Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

2006-02-07 / 31. szám, kedd

8 Kultúra

ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 7. www.ujszo.com

RÖVIDEN

„Milyen jó lenne nem ütni vissza”

Komárom/Dunaszerdahely. „Milyen jó lenne nem ütni vissza” a címe Földes László (Hobó) verses, zenés előadói estjének, amelyet József Attila-költeményekből állított össze. A műsort - a pozsonyi Magyar Intézet révén - holnap 11 órától a komáromi Selye János Gimnázium aulájában, február 9-én 11 órától pedig a Dunaszer- dahelyi Városi Művelődési Központban láthatják a fiatalok, (ú)

Tovább ünnepük Mozartot

Pozsony. Wolfgang Amadeus Mozart születésének 250. évfordulóját további hangversenyekkel ünnepük csütörtökön és pénteken a Szlovák Filharmonikusok. Mindkét koncert A színigazgató című Mozart-opera nyitányával kezdődik, majd a Thamos, Egyiptom királya című dráma színpadi kísérőzenéje hangzik fel. A G dúr hegedűversenyt Milan Pala, a brünni Janáček Akadémia hallgatójának előadásában hallhatja a közönség. A hangversenyek 19 órakor kezdődnek a Vigadóban, Theodor Guschlbauer osztrák karmester vezényletével, (s)

Erosz kis birodalma

Velence. A párizsi Erotikus Művészet Múzeuma a közeljövőben megnyitja fiókintézményét Velencében. A magántársaság egy négyemeletes palotát bérel erre a célra a Szent Márk tér közelében. A velencei illetékesek óvatosak. Mint a Corriere della Sera című olasz lapnak elmondták, előbb látniuk kell, hogy a párizsi múzeum milyen anyagot szeretne kiállítani, mert ha kifejezetten vulgáris dolgokról is szó van, azok bemutatása ellen mindenképpen fellépnek. A múzeum művészeti igazgatója helyénvalónak tartja, hogy éppen Velencében létesül ilyen múzeum. Casanova és a XVI. század híres kurtizánjának és költőnőjének, Veronica Francónak a városa tökéletes helyszín lesz - mondta. (MTI)

Bécsi búcsú a visszaadandó Klimt-képektől

Látogatói rekorddal

MTl-TUDÓSÍTÁS

Már nem sorsokat látunk magunk előtt, hanem emberi lelkeket. Egy vendégjáték margójára

Mulatságkeresők

Két jelenet a Bárka Színház előadásából (Kassay Róbert felvételei)

Bécs. Látogatói rekorddal búcsúztak a hétvégén a bécsiek Gustav Klimt öt festményétől, amelyeket csak vasárnap zárásig lehetett megtekinteni a Belvedere Osztrák Galériában.

A mintegy negyedmilliárd eu- róra becsült értékű festményeket döntőbírósági határozat alapján szolgáltatja vissza az osztrák állam a közeli napokban az örökösöknek. A Belvedere galériáját a hét végén ezrek keresték fel, hogy utoljára osztrák földön láthassák a hamarosan külföldre kerülő festményeket, amelyek közel 7 évtized után kerülnek vissza jogos tulajdonosuk örököseihez.

Sajtóértesülések szerint szombaton több mint 4 ezren váltottak belépőt a Belvedere galériájába, miután a sajtó már napokkal ezelőtt hírül adta, hogy a festményeket hétfőn elviszik a kiállító teremből, restaurátorok felügyeletével becsomagolják, és hamarosan az Egyesült Államokban élő örökösökhöz szállítják.

A döntőbíróság ítélete szerint az öt képet - Adele Bloch-Bauer I- es és Il-es portréja, Az almafa, Bükkfaerdő, Házak az attersee-i Unterachban - az öt örököst képviselő Maria Altmann-nak kell átadni. A képek visszaszolgáltatása érdekében hat évvel ezelőtt indított pert Ferdinand Bloch-Bauer

egykori osztrák iparmágnás családja. A festményeket a nácik „sajátították ki” hatalomra jutásuk után, és Gustav Klimt öt festménye a Belvedere Osztrák Galéria tulajdonába került. Az iparmágnás felesége ugyanis 1923-ban kelt végrendeletében meghagyta, hogy a képek osztrák múzeumi tulajdonba kerüljenek, ha a férje is meghal. Ferdinand Bloch-Bauer zsidó iparmágnást azonban megfosztották vagyonától a nácik, és a Svájcba menekült férfi vagyontárgyai közül a festményeket 1938- ban eltulajdonították, és eladták egy osztrák múzeumnak. Az iparmágnás a felesége végrendeletében foglaltak ellenére viszont úgy rendelkezett, hogy örököseire hagyja a festményeket.

A II. világháború után az első örökhagyó végrendeletére hivatkozva nem kerültek vissza a család tulajdonába a festmények, amelyek visszaperlése 1999-ben kezdődött meg. Az örökösök és az osztrák állam 2004 júniusában egy amerikai bíróság előtt megállapodtak abban, hogy az ügyben kötelező jelleggel elfogadják egy osztrák döntőbíróság ítéletét.

Az osztrák parlament a múlt héten külön ülésen is foglalkozott a képek ügyével, és akkor a kormány megerősítette: Ausztria nem tudja megvásárolni a képeket, mert a költségvetésben egyszerűen nincs pénz a festményekre.

A kelet-közép-európai abszurd színház kultikus lengyel szerzője, Slawomir Mrožek Mulatság című darabjával lépett föl a minap Pozsonyban a budapesti Bárka Színház. A színmű háromszereplős, cselekménye szinte nincs; mindösz- sze annyi, hogy három férfi mulatságba érkezik valahova, ahol mulatság - nincs. Ennyi; nem több.

TÓTH LÁSZLÓ

Nem tudjuk, kik ők, honnan jönnek, hova tarthatnak - semmit. Csupán azt: egy váratlan helyzet - mulatság hírére megérkeznek valahova, de ott nincs semmi, se mulatság, se egyeden árva lélek rajtuk kívül - mit hoz ki belőlük, hogyan viselkednek benne, melyikük hogyan reagál rá. Életsorsuk tehát rejtve marad előttünk, ám a személyiségükről tulajdonképpen minden lényegeset megtudunk.

S éppen ebben áll Mrožek - s általában az abszurd - jelentősége: fordítanak egyet a dolgokon. Itt nem a mű cselekménye ad keretet hősei élettörténeteinek, melyekből kibontakozhatnának konfliktusaik, s emberi jellemük így ezekben mutatkozhatnának meg, hanem az eleve felszámolja a cselekményt, lecsupaszítja szereplőit (úgymond megfosztja őket addigi életüktől, másodlagossá teszi sorsukat, így konfliktusaik a pőrére vetkőztetett jellemek összecsapásaiként kerülnek elénk. Itt már nem sorsokat látunk magunk előtt, hanem - számunkra isme- reüen sorsokat megélt - emberi lelkeket. Itt a nézőknek már nem azonosulniuk kell a színpadi alakok életsorsával, hanem azok jelleméből maguknak kell kibontaniuk, megalkotniuk azt. A saját életüket és élettapasztalataikat kell odakölcsönözniük az előttük ver- gődőknek, nekik kell megírniuk a vegytiszta drámai konfliktusokhoz a cselekményt, azáltal, hogy értelmezik a színpadi mesét, jellemeket. S ezzel máris megszűnik a néző passzivitása; elkerülhetetlenné válik számára, hogy részt

SZABÓM1HÁLY GIZELLA

Sorozatunk befejező részében a helyi (települési) adók utolsó csoportjával foglalkozunk, ezek az alábbiak: daň za predajné automaty, daň za nevýhemé hracie prístroje, daň za vjazd a zotrvanie motorového vozidla v historickej časti mesta, daň za jadrové zariadenie.

Az elsőként feltüntetett adófajtának Magyarországon tudtommal nincs megfelelője. Mivel a predajný automat magyarul áruautomata, ezért ennek az adónak a magyar neve áruautomata-adó lehetne. A második adófajta kapcsán a problémát a nevýhemý hrací prístroj magyar megnevezése, illetve a výherný hracíprístroj- tól történő elkülönítése jelend. A szlovákiai magyar regionális sajtóból származó példáimban az említett adófajtával összefüggésben a nevýhemý hrací prístroj magyar neveként a nem nyerő játékautomata vagy a nem nyerő játékgép kifejezések fordulnak elő. Ezek azonban többszavas kifejezések révén, a magyarban atipikusnak

vegyen az általa megtekinteni, élvezni vágyott mű létrehozásában - társalkotóvá lép elő. Nélküle csak dráma, nélküle csak színmű van, de nincs mű, mert az előbbi csupán szükségszerű előzménye, előképe ez utóbbinak. Az írói alkotófolyamat végterméke minden esetben a nézőben, illetve az értelmezőben megképződő mű, nélküle - nélkülünk - csak szövegek vannak.

Különösen érvényes ez olyan szerzők esetében, mint Mrožek, illetve az olyan jellegű műalkotásoknál, mint a Mulatság, ahol maga a színpadi szöveg is szinte csak másodlagos jelentőségű. Mrožek magát a textust is levetkőzteti; ha csak önmagában vesszük, zörgő váz csupán, lehetőségeiktől megfosztott szavak halmaza. Ez a beszéd megmarad a még artikulálat- lan közlés szintjén, eszköztelen és dísztelen; magasröptű vagy mé- lyenszántó gondolatok megfogalmazódására, közlésére képtelen. Ez a beszéd még az ember előtti közlés szimfóniája; mondatai a csendre, sírásra, üvöltésre, nyöszörgésre, nyüszítésre épülnek, s nem szavakra. És ha olykor kikerülhetetlen is hozzá a szó, az legtöbbször csak indulatszavakban vagy legfeljebb csak tő- s egyszerű mondatokban ölt testet; bővített mondatokra, mondategyüttesekre, ékes tirádákra már nem képes; ületve már nincs is szüksége ezekre. De hát érzéseink, indulataink, fájdalmaink, örömeink is legtöbbA Bárka Mulatsága nem a színpadon játszódott, nem a nézőtéren ülők előtt, hanem a színházi térben, illetve: életünk terében.

szőr beszédelőttiek, mondatnélküliek. Szavaink sokszor csak eltakarnak valamit - legfőképpen bennünket -, de a hangunk, a csendünk, a szemvillanásunk, az ellenőrizetlen gesztusaink mi vagyunk. Ha fel akarod tárni magad előttem, maradj csendben, s ezzel máris mindent elmondasz, máris tudni fogom, ki vagy - ennyi az egész, s mintha erre építene

minősülnek, továbbá csak igei jelentésű elem segítségével kapcsolható hozzájuk az adó szó: nem nyerő játékgép/játékautomata után fízetendő adó. A másik, a terminologikus megoldás az ösz- szetett szó volna: nemnyerőauto- mata-adó. Szakszavakban elő szokott fordulni a tagadószó és az utána álló szó egybeírása (pl. nemfém, nempoláris'), tehát a nemnyerő automata elvileg elfogadható volna, az adó szóval bővített nemnyerőautomata-adó ösz- szetett szó viszont már túl hosz- szú, helyesírása gondot okozhat. Továbbá a magyarban (azaz Magyarországon) a pénznyerő automata (nyerőautomata, nyerőgép) mellett nem vezették be szakkifejezéséként a nem nyerő (nemnyerő) automata kifejezést, s így ha előfordul is, csak szabad szó- szerkezetként van rá példa. A magyarban létezik viszont a játékautomata (vagy játékgép) kifejezés, amelyet alapvetően azoknak a gépeknek a megnevezésére használják, mint a szlovák nevýhemý hrací prístroj kifejezést. A magyar- országi szerencsejáték-törvény is

Mrožek is, a Mulatság is, a Bárka Színház (Bérezés László, a rendező, illetve három kitűnő színésze: Szikszai Rémusz, Mucsi Zoltán és Scherer Péter) is. Mert mi most nem is színművet láttunk színpadukon, hanem emberi hangokból, mozdulatokból, gesztusokból, arcjátékból komponált zenedarabot. Itt a beszédelőttinek és a beszéden túlinak volt igazán jelentősége s jelentése. A hangerőnek és a hangszínnek, a zörejeknek és csendeknek, a ritmusváltásoknak, az emberi testek játékának: harmóniájának és diszharmóniájának; a szagoknak, a levegő vibrálásának.

A Bárka Mulatsága nem a színpadon játszódott, nem a nézőtéren ülők előtt, hanem a színházi térben, illetve, pontosabban: életünk terében; ideje nem előadásnyi, ü- letve nem színházi idő volt, hanem a mi időnk, a mi életünk egyik időszelete. Ez a Mulatság azzal adott hozzánk, hogy kivett belőlünk - hogy belőlünk vette ki magát. Általa azzal lettünk többek, hogy kiből- kiből létrehozatta magát, hogy ilykülönbséget tesz e kétfajta automata között, ugyanis más-más adótétel vonatkozik rájuk. Az elmondottak alapján a daň za nevýhemý hrací prístroj magyar neve lehetne a játékgépadó.

Már említettem, hogy szerkezetüket tekintve a magyar szakkifejezések alapvetően abban különböznek a szlovákoktól, hogy a magyar szakkifejezés nem lehet hátravetett jelzőt tartalmazó szerkezet, ellenben a szlovákkal, ahol ez igen gyakori. A szlovák szerkesztés kétségtelen előnye, hogy hoszszú, leíró jellegű kifejezés alkotható, ennek tipikus példája a daň za vjazd a zotrvanie motorového vozidla v historickej časti mesta. A magyarban viszont a jelzői rész előre kerül, ennélfogva a magyar terminusban nem tartható meg a szlovák kifejezés minden eleme (nem is kell, hogy megtartsuk). Egyelőre ilyen típusú adót nem vezettek be Magyarországon, más európai fővárosokban (pl. Londonban) már igen - pontosabban ezek nem adónak, hanem díj-nak minősülnek, s ezért a magyarországi sajtó behajtási díj-ként említi. Tudunk-e ennél

képpen mutasson meg bennünket önmagunknak.

Nem, nem szólt semmiről.

Elvégre mi sem szólunk semmiről; az ember élete nélkülöz minden különösebb mondandót. Csak megszületünk (mulatságba készülünk, érkezünk), vagyunk (keressük a mulatságot), és meghalunk (a megformálatianság pőresége, a formakeresés kínjai után a végén mégiscsak megszólal a zene, magasztosan, emelkedetten hangzón, lelket-szellemet átnemesítőn) - tulajdonképpen akkor kezdhetnénk el igazán, mire a végére érünk. S ekkor kezd igazából felkavaró lenni számunkra az egész. Aztán rögvest meg is nyugszunk, mert ráébredünk, ez volt a mulatság, ez volt a zene: a mulatság, a zene keresése.

S ettől nyeri el rejtett értelmét az, ami önmagában nem szólt semmiről. Ettől mond többet önmagánál, ettől mondat el mindent velünk, ami viszont mindent elmond rólunk.

Mi pedig ekkor s ebben ismerünk csak igazán magunkra.

kifejezőbb megnevezést találni? Az adók nevében azt a tárgyat (dolgot) vagy azt a cselekvést nevezzük meg, ami után az adót fizetjük: ingatlan, ház, kutya (eb), illetve közterület használata, a történelmi városrészbe való behajtás. A behajt jelentése miatt bővítményei közül a határozót (történelmi városrészbe) kellene tartalmaznia a terminusnak, ezért a „szabályosan” létrehozott terminus ez lenne: történelmi városrészbe (való) behajtási adó, amely megint csak atipikus lenne. Ezért marad a legegyszerűbb megoldás: behajtási adó, amelyben a szlovák szerkezet igei jelentésű tagja marad meg.

Az utolsó adótípusban előforduló jadrové zariadenie magyarul atomlétesítmény, ezért ez az adó magyarul lehetne atomlétesít- mény-adó.

Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy a Gramma Nyelvi Iroda telefonos közönségszolgálata februárig szerdánként, február 13-tól pedig keddenként hívható

9.00-13.00 óra között. További elérhetőségeink: www.gramma.sk

, gramma@real-net.sk

.

Egy az öt elbúcsúztatott Klimt-kép közül: Adele Bloch-Bauer l-es portréja (Képarchívum)

OTTHONUNK A NYELV - A helyi adók magyarul (3)

A többi adófajta magyar neve