Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

2006-02-18 / 41. szám, szombat

14 Családikor ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 18. www.ujszo.com HÉTVÉGI OLVASMÁNY Ruhatár KOSZTOLÁNYI DEZSŐ X-né lóhalálában érkezik az Ope­rába. A ruhatárba siet, leteszi a téli­kabátját, kezébe kapja látcsövét.- Csak nem kezdték már? - kér­dezi, amint a nézőtér felé indul.- De igen - feleli a ruhatárosnő.- Régen?-Úgy öt-hat perce.- Nem lehetne mégis bemenni?- Sajnos, az ajtókat lezárták. De talán méltóztassék....- Föl, gondolja, az emeletre? Kö­szönöm. Akkor inkább itt maradok. Megáll a tükör előtt. Nézegeti magát. Oly bizalmatlanul , mint ahogy egy író a kész kéziratát ol­vassa. Szemöldökéből kiirt egy szőrszálat, akár valami fölösleges jelzőt. Ajka pirosságát festékrúddal húzza alá. Y-né a másik ajtón ront be. Ő is lerakja holmiját, csak aztán hallja, hogy körötte túl nagy a csönd.- Már csöngettek? - szól rosszat sejtve.-Igen.- Hallatlan. Nálam még csak egynegyed nyolc.- Háromnegyed nyolc - jegyezte meg a ruhatárosnő szerényen.- Hallatlan. A maguk órája min­dig siet.- A rádió után igazítjuk.- Hallatlan, hallatlan. Ő is a tükör előtt dolgozik magán. Rizsporfelhőt borít arcára, fürdik benne, mint veréb a porban. Szét­szólja, elkeni. X-né és Y-né találkozik.- Szervusz, drágám - kezet fog­nak, és mosolyognak. A mosoly alatt az irigységtől hal­ványan szemlélik egymást, mint ahogy két író egymás kéziratát ol­vassa.- Szép vagy.-Te is. Mustrálgatják a fogasokat, raj­tuk a köpenyeket; bundákat.- Sokan vannak.- Sokan. Gyönyörű közönség. Álldogálnak a ruhatárban.- Nézd, itt van A-né is.-Melyik az?-Az a pézsmabunda. Nem isme­red?- De igen. Már vehetne újat. Hull a szőre. Percekig figyelnek.- A kislányával van.- Azzal az undok kövérrel? Azzal a tökéledennel? Tovább sétálnak.- B-né is itt van. C-né is, D-né is. Csupa ismerős. Mit szólsz hozzá, E- né is itt van.-Hol?- Ott lóg a sarokban. Nem látod?- Engedj csak, drágám. Tényleg. Ez ő. Alaszkai róka. Pedig azt hal­lottam, hogy tönkrementek. Az ura vagyontalansági esküt tett. Hami­sanesküdött?- Nem az urával van. Mellette az a télikabát nem az övé. Valami fia­talemberé. Mindig másokkal jár.- Szegény ura. Én csak őt sajná­lom.-Én is. Tűnődve elhallgattak. Sajnálták szegény E-t.-Az a perzsa F-né.-Ki is az?- Hiszen nálad találkoztam vele, a bridzsnél.- Ja, már tudom. Az, akinek az a ronda kommunista a veje.- Az. Az a cukorbajos szovjet ügynök. Végigmorzsolják az ábécé min­den betűjét, mint a rózsafüzért.- Itt van M-né közismert és köz­utált csikóbundája. Rémes. Ennek még ma is van kedve mulatni.- Miért?- Nem tudod? A fia beteg.- Mi baja?- Tüdővész. A végét járja. In­kább mellette ülhetne. Égy foga­son megint ismerőst vesznek ész­re.- Z-né. Micsoda remek bunda. Vadonatúj. Nyest.- Nemes nyest. Mondd, miből te­lik ezeknek operára?- Múlt hónapban új kocsit is vet­tek.-Micsoda az ura?- Azt mondják, valami kém. Egy utódállamnak kémkedik.- Melyiknek?- Hallottam, de elfelejtettem. Hát ne is beszéljünk róla rosszat... Vége az első felvonásnak. A kö­Vaszary János: Hölgy svájci sapkában Láncra fűzve ANDRE MAUR01S Daniel meglepődve nézett a fe­leségére. Ritkán fordult elő, hogy reggel bejött a szobájába.- Beszélni óhajt velem? - kér­dezte. Dániel - mondta az asszony, tenne nekem egy nagy szívessé­get? Kísérjen el ma este a hang­versenyre... Rubinstein játssza Chopin Prelűdjeit, és úgy örül­nék, ha maga mellett ülve hall­gathatnám... Három hónapja már, hogy egyetlenegyszer sem mentünk el este együtt. Három hónapja már - válaszol­ta Dániel bosszúsan -, hogy nem kért meg erre. Azért nem kértem, mert a visz- szautasításai megalázókká vál­tak. Megfogadtam, Daniel, hogy nem ajánlom fel többé a társasá­gomat, és megvárom, amíg maga fejezi ki ez irányú óhaját, de ma reggel Anne, akinek jegyet vet­tem magam mellé a hangverseny­re, telefonált, hogy beteg. Két órá­ja keresek hiába valakit, aki eljön­ne velem helyette... Bevallom, ne­vetségesnek és szomorúnak tar­tom, hogy egy üres szék mellett töltsem az estét. 7 Szóljon valamelyik férfiisme­rősének- mondta Dániel.- De hiszen tudja, megesküd­tem, hogy soha nem megyek este sehová más férfival, csak magá­val.- Micsoda fogadalmak! - szólt Daniel. Gondolkodott egy ideig, majd habozva folytatta: - Ide figyeljen, szeretnék a kedvére tenni, de más kötelezettségeket vállaltam. Meg­próbálok megszabadulni tőlük. Ha meg tudom tenni, elmegyek magával a hangversenyre.- Igazán kedves - válaszolt az asszony.- Ó! Semmit sem ígértem ­szólt Dániel zsémbesen. - Csak annyit mondtam, hogy megpró­bálom. Átment a dolgozószobájába és fölhívta Béatrice de Saulgesot, aki néhány hete a barátnője volt, és akit az érett férfi ügyeden szen­vedélyével szeretett.- Maga az? - kérdezte Dániel félhangon. - Mondja csak, fennáll Vaszary János: Olvasó nő az a megállapodásunk, hogy ma este együtt megyünk el valahová? Nem fog engem cserbenhagyni az utolsó pillanatban, mint a múlt héten?- Ó! De unalmas ember maga! És milyen ügyeden! Pedig tudja, csak altkor érzem jól magam, ha utolsó percben dönthetek. Min­den örömömet el akarja rontani.- Elnézést kérek! Éppen ellen­kezőleg! Mióta ismerjük egymást, csak azt tapasztalhatta, hogy tisz­teletben tartom a szeszélyeit. De tudnom kell, mi a terve ma esté­re, mert magamnak is választ kell adnom.- Szörnyű egy ember!... Fogal­mam sincs róla... Ide figyeljen, hívjon föl egy óra múlva... Meg­próbálok addig dönteni. Dániel felesége a reggeli alatt megkérdezte a féijét, számíthat-e rá este. A férfi némileg ingerülten azt válaszolta, hogy még nem tudja, mert még nem volt ideje te­lefonálni. Béatrice de Saulges pe­dig éppen Pierre Pradier-t hívta, azt a képviselőt, akivel Genfben találkozott, és akit szeretett.- Maga az, Pradie? - kérdezte. - Ó, nem... Maga az, Drouet kis­asszony? Pradier úrral szerettem volna beszélni... Nem, ha nem akarja, hogy zavaiják, hagyja bé­kén... nem, dehogy, nagyon is ér­tem... Különben is megharagud­na... Csak azt akartam tudni, fennáll-e még, hogy értem jön ma este, és elvisz az éjszakai ülésre... igen? Föl van jegyzeve a naptárá­ba? Biztos, hogy nem fog progra­mot változtatni, mint tegnap este?... Nem tudja... Igen.... Ter­mészetesen.... Szóval eddig még nem mondott semmit!... Köszö- ' nőm, Drouet kisasszony... Vi- szondátásra... Amikor egy kicsit később Dániel telefonált, a szobalány azt mondta, hogy de Saulge-né na­gyon sajnálja, de nem fog ráérni este, mert egy családi vacsorán kell résztvennie. Dániel elment megnézni, hogy a felesége még otthon van-e. Áz asszony a dívá­nyon feküdt. Olvasott.- Drágám - szólt a félje. - Na­gyon boldog vagyok, szabaddá tettem magam. El tudom kísérni, ahogy óhajtotta, ma este a hang­versenyre.- Milyen jó ember maga! - vá­laszolt az asszony. - El vagyok ra­gadtatva.- Hát még én! - szólt a félj. Amikor Dániel kiment a szobá­ból, a felesége hosszan elmélá­zott. Súlyos szemrehányásokat tett magának azért, hogy rosszul ítélte meg Dánielt. Rayman Katalin fordítása zönség kitódul. Ők az előcsarnok­ban mosolyogva köszöntik a bun­dák hozzátartozóit. Megállapít­ják, hogy nem tévedtek. Amikor a második felvonásra csöngetnek, nem mennek a néző­térre, megvárják, míg az ajtókat újra bezárják. Akkor kérik a téli­kabátjukat.- Nem tetszenek itt maradni? - érdeklődik a ruhatárosnő.-Nem-felelik. Magukban mind a ketten ezt gondolják: „Minek? Mi már igazán mindent elintéztünk.” Benn tovább folyik Lohengrin és Brabanti Elza elcsépelt története. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA ISaaBSBJruWWIIfffJWT rMtflMMISÜIfliPt'Tl Rántáskészítés Van zsírral és van vajjal készült rántás. A rántás lehet egészen vi­lágos vagy sötétebb, barnább szí­nű. Általában: zöldfőzelékekhez világosabb, téli főzelékekhez bar­nább rántást adunk. Az egészen friss zöldfőzelékeket nem rántjuk, hanem habarjuk. Közönséges rántás: A hibáüan lábasba egy kanál zsírt teszünk. Mikor megforrósodott, kanál lisz­tet keverünk bele, kicsit pirulni hagyjuk, azután hideg lével fel­eresztjük. Vagy vízzel vagy tejjel, vagy az előírt lével. Van eset, ami­kor feleresztés helyett a főzeléket keverjük bele, és azután eresztjük csak fel, pl. töknél, parajnál stb. Petrezselymes rántás: Ugyan­úgy készül, mint a fenti, csak mi­kor a rántás megpirul, beledobjuk és jól belékeverjük a jól megvag­dalt petrezselyemzöldjét. Vajas rántás: Vajjal készül, ké­nyesebb, mint a zsíros rántás, ha­marább odaég, ha nem vigyázunk rá. Tejjel eresztjük fel, másként bechamelnek is hívjuk. Habarás: Tejfelben kevés lisz­tet jól elkeverünk, esetleg tojás­sárgáját is jól elhabarunk benne, azután lassan, folytonos kavarás mellett az ételhez öntjük. Utána rövid ideig forraljuk csak éppen, hogy egyet forrjon. Ha csak tojás­sal és tejfellel habarjuk be, liszt nélkül, akkor nem is kell már for­ralni. Hogy mikor hogy csináljuk, az egyes receptek mondják meg. A friss, zöld főzelékeket mindig így, lisztes tejfellel habarjuk be rántás helyett. Rántott leves Csecsemőknek: Két deka vajat enyhe tűzön fakanállal való keve­rés mellett felolvasztunk, míg csak nemJiabzik és szaga el nem tűnik. Ekkor 2 deka liszt hozzáke­verésével 4-5 perc alatt kész a rántás, amihez 3 darab kockacu­korral édesített 3 dl meleg vizet öntünk. Most az egészet egyszer felfőzzük, átszűrjük és melegen összekeverjük a felfőzött, de lehű­tött tejjel. Rebarbarabor Rebarbarabort a növény na­gyobb levélszáraiból és ereiből ké­szítünk. A szárakat megtisztítjuk, megvágjuk és vízzel leöntjük. Minden kg szárhoz 1 liter vizet ve­szünk. A leöntött szárakat 8-10 napig lefödve állani hagyjuk, ak­kor kinyomjuk a levét és zöld hor­dóba tesszük. A maradékot még egyszer le lehet önteni és kiprésel­ni. A második préselést arra hasz­náljuk, hogy felöntsük vele a hor­dót az erjedés alatt. Minden liter folyadékhoz 150-200 gr cukrot adunk a hordóba és 1-1,5 gr bor­kőport. Ugyanúgy járunk el, mint a bogyókból készült boroknál. Ha a bor kiforrt, rendszerint egy hét leforgása alatt, elzárjuk a hordót csappal, a bort néhány hónapig nyugodtan feküdni hagyjuk, mie­lőtt üvegbe lehúzzuk. Redőnyök mosása Henger alakú kefét magunk is csinálhatunk kerek fadarabból, melyre több rétegben frottíranya­got varrunk. Ezzel lehet tisztítani, mosni a redőnyök közeit. A kefé­ről a huzatot le lehet húzni, ki­mosni, 'megszárítani és visszaten­ni. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak fi­gyelmesen elolvasni hétvégi ma­gazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne fe­ledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szeren­csével az Új Nő ajándékát is meg­nyerheti. Beküldési határidő: február 22. 1. Mennyi pénzt csikart ki a szélhámos fiatalember a szerencsétlen idős asszony­tól? a) 10 000 ko­ronát b) 33 000 koronát c) 200 000 koronát 2. Kitől származik az idézet: „Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani”? a) Édes Árpád b) Jeremiás próféta c) József Attila 3. Mikor a legnyugodtabbak a gyerekek? a) amikor játszanak b) amikor tanulnak c) amikor a szüleikkel beszél­getnek 4. Melyik szülőnek van előjo­ga a gyermekelhelyezésnél? a) az anyának b) az apának c) egyiknek sincs 5. Melyik operalátogatóhoz tartozik az alaszkairóka- bunda? a) É-né b) F-né c) Z-né KI A NYERŐ A Családi Kör február U-ei, Bálint-napi nyerőjének szerencsés beküldői: Pálkovács Attila, Rimajánosi Szalay Szilvia, Karva Bódis Noémi, Baka Az ajándékot a nyerteseknek a Henkel postázta. Február 11-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2a, 3a, 4c, 5c. A Nap Kiadó ajándékát Czajtányi Ágnes, zselízi kedves olvasónk nyerte. CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladiviTag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
Thumbnails
Contents