Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

2006-02-11 / 35. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 11. Szombati vendég 9 Bugár Béla: „A jelenlegi kormánypártoknak az lesz a legnehezebb a választás után, hogy vagy Meciarékkal vagy Ficóékkal kell kormányozniuk" A cél nem az, hogy egymás torkának essünk Bugár Bélával, a Magyar Ko­alíció Pártja elnökével ere­detileg arról szerettünk vol­na beszélgetni, hogy olvasó­ink szavazatai alapján ő lett 2005 szlovákiai magyarja. Egy hét alatt azonban kifor­dult magából a hazai belpo­litikai élet, így természete­sen az aktuális kérdéseket sem kerülhettük meg. MOLNÁR NORBERT Még egyszer gratulálok ah­hoz, hogy megnyerte ankétun- kat. Ön szerint minek köszön­heti a győzelmét? Először is köszönöm a szavaza­tokat és a bizalmat. Ami viszont nem jó hír, hogy ma még a közélet túlságosan át van itatva a politi­kával. Akkor lesz itt egészséges a politikai közeg, ha az emberek a köztársasági elnök és a miniszter- elnök nevét fogják ismerni, eset­leg még a házelnökét és a külügy­miniszterét, s a politikai pártok­kal csak akkor törődnek, ha arra tényleg szükség van. Manapság a politika mindenhol jelen van, amivel nem az a gond, hogy a po­litika megpróbál bizonyos dolgo­kat megoldani, hanem az, hogy az emberek mindig többet várnak a politikusoktól. Nem szoktak hozzá, hogy bizonyos dolgokat maguknak kell megoldaniuk, vagy legalábbis meg kellene pró­bálni megtenni az első lépést. Szerintem ez az oka annak, hogy négy politikust jelöltek a tíz közé. Lehet, hogy nem túl aktívak azok az emberek, akik bekerülhettek volna ajelöltek közé, holott az ér­telmiségiek között biztosan akad, aki bármilyen szinten többet tett a szlovákiai magyarságért, mint a politikusok. Szlovákiában a politika min­dent visz, s a kisebbségi létre talán ez még inkább jellemző. Valószínűleg így van. Ám ho­gyan indult a kisebbségi létben a politizálás? Először a jogainkat akartuk megkapni és megvédeni. A politikusok voltak azok, akik megszervezték, hogy az utcákon kell tüntetni például a kétnyelvű bizonyítványok miatt. Azt, amit a társadalomnak magának kellett volna szerveznie, a politikusok vállalták fel. Sőt ma is azzal talál­kozunk, hogy ha bármit meg kell valahol oldani, a politikusoktól várják. Legyen az valamilyen probléma a Csemadokon, az ér­telmiségi rétegen belül, a kultúra terén, mindig a politikának kell megoldania. Biztosan a politiku­sok is hozzájárultak ahhoz, hogy ez így alakult, mert vannak, akik ígérgetnek, s mivel kellemetlen lenne, nem merik azt mondani, hogy ez nem a mi dolgunk. Ez egy idő után visszaüt, mert nem telje­sítik ígéretüket. Mert nem is teljesíthetik. A politika nem mindenható. A rokonságon belül az egyik legna­gyobb konfliktusom abból szár­mazott, hogy nem tudtam elintéz­ni valakinek a főiskolai felvételi­jét, amit én nem ígértem meg so­ha, de elvárták tőlem. Erősebb harmadik szektor kellene? Igen, de nemcsak arról beszé­lek, hanem arról is, hogy vannak olyan szegmensei a szlovákiai magyar közéletnek, ahol jobban felvállalhatnák a problémák meg­oldását. Nem normális, ha a poli­tikusoktól várják el, hogy oldják meg, ha probléma van a nyitrai és a komáromi egyetem között és még sorolhatnám. A társadalom­nak meg kell tudnia fogalmazni, mire van igénye. Borbély Balázs labdarúgóval került a döntőbe. Rosszul esett volna, ha a focista legyőzi a po­litikust? Nem. Az lett volna a realitás. Legalábbis természetesebb lett volna. Úgy gondolom, ha bárhol üyen ankétot csinálnak, akár Németországban, akár Magyarországon, akár Csehor­szágban, valószínűleg a futbal­lista tarolt volna. Ennek így is kellene működni, de akkor a kérdést nem úgy kell feltenni, hogy ki a legmagyarabb. Nem is ez volt a kérdés, ha­nem az, ki 2005 szlovákiai ma­gyarja. Vagyis, aki abban az év­ben szlovákiai magyarként ki­emelkedőt alkotott. Ezen a kérdésen mindenki mást érthet. Másként működik a ma­gyar társadalom vagy a cseh, mint egy kisebbségi. Mindenkinek jól esik, ha szavaznak rá, aki azt mondja, nem, az hazudik. De e mögött a felelősséget is látni kell. Az embereknek elvárásaik van­nak, s ezeket nem biztos, hogy mindig sikerül teljesíteni. Vissza­térve a kérdésre, semmi gondom nem lett volna azzal, ha más lesz az év szlovákiai magyarja. Információim szerint a párt­ban is foglalkoztak ankétunk- kal. Megegyeztünk Duray Miklós­sal, hogy ha netán úgy sül el a sza­vazás, hogy mi ketten kerülünk a döntőbe, kérni fogjuk, hogy ve­gyenek le minket a listáról. Mert az úgy nézne ki, mintha két csa­pat egymással szemben harcolna. Ha Duray Miklós nyerte vol­na az ankétot, lett-e volna üze­netértéke az ön számára és for­dítva, van-e üzenetértéke az eredménynek Duray Miklós számára? Szerintem nem. Ez nem egy re­leváns felmérés, ez nem véle­ménynyilvánítás. Azt is el tudom képzelni, hogy vannak olyan ba­rátok, szurkolók vagy szimpati­zánsok, akik több száz sms-t küld­tek valakire, csak hogy az ő ked­vencük nyerjen. Éppen ezért ez nem tükrözi a realitást. Váltsunk témát. Amikor meg­egyeztünk az interjú időpontjá­ban, még a parlament alelnöké- vel beszéltem, most viszont a parlament megbízott elnökével ülök szemben. Annyira gyorsan zajlott le a kormányválság, hogy az emberek nem is igazán fog­ták fel. A politikusokat mennyi­re érte meglepetésként, hogy öt nap alatt összeomlik a kor­mánykoalíció? Ezt a turbulenciát mi sem vár­tuk. Mi úgy tudtuk, hogy a keresz­ténydemokraták csupán azt akar­ják, kerüljön a kormány elé a két­oldalú szerződés. Később már azt is akarták, hogy a kormány hagy­ja is jóvá. Mi arra számítottunk, hogy az SDKÚ beterjeszti, de mi­niszterei nem szavazzák meg. Eh­hez képest az SDKÚ is bekeményí­tett, be sem terjesztette, mert at­tól félt, hogy megszavazzák a mi­niszterek. Amikor fokozódni kez­dett a politikai feszültség, mind­két féllel beszéltem. Dzurinda mi­niszterelnöknek azt magyaráz­tam, hogy hasonlóképpen, mint annak idején a magyar-szlovák alapszerződéshez, ehhez is lehet magyarázó szöveget tenni, ami lehűti a kedélyeket. Az egyház sem akarja, hogy bárkit diszkrimi­náljanak, hiszen a közhangulat rögtön egyházellenessé válna. De az SDKÚ már hajthatatlan volt. Lehet egy kormányválságnak pozitívuma? Gyors lefolyású volt, nem trau- matizáltuk fölöslegesen a közvé­leményt. Egy nap alatt lezavar­tuk, ami máskor hetekig tart. A lelknsmereti szabadságról szóló szerződés a KDH számára csupán ürügy volt, vagy tényleg emiatt távoztak a kormányból? Az ilyen kérdésekben a KDH nagyon határozott szokott lenni, ezért szokták Talibánnak nevezni őket. Ezt a helyzetet annyira kié­lezték, hogy más megoldás már nem maradt számukra. Szerin­tem ezzel csökkenhet a KDH koa­líciós potenciálja, de ez az ő prob­lémájuk. Nem lehet, hogy Dzurinda egyszerűen kihasználta az al­kalmat, hogy megszabaduljon Hrušovskýéktól? Dzurinda az utóbbi hónapok­ban azt próbálta kifelé prezentál­ni, hogy kemény kezű kormányfő, ha kell, minisztercserékre is ké­pes, ugyanakkor nem hagyja ma­gát zsarolni. Jönnek a választá­sok, kellenek a pluszpontok. Több elemző szerint a konf­liktus nem más, mint harc azért, hogy ki legyen a jobbol­dal vezére a választásokon. Szerintem már nem erről szól, hanem egyszerűen a szavazatma­ximalizálásról. Dzurinda azt is tudja, csökkent az esélye, hogy a következő kormányban esetleg is­mét a KDH-val kormányozzon. Tudja, mi lesz június 17-én? Előrehozott választás. Meg három meccs a labdarú­gó-világbajnokságon. Azt is tudom. De mi lesz akkor, ha aznap szakadni fog az eső, vagy gyönyörű idő lesz? Aki meg akarja nézni a meccseket, az el­megy reggel szavazni. Vagy, ha unalmas lesz, elmegy a második félidőben. Jó az MKP-nak az, hogy há­rom hónappal korábban lesz­nek a választások? Kinek jó? Bár biztosan akad­nak olyan pártok, akik azt mond­ják, nekünk ez jó. Számunkra fel­gyorsulnak az események, márci­us közepén le kell adni a jelöltlis­tát. Ma ülésezik az Országos Ta­nács, de március elejére újra össze kell hívni, és a lista mellett a választási programot is jóvá kell hagyni, amit aztán a kong­resszus véglegesít. A jelöltlista összeállítása min­den pártban csemege. Gondo­lom, durva harcok dúlnak majd. A cél nem az, hogy egymás tor­kának essünk a megyei választá­sok eredménytelensége miatt. A cél, hogy tanuljunk a hibákból, közösen kijavítsuk, hogy jobb eredményt érjünk el. Az elnökség nem tudta megszavazni azt az anyagot, amelyet Duray Miklós készített elő a megyei önkor­mányzati választásokról, mert ab­ban az áll, hogy mindent eltol­tunk. Ha ez így van, akkor viszont az egész elnökségnek le kellene mondania. Természetesen ezt elutasította az elnökség, s elfo­gadtunk egy anyagot, amely arról szól, hol kell erősíteni. Ha mi most a választások előtt elkez­dünk - elnézést a kifejezésért, de - embereket kinyírni, tisztogatni, régen rossz. Ha igaz az, amit Du­ray Miklós mond, hogy 180 alap­szervezet halott, akkor azt is meg kell kérdezni, hogy az ezért fe­lelős alelnök, vagyis Duray Miklós mit csinált. A választási kampány­ban pontosan ezeken a területe­ken kell hatékonyan működnünk, tehát központilag kell megszer­vezni a kampányt. Nem lehet a gazdaságpolitikánkat azért fe­lelőssé tenni, mert kevesen men­tek el választani a megyei önkor­mányzati választásokon. Okokról lehet beszélni, biztosan köztük van a szociális helyzet, de az is hozzájárul, hogy nem mindenhol tették vüágossá a megyék hatás­köreit, fontosságát. Aki most vá­daskodni kezd, feszültséget szít az MKP-n belül, annak nincs he­lye az MKP listáján. Mivel módosították a válasz­tási törvényt, s most már elég a három százaléknyi preferencia­szavazat a listán belüli előreug- rásra, valószínűleg iszonyatosan nagy harc lesz a jelöltek között. A járások jelölik a képviselőket. Ha valaki már kétszer-háromszor jelölve volt, és nem hozta az ered­ményeket, az azt jelenti, hogy vagy nem jól kampányol, vagy az emberek nem fogadják el. Őket már nem kellene listára tenni. De ilyesmikről részletesen majd csak azután szeretnék beszélni, ha az OT elfogadta a játékszabályokat. Sokan azt állítják, a választók elfordultak az MKP-tól, ezért a gyengébb eredmények. Abban az anyagban, amely a választási eredményekről ké­szült, az áll, hogy kezd elhatal­masodni az embereken az az ér­zés, hogy minden rossz. A baj az, hogy az üyen nézetek elterjedé­séhez hozzájárul néhány MKP-s politikus is. Ezt az OT-n való­színűleg le kell állítani. Ha azzal a kérdéssel találkozom, hogy ho­gyan magyarázzuk meg az embe­reknek, hogy menjenek választa­ni, miközben emelkednek az árak az MKP kormányzása ide­jén, akkor begurulok. Ha egy po­litikus nem tudja megmagyaráz­ni, hogy az árak akkor is növe­kednének, ha Fico lenne kormá­nyon, mert ha nő a kőolaj ára, akkor emelkedik minden, s ez nem kormányfüggő, hát akkor... Aki pedig azt mondja, hogy nin­csenek eredményeink, az rossz­májú. Csak néhányat mondok: Ipoly-hidak, Mária Valéria híd, a komáromi egyetem, a déli gyors- forgalmi út, amelynek építése fel sem merül, ha mi nem vagyunk kormányon. Az emberek nem lát­ják, hány müliárd korona támo­gatás ment Dél-Szlovákiába kü­lönféle célokra. Bezzeg a szlovák sajtó azzal támadott bennünket, hogy Miklós László sokkal több pénzt juttatott Dél-Szlovákiába, mint északra, de azt nem akarják látni, hogy az előtte levő időszakban kiéheztették a déli vidéket. És sorolhatnék még szá­mos dolgot, de az a problémánk, hogy nem tudjuk az embereknek ezt lekommunikálni. Nyolc év kormányzás... ...tizennyolc év öregedés. Az lehet, de ennyi idő alatt szerintem egy párt megkopik, kicsit korrumpálódik, kicsit el­használódik. Ez is oka lehet az emberek elfordulásának. Az emberek hozzászoktak, hogy vannak már szinte termé­szetes dolgok, amikért nem kell harcolni. Majd ha nem leszünk kormányon, észreveszik a hiá­nyukat. Miért lennének mások az MKP struktúrái, mint más párto­kéi? Nálunk is előfordult, hogy valamelyik delegáltunkat kor­rupción kapták. Rögtön menesz­tettük még a pártból is. Nem egy­szer mondta már nekem egy mi­niszter, hogy itt járt ez és ez, vala­mit akart, és rád hivatkozott. Ilyen esetekben lépünk, de az ár­nyék ránk vetül. Olyan pletykák mennek, hogy egy megrende­lésből 10 százalékot le kell adni, mert az MKP... Az ilyesmiket nem tudjuk leállítani, mert az embe­rek olyanok, amilyenek. S ha egy lavina elindul... Éppen ezért mondom, megvan az előnye is annak, ha kormányon vagyunk, de megvan a hátránya is. Ha el­lenzékbe kerülnénk, letisztulna a párt, mert elpárolognak azok, akik csak azért álltak mellénk, mert mondjuk ebből hasznuk volt. Előnye lehet az is, hogy elsősorban önkormányzati szin­ten az emberek rádöbbenek, ami eddig természetes volt, azért majd harcolni kell, mert az MKP vállalta helyettük a harcot. Hát­ránya az, hogy nem fogunk tudni üyen dolgokban segíteni. Milyen választási eredmény­nyel lenne elégedett? Tíz százalék és fölötte. Most egy olyan kérdés jön, amire mindegyik politikus azt mondja, majd a választások után, majd meglátjuk, ki milyen eredményt ér el stb. Szóval ki az, akivel még véletlenül sem képzelhető el az együttműkö­dés az MKP számára? A Szlovák Nemzeti Párttal és a Kommunista Párttal nem fogunk közösködni. Ajelenlegi kormány­pártoknak az lesz a legnehezebb, hogy vagy Meciarékkal, vagy Fi­cóékkal kell kormányozniuk. Ha­csak nem lesz itt egy óriási válto­zás, amiben nem hiszek. Ennél rosszabb már csak az lehet, ha ez a két párt meg tud egymással egyezni. Mečiart ugye ismerjük, személyével problémák lesznek, (Somogyi Tibor felvétele) de például milyen közös progra­mot tudunk elfogadni Ficóékkal? Teljesen tapasztalatlanok, ár­nyék-pénzügyminiszterük olyan anyagot tett le az asztalra, amit nem lehet megvalósítani. Nagyon nehéz megjósolni, hogy mi lesz a választások után. Mert nem csak a százalékok fognak dönteni. Fi- cóék azt hiszik, hogy begyűjtik a lehető legtöbb szavazatot, és ak­kor minden rendben lesz. Nem igaz. Nem mindegy, kivel lépnek koalícióra, az a valaki rendelke- zik-e kormánytapasztalattal, nemzetközi szinten mennyire is­merik elstb. Volt önnek egy időszaka, ami­kor nem igazán volt jó viszony­ban Dzurinda kormányfővel... Most is óvatos vagyok. Tehát valamennyire normali­zálódott a helyzet? Az SDKÚ egyik konferenciáján azt mondtam: közös kormányzá­sunk idején voltak nagyon rossz napjaink és voltak jók. A rosszat felejtsük el, de tanuljunk belőle. De azért én azt mondom: aki egy­szer már „átvágott”, megteheti máskor is. Két kampány elé nézünk, a magyarországit követi a szlová­kiai. A határon túli magyarság gyakran kerül túszszerepbe mindkét kampányban. Tesz-e az MKP lépéseket azért, hogy a határon túli magyarság ne le­gyen kampánytéma Magyaror­szágon? Ezt többször megpróbáltuk. Be­széltünk arról, hogy ne vegyenek részt a magyarországi kampány­ban az MKP elnökségének tagjai se egyik oldalon, se a másikon. Március végére kellett volna az MKP-nak megszerveznie a kis- Máértot, de valószínűleg ez elma­rad. Túl közel lenne hozzá mind­két választás.

Next

/
Thumbnails
Contents