Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-15 / 38. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 15. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Kárpótolni kellene Dániát Az Európai Uniónak kárpótlást kellene nyújtania Dániának a Mohamed próféta karikatúrái miatti gazdasági veszteségekért - állítja Cyril Svo- boda cseh külügyminiszter. „Az EU külügyminisztereinek legközelebbi ülésén javasolni fogom, hogy ítéljük el a támadásokat, s fejezzük ki szolidaritásunkat Dániával, ahol első ízben közölték Mohamed próféta karikatúráit” - jelentette ki a cseh diplomata. „A szolidaritás egyik formája lehetne az a pénzügyi kárpótlás, amelyet az EU nyújtana a dán áruk kivitelét és behozatalát ért negatív hatásokért”. Csak az jöjjön katonának, aki ilyen szeret! (Gyenes Gábor rajza) Az unió munkaképes (15-64 éves) lakossága 48 millió fővel (16%) csökken 2050-ig Súlyos gondban a vén Európa Az európai lakosság elöregedése súlyos társadalmi- gazdasági problémákkal fenyeget - mutat rá egy friss jelentés, amelyet az EU pénzügyminiszterei vitatnak meg először. HÁTTÉR A tanulmány szerint 2050-ben minden idős emberre a jelenlegi négy helyett csak két munkaképes személy jut az unióban. Reformok nélkül az EU gazdasági növekedése 2030-ig a jelenlegi felére csökkenhet. A helyzet a növekvő nyugdíj- terhek, egészségügyi költségek miatt súlyosan terheli majd az egyes országok költségvetését. A kedveződen folyamatot látva néhány ország már megkezdte a szükséges reform végrehajtását, korlátozta a korai nyugdíjba menetel lehetőségét. A következő években ezt a folyamatot fel kell gyorsítani, még mielőtt a demográfiai válság bekövetkezne. A késlekedés növelheti a költségvetési terheket. „A lakosság elöregedése visszafordíthatatlan” - fogalmazott Joaquin Almunia gazdasági és pénzügyi biztos, aki szerint reform nélkül a tagállamok nem lesznek képesek kezelni a költségterheket akkor, ha a jelenlegi négy helyett két dolgozó jut majd egy idős személyre. A reformok halasztásával csak növelnénk a gyermekeinkre és unokáinkra nehezedő majdani pénzügyi terheket. Európa lakossága enyhén kisebb, ám jelentősen öregebb lesz 2050-ben. Az EU 25 tagállamában a lakosság száma 457 millióról 454 millióra csökken, már 2010-től kezdődően. Ezzel szemben a munkaképes (15-64 éves) lakosság száma 48 millióval (16%) mérséklődik 2050-ig, míg az időskorú (65 év fölötti) lakosság száma 58 millióval (71%) nő. Jelentősen csökken majd a gazdasági növekedés: a 2004-2010 közt 2,4%-ról 1,9%-ra 2011 és 2030 között, majd 1,2%-ra 2031 és 2050 között. Anthony Giddens, Tony Blair brit miniszterelnök tanácsadója szerint a tagállamok közösen kialakíthatnak egy Új Európai Szociális Modellt, amely alapján az európai kormányok végrehajthatják a reformokat. A társadalom elöregedése miatt 2005 és 2050 között 4 százalék- ponttal növekednek a költségvetési kiadások az euróövezetben. Például 2050-ig a nyugdíjköltségek Portugáliában a GDP 9,7%-ával növekednek, Luxemburgban 7,4 %-kal, Spanyolországban 7, Írországban 6,5, Belgiumban 5,1%-kal. Első pillantásra úgy tűnik, hogy az új tagországokban jobb a helyzet. Az általános képet torzítja viszont a lengyelországi nyugdíjkiadások jelentős csökkenése, ami a magánnyugdíjrendszer bevezetésének köszönhető. Lengyelország kivételével a 2004-ben csatlakozott államok mindegyikében több mint 5 (GDP-arányos) százalékponttal növekednek majd a kiadások, a legnagyobb mértékben Cipruson (+12,9 százalékpont a GDP-ből), Szlovéniában (+7,3 százalékpont) és Magyarországon (+6,7 százalékpont). Szlovákia a 2005-ben bevezetett hárompilléres nyugdíjreformmal próbál előremenekülni, emellett a lakosság még nem öregedett el annyira, múlt a nyugateurópai országokban, így a többiekhez képest néhány évvel később szembesülünk a súlyos gondokkal. A 2001-ben elkészített legutóbbi tanulmány óta az EU 15 tagállamában reformokat hajtottak végre, ennek eredményeként a régi tagállamok mintegy felében ma már lényegesen alacsonyabb kiadásnövekedést prognosztizálnak. A nyugdíjreform kitolja a nyugdíjkorhatárt, és növeli a foglalkoztatottsági arányt az idősebb korú lakosság körében, ami más konfliktusokkal járhat. A pénzügyminiszterek tanácsa elé terjesztett jelentés az Európai Bizottság és a tagállamok közös Gazdaságpolitikai Bizottságában született. Lehetővé teszi összehasonlítható előrejelzések készítését az elöregedés költségvetési hatásait illetően (kockázati és fenntarthatósági tényezők), a stabilitási és növekedési paktum kontextusában, figyelembe véve a tagállamok eltérő nyugdíjrendszerének, egészségügyi és oktatási rendszerének sajátosságait, (euractiv.hu, FN, ú) Az ellentmondó kijelentések nem lehetnek igazak, és minden kijelentés vagy igaz, vagy hamis Szükséges a logika a közéleti megnyüvánulásban? MÉSZÁROS ANDRÁS (avagy egy megrögzött értelmiségi dohogása) A minap egy barátommal való beszélgetés közben csaknem fogadást kötöttünk arra, hogy mikor fog eljönni - főként a kezdődő választási kampány függvényében - a soron következő MKP-kritika az értelmiségiekkel és az ún. szlovákiai magyar közélettel szemben. Nos, expressis verbis ezt még nem kaptuk meg, de megkezdődött a kioktatás, hogyan értelmezzük a politikusok szerepét a nyüvánosságban. Ami egy nagyon hasznos közoktatási vállalkozás, szem előtt tartva az egyik oldalon politikusaink magas képzettségi szintjét, rendkívül fejlett erkölcsi érzékét és szociális érzékenységét, a másik oldalon pedig a köznép bambaságát, hajbókolását és törtetését. Mindezek ellenére, és mélyen meghajolva egyes politikusaink ragyogó intellektusának fölénye előtt, bátorkodnám felhívni a 2005. év szlovákiai magyarját arra, hogy lehengerlő érvelésének rendszerébe egy aprócska homokszem került. Ezt a homokszemet logikátlanságnak szokták nevezni jobb helyeken. Politológiai nyelvhasználatban pedig demagógiának. De hát én nem vagyok politológus, és ezért ilyen csúnya szavakat nem használok. Miről van szó? Arról, hogy Bugár Béla, az MKP elnöke az Új Szó 2006. február 11-i számában a „Szombati vendég” c. rovatban nyilatkozott annak kapcsán, hogy az olvasók szavazatai alapján ő lett az elmúlt év szlovákiai magyarja. Bugár a rá jellemző szerénységgel fogadta ezt a titulust, és a következő megszívlelendő - és bizony meglepő - kijelentést tette: „...nem jó hír, hogy ma még a közélet túlságosan át van itatva a politikával”. Heuréka! Az MKP fő embere diagnosztizálta a bajunkat, és most már felsorolja azokat a lépéseket, amelyek során pártja kivonul a közéletből. A balgaság mennybemenetele. Hát persze, hogy nem ez következett. Pedig tudhattam volna, hiszen egy tavalyi televíziós beszélgetés során már megtapasztalhattam, hogy az ő logikája nem mindig követi az arisztotelészi klasszikus logika két alapelvét: az ellentmondásnak és a harmadik kizárásának az elvét. Az egyik azt jelenti, hogy az ellentmondó kijelentések nem lehetnek igazak, a második pedig azt, hogy minden kijelentés vagy igaz, vagy hamis. Lássuk hát a példát! Bugár első kijelentése: „Nem normális, ha a politikusoktól várják el, hogy oldják meg, ha probléma van a nyit- rai és a komáromi egyetem között...” A második kijelentés, amelyik arra vonatkozik, milyen eredményekkel dicsekedhet a párt: „...a komáromi egyetem...”. Mivel a második kijelentés egy időben korábbi tettre vonatkozik, ezért ezt értelmezem elsőnek: a komáromi egyetem létrehozása a párt tevékenységének az eredménye. Azaz: a párt nélkül az egyetem nem létezne. Ez alighanem igaz kijelentés, hiszen mióta az egyetem fennáll, a párt minden hatalmi befolyását arra irányítja, hogy egyedül a komáromi egyetem részesüljön hazai és magyarországi támogatásokból. Vagyis az egyetem és a párt egymástól elválaszthatatlan. (A klasszikus logikában: az azonosság elve.) Ha viszont ez a kijelentés igaz, akkor nem igaz az a kijelentés, miszerint a párt nincs érintve a komáromi egyetem kapcsolatainak rendezésében. Hiszen nem igaz az sem, hogy csak az egyetem létrehozásánál bábáskodott a párt, és már kivonult volna a felsőoktatásból. A klasszikus szillogizmusban két igaz premisszából következtethetünk egy zárótételre. De müyen zárótétel következik két, egymásnak ellentmondó premisszából? Vagy semmilyen, vagy hamis. Az eredmény tehát vagy üres fecsegés, vagy hazugság. Az tény, hogy Szlovákiában a politikusok szabadon fecseghetnek, és ennek nincs semmüyen következménye. Azaz van ilyen következmény: a közerkölcsök alagsori szintjén. Amiből viszont logikusan következik az, hogy a logikátlanság bizonyos szempontból erkölcsnélküliséghez is vezethet. Konkrétan: a pártot kell magasztalni a választási kampány során az egyetem létrehozásáért, de a gyanú árnyéka se férjen hozzá az egyetem létezése kapcsán. Dicsőség igen, felelősség semmi. Akárcsak az olvasói ankét esetében. Elfogadni az első helyet, és ezt utólag kommentálni úgy, hogy ez így nem jó, ugyancsak logikátlanság. Eszébe nem jutott Bugárnak és a többi politikusnak, hogy a második premissza értelmében (nem jó a közélet átpolitizáltsága!) helyre tegyék az első premisszát is, és eleve kivonják magukat az ankétből. Ehhez azonban egyrészt a logika ismeretére, másrészt a választási kalkulus (értsd: népszerűség) elutasítására lett volna szükség. De ezt már valóban túlzás egy politikustól elvárni. KOMMENTÁR A kocka el van vetve! BARAK LÁSZLÓ A minap egy pejoratívnak, sőt populistának minősíthető konklúziót róttak fel nekem, amely az előrehozott választások időpontjának kihirdetését követő kampányidőszakot minősítette e helyütt. Imigyen szólt inkriminált konklúzióm: ...„most már még gátlástalanabbá folyik majd a politikusi magakelle- tés, a vad kampányolás, a pártok önérdekű helyezkedése.” Nos, valóban igaza volt a kritikusnak. Hiszen valamennyi normális politikus és párt legtermészetesebb gesztusa, hogy kampányt folytat, önérdekűen helyezkedik. Olyan szükségszerű ez, mint az ember számára a levegővétel. Ha ugyanis egy politikus, párt nem folytat kampányt, nem helyezkedik kellőképpen, úgy eltűnik a köztudatból, mintha ott sem lett volna. Egyáltalán nem ördögtől való magatartás az sem, ha egy párt hatalmi pozíciókra tör, sőt. Oda azonban csak kellő választói támogatottság birtokában juthat, közvetve érvényesítendő a saját, közvetve pedig választói érdekeit. Nincsen hát semmi baj a kampányolással, amely mától immár hivatalosán is megkezdődhet. A szimbolikus startpisztolyt Bugár Béla, a parlament elnöki jogkörökkel felruházott alelnöke süti (sütötte) el, az előrehozott választások kihirdetésével. Ami önmagában is kiváló kampányhúzás, mind az ő politikusi kreditje, mind pedig a Mágyar Koalíció Pártja szempontjából. No és persze, az ellenlábasok tekintetében is. Nem véletlenül szellentett bele a nulláslisztbe épp emiatt Ján Slota, a hozzá méltó „csehószellemben”. Amennyiben amiatt hőbörgött a nyilvánosság előtt, hogy a szlovák nemzet fejére nőnek itten a kisebbségi magyarok... Robert Fico sem volt rest, hiszen ő még Pavol Hrušovský lemondását követően találta fontosnak kijelenteni, hogy pártja, a Smer képviselői soha nem szavazzák meg helyette Bugárt parlamenti elnöknek... Lám, semmi sem tökéletes, néha még Fico sem. Következetesnek sem mondható viszont, hiszen parlamenti elnök ugyan tényleg nem lett Bugárból, elnöki jogkörökkel felruházott közjogi méltóságként azonban ő lett itt élet és halál ura, többek között Ficóék asszisztálásával. Annyiban, hogy most már ő vezényli le a parlamenti választásokat, ő hívja majd össze az új összetételű parlamentet, s az ő kezébe teszi majd le az esküt az új parlamenti elnök is. Fico tehát nem tökéletes, nem következetes, tehát buta. Legalábbis egy olyan hebrencs, aki először sódéról, csak aztán gondolkodik. Már, ha...! Őszintén szólva, nem valami nagy kilátás ez arra nézvést, hogy egy ilyenből is lehet itt kormányfő... Annál kevésbé, mert a jelek szerint, ha az MKP politikusai hozzák magukat, komoly beleszólásuk lehet a majdani kormányalakításba. Több mint udvariatlanság tehát Bugárral kötekednie Ficónak. Akkor is, ha csupán nacionalista híveinek üzen ezáltal. Gyermeteg, következetlen magatartás a részéről az is, hogy Bugárra, úgymond, annak Orbán Viktor iránti szimpátiái miatt neheztel. Mintha Fico nem ugyanazon a gyékényen árulna, mint a magyarországi ellenzéki vezér saját kampányában...! Tessék csak megvizsgálni a két hatalomra törő mogul beszédeit! De hát folyik a politikusi magakelletés, a pártok önérdekű helyezkedése. Hogy mindez mennyire jó irányultságú és effektív-e, az mindenképpen eldől majd június 17-én. _______________JEGYZET__________________ Ki a nagyobb kalandor? RÁCZ VINCE Mondják, a túl sok pénz elveszi az ember eszét. Ha ez igaz, én menthetetlenül józanságra ítéltettem, és talán nem túlzás, legkevesebb négymillió nehéz sorsú honfitársammal reménytelenül épeszű vagyok. Az esély, hogy ez megváltozzék, valljuk meg, bizony igen csekély. Hogy miért jutott eszembe mindez? Hát csak úgy elnézem ezt a Steve Fossett nevű, mi tagadás, rokonszenves milliárdos jenkit (jenkiházit, haha), amint pénzt és energiát nem kímélve rendre újabb világrekordokat állít fel - égen, földön, levegőben - pusztán azért, mert a jelek szerint valóban nincs más dolga, és nem utolsósorban pedig abból az okból, hogy megteheti. Legutóbb azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy mintegy nyolcvan órát töltve a levegőben megkerülte a Földet, sőt mint hallom, cikcakkban, és beállította az egyszemélyes távrepülés új rekordját. Ez szép, nyugtázhatnám, mint egy ismerősöm mondta nekem, mikor esztétika szakra jelentkeztem az egyetemen, de ez most mindegy. A világszerte jegyzett kalandorok elit klubjának oszlopos tagja rendszeresen hallat magáról, hajói számolom, eddig 24 vüág- csúccsal büszkélkedhet. A széles vigyorú amerikai milliárdos, sőt lehet, hogy billiárdos, pillanatra sem hagyja cserben csodálok, köztük engem. Irigylem, na! Nem is biztos, hogy a pénzét, hanem azt, hogy úgy él, ahogy szeretne, úgy, ahogy érdemes. Egy élet feletti élet az övé, mint a nagy francia forradalom előtti arisztokrácia tagjaié volt, a reményt csillantja meg előttünk, egyszerű földi halandók előtt, az ember élhet kizárólag az álmainak is. Könnyű persze megszólni, mennyi felesleges dologra szórja ez a hülye a pénzét, de vajon ha lenne rá módunk, nem cselekednénk-e mi is hasonlóképpen? Bennem azért ott motoszkál a szónoki kérdés, vajon ki a nagyobb kalandor, egy veszélyes hobbinak hódoló, teszem azt kényére-kedvére repkedő milliárdos, vagy - hogy ne menjünk messzire - egy átlagfizetésből élő, esetleg segélyből tengődő szlovákiai polgár. Sokat azért ne rágódjanak rajta.
