Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-11 / 35. szám, szombat
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 11.- Na, erre a fejesre kíváncsi vagyok! (Kiss Tibor rajza) HÉTVÉG(R)E C. Június tizenhetedike FIGYELŐ Madonna, mint Madonna Nagy vihart lengyel katolikus körökben, hogy egy popmagazin Madonnát, a neves popsztárt a czestochowai Szűzanya képmásába montírozva jelentette meg címlapján. A Machina popmagazin Mária arca helyébe Madonnának, a gyermek Jézuséra pedig az énekesnő gyermekének arcát illesztette. „A szentkép a kereszttel és a Bibliával együtt a hit fő jelképe. A mostani események rámutatnak, hová vezethetnek a képekkel és a vallásos jelképekkel való visszaélések” - közölték internetes honlapjukon a kolostor pálos szerzetesei, ahol a szentképet őrzik, a Mohamed prófétáról készült karikatúrák által a muzulmán vüágban kiváltott tiltakozásokra utalva. A lap igazgatója meglepetését fejezte ki a reagálások miatt. Irak ma egy óriási börtön Óriási börtönhöz hasonlította hazáját egy osztrák napilapban az az iraki férfi, akit amerikai katonák csuklyával a fején kínoztak meg a hírhedt Abu Graib börtönben. A világsajtót bejárta Ali Haj fényképe: egy ládikára állították, és széttárt kezeire villanydrótot erősítettek. Ma Jordániában él, és ő a vezetője a Megszálló amerikaiak börtönáldozatai szövetségének. A férfit Bécsbe vájják arra a márciusi konferenciára, amelyet Kínzás a demokrácia nevében? címmel rendeznének. Azonban nem kap vízumot, a schengeni információs rendszerben olyan adatok merültek fel, hogy Szaddám uralkodása idején helyi elöljáróként köze volt ellenzékiek üldözéséhez és 38 iraki kivégzéséhez. Ő cáfolta ezt, és a Die Presseben megjelent inteijúban lesújtó képet festett az baki állapotokról. Azt állította, hogy az amerikai beavatkozás előtt csak egy diktátor volt, Szaddám, ma pedig sok diktátor tevékenykedik. Korábban csak egy rendőrség volt, ma pedig 38 milícia működik, és mindegyik a saját érdekeit nézi. Húszéin uralkodása alatt 13 központi börtön létezett, ma 36 amerikai börtön, valamint 76 olyan amerikai támaszpont van, ahol foglyok őrizetére szolgáló létesítmények működnek, ehhez még hozzátartozik a különféle müíciák 200 börtöne is. Sajnálom, uraim, tetszettek volna gondolkodni. Nekem már van programom június 17-re. Csehország-Ghána, Olaszország-USA, Portugá- lia-Irán. Azt hittem, vannak szent dolgok. Hogy nincs olyan ország, amelyik választásokat mer rendezni focivébé alatt. Hiszen vébé négyévente van, választás meg akármikor. HOLOP ZSOLT A politikusok már megint csak magukra gondoltak, nem a választóra, persze a hülyeségeket teljes egyetértésben tudják elfogadni, ellenszavazat nélkül. Reggel hétkor nyitnak a szavazóhelyiségek, de a délelőtt az előző esti Hollan- dia-Elefántcsontpart és az Argen- tína-Szerbia meccs révületében telik, aztán el kell még menni sörért és fogadóirodába is. Hát nem tudom, nem tudom... Poborský- Nedvéd-Rosický. Vagy Dzurinda- Bugár-Hrušovský? Hrušovský nagyon lelküsmeretesen vette a felkészülést, még vasárnap is edzett. A tévékamerák előtt, a stúdiókban, pedig vasárnap nem szabad dolgozni. Nedved bizony alig bírja elvenni tőle a labdát. Poborský talán már nem a régi. Dzurinda se. Rég nem a régi. Önzősködik, oda nem adná a labdát, érzi, hogy utoljára van nála. Alattomos bele- menéseit csapattársai is emlegetik. Most Essiennél a laszti. Ahogy Vitár Róbert mondja, amikor két fekete csapat játszik az Afrika Kupán: igen, a fekete fiú vezeti a labdát... Nem tudom, miért tartanak ennyire Essientől, védekező középpályást játszik. Vagy csak a Chelsea-ben? Meglátjuk. Bugár? Bugár jó formában van, az Új Szó olvasói szerint ő lett 2005 szlovákiai magyar labdarúgója, Borbély Balázst, az Artmedia csoda-csapatkapitányát is megelőzte. (Nem beszélve Németh Szilárdról. Hol van már Németh Szilárd... Egy szürke szezon közepén egyesülete úgy gondolta, kicsit kiöregedett, és elküldte Strasbourgba EP-kép- viselőnek, most ott játszik.) Rusko nem rúg labdába, a téli alapozáskor átlőtte a lábát. Micsoda lövés, miccsoda lövés, uraim... Baroš húzott kapura és 1:0, vezetnek a csehek, vezetnek a csehek. A középkezdésnél átvillan az agyamon, mekkora lehet a részvételi arány, istenem, mekkora, mekkora védés, hát úszott a levegőben ez a szép hosszú ember, ez a Čech, vajon a politikusok is látták, vagy vakon járkálnak fel-alá a pártházban? Fico alig várja, hogy vége legyen a meccsnek, holnap felvirrad az ő napja (júrűus 18.: brazü- ausztrál, japán-horvát, francia- korea). Eddig cserejátékos volt, de legalábbis szövetségi kapitányként ugrált a partvonalon. Mečiar? A múltkor már klubelnök akart lenni, az se sikerült, most meg megint játszana. És újra játékra jelentkezik Slota „Mindenki a jobbszélre!” taktikával (és a „Hajrá Korea, magyarokra kolera!” bekiabálással), a kommunisták a „Kell egy jó balszélső!” felkiáltással felelnek, és elhangzik egy bágyadt „Labdát visz- sza nem adunk!” is. És mi mással operálhatna az MKP: „Mi vagyunk az Aranycsapat!” Igen, más lesz ez a választás, más lesz a kampány, új jelszavak kellenek. Igazságügy: Szemüveget a bírónak! Rendőrség: Támadóknak szoros emberfogás! (Esetleg büntető lövések.) Fizetés, nyugdíj: Még, még, még, ennyi nem elég. Szociális háló: Helyzetbe hozzuk! Jól hangzik még a „Látunk a pályán!”, békülékeny hangnemet választva a „Minden támadást befejezünk”, és a „Rúgjon öngólt - Szavazzon másra!”, ha ironikusát. Bejutási küszöbnél toporgó parlamenti pártoknak: „A bennmaradás a tét!” De mindez kevés lesz. Napi három vébémeccsel nem versenyezhet egyetlen kampánybuli se. Már fellépőt is gond lesz találni, nem még érdeklődőt. Az MKP itt előnyben van, Goda Marikában bízhat, hajói tudom, ő nem lelkesedik különösebben a fociért, a képviselőjelölteknek előadhatja a „35 éve a pályán” című műsorát. A választó meg meccset néz otthon. Ezt a kampányt bizony a nőkre kell építeni. A férfiak? Sö- rözgető, focibámuló, megbízhatatlan társaság. Ismerem őket jól, némelyik férfi mind egyforma. Az nyer, aki több nőt tud megszólítani, tudják, van ilyen játék. Tehát ne mondják, hogy nem szóltam: Kampányzáró szuperbulik június 8-án este héttől. Június 9.: Né- metország-Costa Rica. Aztán napi három meccs, kormányalakításig... Adós vagyok még a KDH választási szlogenjével: Keresztet vethetünk a győzelemre. Nincs mit tenni, az előrehozott választást megszavazták, de most állítsa magát takaréklángra a politika, fellobbant az olimpiai. Az orosz államhatalom törvénytelen eszközöket is alkalmaz céljai elérésére, és túszként tekint polgáraira Hodorkovszkij ügyvédje Putyint bírálja HORBULÁK ZSOLT A héten Pozsonyban járt Robert R. Amsterdam kanadai ügyvéd, a volt Jukosz-elnök, Mihail Hodorkovszkij védője, és a Szlovák Külpolitikai Társaság székházában előadást tartott az oroszországi demokrácia helyzetéről, az emberi jogok megtartásáról. Amsterdam lesújtó képet festett az állapotokról és Putyin elnök szerepéről. A helyzet rosszabb mint néhány éve, az államhatalom törvénytelen eszközöket is alkalmaz céljai elérése érdekében és túszként tekint állampolgáraira. Az erő, amely minderre feljogosítja, az energia. Oroszország mérhetetlen olajtartalékok birtokában van, és politikáját is ennek biztos tudatában irányítja. Az igazán szomorú, hogy mindebben a fejlett nyugati demokráciák sem korlátozzák Oroszországot. Mivel függenek az orosz energiahordozóktól, nem teszik szóvá az emberi jogok megsértését, a hatalom arroganciáját. Érvényes ez például Norvégiára is, amely pedig nem függ az orosz forrásoktól. Olaszország, Nagy-Britannia hallgat, Oroszországot nem éri bírálat sem a G8-ak, sem a WTO részéről. Németország kifejezetten jó kapcsolatokat ápolt Putyinnal, ennek egyik megnyüvánulása a nemrég kötött szerződés egy közvetlen földgázvezeték megépítéséről a Balti-tengeren. A német kormány- váltás óta azért tapasztalható kicsivel kritikusabb szemlélet az orosz belpolitikával szemben. Amsterdam úgy véli, jól ismeri Oroszországot, 1975-ben járt először ott. Szerinte az utca embere is látja az állam növekvő siílyát, és tapasztalja a növekvő elégedetlenséget. Hodorkovszkijjal kapcsdolatban kiemelte a volt Jukosz-igazgató gazdasági és szociális érdemeit. Egy csőd szélén álló vállalatot virá- goztatott fel, hatalmas befektetéseket vitt véghez, a cég műszerparkja világszínvonalúvá lett, és dollár- milliókat költött az oktatásra is. A Jukosz több milliárd dollárnyi adót fizetett be az államkasszába. Amsterdam egyenesen Hodorkovszkij életéért aggódik, akit Szibériában, a gulágokéhoz hasonló körülmények között tartanak fogva. Nehéz megmondani, hogy a Ho- dorkovszkij-ügy egyszeri erődemonstráció, vagy hasonló eljárások következnek más oligarchák ellen. Amsterdam szavaival kapcsolatban nem beszélhetünk elfogultságról, mert az állam valóban nyíltan beavatkozott a per menetébe. Nézetét annyiban lehetne módosítani, hogy a közvélemény jelentős része azért elégedettséggel szemléli a Ju- kosz-vezér bukását, és annak ellenére, hogy Putyin elnök hatalomösszpontosító törekvései nyilvánvalóak, népszerűsége mégis nagy. KOMMENTÁR Ki korán kel... MOLNÁR IVÁN Globális felmelegedés - az utóbbi évek egyik kulcsszava az elmúlt hetekben eltűnt a sajtó hasábjairól. Helyette országos havazásról, rekordhidegekről, energiaszámlákról olvashatunk. Ez utóbbiról kicsit többet, hiszen farkasordító hideg ide vagy oda, a lakosság nagy részét a pénztárcája érdekli. Ezt tartotta szem előtt akkor is, amikor a kilencvenes években nem tudott ellenállni a Szlovák Gázművek csábításának, amely a legtisztább és legolcsóbb fűtési módot ajánlotta a lakosságnak. így míg tíz évvel ezelőtt csaknem félmillió háztartás fűtött szénnel, mára a számuk 55 ezerre csökkent. A nagy érdeklődésnek köszönhetően a községek háromnegyedébe bevezették a gázt,’ ráadásul a panelházak 90%-át már gázkazánokkal fűtik. Az olcsó és tiszta energiaforrásról szóló reklámkampánynak köszönhető tömeges átállást követően azonban a gázművek már nem bánt kesztyűs kézzel az ügyfelekkel. Az elmúlt öt évben a családi házak számára csaknem 190%-kal emelte az árait. Ezt figyelembe véve jelenleg egy átlagos családi házban az éves kiadások a gázfűtésnél 49 ezer, vü- lanyfűtésnél 48 ezer, szénfűtésnél 27 ezer, a fafűtés esetében pedig 13 ezer koronát tesznek ki. Ha csak az ár alapján döntenénk, elfelejthetnénk a gázt és a villanyt. Aki azonban már hozzászokott az utóbbiak által nyújtott komforthoz, nehezen mond le róluk. Mit tehetüiik, ha nem szeretnénk áttérni a problémásabb fa- vagy szénfűtésre, ugyanakkor irtózunk a borsos gáz- vagy villanyszámlától? Hogy megtartsa az ügyfeleit, az elmúlt időszakban már a gázművek is masszív energiahatékonysági kampányba kezdett, amellyel arra biztat bennünket, hogy szigeteljük a háztmkat. Ettől persze még nem lesz olcsóbb a gáz, jó szigeteléssel azonban akár 40 százalékos energiamegtakarítást is elérhetünk, vagyis évente 7-12 ezer koronát spórolhatunk. A szigetelés persze nem olcsó mulatság, idén azonban erre kedvezményes állami hitelt is igényelhetünk. A legfeljebb 20 éves futamidejű hitelt, az eredetileg 3 százalékosra tervezett helyett, 1 százalékos kamattal terhelik. A panelházak esetében ez a havi törlesztőrészleteken több ezer, a családi házak esetében több száz koronás megtakarítást jelent. Egyetlen hibája, hogy a rendelkezésre álló összeg elenyészően kevés. A házak hőszigetelésére idén 350 millió koronás hitelt fordít az állam, ehhez jön további 300 millió korona, amiben benne van a Szlovák Gázművek hozzájárulása is. Csepp a tengerben, miközben már máig csaknem félmilliárd koronára szóló kérvény érkezett az Állami Lakásfejlesztési Alaphoz. Ki korán kel, aranyat lel - a mondás itt szó szerint érvényes, hiszen akik későn eszméltek, lemaradnak a hitelről. Ha ennek ellenére még idén szeretnék szigetelni házukat, ám nincs rá pénzük, marad a drágább banki hitel. Aki ezt sem engedheti meg magának, be kell érnie a borsos gázszámlával vagy a macerás fafűtéssel. JEGYZET Inkább a szülés TALLÓSl BÉLA Túdtam, hogy nem lehet az adott dolgokon változtatm, de úgy gondolkoztam, inkább szülnék egy focicsapatnyi gyereket, mint hogy elmenjek katonának. Kicsi gyermeki agyamban ugyanis gyakran megfordult, hogy fiúnak nem jó leírni, mert katonának kell mennie, viszont lánynak sem, mert annak meg gyereket kell világra hoznia, s a vajúdás iszonyatosan fájdalmas dolog. Honnan tudtam ilyeneket gyerekként, fogalmam sincs! Mindenesetre a katonasággal összevetve a vajúdást tartottam a kisebb rossznak. Még csak nem is serdültem, már rettegtem, hogyan fogom viselni, ha besoroznak. Reménykedtem, addig majd csak lesz velem valami, bokasüllyedést szenvedek, lúdtalpam alakul ki, mit tudom én, valami, ami miatt kiszupe- rálnak. Nem a mundértól, nem a kiképzéstől, sőt még csak nem is attól féltem, hogy egy újabb Don-kanyar várhat rám, mert akkor még optimista szemlélettel hittem, hogy az ember tanult a múltból. Vagyis hogy soha többé nem fog háborúzni. Azok miatt a rémsztorik miatt irtóztam a seregtől, amelyek a szívatásokról szóltak, vagyis arról, milyen kegyetlenkedéseket kénytelenek elviselni az újoncok. Na, a sorozásig kutya bajom se lett, így hát vittek, mint a cukrot-katonának. Szerencsére közben egyetemre is felvettek, így a bevonulásom egy időre eltolódott, ráadásul, egyetemistaként - két évig hetente egy nap - a katonai tanszékre is jártunk. Iszonyatos volt, de ott legalább rangot szereztünk, a legtöbben szakaszvezetők lettünk. A kiskatonák úton-útfélen csak „špaginak” szólítottak bennünket; nem volt előttük tekintélyünk, viszont nem csicskáz- tattak, nem szívattak minket. Nem úgy, mint az újoncokkal tették a rangidősek. Fizikailag ugyan nem bántalmazták őket, de a körlettakarítást menthetetlenül és kíméletlenül velük végeztették. Fura helyzet volt ez: mindenki tudott erről, de mindenki úgy tett, mintha nem akarna tudomást szerezni róla. Egyetlen kirívó eset történt csupán, amikor az újoncokat arra kényszerítették, hogy párt- és kommunistaellenes szlogeneket skandáljanak. Na lett is belőle botrány: a szakaszvezetőt nyilvánosan, vállpántletépéssel megfosztották a rangjától. Külső szemlélőként is nehezen viseltem, hogy a rangidősek megalázták az újoncokat, de azzal magyarázták, ezen a „beavatáson” ők is átestek, mindenki átesik, ez a világ rendje, a lánc nem szakadhat meg. Nem akartam elhinni, hogy az emberből ennyire háttérbe tud szorulni a humánum! Annyira, hogy legutóbb egy orosz katonai akadémián az újévi ünnepek idején részeg katonák egy székhez kötözték egyik társukat, és négy órán keresztül verték. Súlyos sérüléseket szenvedett, lábát és nemi szervét is amputálni kellett. Még jó, hogy nálunk nincs sorkatonaság, s hogy nem vagyok sorköteles, mert bizony mondom, inkább elmennék szülni...
