Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-11 / 35. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 11. Riport 15 A szocialista bányaipar annak idején elmulasztotta a kassai urán és molibdén kitermelését, a sor tehát most a multinacionális vállalaton van Sugárzó jövőkép, avagy kinek kell az urán? Ma még sípálya, holnap talán bányavidék (Somogyi Tibor felvétele) Kassa városának erdei európai viszonylatban is jelentős helyet foglalnak el, hiszen kiterjedésben csupán a bécsi erdőségek vetekedhetnek velük. Bár a megye területfejlesztési tervében és a környezetvédelmi térképeken is védett területként szerepelnek, meglehet, az ipari térképeken rövidesen más színt kapnak. Főleg ha a kanadaiak megkezdik az uránérc kitermelését. LŐR1NCZ ADRIÁN „A bányászat ellen szóló legerősebb érv az - írja Georgius Agricola hogy a kitermelés tönkreteszi a mezőket. Korábban törvények szabályozták, hogy senki nem termelhet ki ércet a földből úgy, hogy ezzel veszélyeztesse a termékeny mezőket, ültetvényeket. Az erdők is fogynak, hiszen a bányaiparnak fára van szüksége az érc megolvasztásához. Ha kiirtják az erdőket, eltűnnek a vadak, madarak is. A vasérc feldolgozásához felhasznált víz a patakokat és folyókat szennyezi, kiirtva belőlük a halakat...” A szerző - aki később maga is a bányaipar virágzásának köszönhetően tett szert mesés gazdagságra - 1556-ban megjelent De re metallica libri duodecim című művében festi ezt a nem túl szívmelengető jövőképet. Víziói a 20. században váltak valóra, amikor is a nyersanyag-kitermelés az egykori Csehszlovák Szocialista Köztársaság egyik vezető ágazatává vált. A küencvenes években az érckitermelés visszaesett ugyan, ám a korábban keletkezett környezeti károk felszámolása nem történt meg. Agricola óta nem sokat változott a világ - sommázhatnám -, legfeljebb a módszerek váltak finomabbá. Az ötéves terv teljesítéséről a hangsúly a gazdaságosságra, majd a környezetvédelmi érdekek érvényesítésére helyeződött. Az ezredelő jelszava a globalizáció, a közös érdekek iránti nyitottság. Másképp hogy kerülnének a kanadaiak a Csermely-patakot övező hegyek lankáira? Terepszemlén Vígan siklanak a sízők az Ökörhegység (Volovské vrchy) oldalában található eperjesi (Jahodná) üdülőövezet pályáján, öt felvonó működik szüntelen. Különösen sok az anyaországból átruccanó síző, hiszen a pálya alig harminc kilométerre fekszik a határtól. A síiskola oktatói egytől egyig beszélnek magyarul, ami persze nem azt jelenti, hogy anyanyelvűnk kezd világnyelvvé válni, hanem hogy itt (is) a magyar turistákra építenek. Valószínűleg nem sejtik, hogy az ország legnagyobb uránérclelőhelye található e dombok alatt. Az 1985 és 1991 között végzett kőzettani kutatások kimutatták, hogy mintegy kétszázötven méterrel a földfelszín alatt csaknem 2,2 millió tonna uránérc fekszik, amely jelentős mennyiségű molibdént is tartalmaz. 1997-ben az állam a mintegy 32 négyzetkilométer kiterjedésű területet védett lelőhellyé nyilvánította. Az elemzések ugyanakkor azt is kimutatták, hogy magas hőfokon, nagy nyomás alatt az uránnak 88- 90, a molibdénnek pedig 93-94 százaléka nyerhető tó az Eperjesen kitermelt ércből. Ez szép kilátásokkal kecsegtet. Olyannyira, hogy tavaly ismét megfúrták a terepet - ezúttal viszont a kanadai Tournigen Gold Corporation munkatársai. Nyü- ván szép eredményeket mutattak a radioaktivitást mérő doziméterek, mivel a kanadai cég leányvállalataként létrejött Kremnica Gold Rt. az év utolsó negyedében a Kassa megyei önkormányzat vezetéséhez fordult a szükséges engedélyek megszerzése végett. Mivel a nyersanyaglelőhelyek Szlovákiában nem privatizálhatok, a kitermelés megkezdése egy sor engedélyhez kötött. A fejtési terület határait például csak akkor lehet kitűzni, ha ez nem ütközik a területfejlesztési tervvel. Ezen a ponton kisebb gondok adódtak; a megyei önkormányzaton kívül ugyanis az Európai Uniónak is tervei vannak a területtel. Ki képviseli a közérdeket? „Az eperjesi rekreációs körzet kétszáz éve a kassaiak kedvelt üdülőhelyei közé tartozik - tudom meg Zuzana Bobrikovától, a Kassa megyei önkormányzat szóvivőjétől. - A területfejlesztési terv nem számol bányászati tevékenységgel e helyütt, meg akarjuk őrizni a táj eredeti arculatát. A megyei önkormányzat nem engedélyezte a fejtési terület kijelölését, és nem áll szándékában módosítani a területfejlesztési tervet sem.” Világos beszéd, mely egyértelművé teszi a megye vezetésének álláspontját. Az ügyben megszólított másik hivatalos szerv, a Kerületi Környezetvédelmi Hivatal viszont kedvező állásfoglalást adott ki a Slovakia Gold Rt. számára. Kovács Olivér mérnök, a hivatal elöljárója ezt azzal indokolja, hogy a hivatal nem magát a kitermelést engedélyezte, hanem a kitermelési helyszín behatárolását végezte el. Ez - mint mondja - részben egybeesik a védelem legalacsonyabb szintjét élvező bükkös erdőtársulással (erre fel is hívták a Kremnica Gold Rt. vezetésének a figyelmét), ugyanakkor keresztezi az Ökör-hegység Madárvédelmi Terület létrehozására irányuló érdekeket is. A kitermelés megkezdésének engedélyezésében a hivatal szintén érdekelt lesz, ám ez egy különálló eljárás tárgyát képezi majd. Nem biztos, hogy ez is kedvező eredménnyel zárul majd. Persze a környezet- és természetvédelem terén érdekelt civil szerveződéseknek is megvan a véleményük az uránbányászatról, hiszen az érintett terület egyike azoknak, melyeken a Natura 2000 program részeként a környezetvédelmi minisztérium madárvédelmi területet szándékozik létrehozni. Szabó István, a Kassa vidékén tevékenykedő Sosna Polgári Társulás elnöke három fő indokot hoz fel a kitermelés megkezdése ellen. „Tudatosítanunk kell - mondja -, hogy az érintett terület mindig is rekreációs célokat szolgált, a megye területfejlesztési tervében is ekképp van meghatározva. Három évvel ezelőtt a város akciótervet dolgozott ki, mely a városi erdő peremterületeinek lakóterületté minősítését célozta meg, ám a polgárok és a természetvédők közbenjárására a megvalósításra már nem került sor. Az uránbányászattal kapcsolatban három fontos mozzanatra szeretném felhívni a figyelmet. Elsősorban arra, hogy az érc kitermelésével megnövekedne a felszíni radonsugárzás. A kitermelt ércet a védett területen keresztül szállítanák el, ami szintén környezeti károkat eredményezne. Végezetül pedig: a feldolgozás során használt kénsav szintén veszélyes az életkörnyezetre.” Tény, hogy a bányászatra kiszemelt területet keresztülszelő Csermely-patak, illetve a vízgyűjtő területén található két víztározó látja el ivóvízzel egész Kassát. Nem csoda tehát, ha a természetvédők felteszik a kérdést: ivóvizet akarunk vagy radioaktív fürdőt? Nem kell félni „Kevés a valóságalapja mindannak, ami az uránbányászattal kapcsolatosan napvilágot lát - mondja Boris Bartalský, a kanadai cég leányvállalataként létrejött Kremnica Gold Rt. igazgatója. - Elsősorban tudatosítani kell, hogy nem nagy kiterjedésű lelőhelyről van szó; Csehországban például csak átlagosnak minősülne. A kitermelést természetesen nem a hegy tetejéről fogjuk megkezdeni, tehát fölösleges attól tartaniuk, hogy az eperjesi üdülőkörzet helyén esetleg meddőhányók fognak tornyosulni. Nem utolsó szempont az sem, hogy a lelőhely 250-300 méterrel a föld felszíne alatt található, így az ivóvízkészletet sem károsíthatja.” Kérdésemre, hogy a helyszínen fogják-e feldolgozni a kitermelt ércet, nemleges választ kaptam. „Az ércet további feldolgozás céljából Csehországba vagy Ukrajnába szállítanánk. így attól sem kell tartani, hogy a folyamat során felhasznált kénsav esetleg a környezetbe kerül” - világosított fel Bartalský. Az engedélyek beszerzése évekbe telhet; az engedélyeket kiadó szerveknek addig is érdemes elmélázniuk afölött, mi haszna volna az államnak egy ilyen „kevésbé jelehtős” lelőhely feltárásából (tudtommal a Tournigen Gold Corporation három, különösen fontos lelőhelyet szemelt ki magának Európában; az egyik Írországban található, a másik kettő Körmöcbányán, illetve Kassa mellett). Maga a mélységi kitermelés minimális számú munkahely létrejöttét eredményezné, és a kitermelt nyersanyag is külföldre kerülne (hogy ha kell, termékként jó pénzért visszavásárolhassuk). A kérdés most az, hogy a környezetvédelmi vagy az ipari lobbinak engednek az érdekelt szervek. Mindenesetre szép volna, ha nem a radontól válna sugárzóvá a kassai jövőkép. Az uránkitermelés és -feldolgozás veszélyei Az uránlelőhelyek azért maradhattak fenn évmilliókon keresztül, mert nem kerültek érintkezésbe az oxigénnel és a vízzel. Amint megbolygatjuk a lelőhelyeket, a levegő és a víz óhatatlanul szennyezetté válik. Az uránkitermelés során ugyanis rádium- és radongáz keletkezik. Ez utóbbi belégzése tüdőrák kialakulásához vezet, míg a rádium az élelmiszerrel, ületve az ivóvízzel kerül a szervezetbe; alfarészecskéket sugároz ki, miközben a felezési ideje ezerhatszáz év. Az urán feldolgozása arról szól, hogy különböző eljárásokkal koncentrációját 1-ről 75 százalékra növelik. Az így keletkezett terméket urán-oxidnak, bányászati szakzsargonnal kalácsnak nevezik. Egy tonna uránércből általában fél kiló kalács készíthető. A fennmaradt meddőkőzet tartalmazza az uránércben található radioaktivitás 85 százalékát; ezt általában meddőhányókban halmozzák fel. Mivel a nyersanyag állandóan érintkezik a levegővel és a vízzel, a szél, illetve a talajba szivárgó csapadék több száz kilométerre is elviheti a radioaktív port, részecskéket. A fél küogramm kalács 99,3 százalékát 238-as, hasadásképtelen uránizotóp alkotja. A hasadóanyagként hasznosítható 235-ös izotóp a természetes uránércnek ugyanis csak a 0,7 százalékát képezi. Az urándúsítás célja az, hogy ezt az arányt legalább 3 százalékra emeljék. A dúsítás rendkívül költséges eljárás; olyannyira, hogy nagyobb üzemek fenntartását csakis az USA, Oroszország, illetve Kína engedheti meg magának. A világ uránérctartalékainak mintegy 70 százaléka Arizona, Új-Mexikó, Dél-Dakota, Ekvádor, Brazília, Namíbia, Dél-Afri- ka, Nigéria, Gabon, Kína, India államban, illetve Közép-Ázsia, Szibéria és Ausztrália olyan területein található, melyeken az eredeti őslakosság él. A legveszélyesebb munkát gyakorta velük végeztetik el; a múlt század negyvenes-hatvanas éveiben például az észak-amerikai nava- jo indián törzs 1500 tagját alkalmazták az arizonai Red Valley- bányában. Közülük 1112-en rákos megbetegedésben haltak meg. Az USA-nak ezen a részén az eltelt öt évtized során több mint százmillió tonna meddőkőzetet halmoztak fel. Az USA volt a helyszíne annak a környezeti katasztrófának is, mely során mintegy 30 millió liter folyékony és csaknem 1100 tonna szilárd radioaktív hulladék került a Rio Puerco folyóba. Ausztráliában az East Finniss folyón történt hasonló esemény; néhány hónapon belül szinte az egész folyó élővilága elpusztult. Bár a Kassa-melléki lelőhely „mindössze” 2,2 mülió tonna ércet tartalmaz, ezen mennyiség helyszíni feldolgozása komoly környezeti terhelést jelentene. J A lelőhely hozzávetőleges elhelyezkedése 2 Kassa ivóvízkészlete
