Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-17 / 40. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 17. Kertészkedő 17 Minőség vagy mennyiség? Az egyes szőlőültetvények adottságaihoz mérten döntsünk a metszés mértékéről Szőlőmetszés előtt: csúcsminőségű borok készítése ma már elképzelhetetlen terméskorlátozás nélkül A rossz szőlőmetszés befolyásolja a termést A fürtnek látnia kell a Napot ÖSSZEFOGLALÓ A szőlő- és bortermelőknek egyre több tanácskozásra van módjuk ellátogatni, ahol sok újdonságot lehet hallani, tanulni. Jó néhányat talán idegenkedve is fogadnak azok, akik az édesapjuktól, sőt nagyapjuktól tanulták a szőlőművelést, vagy nem is hallottak például a termés-vessző, esetleg a levél-fürt arányáról. Már harminc-negyven évvel ezelőtt tudott volt, hogy a fürtnek látnia kell a Napot. Ezt a kifejezést ma már valamennyi szőlőtermesztő ismeri, azonban hogy pontosan milyen módszerekkel lehet kialakítani, illetve milyen módszerekkel lehet ellenőrizni, hogy sikerül-e a szellős, megvilágított lombozat kialakítása, ehhez különböző mérési adatok állnak rendelkezésre. Ezen paraméterek egyike az yn arány, illetve a termés-vessző aránya. Utóbbival például már negyven-ötven éve is foglalkoztak olyan termesztők, akik próbáltak termő egyensúlyt beállítani az ültetvényeikben. A mérési módszer nem bonyolult: a termés mennyiségét mindenki lemérheti a parcellákban néhány tőkén a levágott vesszőből. Ebből ki lehet számítani azt az yn arányt, amiből rögtön következtetni lehet a tőke termő egyensúlyára. Vannak további mutatók is, ilyen például a tőke felvételezés módszere. A fürtzónában a levélréteg belsejének, illetve a külső fürtök megvilágítottságának az aránya, a lombfolytonosság hiánya, amit bárki egy egyszerű fémpálca segítségével maga is elvégezhet, és ezzel tudja jellemezni a saját ültetvényét. Képet kap arról, hogy milyen a megvilágítottság a fürtzónában. A legfontosabb módszer az említett yn arány, tehát a termés és vessző aránya, ezen kívül nagyon fontos, hogy a felső fürt felett mennyi levelet hagyunk. Nyolc-tíz levelet célszerű hagyni a hajtáson a legfelső fürt felett. Kerüljük az önárnyékoló lombozatot, különben sem a tőke egészségügyi állapota, sem a fürtök érési folyamata nem lesz egyszerű. (MR) A szőlő termésmennyiségének visszafogása a felhalmozódott borkészletek - amelyek óriási problémát jelentenek a világ és főként az Európai Unió piacain - hosszú távú csökkenéséhez is vezethet. MIKÓCZY NÁRCISZ Kontinensünk több államában törvény szabályozza a hektáronkénti maximum termésmennyiséget. Egy-egy országon belül, borvidékenként is változnak ezek az értékek. Az alábbiakban egy német szaklapban megjelent írást foglalunk össze. A legnevesebb borászatok, amelyek csakis csúcsminőséget állítanak elő, már tudják: a minőségi borkészítés lehetetlen a mennyiség korlátozása nélkül. A kérdés tehát csak az, mit kívánunk elérni. Egy alacsonyabb minőséget, nagyobb mennyiségben előállítani, vagy pedig többletráfordítással, termésredukcióval kiváló minőségű, de kisebb mennyiségű bort készíteni. A kiegyenlített tápanyag-ellá- tottságú, termésmennyiség-szabályozott tőkékről szüretelt szőlőből olyan borok készíthetők, amelyek háttérbe szorítják „kollégáikat”, ahol a magas tőketerhelés egy más minőségű bort eredményezett. Mindennek alapja, hogy az egyes szőlőültetvények adottságaihoz mérten döntsünk a metszés mértékéről. A bogyók megfelelő cukor- tartalmát, a must és a bor aromagazdagságát csak akkor érhetjük el, ha a fürt és levélfelület arányát optimálisan alakítjuk ki. A lombfelület formálásánál ügyelnünk kell arra, hogy ne lépjen fel önámyékolás, a lomhfal laza szerkezetű, jól elosztott legyen. A metszés, zöldmunka fontossága Felmerül a kérdés: hogy tudjuk a hozamot és hozzá a kellő levélfelületet és jó megvüágítottságot biztosítani? A tenyészterületet nem alakíthatjuk át, de a metszéssel, a zöldmunkákkal, a termés- és levélritkítással lehetőségünk van az ideális arány és elhelyezkedés megformálására. Nagyon fontos, hogy a megvüágítottsági, lombfalsűrűségi viszonyokat figyelembe vegyük, ebből a szempontból a szőlősor folyóméterére eső rügyszám befolyásoló hatású. Hosszú évek kísérletei bizonyítják, hogy a 10-13 rügy (szem)/szőlősor folyóméter a legideálisabb, de a 14 rügy/fm-t semmiképp nem szabad túllépni. Ha azonban a sortávolság nő, az 1 fm- re eső rügyszámot is növelni kell, ebből a szempontból a kisebb sortávolság előnyös, a tőkék terhelése így kisebb. Itt azonban máris egy újabb probléma előtt állunk; a sorok önárnyékolása okozhat gondot. Ahhoz, hogy a levél- és fürtzóna megvilágítottsága tökéletes legyen, és a kellően magas lombfal is kialakíthatóvá váljon, a lombfalak közötti sortávolságnak szélesebbnek kell lennie, mint magának a lombfalnak. A metszés mértékéről A termelési szint szabályozásánál másik fontos szempont a fajta kérdése. A magas terméspotenciállal rendelkező szőlőfajtáknál a rügyszám kisebb legyen, az alacsonyabb termékenységű fajták esetében a rügyszám magasabb lehet. A metszés mértékénél a fajta növekedési erélyét is figyelembe kell venni, amire az dőző évek meteorológiai viszonyai, a trágyázás, tápanyag-visszapódás és az alanyfajta ismerete alapján következtethetünk. Ahhoz tehát, hogy megfelelő cukor-sav arányú, aroma- és il- latanyagban gazdag bort készítsünk, a 100 hl/ha mennyiség fölé semmiképp nem szabad kerülni, amihez viszont a metszésnél 5-8 rügy/m2 szemet hagyhatunk a riz- ling fajta esetében, amelynek fürtjei ádagosan 120 g-osak. Természetesen az említett faktorok (alany, tápanyag, klíma) ezt az alapértéket módosíthatják. Művelési módok, formák A huzaltávolságok szabályozá- sával-változtatásával különböző minőségi igényeket elégíthetünk ki. A kívánt szem- (rügy-) szám ezzel a módszerrel praktikusan és gyorsan beállítható, úgy, hogy egy vagy két ívet alakítunk ki az adott fajta vesszőinek bazális (alapi) része termékenységének függvényében. Munkagazdaságossági okokból az alacsonyabban ívelt, szálvesszős művelésmód két rövidebb ívvel előnyben részesíthető. Általa a nyári zöldmunkák végzése leegyszerűsíthető, mivel a felfelé törekvő vesz- szők a huzalpárok közé kerülnek. Növényorvosi szempontból fontos, hogy a lombfal a földtől viszonylag magasan helyezkedjen el, mivel a talajlakó/talajfelületen lévő gombák, különösen a pero- noszpóra spórái által okozott fertőzési veszély így kisebb. A művelési forma megválasztása, a huzalpárok kialakítása azonban rendkívül sokféle lehet. A termésmennyiség korlátozásánál a fajta, az alany, a termőhely, a te- nyészteriilet, az agro-ökológiai viszonyok mellett az üzemi/gazdál- kodási feltételeket is figyelembe kell venni. (Képarchívum) A gyümölcstermő fák téli metszése termésszabályozó funkcióján kívül rendkívül hatásos növényvédelmi eljárás is lehet Agrotechnikai védekezési lehetőségek a kertészeti termesztésben RACSKÓ JÓZSEF Az agrotechnikai védekezés egyik igen fontos technológiai eleme a gyümölcsösök téli metszése, amely termésszabályozó funkcióján kívül - többnyire a rovarkártevők és kórokozó gombák ellen is - rendkívül hatásos védekezési eljárás. Ha a fertőzött ágrészek eltávolítása elmarad, akkor az azokban telelő rovarok tavasszal akadálytalanul kirajzanak, illetve bennük tömegesen képződnek a gomba szaporítóképletei, amelyek újabb fertőzés forrásai lehetnek. A metszés azonban nem minden gyümölcs- kultúránál végezhető a téli nyugalmi periódusban, főként az almatermésűek (alma, körte, birs, naspolya) jöhetnek ilyenkor számításba. A metszés időpontjáról elmondható, hogy az a lombhullástól rügyfakadásig a fagymentes napokon bármikor elvégezhető. Ennek során a fertőzött vesszővégeket, az elszáradt, elkorhadt és taplógombákkal berakódott, illetve a szúbogarak járataival átfurkált ágakat távolítsuk el. Szükség esetén - a szúbogarak ellen - a meggyengült fák megsemmisítésére is szükség lehet. Azonban a fertőzésmentes, egyéb okból kivágott fákat és ágakat ellenben a legközelebbi rajzásig hasznos a nőstények gyülekezési helyeként - ún. csalogatófaként - meghagyni, és csak ezt követően elégetni. Ne felejtsük eltávolítani a gyö- kérsaijakat sem, mert ezzel pl. a vértetű (Eriosoma lanigerum) gyökérlakó, áttelelő alakját gyé- ríthetjük eredményesen. Ä csonthéjasok (kajszi, cseresznye, meggy, őszibarack, szilva) esetében azonban csak igen indokolt esetben végezzünk vessző vagy ágeltávolítást a hideg téli hónapokban, mert a nyugalmi állapotban metszett fákon a sebek gyógyulása, a kallusz képződése fiziológiai okok miatt gyakran elmarad, s ennek nyomán rendkívül erős fertőzés alakulhat ki. A szőlő esetében pedig mindenképpen kerüljük a téli koronaritkítást! Arra nagyon ügyeljünk, hogy a metszéskor keletkezett sebeket haladéktalanul kezeljük a rendelkezésre álló sebkezelő anyagok valamelyikével. Hiszen a nyílt sebfelület hosszabb-rövi- debb ideig lehetővé teszi a különböző sebparazita gombák akadálytalan behatolását és megtelepedését. Sebkezelésre az olyan anyagok alkalmasak, amelyeknek fungicid hatásuk van, de nem fitotoxikusak, mindemellett mechanikailag is gátolják a sebparaziták behatolását, tehát a sebfelületen tartós, összefüggő bevonatot képeznek, nem repednek meg és jól ellenállnak az időjárás viszontagságainak. A metszés vagy mechanikai sérülés (pl. vadrágás) következtében keletkezett sebet kezelni egyszerű. A sebkezelő anyagot ecsettel kell felvinni a sebfelületre. A rákos sebeket - az erre legalkalmasabb eszközzel,-az ún. kacorkéssel - a kezelés előtt feltétlenül ki kell tisztítani. A seb tisztításakor ügyelni kell arra, hogy néhány cm-rel a szemmel is látható elhalt szöveti részen túl vágjuk ki a kéregszövetet, mivel gyakran előfordul, hogy a kórokozó szemmel nem láthatóan ugyan, de az egészségesnek tűnő szövetekben is továbbterjedt már. A kitisztított sebet csak ezután vonjuk be a sebkezelő anyaggal. Télen a gyümölcsösben a rágcsálók és a nagyvadak károsítására is számítanunk kell. A mezei pocok (Microtus arvalis), a kósza pocok (Arvicola terrestris) és a mezei nyúl (Lepus europaeus) rágása ellen a gyümölcsfák törzsét műanyag törzsvédővel, náddal, szúrós gallyal vagy dróthálóval vegyük körül. Esetenként sokat segíthet az idősebb fák mellőli rendszeres hóeltakarítás is. Azonban ez a módszer nem mindig vezet eredményre, ekkor vegyszeres úton (rágcsálóirtó szerekkel) kell csökkentenünk a létszámukat. Fagymentes időben a gyümölcsfák törzsét kenjük be vadriasztó készítményekkel. A szerző egyetemi tanár
