Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-01 / 26. szám, szerda
26 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 1. www.ujszo.com Utalhat az ősi, talán avar, Baján nemzetségnévre Helységnevek - Bajánháza BOGOLY JÁNOS Az Ung megye középső részén fekvő község neve 1370-ben jelent meg, vált ismerté, mégpedig magyaros formában, Bayanhazaként. 1434-ben a Bayan név ismert, és később csupán az eredeti és ősi Bajánháza megnevezés bukkan fel az írott forrásokban. A Csehszlovákiához csatolás után, 1920-ban, először a Bajánház név vált hivatalossá, majd 1927-ben vezetékbe a ma is hivatalos szlovák nevet: Bajany. Bajánháza neve magyar eredetű, sőt utalhat az ősi - talán avar - Baján nemzetségnévre is. A Guinnes-rekordok könyvébe szeretnének bekerülni A hokisták birtokba vehetik a Steel Arénát JUHÁSZ KATALIN Kassa. Február 24-én nyitja kapuit a kassai téli stadion, amelynek felújítása már a kilencvenes évek közepén elkezdődött, ám a vasmű csődközeibe kerülése jelentősen lassította a munkálatokat. A kassaiak márkezdtek lemondani az épületről, amikor az új befektető, a US Steel acélkonszern segítő kezet nyújtott a városnak, illetve a szlovák államnak. Az amerikaiak elhatározták, 190 millió koronával támogatják az építkezést, mivel fontosnak tartják a régió sportéletét, ezen belül is a jégkorongot. Az objektum egy ideje a Steel Arena nevet viseli, tulajdonosa pedig az a Košická Aréna nevű társulás, amely a hokisport megmentése érdekében alakult. A munkálatok eddig 720 millió koronába kerültek, ebből 227,5 milliónyi értéket képez a várostól örökölt „eredeti állapot”, amelyet az acélkonszemre bíztak. További gesztusként Kassa vezetése ajándékba adott a tulajdonosoknak egy kétezer négyzetméteres telket, amelyen egy ötszáz férőhelyes parkolóház épül majd. A városi jégkorongklub eredetileg két évre költözött a Kavečianska utcai stadionba, amelyben végül csaknem tíz évig voltak kénytelenek kergetni a korongot. Az épület évek óta nem tesz eleget a korszerű európai követelményeknek, és mivel a klub anyagüag sem bírna fenntartani két stadiont, a Kavečianska utcai objektumot jelképes összegért felkínálják a város vezetésének nyilvános korcsonyapálya létesítésére. Ilyen lehetőség ugyanis jelenleg nincs a városban. „Ideiglenes” otthonuktól február 5-én, a Marin elleni mérkőzéssel búcsúznak el a kassai hokisták, akik ezen a meccsen „retro- mezekben” lépnek pályára, sikeres elődeik tiszteletére. Ezután tátrai edzőtáborba utaznak, az új stadionban pedig február 19-én tartják első edzésüket. Pavol Podhorský, az építkezés vezetője elmondta, két öltöző már teljesen kész, a hozzájuk tartozó zuhanyzókkal, mellékhelyiségekkel és pihenőhelyiségekkel együtt, így nincs akadálya a megnyitóra tervezett Košice-Sparta Praha barátságos meccsnek. Ezen olyan legendák lépnek pályára, mint Igor Liba, Vincent Lukáč, Ján Vodila, Pavel Richter vagy David Volek. Február 24-én nemcsak a hokirajongókat, hanem a műkorcsolyázás kedvelőit is szeretettel várják a nagyszabású, négyórás rendezvényre. Fellép ugyanis Jozef Sabov- čík, Csehszlovákia történetének legeredményesebb műkorcsolyázója is. Az est rendezője Csehországból „importál” szinkronkorcsolyázókat erre az alkalomra, nálunk ugyanis egyesületi szinten nem űzik ezt a látványos sportot. A prágai Michal Caban egyébként elismert szakembernek számít a show-műsorok és ceremóniák rendezésében, ő a felelőse például a Karlovy Vary filmfesztivál nyitó- és záróünnepségeinek. Caban a már említett jégrevü, a népszerű popzenekarok (Peha, IMT Smile, Tam Tam Orchestra) mellett olyan látványos lézershow-t ígér a közönségnek, amilyenre eddig nem került sor Szlovákiában. Az első ötszáz néző sapkát kap ajándékba, a nap folyamán pedig a kassaiak a Guinness-rekordok könyvébe is igyekeznek majd bekerülni. A rekordkísérlet neve „Örömök piramisa”, amelyet 8300 korongból akarnak felépíteni, épp annyiból, ahány férőhelyes a Steel Arena. Február folyamán több alkalom adódik a kassaiak számára belépőjegyet nyerni a megnyitóra, csupán pontosan kell kapura célozniuk. Az akciót népszerűsítő játék kitalálói bevásárlóközpontokban, iskolákban bukkannak fel, és ott lesznek a január végi, illetve február eleji három kassai jégkorong- mérkőzésen is. Jegyek ötven-, száz- és kétszáz koronás áron már kaphatóak a nagyobb üzletközpontokban, utazási irodákban, valamint a Tickeportal árusítóhelyein. Február 24-én nyitja kapuit a téli stadion (A szerző felvétele) Korn Etelka az Osztrák-Magyar Monarchiában született, volt csehszlovák, magyar és ukrán állampolgár is „Csak szerencsés véletlen, hogy ilyen magas kort értem meg” „A férjem sohasem engedte, hogy munkát vállaljak, ugyanis meggyőződése volt, hogy a családfő kötelessége annyi pénzt keresni, amennyiből tisztességesen eltarthatja a feleségét" - mondja Etelka néni (Szabó Bernadett felvétele) Korn Etelka, Királyhelmec legidősebb polgára az idén ünnepli 100. születésnapját. A nénivel, aki évek óta a helyi nyugdíjasotthon lakója, ebből az alkalomból beszélgettünk. LECZO ZOLTÁN Mondana néhány szót a családjáról? Egy Bereg megyei községben, Nagydobronyban születtem, 1906. november 1-jén. Édesapám kántor- tanító volt, édesanyám tuberkulózisban korán elhunyt. Apám kezdetben engem és a három húgomat egyedül nevelt. Később újra megnősült, abból a házasságából is született egy gyermeke. A család nehezen állt talpra, mert édesanyám gyógykezelése nagyon sok pénzt felemésztett. Milyen volt akkoriban a gyerekek élete? Apám tanított, gazdálkodott, nagyon elfoglalt ember volt. Mi meg úgy éltünk, mint a többi polgári család gyermeke a monarchiában. Aztán az első világháború idején rosszabbra fordult a sorsunk. Bár édesapám még egy fogyasztási szövetkezetei is létesített, mégis szűkösen éltünk. Volt, hogy cipőt sem tudtunk vásárolni. Én egyébként gyakran voltam távol a szülői háztól. Hol Szürtében a nagyszülőimnél, hol meg a debreceni rokonoknál laktam. Ott kezdtem el iskolába Kassán a lányoméknál én vezettem a háztartást. Amikor meghalt a vöm és a lányom is, 1999-ben elköltöztem a rokonaimhoz. járni. A család aztán összekülönbözött valamin, úgyhogy apám hazahozatott Nagydobronyba. Mikor ment féijhez? 1925-ben, még 19 éves sem voltam. Előzőleg Sárospatakon éltem a nagyanyámnál, aztán újra visszamentem a szülőfalumba. Egy fiatal lány számára nagyon unalmas volt ott az élet. Szórakozásra nem volt lehetőség. Szigorú nevelést kaptunk, még táncmulatságba sem mehettünk. Igaz, úgy neveltek minket, hogy ne is nagyon vágyjunk ilyen helyre. A férjemet Ung- váron ismertem meg. Nem sokkal azelőtt tért vissza a hadifogságból. Már letöltötte a hároméves katonai szolgálatot, amikor kitört a háború. Az ezredét az orosz frontra küldték, ott esett fogságba. Három év után került csak haza. Bár földbirtokos családból származott, amikor én megismertem, a családja már elszegényedett. Megtetszettünk egymásnak, ám az akkoriban nem úgy ment, mint mostanság, hogy a fiatalok rögtön összebújnak. Én egy teljes évig voltam gyűrűs menyasz- szony, csak aztán házasodtunk ösz- sze. A féljem akkor lett 35 éves. Apósomat, anyósomat nem ismertem, addigra mindketten meghaltak. A háború után a féljem meg az egyik bátyja közösen nyitottak egy asztalosműhelyt. Ő azonban többre vágyott. Egy ügyvéd ismerőse segített neki abban, hogy egy kis üzemet nyisson. Kezdetben nehezen ment a bolt, ám aztán hitelből vásároltak új gépeket, és megindult a termelés. Volt, hogy harminc segédet is alkalmaztak. Ungváron éltünk, ami akkor már Csehszlovákiához tartozott. Míg a félje a vállalatot vezette, Etelka néni mivel foglalkozott? A háztartást vezettem. A féljem sohasem engedte, hogy munkát vállaljak, ugyanis meggyőződése volt, hogy a családfő kötelessége annyi pénzt keresni, amennyiből tisztességesen eltarthatja a feleségét. Kertészkedni nagyon szerettem, erre apám megtanított. Még fákat is oltottam. 1943-ban - tizenhat évvel az esküvőnk után - született meg a lányom. Időközben kitört a második világháború. Hogyan emlékszik azokra az évekre? 1938-ban visszacsatoltak minket Magyarországhoz. Ungváron harcok nem voltak, a vállalatunk folyamatosan működött, nem éltünk olyan nehezen, mint az első vüág- háború idején. Meddig működött a férje üzeme? Amíg a kommunisták el nem vették. A banki hitelt épp addigra sikerült az utolsó fillérig törleszteni. A férjemet a változás után üzemvezetőként alkalmazták ugyan, de nehezen viselte a vállalat államosítását. Ungvárt a Szovjetunióhoz csatolták, így megint nehéz időszak következett. Még a határt sem volt szabad átlépnünk. Anyám sírja az Ungvártól alig 30 kilométerre lévő Dobronyban van, de oda sem mehettem el évekig. A férjemet aztán nyugdíjba küldték, mert egy bukott orosz katonatisztnek sürgősen állást kellett szerezni. Meddig lakott Ungváron? Ötvenkét évig, a férjem haláláig. A lányomat 1961-ben egy szlovákiai fiú vette feleségül, így ők ide költöztek. Mi is át szerettünk volna települni, de a hivatalos szervek mindig elutasították a kérelmünket, mondván, két öreg nyugdíjasra nincs szüksége az országnak. Aztán 1976-ban a férjem halála után átjöhettem Kassára. Akkor töltöttem be a hetvenedik évemet. Hogy sikerült ebben a korban egy teljesen új környezetbe beilleszkednie? Kassát soha sem szerettem, mert piszkosnak, rendezetlennek találtam. Pedig az uram nagyon vágyott oda, mert neki sok barátja élt ott. Kassán a lányoméknál én vezettem a háztartást. Aztán, amikor meghalt a vöm és a lányom is, 1999-ben elköltöztem Őrösbe a rokonaimhoz. Etelka néni mit gondol, mi lehet a hosszú élet titka? Azt hiszem, csak szerencsés vé- leden, hogy ilyen magas kort értem meg. Az viszont biztos, hogy az emberek régebben mértéktartóbban éltek. Káros szenvedélyeim soha sem voltak, csak a tejeskávé, azt ma is mindennap megiszom. Mivel telnek a napjai? Nemrég az egyik magatehetetlen szobatársam megkért, hogy ápoljam őt. Szívesen elvállaltam, mert nem nagyon tudtam mihez kezdeni itt. Az otthonban nagyon öreg emberek vannak, kicsit unatkoztam közöttük. Az ápolás következtében a szobatársam állapota javult. Sokat nevettünk, úgy hallottam, a jókedv gyógyít. Pedig nincs sok okunk a vidámságra, nekem is megvan a bánatom, a szobatársam a férjét meg két gyermekét temette el. Az elmúlt 100 évben rengeteg nehézséggel kellett megküzdenem, és sok szomorúságot is át kellett élnem. A Kassai Városszépítő Egylet távlati céljai között egy városi múzeum alapítása is szerepel Ráday Mihály kassai követői JUHÁSZ KATALIN Kassa. Az egykoron rendkívül aktív és jelentős Kassai Városszépítő Egylet nyomdokain járva új civü szervezet próbálja élénkíteni az egészséges lokálpatriotizmust. Vezetőjük, Ladislav Rovinský fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy teljes mértékben apolitikus, alulról szerveződő egyesületről van szó, amelynek gyakorlatilag bárki tagja lehet. A spontán szerveződő társaság akkor szerzett tudomást a tizenkilencedik században működő elődökről, amikor jogi kereteket kerestek saját maguk számára. A városi archívumból származó adatok alapján kiderült, felesleges teljesen új néven egyesületet alapítaniuk, hiszen célkitűzéseik szinte azonosak az említett egylet tevékenységével. Mik figyelmesen követik a városban zajló eseményeket, már tavaly felfigyelhettek az egyletre, amelynek tagjai „gondjaikba vették” a városi parkot. Az egykor kedvelt randevú- és sétatér, ahol hétvégenként élőzene szórakoztatta a polgárokat, ma kevésbé frekventált helynek számít Kassán, legtöbben csak átszaladnak rajta a városközpontból a vasútállomásra menet. Ezen szeremének változtatni a vá- rosszépítők a „Városi park ébresztése” című rendezvénnyel, amelyet idén májusban is megszerveznek. Távlati céljaik között egy városi múzeum alapítása is szerepel. „Úgy gondoljuk, ez a gazdag történelmű város megérdemelne egy önálló múzeumot, ahol az ide látogató turisták mellett a kíváncsi helyiek is átfogó képet kaphatnának Kassa fejlődéséről, megismerkedhetnének a város híres szülötteivel, akikre ők maguk is joggal lehetnek büszkék. A tapasztalat ugyanis azt mutalja, hogy a legtöbb kassainak fogalma sincs róla, milyen fontos, és gazdag múltú városban él” - véli Rovinský, aki nem ragaszkodik valóságos múzeumhoz, kevésbé ideális esetben egy virtuális, az A tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb kassainak fogalma sincs róla, milyen fontos és gazdag múltú városban él. interneten elérhető kiállítóhelyet is jobbnak tartana a semminél. Az egylet jelenleg intenzíven érdeklődik a Felszabadulás téren tervezett Aupark bevásárló- és szórakoztatóközpont építése iránt. Álláspontjuk szerint az illetékesek hiányosan tájékoztatják a közvéleményt a készülő beruházásról. „Mivel a kiszemelt telek Kassa szívében található, az épület komoly beavatkozás a városképbe, ezért szerintünk illett volna nyilvános vitára bocsátani a dolgot. Nem szeretnénk, ha a kassaiakat kész tények elé állítanák, és néhány év múlva kellemetlen meglepetés érné őket” - mondta Ladislav Rovinský. A továbbiakban azt a kérdést kívánják nyilvános vitára bocsátani, vajon Kassának és a kassaiaknak szükségük van-e városi tévécsatornára. Jelenleg ugyanis egy magáncég üzemelteti a TV NÁSA nevű, napi egy órában sugárzó adást, amely egy fillért sem kap a városi költségvetésből, annak ellenére, hogy közérdekű információkat is szolgáltat. További információk a www.spolok.sk internetes címen találhatók.
