Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-09 / 33. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 9. www.ujszo.com « R0V,DCN . A Nyócker szlovákiai bemutatója Pozsony. Ma este 18 órakor tartják a Tatra moziban Gauder Áron Nyócker című, felnőttek részére készült, Magyarországon nagy sikert aratott animációs filmjének szlovákiai bemutatóját. A Nyócker a tavalyi Magyar Filmszemlén elnyerte a Legjobb látvány- tervezés díját. Ahogy az ajánlóban olvasható, a budapesti dzsungel mélyén, a nyolcadik kerületben egy csapat gyerek arra szövetkezik, hogy a lehető leggyorsabban rengeteg pénzt állítson elő. A kölykök egy zseniális ötlet segítségével visszarepülnek az időben, és a földtörténet őskorában olajat fakasztanak a leölt mamutok hulláiból. A filmet cseh szinkronnal vetítik, (tb) A szlovák kultúra hónapja a finneknél Helsinki. Szlovákia helsinki nagykövetsége és a CAISA Nemzetközi Kulturális Központ közösen szervezte meg A szlovák kultúra hónapja Finnországban elnevezésű rendezvénysorozatot, amely a fővárosban megnyílt 22 perc 50,28 másodperc című kortárs művészeti kiállítással vette kezdetét. A kiállító jelentős hazai képzőművészek között szerepel többek között Németh Ilona, Bartusz György és Rónai Péter is. A tárlat február 28-áig marad Helsinkiben, március 1-jétől pedig egy közép-finn városba, Jyväskyläbe költöztetik. A rendezvénysorozat programjai között komolyzenei hangversenyek is szerepelnek, (t) Aki terroristákra vadászik, számoljon azzal, hogy előbb-utóbb maga is célponttá, űzött vaddá válik München Spielberg szemszögéből JUHASZ DÓSA JANOS A Hello Dolly után újabb csehszlovák produkció készült: a pozsonyi Aréna Színház és a prágai Činoherní klub közösen vitte színre Thomas Vinterberg Családi ünnepség c. darabját. A rendező, Martin Čicvák és a főszereplő, Juraj Kuku- ra azonos, de a többes szereposztásban készült előadás szereplői felváltva játszanak a két fővárosban, így az általam látott pozsonyi előadásban is több cseh színész szerepelt. Ez itt és most, ellentétben a Hello, Dolly kapcsán megfogalmazott kifogásaimmal, az előadás szándékait felerősítette. Thomas Vinterberg a ’90-es években elindult dán filmrendező nemzedék oszlopos tagja, aki Lars von Trierrel és Soren Kragh Jacobsennel együtt vetette papírra a Dogma 95-öt, amely tíz pontban foglalta össze a korszerű filmkészítés követelményeit. Vinterberg Születésnap c. filmje mégis attól lett veretes alkotás, hogy a saját maga által megfogalmazott tételeket sem tartotta be. A film forgatókönyvét Bo hr. Hansen írta át színpadra. Új nemzedék ide vagy oda, a film alkotói nem titkolták, kiktől merítettek. Ibsen, Strindberg, Bunuel vagy éppen Bergman szelleme végigkíséri a történetet, amely egy nagypolgári család csődjét ábrázolja. Helge (Juraj Kukura), a házigazda hatvanadik születésnapjára gyűlik össze a tágabb család, köztük olyanok is, akik bár a legközelebbi rokonságot képviselik, mint Michael, Helge fia, Az 1972-es müncheni olimpiát vérrel írták be a sportjátékok történetébe. A Fekete Szeptember elnevezésű palesztin szervezet túszul ejtette, majd brutálisan meggyilkolta az izraeb sportolókat. Az ezt követő, még véresebb időszak történetét vitte filmre az „álomgyár” egyik nagy varázslója, Steven Spielberg. LŐR1NCZ ADRIÁN Az Aréna Színház és a Činoherní klub közös előadása Apa csak egy van mégsem kapnak meghívót a zord atyától. De nincs itt az egyik lánya sem, aki néhány hónappal ezelőtt elhunyt. A kedélyesnek induló családi ünnepség tetemrehívással folytatódik, s válik izgalmassá. Christian (Richard Stanke) ugyanis váratlanul pedofüiával és gyilkossággal vádolja meg az apját. Nem elégedett a családi viszonyokkal Michael (Dušan Cinkota) és Helen (Zuza Frenglová) sem, de csak pü- lanatnyi szájtépésre van erejük, igazi lázadásra már nem futja. Másnap a reggelinél ismét együtt az egész család, Helge büszkén ül az asztalfőn, s jelenti ki: „Tüdőm, hogy ma látlak benneteket utoljára. De ne feledjétek, hogy bárhol lesztek is, az én gyerekeim maradtok”. Igen sűrű atmoszférájű előadást látunk az Arénában, ahol Tom Ciller egy válaszfal felépítésével osztja részekre a színpadot, s ez bőven elég ahhoz, hogy párhuzamosan több helyszín vonuljon végig az előadáson, ahol a szereplők észrevétlenül közlekednek a helyszínek között. Juraj Kukura látszólag flegma mozdulatokból, mégis rendkívül határozottan építi fel az apát, és pontosan ábrázolja a figura esen- dőségét is. A három „lázadó”, de önmaga és az apja árnyékán túllépni képtelen testvér szerepében Richard Stanke, Zuza Frenglová és Dušan Cinkota is méltó partnerei az apjuknak. Ahogy a két cseh színésznő, Tonická Talacková, Lada Jelínková vagy a Helen sötétbőrű barátját játszó Thierry Ebam is pontosan illeszkedik az előadásba. Előre bocsátom: nincs jó film nagy sztori nélkül. A müncheni olimpiát követő zavaros időszak, gondolom, a forgatókönyvíró szempontjából jónak nevezhető történetek egész sorát szolgáltatta. A Pullitzer-díjas Tony Kushner az izraeli titkosszolgálat által kiszivárogtatott információk alapján írta meg saját verzióját, mely Spielberg tálalásában eléggé nyers és durva maradt ahhoz, hogy hiteles legyen. Maga a cselekmény banális: az izraeli sportolók meggyilkolását követően természetesen leszámolásnak kell következnie. Ha bosz- szú, legyen még brutálisabb, ke- -gyetlenebb, mint az azt kiváltó esemény volt - már ha lehet a kegyetlenséget egyáltalán fokozni. Izrael miniszterelnök-asszonya tehát rövid vívódást követően („Döntöttem, és elveimmel ellentétben cselekszem...”) kiadja a parancsot a titkosszolgálat, azaz a Mosad vezetésének: likvidálják a merénylet ki- tervelőit, a Fekete Szeptember vezérkarát. A golyó nem jó, olyan eszközt kell alkalmazni, amely hangosan,, látványosan öl. Hogy a vüág megtudja: a palesztinok túl messzire mentek. Ami Weinberg és Eric Bana A tizenkét célpont likvidálására a Mosad egyik fiatal tisztjét, Avnert szemelik ki, akit Eric Bana személyesít meg. Négy segítőt kap maga mellé - négy hétköznapi embert, akik Az Ügyre teszik fel az életüket. Egy sofőr, egy okirat-hamisító, egy „műkedvelő” bombaszakértő és egy nyomeltüntető alkotja a nagy csapatot, melynek az a feladata, hogy a világ különböző sarkaiban felkutassa és „felszámolja” a célpontokat. Profibb allűrökkel, trükkökkel is megoldhatta volna a rendező a cselekményt, de - szerencsére - a hangsúly a karakterek kidomborítása felé tolódott el. Nem a jó és a rossz harcát mutatja be (az abszolútjó és rossz olcsóbb produkcióba illő fogalmak), hanem a feje tetejére állt világban a maga kis egyszemélyes igazát hajszoló ember esen- dőségét. Bármelyik oldalán álljanak is a képzelt - vagy a politika érdekei alapján hasított - szakadéknak, az önmagukkal, illetve elveikkel való meghasonlást nem kerülhetik el. Honnan tudjuk, hogy a célpont valóban ellenség? Megbocsát- ható-e a gyilkosság bűne, ha a haza, a család védelme érdekében követi el az ember? Gátat vethet a terrorszervezet felszámolása a további terrornak? - teszik fel sorra a kérdéseket, ám a sors fintora, hogy erőszakos halált halnak, mielőtt megválaszolhatnák. Avner mindent túlél - nem azért, hogy az amerikai típusú, hazájukért halni kész hősök sorát gyara(Képarchívum) pítsa, hanem mert a feladatát nem teljesítette maradéktalanul. Míg az ellentét örök és felszámolhatatlan, mindig kell maradnia egy hősnek, aki élteti az eszmét - és a kétséget. „Ezért a maroknyi terméketlen sivatagért gyilkolod a zsidókat? Ezt szánod a gyerekeidnek?” - teszi fel Avner a kérdést a film egyik jelenetében a palesztin harcosnak. „Igen - hangzik a válasz -, de ezt te nem értheted, mert neked van hazád. Nekünk a haza minden.” Hogy a történet folytonossága megmaradjon, a film záró képkockáiba az alkotók becsempészték a rejtett üzenetet - a New York panorámájából kimagasló WTC-tomyok képét. Hogy ne maradjanak kétségeink: folytatása következik! A Taxidermia és a Fehér tenyér kapta a legtöbb díjat: mindkét alkotása hat-hat elismerésben részesült A 37. Magyar Filmszemle eredményei Lucia Lapišáková és Richard Stanke (Oleg Vojtíšek felvétele) MT1-TUDOS1TAS Budapest. Díjkiosztó ünnepséggel zárult a 37. Magyar Filmszemle kedd este a Millenáris Teátrumban. Pálfi György új filmjének, a sokkoló, szokatlanul naturalisztikus képei miatt a közönséget megosztó Taxidermiának ítélte oda a fődíjat a nemzetközi játékfilmes zsűri. Az indoklás szerint a Taxidermia innovatív és elgondolkodtató film, a rendező sikeresen mutatja be világunkról alkotott fiatalos és fantáziagazdag látomását, amelyet kreatívan és nagy szakértelemmel kivitelez. A film alapjául Parti Nagy Lajos novellái szolgáltak, az operatőr Pohárnok Gergely. A rendezői díjat Hajdú Szabolcsnak ítélték oda a Fehér tenyér című filmért, „egy sors alakulásának életszerű, hiteles, érzelmes ábrázolásáért”. Az operatőri díjat megosztva Nagy András, a Johanna című filmben nyújtott újszerű képi megfogalmazásáért és a Fehér tenyér című film hiteles fényképezéséért, valamint Máthé Tibor a Vadászat angolokra című film képi világának magas szintű megteremtéséért kapta. Az elsőfilmes rendezői, Simó Sándor-díjat Kocsis Ágnes a Friss levegő című alkotás rendezője kapta „a film konzekvens, képi és dramaturgiai eszközökkel megteremtett hitelességéért”. Forgatókönyvírói díjban részesült Goda Krisztina, Heller Gábor, Divinyi Réka a Csak szex és más semmi című vígjátékért, „a sajátos humorral megírt, fordulatokban gazdag történetmesélésért”. A legjobb női alakításért Tóth Orsit jutalmazták a Johanna és az Egyetleneim című filmben nyújtott kiemelkedő alakításáért. A legjobb férfi alakítás díját Csányi Sándornak ítélték oda a Csak szex és más semmi című filmben nyújtott játékáért. A legjobb női epizodista Stanczel Adél lett, a Taxidermia című filmben nyújtott teljesítményéért. A legjobb férfi epizódszereplőnek Czene Csabát választották a Taxidermia és a Miraq című filmben nyújtott alakításáért. A legjobb eredeti filmzenéért Tallér Zsófiát jutalmazták a Johanna című operafilm zenéjének meg- komponálásáért. Látványtervezői díjas lett a Taxidermia látványtervezői gárdája, Asztalos Adrien, Szőlőssi Géza, Patkós Júlia, Haide Hüdegard és Pohárnok Iván, „a film mikro- és makrovilágának következetes, pontos és érzékletes, megújító megteremtéséért”. Árany Olló-díjat kapott Politzer Péter vágó a Fehér tenyér vágásáért. A dokumentumfilmes zsűri döntése alapján a fődíjas Forgács Péter alkotása, A fekete kutya - történetek a spanyol polgárháborúból lett. Az indoklás szerint ez egy „filmköl- temény a spanyol polgárháborúról, ahogy még nem láttuk”. A hivatalos történelemkönyvek rideg vüá- gából a privát történelem, a személyes szenvedés szférájába repít a film, amely a gondolati és érzéki síkok magas esztétikuma. Rendezői díjas lett megosztva Dobray György, a Gólyamese és Litauszky János, a Cémaszálon című film rendezője. Előbbi film a gyermekáldás, a gyermekvárás, az örökbefogadás konfliktusos, drámai folyamatának átélhető, hiteles ábrázolását nyújtja, utóbbi pedig a megélhetésükért küzdő emberi sorsokat a magyar dokumenta- rizmus nemes hagyományainak szellemében bemutató alkotás. A fődíjas Taxidermia egyik kockája (Képarchívum) Schiffer Pál-díjjal tüntették ki Szalay Pétert a Határeset című filmért, amely az indoklás szerint jó dramaturgiai és arányérzékkel jeleníti meg egy keletnémet család 1989-es disszidálási kísérletét. Esélyegyenlőség díjban részesült Tóth Artin Érintettek II. - Patrik című filmjéért, „egy lelkileg nehezen feldolgozható esemény mélyen emberi, szépséges és tárgyilagos ábrázolásáért”. A filmszemlén több különdíjat is odaítéltek. A diákzsűri fődíját Pálfi György kapta a Taxidermiáért. A Mozisok Országos Szövetségének elismerését a 2005-ös naptári év legmagasabb nézőszámot elért magyar játékfilmjeként Koltai Lajos Sorstalanság című alkotása nyerte el, amelyre tavaly csaknem 450 ezren váltottak jegyet. A Magyar Filmplakát Kiállítás és .Verseny szakmai zsűrijének döntése alapján Az év plakátja a Fekete kefe című, tavalyi fődíjas nagyjátékfilm plakátja lett, amelynek tervezője Herczeg Fanni. A külföldi kritikusok és újságírók szavazatai alapján a Gene Moskowitz-díjat a Fehér tenyér és a Taxidermia megosztva kapta. A legjobb nagyjáték- filmnek járó közönségdíjat Hajdú Szabolcs rendező veheti át a Fehér tenyér című filmért. A versenyben indult 24 nagyjátékfilm közül 14 egyetlen díjat sem nyert. Nem kapott elismerést például Bacsó Péter De kik azok a Lumnitzer nővérek?, Gárdos Péter Az igazi Mikulás, Szabó István Rokonok, Tímár Péter A herceg haladéka és Iglódi István A gyertyák csonkig égnek című alkotása.
