Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

2006-02-20 / 42. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 20. Vélemény és háttér 5 KRONOLÓGIA Sárlavinák a világban Közel háromezren tűntek el a Fülöp-szigetek középső ré­szén, Leyte szigetén abban a sárlavinában, amely egy egész falut betemetett pénteken. Az alábbi összeállítás a súlyos földcsuszamlásokról szól: ♦ 2005. január 10. - Tizenki­lencen vesztették életüket a dél-kaliforniai La Conchita városkában, amikor egy egész domboldal zúdult le a házak­ra. ♦ 2005. február 10-12. - Nyolcvanhat halálos áldozatot követeltek a Venezuelát és Ko­lumbiát sújtó áradások és föld­csuszamlások. ♦ 2005. február 21. - Leg­alább 154 halálos és kétszáz eltűnt áldozatot követeltek a Kasmír indiai részén lezúdult hólavinák, földcsuszamlások és omlások. ♦ 2005. február 23. - Több mint 170 ember vesztette éle­tét esőzések okozta földcsu­szamlásban az indonéziai Bandung közelében. ♦ 2005. március 21. - Huszon­egy ember tűnt el egy földcsu­szamlásban Törökország kö­zépső részén, Ankarától 400 kilométerre északkeletre. ♦ 2005. június 1. - Kínában, a délnyugati Kujcsou (Guizhou) tartományban az áradások és földcsuszamlások tizenkét ember halálát és több tucat személy sérülését okozták, há­romszázan eltűntek. ♦ 2005. július 28. - Több mint ezer halálos áldozatot szedtek az indiai Bombayben és térsé­gében az monszunesőzések okozta áradások és földcsu­szamlások. ♦ 2005. szeptember 16. - Földcsuszamlás temetett be egy iskolát Mianmar délkeleti részén, a fővárostól, Rangun- tól 630 küométerre délkeletre található Kjong Ko faluban. A szerencsétlenség közel 30 ha­lálos áldozatának többsége gyermek volt. ♦ 2005. október 4. - Mexikó­ban a Stan hurrikán heves esőzéseket és földcsuszamlá­sokat idézett elő, amelyek kö­vetkeztében Guatemalában 654, Salvadorban 67, Nicara­guában 11 és Mexikó déli ré­szén 24 ember vesztette életét. ♦ 2005. október 8. - Az utóbbi száz év legerősebb, a Richter- skála szerint 7,6-es erősségű földrengése rázta meg Dél- és Közép-Azsia térségét. A legna­gyobb rombolás Kasmír pa­kisztáni ellenőrzésű részét ér­te. Hatalmas földtömegek te­mettek maguk alá völgyekben fekvő falvakat, utakat torla­szoltak el a földcsuszamlások. Az elemi csapásnak több mint 79 ezer halálos áldozata volt. ♦ 2005. november 19. - A Gamma trópusi vihar Hondu- rasban és Belizében földcsu­szamlásokat okozott. Küenc ember vesztette életét, tizen­négy eltűnt Hondurasban. ♦ 2005. december 29. - Negy­venöt ember meghalt a jemeni főváros, Szanaa közelében egy földcsuszamlásban. ♦ 2006. január 2. - Százhar- mincheten haltak meg Kelet- Jáva tartományban több falut érintő sárlavinák következté­ben, a Jakartától mintegy 900 kilométerre keletre fekvő Pán­ti körzetében. ♦ 2006. január 4. - Az indoné­ziai Jáva szigetén Cijeruk falu­ban monszunesők okozta föld­csuszamlás százötven ember halálát okozta. (MTI)- Jancsi, hol van az apád? - Nem tudom! De mielőtt elkezdtem porszívózni, még itt ült a fotelban... (Kiss Tibor rajza) Nem az ötvenéves tény, hanem inkább a rendező reakciója okozott rossz érzést Felért egy földrengéssel a Szabó-akta felfedezése A Szabó-ügy kipattanásá­nak hátterében egyér­telműen politikai okokat vélt felfedezni szombati számában a Libération című francia napilap. VENCZEL KATALIN Az újság szerint elsősorban nem a múltbeli tények, hanem a világ- hírű filmrendező reagálása okozott csalódást Magyarországon. A Libération úgy véli, a magya­rok nagyon meglepődtek, amikor fény derült Szabó István ügynök­múltjára. A lap hangsúlyozza: Sza­bó generációja legkiválóbb művé­sze, akit már 25 éves korában felfe­dezett magának Cannes és San Francisco a Te című filmjével, s aki­nek az élete azért sikertörténet, mert Magyarországon élve csinált vüágkarriert., A 68 éves férfi élő le­genda, akit sokan szerettek volna köztársasági elnökként látni” - em­lékeztet a Libération. Florence La Bruyere cikkében úgy véli, az ügynökdossziékhoz va­ló hozzáférés rendezedensége a politikai pártok számára mindenfé­le manipulációt tesz lehetővé. „Ma­gyarországon két hónap múlva lesznek választások, és Szabó Ist­vánról mindenki úgy tudja, hogy inkább baloldali” - úja a baloldali francia újság. Részletesen elemezve a filmren­dező azon alkotásait, amelyek a hatalom és a művészet viszonyá­val foglalkoznak, a Libération Bá­ron György filmkritikust idézve úgy véli, az ügynöktéma nemcsak Szabó István visszatérő, hanem ál­talában Közép-Európa egyik legfőbb témája, beleértve a fiatal rendezőket is. Szabó István filmrendező először hősnek állította be önmagát, majd három nap múlva már egy egész más történetet adott elő. „A rendező múltjának felfedezé­se földrengéshatású volt” - mutat rá a Libération, felidézve a Szabót támogató filmrendező-kollegák vé­leményét, nevezetesen Jancsó Mik­lósét, Gazdag Gyuláét és az ügy­nökmúltját beismerő Kézdi-Kovács Zsoltét. A baloldai francia lap szerint nem annyira az ötvenéves tény, hanem inkább Szabó reakciója okozott rossz érzést. Szabó István filmrendező először hősnek állí­totta be önmagát, aki barátja meg­mentése miatt vállalta az ügynök szerepet, majd három nap múlva már egy egész más történetet adott elő. „És miért nem mondott semmit a kilencvenes évek elején, a diktatúra összeomlása után?” - teszi fel a kérdést a Libération sze­rint mindenki Magyarországon. Az újság „az új generáció egyik legígéretesebbnek tartott filmren­dezőjét”, Hajdú Szabolcsot idézi, aki Szabó tanítványa volt: „Ő ért­tette meg velünk a kép óriási ha­talmát és a művész felelősségét. Miatta döntöttem úgy, hogy soha nem csinálok reklámokat, csak mozifilmet. Nem ítélem el az 1956-os fiatal Szabót, mert nem ismertem a kort, de a mai ember­ben mélyen csalódtam. Miért nem beszélt az egészről soha?” A szerző az MTI párizsi tudósí­tója A Ziua szerint Budapest nem mondott le Nagy-Magyarország visszaállításáról Előszedték a rég elcsépelt témákat GARZÓ FERENC Budapest nem mondott le a Nagy-Magyarország visszaállítá­sáról szőtt álmairól, magyar hege­móniát kíván teremteni a Kárpát­medencében - írta hétvégi számá­ban a Ziua. A bukaresti napilap is­mételten két teljes újságoldalt szentelt a témának, miután csak­nem két héten keresztül szinte mindennap ugyanekkora terjede­lemben közölt magyarellenes cik­keket. Megjegyzendő, hogy a Ziua sokak szerint a mai kormánykoa­líciónak miniszterelnököt adó li­berális párt egyes köreihez áll kö­zel. A liberális párt korábban ki­állt a kisebbségi jogok érvényesí­téséért, a Ziua csak az utóbbi időben melegítette fel a kilencve­nes években már elcsépelt, szél­sőségesen nacionalista témákat. A korábbi számokban főleg a Gozsdu Manó nevét viselő közös magyar-román alapítványról szó­ló kétoldalú szerződést támadta a lap, úgy állítva be a dolgot, mint­ha a román kormány „elárulta volna” a román nemzeti érdeket a Gozsdu-vagyon „elkótyavetyélé­se” révén. Egyenesen azt a követ­keztetést vonta le, hogy Magyar- ország lényegében „elorozta” e vagyont. A Ziua egy magyarorszá­gi külügyi tisztségviselő 1992-ben elhangzott szavait idézi fel, ame­lyek szerint a magyar külpolitika a határon túli magyarság védel­mét tűzi ki célul. Ennek a „doktrí­nának” tulajdonítja a lap a Romá­niai Magyar Demokrata Szövet­ség (RMDSZ) „agresszív” és „zsa­roló” politikáját, amelyet Románi­ában és az európai fórumokon egyaránt érvényesíteni kíván. Egy kis keretes írásban egyenesen „ci­nikus paródiának” minősíti az RMDSZ által kidolgozott kisebb- ségitörvény-tervezetet. Külön ke­retes írás szól arról, hogy Orbán Viktor miniszterelnökségé idején „parancsot adott” Kövér László­nak, az akkori magyar titkosszol­gálat vezetőjének (a lap követke­zetesen ÁVO-nak nevezi e szer­vet) : indítsa újtára a „Duna akci­ót”. Ez állítólag a „délkeleti ma­gyar régió” létrehozására iránytűt volna. A lap szerint mindezt ala­posan dokumentálta a román tit­kosszolgálat, az anyag egy része meg is jelent Bogdan Papadie és Gabriel I. Nastase tanulmányában (e két személyt a román titkos szervek szolgálatában álló áltör­ténésznek minősítette a kilencve­nes években a demokratikus, ezen belül a liberális sajtó). A Kö­vér László vezette „ÁVO” forgató- könyvének része volt az is - állítja a Ziua -, hogy Budapest a ma­gyarországi diplomák szomszé­dos államokbeli honosítását, a ha­táron túli magyaroknak szánt kettős állampolgárság megadását tűzte ki célul, ezenkívül megpró­bált jogi keretet adni a határon tú­li nemzeti kisebbségek belső ön- rendelkezésének, megnyerve eh­hez a nemzetközi fórumokat. A szerző az MTI bukaresti tu­dósítója KOMMENTÁR Nem szakad le a plafon! BARAK LÁSZLÓ A vüágszerte „médiasztárrá” tett madárinfluenza-vírus veszélye­sebb annál, mint feltételeznénk. Hiszen bizonyos térségekben, ahol, mondjuk, éppen választási kampányok zajlanak, képes fölülími az érintett társadalmak leghúsbavágóbb közéleti, erkölcsi problémáit is. Az a magyarországi számítógépes betörés például, amelyben egy Fideszes hekker „titkos” választási anyagokat lopott ellenfelei, az MSZP-sek szerveréről, meg a kölcsönös kortesverések alig két napig foglalkoztathatták a közvéleményt, megtörténtük után ugyanis vala­hol Magyarországon megdöglött néhány hattyú... Aztán minálunk, Párkányban is. Itt akkor éppen Csáky Pál miniszterelnök-helyettes szolgáltatott táptalajt a „szlovák nemzéti influenza” idült bacilusgaz­dáinak, lévén szerintük a legnemesebb szlovák nemzeti érzéseiket meggyalázandó akart helységneveket változtatni - már megint - Štúrovót Párkányra, Kolárovót Gútára stb. Nehéz elhinni egyébként, hogy ezúttal nem pusztán ez volt Csáky célja... Nem jött azonban be tökéletesen, mégpedig ugyancsak a madárinfluenza mumusa miatt nem. Nyilván ezért nem lesz itt forradalom azért sem, hogy szomba­ton a HZD tiszteletbeli elnökévé választatott az államfő, Ivan Gašpa- rovič! Holott míg a madárinfluenza előbb-utóbb minden bizonnyal gyógyítható lesz, a térség politikusaiból nem nagyon lehet kigyó­gyulni. A választásokig pedig biztosan nem. Hagyjuk azonban Gyur- csányt meg Orbánt másra, majd elintézik egymást áprilisban a vá­lasztásokon. Nálunk viszont június 17-éig az előrehozott választáso­kig áll majd a bál. Amelynek immár a legkevésbé sem csak díszven­dége a köztársasági elnök, hiszen a táncrendet alakítani szándékozó főkortes pozícióját foglalta el. Mi másért adta volna be a derekát? Fittyet hányva a köztársasági elnöki függetlenség intézményére, nyfltan az általaf!) alapított, egyelőre a parlamenten kívüli HZD iga­vonójává degradálva magát. És lám, a plafon még csak nem is repe­dezik... Persze ahol a kulturálatlanság, erkölcstelenség szinte az egész politikai bagázs veleszületett diagnózisa, ott fölösleges ilyes­min csodálkozni. No és itt is döglenek a madarak... A legkisebb gond is nagyobbnak látszik tehát annál, hogy az ország legmagasabb ran­gú közjogi méltósága a látszatra sem ügyel. Aki a „nemzeti gondol­kodás és a szociális érzékenység” képmutató lózungja mögül így kö­pi szembe a népét. Legalábbis pártjának ellenfeleit, hogy a nemzeti, etnikai kisebbségekről ne is beszéljünk. Pedig köztársasági elnök­ként őket is szolgálnia kellene, nem csupán farkcsóváló atyafiságát. Minden ellenkező előjelű megnyilatkozása nem több olcsó rizsá­nál... így bűzlik minálunk a fejétől a hal. Miért csodálkoznánk hát azon, hogy évek óta egy olyan, üres fejű kocsmai szájhősöket idéző alak mutatkozik itt a legnépszerűbb politikusnak, mmt Robert Fico? A csendes többségnek pedig marad a médiában menetrendszerűen tálalt madárinfluenza-vírus, a szervezetten cukkolt muzulmánok ut­cai hordáinak visszataszító vitustánca, meg azok a természeti ka­tasztrófák, tragikus balesetek, amelyeken sokkal inkább képesek va­gyunk szörnyülködni, urambocsá! akár szórakozni is, mint a közélet szereplőinek viselt dolgain. JEGYZET ______ azonban a Balkán-félsziget, Olaszország és Spanyolország. Törökország már korábban esett a madárinfluenza miatt. Az el­múlt hetekben azonban ugyane­zen okból mondtunk le a Bal­kánról és Olaszországról is. Vár a napfényes Spanyolország! A hideg zuhany nem várat magá­ra. Nem mond le az erőszakról az ETA baszk szeparatista szer­vezet- bömböli a rádió. Rögtön meg is „nyugtat”, hogy az utóbbi időben inkább csak jelképes rob­bantásokat hajtottak végre a tu­risták által kedvelt helyeken. Kö­szönjük szépen, mi jelképes rob­bantás áldozatai sem szeretnénk lenni. Úgy döntünk, hogy a nya­rat a városunktól pár küométer- re fekvő kavicsbányánál töltjük,. Biztonság, napsütés - ezzel a tu­dattal ülök le a városi kábeltévé hírműsora elé. „Városunk vasú­tállomásán a rendőrök egy tele­fonbejelentést követően pokolgépet keresnek, egy hóna­pon belül ez már az ötödik bom­bariadó” - közli széles mosollyal a bemondónő. - Itthon mara­dunk! - adom ki a parancsot. Az erkélyen napozunk, kádban für- dünk. És hogy választásom he­lyességéről megbizonyosodjam, rögtön be is veszem magam a fürdőszobába. Elmerülök a víz­ben, becsukom a szemem. Már hallom a sirályok rikkantását, érzem a nap erejét, a tenger illa­tát, a hullámok csattanását a sziklákon... Csattanás?! Kinyi­tom a szemem: fejemre zuhant a fürdőszoba mennyezetének va­kolata. Irány Jordánia! A fürdőkádból Jordániába MOLNÁR IVÁN Ülünk a feleségemmel a kony­haasztalnál, körberakva az uta­zási irodák reklámújságaival. A nagy kérdés: hol töltsük a nyári szabadságunkat? Ami biztos, idén nem hagyjuk a nyaralóhely kiválasztását az utolsó pillanat­ra. Sőt, ha lehet, szeretnénk a le­hető leghamarabb megrendelni a kirándulást, mivel az utazási irodák így, az év elején még je­lentős árengedményeket kínál­nak. Az idő sürget, a választás azonban egyre nehezebb. Mivel nincsenek millióink a bankban, az egzotikus, drágább utak szó­ba sem jöhetnek. Isten veled, Dominika, isten veled, Seychel- le-szigetek! A nagy álom Jordá­nia. Olcsó és tiszta hely, garan­táltan szép idő. Aztán elkezde­nek csordogálni a hírek. Eltévedt és felrobbant rakéták, Abu Mu- szab az-Zarkávi. Ez utóbbi nem egy halandzsa gyermekmondó­ka, hanem az al-Kaida terrorhá­lózat egyik csoportjának a ve­zetője. Nos, Jordánia kihúzva. Marad Egyiptom és Tunézia. Már ott tartottunk, hogy felke­ressük az utazási irodát, és meg­rendeljük az egyiptomi utat, amikor az európai újságokban megjelentek a muzulmánokat sértő karikatúrák, és az azt kö­vető véres tüntetések. Puff ne­ked, arab világ! Itt van még

Next

/
Thumbnails
Contents