az .amerikaiak elleni fegyveres felkelés támogatásával gyanúsítottak, elmondása szerint fogva tartói egy bázison barbár módon megkínozták, mielőtt megölték. A kihallgatás vezetőjét, akit eredetileg gyilkossággal vádoltak, idén januárban egy amerikai katonai törvényszék gondatlanságból elkövetett emberölésben marasztalta el, de csupán megrovásban részesítették. Védője szerint az esküdtszék elfogadta a vádlott ama érvelését, hogy elöljáróitól kapott világos útmutatás hiányában saját belátása szerint cselekedett. A tábornok fia viszont úgy vélekedett: az alacsonyabb rangú katonák nagyon is egyértelmű parancsokat kapnak feljebbvalóiktól a foglyokkal való bánásmódot illetően. Egy másik esetben, az Abu Graib börtönben meghalt fogoly halálának ügyében az egyetlen bíróság elé állított katonát is felmentették. Ez utóbbi áldozat egyike volt azoknak, akik rajta voltak a 2004-ben a nemzetközi sajtóban megjelent, nagy felzúdulást kiváltó fotókon. A felvételeken amerikai katonák bántalmaztak és megaláztak iraki foglyokat. KOMMENTÁR Szerb bölcső, albán gyerek MALINÁK ISTVÁN Ibrahim Rugóvá halála miatt jó egy hónapos késéssel tartották meg Bécsben az első közvetlen, albán-szerb koszovói státustárgyalások első fordulóját. A legnagyobb eredmény, hogy megtartották. Nem több és nem kevesebb - egyebet senki sem várhatott, hiszen csak technikai kérdések kerültek szóba, a lényeg később kerül terítékre. Ebben pedig a szerbek és az albánok sosem fognak közös nevezőre jutni, száz évig is ülhetnének a zöldasztal mellett. Az ENSZ közvetítői mégis bíznak abban, hogy még az idén pont kerülhet a státustárgyalások végére. Tudnak valamit, amit mi csak sejthetünk. Nagyon cinikusan és nagyon leegyszerűsítve azt is mondhatnánk, a bécsi fórum a látszat kedvéért van, mert így demokratikus. Ha a felek az alapvetésekben sosem fognak egyetérteni, megoldás csak akkor születhet, ha a nemzetközi közösség valamelyik félre nagyobb nyomást fog gyakorolni. A jogtudorok előtt álló dilemma: a szerbek az ENSZ Alapokmányára hivatkoznak, amely kimondja az államok szuverenitását, területi épségét, a határok sérthetedenségét, az albánok pedig azzal, hogy Koszovói 90-95 százalékban albánok lakják, s érthetően nem akarnak szerb fennhatóság alatt együtt élni a szerbekkel. Itt a szerb fennhatóságra helyezik a súlyt, mert - az általuk egyedül elfogadható függetien Koszovóban - mindent megígértek és megígérnek a szerb kisebbség védelmében. (Bár eddig keveset tettek érte.) Mindkét oldalon súlyos érvek garmadáját tudják felsorakoztatni. A szerbeké azért sántít kissé, mert az alapokmány megfogalmazói anno biztosan nem olyan államokra gondoltak, amelyek irtóhadjáratot folytattak saját népük ellen, ahogy a milosevicsi rézsűn tette Koszovó tartományban. Koszovó a szerb állam szíve, a nagy történelmi mítosz, a hőskor, a szerb nép bölcsője. De ebben a bölcsőben albán gyerek van. Azt kell eldönteni, mi a fontosabb, a bölcső vagy a gyerek. Ha már az együttélés leheteden. Találóan írta egy elemző, hogy Koszovóban a szer- bek és albánok sosem éltek együtt, mint Boszniában a bosnyákok, szerbek és horvátok, hanem csak egymás mellett - a titói Jugoszláviában az albán volt az egyeden nem szláv nép, a pária. Az első bécsi forduló előtt Martti Ahtisaari volt fűm államfő, a státustárgyalásokat levezénylő ENSZ-megbízott megjósolta Koszovó füg- gedenségét, vagyis a szerbek vereségét. Később cáfolta, hogy ilyet mondott a tekintélyes Der Spiegelnek, de nem kért helyreigazítást. A szerbek most csodálkoznak, hogy Milosevics bukása után a világ miért nem bocsátja meg a milosevicsi rezsim bűneit. Nem értik, hogy ez nem lehetséges. Mindenki tudja: aki Szerbiában beleegyezik Koszovó függedenségébe, az áruló, politikai hulla. Megkockáztatható: Koszovó státusa addig aligha rendeződik, amíg nem akad egy olyan belgrádi garnitúra, amely tudatosan vállalja ezt a szerepet. A Kostunica-kormány ezt aligha teszi meg. Vagyis: újabb politikai földrengés nélkül aligha lesz előrelépés. A kérdés az, hogy mikor. JEGYZET Tessék engem megcáfolni! PUHA JÓZSEF Akkor lennék elégedett, ha jegyzetem végén egy emberként mondanák, feleslegesen íródott, és számon kérnék rajtam az elpazarolt papírt. Végre fellélegeznék, tavasszal örömömben megannyi fát ültetnék, mindenki jól járna. Szóval itt vagyok én, alig múltam harminc, alapjában véve sikeresnek mondhatom magamat, persze meg is dolgozom érte. Valami mégis zavar, és egyre jobban. Nem az a gondom, hogy vannak egyenlők meg egyenlőbbek, és egykori osztálytársam, Pétiké könnyebben boldogul, mint én. Pedig a tanító néni mindig Petikével ijesztgetett: ha olyan rossz tanulók leszünk, mint ő, akkor felnőttként megnézhetjük magunkat. Nos, Petikének már tíz éve áll a villája, és drága nyugati kocsival közlekedik. A tanító néni ugyanis figyelmen kívül hagyta, hogy Pétiké apukája akkortájt jól helyezkedett, a régi rendszerben any- nyit lopott, amennyit nem szégyellt, s mivel vastag a bőr a fater képén, volt mit befektetni a rendszerváltás után, aminek Pétiké az egyik haszonélvezője. Mondom, nem ezekkel az emberekkel van gondom. Mert Petikének nincsenek vüágmegváltó tervei, egyszerű melósként dolgozik apja egyik cégénél, és tudja, hogy ő a szerencse fia. Egy másik csoport zavar. A bunkó, buta, önbizalom-túltengésben szenvedő, feltehetőleg befolyásos rokonokkal rendelkező sikeres emberek: a bankban foghegyről beszélő ügyintéző, aki azért nem tud számláról számlára utalni, mert délidőben bezár a pénztáruk, a bürokrácia útvesztőjéből kiutat régen nem kereső hivatali asszisztensek - az egyik a másikhoz irányít, a harmadik azért küld a negyedikhez, mert tudja, ő szabadságol. A harmadik láncszem szegről-vég- ről ismerős is, az osztályunkba bukott, aztán mi is lehagytuk. Egy haverom minden találkozásunkkor keserűen panaszolja, hogy minimális iskolai végzettségű huszonéves kislány üányít- ja őket, agyilag olyan sötét, hogy a Negro cukorka világít a szájában, de mivel belopta magát a nagyfőnök ágyába, kinevezték. A cég meg zuhan a lejtőn, amiért a megfélemlített alkalmazottak a felelősek. A Tüdod-e című könyv ott díszeleg a polcukon, ám nyilván kitépték belőle azt a lapot, ahol leírják, mint jelent: fejétől bűzlik a hal. És sorolhatnám. Kezdem hinni, ezek nem kiugró esetek, ráadásul azt látom, külhonban ezt a jelenséget megpróbálják visszaszorítani, vagy legalábbis a sötétséget kedvességgel párosítani, addig országunk, különösen magyar közösségünk továbbra is melegágya ennek. Közben reménykedem abban, csak én vagyok olyan szerencséden, hogy mindig ilyen személyekbe bodom. Kérem, mondják, hogy nem ez a jellemző, és esküszöm, befogom a pofám, többé nem hozakodom elő ezzel, bármivel is találkozom odakint, a nagybetűs életben.
