Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-13 / 36. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 13. www.ujszo.com RÖVIDEN Lemezbemutató koncert Dunaszerdahely. A Kicsi Hang verséneklő együttes 2000 őszén alakult. 2003 tavaszán Egyszerű ez címmel jelent meg első hanghordozójuk, amelyen József Attila, Ady Endre, Pilinszky János, Radnóti Miklós és Sinka István verseit énekelték. Az elmúlt esztendőkben újabb dalok születtek, amelyeket a Kicsi Hang már nem a szerzők, hanem az egyes témák szerint csoportosított. Ezt a „termést” foglalja össze a Ki viszi át? című CD, amelyen Szabó Lőrinc, Nagy László, Radnóti Miklós, Weöres Sándor, Reményik Sándor, Bettes István és Simkó Tibor megzenésített versei hallhatók. Az együttes holnap 18.30-kor Dunaszerdahelyen, a városi művelődési központban lemezbemutató koncertet tart. (ú) A MADI-csoport kiállítása Pozsony. A Z Galériában február 16-án 18 órakor nyitják meg a MADI MOBIL III. című kiállítást. A MADI-csoport - a saját megjelölésére választott betűszóban kifejezésre juttatja törekvéseinek célját: Mobilitás, Absztrakció, Dimenzió, Invenció - a mozgást a csoporthoz tartozó művészek alkotásainak egyik meghatározó és alapvető elemeként értelmezi. E mostani kiállítást Dárdai Zsuzsa művészetkritikus és Saxon-Szász János képzőművész állította össze, (ú) A kiállítás időpontjáról még folynak a tárgyalások A Kalitkás nő I. hazatért MTl-HÍR Budapest. Magyarországon van újra Rippl-Rónai József Kalitkás nő I. című képe, amelyet 2005. szeptemberében egy chicagói árverésen vásároltak meg a budapesti Ernst Galéria tulajdonosai 122 millió forintnak megfelelő összegért. A Korani Eleni és Ernst Wastl tulajdonába került festmény a Magyar Nemzeti Galériában őrzött azonos című Rippl-Rónai kép olajvázlata. A galéria tulajdonosai e nemzeti kincsnek számító alkotás hazaszállítását példa értékűnek szánják, és ezzel kívánnak rámutatni a magyar műtárgybehozatal visszásságaira. Reményeik szerint a lépéssel e kérdésben elősegítik a kulturális és a pénzügyi tárca együttműködését. A festmény sorsa még bizonytalan, mert behozatalától függetlenül a 25-ről 20 százalékra csökkentett általános forgalmi adó még terheli a képet és ennek ösz- szege több mint 24 millió forint. Ha ezt nem fizetik meg a tulajdonosok, a festmény csak rövid ideig maradhat Magyarországon. Mindazonáltal az Ernst Galéria arra törekszik, hogy a festményt mihamarabb restaurálják, és méltó körülmények között mutassák be a magyar közönségnek. A kiállítás helyszínéről és időpontjáról még folynak a tárgyalások. Dokumentumfilm készült Móra Ferencről Anzix a búzamezőkről MTl-HÍR Szeged. A napokban mutatták be Szegeden az Anzix a búzamezőkről című filmet, amelyet Móra Ferencről készített dédunokája. A dédunoka, Vészits Andrea elmondta: a film Móra önvallomása, „belső naplója”, amelynek szövegét az író leveleiből, írásaiból és végrendeletéből állították össze, így a néző különös érzelmi kapcsolatba kerülhet a valódi Móra Ferenccel. A dokumentumfilmet több mint két éve kezdték forgatni, hogy Móra születésének 125. évfordulóján be tudják mutatni, de anyagi okok miatt csak most került rá sor. Vészits Andrea közölte: az volt a vágya, hogy mindenkinek felhívja a figyelmét, hogy Móra Ferenc nemcsak a Kincskereső kis- ködmön és más klasszikus művek jegyzője, hanem „olyan közéleti ember volt, olyan gondolkodó, aki nagyon pontosan ismerte azt a világot és országot, amelyben élünk és aki mai is aktuális”. . A 44 perces alkotásban Kiskunfélegyházán és Szegeden forgatott felvételeket, valamint korabeli fényképeket is láthatnak az érdeklődők. A film operatőre Lőrincz József, a vágó Sályi Zoltán; a film narrátora Huszárik Kata és Végvári Tamás. Fatih Akin török származású német rendező (jobbról) és Moritz Bleib- treu színész a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon az Elementarteilchen című filmjük bemutatója után. Fatih Akin tavaly a Berlinalén az Arany Medvét és a FIPRESCI-díjat is elnyerte Fallal szemben című, nálunk is vetített mozgóképével. (TAS R/E PA-felvétel) Boka László A befogadás rétegei című könyvének bemutatója a Vámbéry Irodalmi Kávéházban Tapintatosan kibillentett kánonok A dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéház programjában viszonylag gyakran szerepelnek olyan rendezvények, amelyek a több államhatáron is átnyúló magyar irodalmi kapcsolatokat hivatottak erősíteni. Ilyen volt legutóbb az az est is, amelyen Boka László A befogadás rétegei című tanulmány- és kritikagyűjteményével ismerkedhettünk meg. HIZSNYA1 ZOLTÁN A nagyváradi származású fiatal irodalomtörténész a szülővárosában megjelenő Várad című irodalmi lap egyik alapítója és szerkesztője, jelenleg pedig állandó munkatársa. Már hét éve Budapesten él, ahol az ELTE Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének doktorandusza. Doktori disszertációját A divattól a kultuszig címmel írta, és Sütő András magyarországi fogadtatásának kanonizációs stratégiáiról szól. Jelenleg az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozik szakreferensként. Mindezt a könyvbemutató „háziasszonyától”, Görözdi Judittól tudhattuk meg. A kolozsvári Korunk Baráti Társaság Ariadné könyvek című könyvsorozatában megjelent kötetet Németh Zoltán irodalomkritikus mutatta be a szépszámú érdeklődőnek. Mint elmondta, a kötetnek közel a felét két hosszú tanulmány teszi ki. Az első az úgynevezett amerikai kánonvita tanulságait foglalja össze, a másik pedig egy ettől látszólag távoli témáról értekezik: az 1957 utáni erdélyi irodalom fogadtatásának ideologikus hátterét veszi górcső alá. Az amerikai kánonvitát elemző tanulmány a vitázók két csoportját különbözteti meg, mondta Németh Zoltán: „a konzervatívokét, akik továbbra is ragaszkodnak a klasszikus szerzőket felvonultató régi kánonhoz” (értékhierarchiához) és a Harold Bloom által „publicista irodalmároknak” nevezett (általában baloldali) kritikusok csoportját, „akik a kánon kibillentésén ügyködnek, és különféle marginális, eddig háttérbe szorított irodalmi műfajokat, szerzőket és nézőpontokat próbálnak beemelni a kánonba.” Németh ezzel az írással kapcsolatban még megjegyezte: „nem derül ki egyértelműen a tanulmányból, hogy a szerző melyik oldalon áll”. Vagyis hogy az irodalmi értékrend változtathatadanságát vagy folytonos újrafogalmazását tartja-e követendő útnak. En azt hiszem, Boka László több síkon is egyfajta köztes szerepre törekszik - és konszenzusteremtésre. Ezt már tartalmas, nagy tudásanyagot mozgósító tanulmányainak stílusában is igyekszik kifejezésre juttatni. Előadása elején Németh Zoltán is megállapította, hogy a kötet nyelvezete - ellentétben a „magyar irodalomtudományos bikkfanyelvvel” - rendkívül közérthető, a szerző ugyanis „sem a recepcióesztétikának, sem a dekonstrukciónak a magyar szak- irodalomban meghonosodott nyelvét nem használja”. Tegyük hozzá, hogy nem csupán e két markáns - egymással régóta viaskodó - irányzat beszédmódján helyezkedik kívül, kiforrott, egyéni stílusán a mára már háttérbe szorult konzervatív irodalomtörténészek hatása sem érzékelhető. Boka László szintézis- és konszenzusteremtő szándékának alappilléreit már a kötet előszavában felvázolja. ,Aligha kétséges, hogy az irodalom állandó változása időről időre átalakítja azt az összefüggésrendszert, amelyhez viszonyít a mindenkori olvasó (amelyet mintegy mozgásból kimetszve és örökként idealizálva kánonként emleget), s az is bajosan lenne tagadható, hogy a befogadó kultúráján, tapasztalatán személyiségén is múlik, mit érzékel szokványosnak, illetve eredetinek, mit értékesnek és mit nem. A befogadás rétegei nem csak időben, de térben is változóak. Ahogyan nem feltételezhető egyetlen kizárólagosságában helyes és érvényes értelmezés, úgy nem képtelenség az sem, hogy bizonyos szövegeknek talán nagyobb, fontosabb a történeti, mint az esztétikai értéke.” Boka László tehát egyrészt a párhuzamos, sőt egyénre szabott értékrendek mellett teszi le a vok- sot, másrészt „bizonyos”, az esztétikai kritériumok szigorú figyelem- bevétele nélkül kanonizált (az új értelmezői iskolák által legtöbbször meg sem említett) művek esetében a történeti értéket hangsúlyozza. A kötet másik hosszú tanulmányát olvasva aztán azt is megsejthetjük, müyen jellegű művek azok, amelyeknek a szerző megítélése szerint „talán nagyobb, fontosabb a történeti, mint az esztétikai értéke”. A vizsgált (1957 utáni) korszak magyarországi irodalmi recepciójáról például megállapítja, hogy az „az erdélyi irodalmat is csupán mint kisebbségi elkötelezettségű, értékmentő, anyanyelvápoló irodalmat, a művészt pedig mint a közösség exponensét, követét, szószólóját kívánta bemutatni”. Vagyis Boka László szülőföldjének korabeli irodalmát jóval strukturáltabbnak véli, mint azt az anyaországban hajdan konstruált tendenciózus kánon láttatja. A konszenzuskeresés jegyében azonban a nemzeti kisebbségi ideológia jegyében született szépirodalmi művektől sem tagad meg bizonyos értékeket, ezeket az értékeket azonban - tapintatosan - javarészt a szépliteratúra határain kívül véli felfedezni. És ez a gesztus nem csupán a múltnak szól, hiszen jól tudja, „a kisebbségi sorshelyzet és a humanisztikus küldetés a honmentő retorika uralta fogadtatástörténet szerint manapság is válto- zadan.” „Azt hiszem, Boka László könyvét minden kisebbségben élő irodalmárnak el kéne olvasnia - és azoknak is, akik a műveiket értékelik” - jelentette ki Németh Zoltán. Mélyen egyetértek vele. OTTHONUNK A NYELV Szlovák-magyar vonatkozású iskolai szakszótárak, szakszójegyzékek I. MISAD KATALIN Szlovákiában a szakközépiskolát vagy szakmunkásképzőt látogató kisebbségi magyar diákok nagy része nem az anyanyelvén tanulja a szaktantárgyakat, tehát eleve nem magyar nyelven sajátítja el a szakterminológiát. Nincsenek sokkal jobb helyzetben az általános iskolába, illetve gimnáziumba járó tanulók sem, hiszen a magyar tannyelvű iskolákban használt tankönyvek államnyelvből való - szinte szó szerinti - fordítások, amelyek ugyanazt a jelenséget gyakran más néven nevezik meg, mint Magyarországon vagy egy másik országban (Erdélyben, a Vajdaságban vagy éppen Kárpátalján). A magyarországi szakterminológiát a felsőfokú végzettséggel rendelkező szlovákiai magyar szakemberek - esetünkben a tankönyvek fordítói, illetve a fordítás bírálói - sem ismerik, mivel tanulmányaikat elsősorban szlovákiai vagy csehországi egyetemeken, az illető állam nyelvén végezték. A n. világháború befejeződését követő kritikus időszakban az akkori Csehszlovákiában az 1950-51-es tanévben nyitják meg újra kapuikat a magyar tannyelvű oktatási intézmények. Mivei nincsenek magyar nyelvű tankönyvek, a pedagógusok sürgetik az olyan kétnyelvű segédkönyvek, szószedetek és -jegyzékek kiadását, amelyek megkönnyítenék a magyar anyanyelvű tanulók oktatását. Elsősorban olyan szlovákmagyar vonatkozású szakszótárak, szakidfejezés-gyűjtemények megjelenését várják, amelyek felölelik egy-egy tantárgy alapvető terminológiáját. Az esetenként több mint negyven évvel ezelőtt készült segédkönyveket - más, jobb nem lévén - még ma is használják a hazai oktatási intézményekben. Az egyik magyar tannyelvű mezőgazdasági szakközépiskolában például azt tanácsolták a magyarországi felsőoktatási intézménybe felvételiző tanulónak, hogy az 1960-as kiadású Terminológiai szótár (Szabadi János összeállítása, SPN, Bratislava) segítségével sajátítsa el az adott szakágazat magyar nyelvű terminológiáját. A kiadvány négy korabeli szlovák nyelvű tankönyv szakszókincsének kivonata, melyben a szerzők a szlovák címszavakhoz hozzárendelték a feltételezett magyar megfelelőket. Munkájuk azonban - mely elsősorban növénytani és állattani szakkifejezéseket tartalmaz - mind a lexika síkján, mind nyelvtani tekintetben következetlen. A magyar nyelvű szóanyagban - annak ellenére, hogy a segédkönyv összeállítója gyakran hivatkozik a korszerű magyarországi szakirodalom folyamatos tanulmányozására - szinte minden második-harmadik feltételezett szakszó szlovák hatásra keletkezett tükörkifejezés, mely eltér a standard magyar terminológiától, pl.: prvotný korienok - elsődleges gyökerecske 187 o. (a standard magyarban: gyökérkezdemény), špargľová kapusta - leveleskáposzta 187. o. (a standard magyarban: spárgakel v. brokkoli) stb. Ä szótár az egyes szócikkek szerkezeti felépítésében sem követi a szakszótárak szerkesztési elveit: a többelemű (szerkezetes) szakkifejezésekben pl. rendhagyó módon nem a szlovák főnévi, hanem a melléknévi címszó mellett tünteti fel a magyar nyelvű megnevezést 0- biely vlčí bôb - fehér farkasbab 31. o., jarná pšenica - tavaszi búza 33. o.). A szlovák ún. hátravetett jelzős szerkezetekben ugyanakkor már a jelzett szó, tehát a meghatározó tag alapján azonosít Q. pšenica ozimná - őszi búza 39. o., timotejka lúčna - mezei komócsin 42. o.). Az üyen és hasonló következetlenségek miatt a szótár - egyéb hiányosságai mellett - még a gyors és könnyű kereshetőséget sem biztosítja használója számára. (Somogyi Tibor felvétele WfflšžL------íJHH______-_____^_________i:f! Né meth Zoltán, Boka László és Cörözdi Judit