Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-07 / 5. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 7. Szombati vendég 7 Gael Garda Bernal: „Ha az ember nem olyan érzékenységgel válik eggyé a figurával, mint ahogy azt a szerep megkívánja, egy remek csapat munkáját teheti tönkre..." Nem engedi, hogy bedarálja a hollywoodi filmipar Könnyű vele szót érteni: négy nyelven beszél. A spanyol mellett olaszul, angolul és franciául. Színészi eszköztára azonban még ennél is gazdagabb. Gael García Bernal, napjaink egyik legremekebb ifjú színésze, aki Mexikóból hódította meg a világot, és továbbra sem vágyik hollywoodi babérokra, csibészes vigyorral sorolja három fő jellemvonását. „Fáradt vagyok, éhes vagyok, álmos vagyok.” SZABÓ G. LÁSZLÓ Mondja mindezt nem sokkal éjfél előtt, egy reflektorokkal megvilágított paradicsomi kertben, Karlovy Varytól talán tíz kilométernyire, ahová a fesztivál vendégeként nem kellett erőszakkal elcipelni, mert a kíváncsisága még a hosz- szú repülőút utáni fáradtságát is legyőzte. De beszélgetni nem nagyon volt kedve, az interjút másnapra hagytuk, a grillezett húsnak és a vörösbornak azonban nem tudott ellenállni. Jól nevelt fiú módjára kóstolgatott és kortyolgatott éjjel egyig, aztán feltűnés nélkül távozott. Fehér trikó, farmerszerkó. Semmi extra. Még csak felirat, hímzés vagy gyöngyökkel díszített zsebek sem. Azt meghagyja másoknak. Ő a klasszikus stílus híve. Pontosan tudja: ez illik a legjobban az egyéniségéhez. Komoly, kevés szóval is sokat mondó ember. Határozottsága akkor válik szembetűnővé, amikor konkrét kérdésben állást kell foglalnia. Addig úgy tűnik: zárkózott, elmélkedő, belső nyugalmából ki nem mozdítható típus. Később azonban kiderül, az ő ereiben sem ásványvíz folyik. Latin temperamentuma egyetlen pillanat alatt képes felizzani. Mihez kezd általában egy több hónapos, kimerítő forgatás után? Bulizik egy nagyot, lefut pár kilométert vagy napokig alszik? Megyek, és levágatom a hajam. Tényleg? Aki ismer, tudja, ha rövidebb a hajam, elkészült az új filmem. Ez már szokássá vált nálam. Az utolsó forgatási nap után jöhet a hajvágás. Akkor most forgatásról jött? Mert nem éppen tüsi a frizura. Igen, még nem fejeztük be a filmet, Szeretlek, Párizs! a címe. Kis szerepem van benne, egészen kicsi, de annyira izgatott, hogy elvállaltam. Megkérdezhetem, hogy... ... ne kérdezze! Nem akarok elárulni róla semmit. Legyen meglepetés. Szeretném, ha sokan elcsodálkoznának. Egyébként játszottam rövidfümekben is. Az egyik, Antonio Urritia munkája 1998-ban Oscar-jelölést kapott a legjobb rövidfilm kategóriában. Eszébe sem jutott, hogy meglovagoljon egy ilyen helyzetet? Hogy lakást béreljen gyorsan Los Angelesben? Uramatyám! Mindenki ezzel jön! Mintha Hollywood lenne a világ közepe! Pedig egy színész számára biztosan az. Nekem nem. Nézze meg, milyen filmeket forgatnak az ottani stúdiók! Nem, nem, nem! Én nem kérek belőlük. Nem is vágyom ott élni. Engem egyáltalán nem vonz Amerika. Nem tetszik a kultúrájuk, az életstílusuk, nem tetszik, ahogy a feketékkel, a mexikóiakkal bánnak. És azok a bárgyú történetek, amelyeket kitalálnak. Jó, én sem rajongok a mexikói szappanoperákért, de a játékfilmek terén nálunk sokkal izgalmasabb dolgok történnek. Sahna Hayek mégis kapva kapott az első hollywoodi lehetőségen. De én nem vagyok Sahna Hayek! Felőlem mindenki oda megy és azt csinál, amit akar. Hadd mondjak egy ellenpéldát: Javier Bardem. Micsoda remek színész! Nézze meg, kikkel forgat és hol! Hát persze! Én sem vagyok vak. Látom a különbséget Hayek és Bardem között. Hajói sejtem, akkor azért sóhajtozza a nevét az Anyádat is egyik jelenetében, amikor szorgalmasan „kézimunkázik”... ... ezzel a „művelettel” nem őt véleményezem. Sahna Hayek gyönyörű nő. A filmbeli Juho számára a vágy elérhetetlen tárgya. Én személyesen ismerem őt. De hogy épp az ő nevét „emlegeti” az ominózus jelenetben! Ez is a reklám egyik formája. Felhívtuk őt, hogy engedjen meg egy pikantériát, s ne haragudjon ránk, ha majd megnézi a filmet, és tudja, hogyan reagált? Azt mondta: „Csak tessék, tessék, örülök, ha izgató a lényem!” Aztán jókat nevetett, amikor megnézte a filmet. Tetszett neki. Szerintem büszke volt magára. Engem látott, és magára gondolhatott. Nem hiszem, hogy pironkodott. Penelope Cruz is leragadt Hollywoodban. Vele játszottam egy spanyol filmben, amely nem jutott el ugyan a világba, én mégis jól éreztem magam benne. Penelope is nagyon szép nő. De lehet, hogy jobban tette volna, ha marad a hazájában. Hogy miért akar mindenki világsztár lenni? Önnek ez egyáltalán nem fontos? Ahogy mondja. Én megelégszem azzal, hajó színész leszek. Még nem az? Van már egy-két komoly elismerésem... kritikusok díja, meg üyes- mi. Mastroianni-díj a velencei filmfesztiválról. Majd tíz év múlva kiderül, mire vittem. Nem vagyok én még olyan nagyon régen a pályán, csak szerencsésnek mondhatom magam, mert jó filmekben dolgozom, kiváló rendezőkkel. A Korcs szerelmekért, amelyet Alejandro Gonzalez Innárituval forgatott, Ezüst Hugo-díjat kapott Chicagóban. Az Alfonzo Cuaron rendezésében készült Anyádat is a chilei fesztiválon emelte magasra a legjobb színész díjával. Mexikóban az A- maro atya bűnével lett évekkel ezelőtt a legígéretesebb fiatal tehetség. És még mindig csak huszonhat éves. A legnagyobb szerencsémnek azt tartom, hogy azt csinálhatom az életben, ami örömmel tölt el. Ez hatalmas privüégium, ugyanakkor mérhetetlen felelősségérzet. Nagyon könnyű elszúrni egy remek történetet. Ha az ember nem úgy és nem olyan fokon, olyan érzékenységgel válik eggyé a figurával, mint ahogy azt a szerep megkívánja, egy tehetséges csapat munkáját teheti tönkre. A választáshoz külön érzék kell. A tanácsadók nem biztos, hogy ugyanúgy látják a dolgokat, mint én. Ők hiába sejtik a történetben a nagy lehetőséget, ha én magam nem érzek semmit. Ilyen esetben biztos, hogy nem megyek bele. De fordítva is érvényes a dolog. A hozzám legközelebb állók nem látnak semmit a forgatókönyvben, sőt minden érvet felsorakoztatnak, hogy ne vállaljam el a munkát, én viszont ráharapok valamire, és már biztos, hogy belemegyek. Mindig a végeredmény a fontos. A megérzéseimben szerencsére még sosem kellett csalódnom. Az Amaro atya bűnét sem azért vállaltam el, mert egy romantikus szerelmi történetet láttam benne. Nem! Engem ennél sokkal, de sokkal jobban érdekelt a bűn mocsara. Az ifjú Amaro atya ráébred, hogy felettese, az idős pap bűnös életet folytat. Egy drogbáró pénzén vesz magának fiatal fiúkat. Amikor jelzi a feletteseinek, az egyház őt is bemocskolja. Kényes téma. A Korcs szerelmek Octavió- jaként bátyja terhes feleségébe szeret bele. Az sem egy mindennapos love story. De az a film sem pusztán a szerelemről szól, hanem a gyilkos kutyaviadalokról és egy exkommunista gerillaharcosról is. Én szeretem az üyen háromszorosan csavart történeteket. Az Anyádat is vad szeretkezéseit hogyan élte meg? Élveztem, nagyon élveztem! Már megfigyeltem magamon: én a kamera előtt sokkal bátrabb vagyok, mint a magánéletben. Tőlem bármit kérhet a rendező, ha bízom benne, nekem nem kell könyörögnie, hogy „vesd le, fordulj meg, ne takard el!” Emiatt nem kell időt vesztegetnie. Akkor Pedro Almodóvarral is gyorsan szót érthettek a Rossz nevelésben. Női ruhában sétafikálni nem nagy ügy. Csak izgi cuccok kellenek hozzá. Egy jó kis paróka, egy csini elasztikus ruha és egy dögös magas sarkú cipő. A többi már a sminkes dolga, illetve bízzák csak rám! Egyedül a tűsarkú okozott gondot. Azt nem volt könnyű megszoknom. Azt mondtam, boldog leszek, ha megúszom bokaficam nélkül. Sikerült. Két napig szülte ki sem mozdultam a lakásból. Ott tartottam „főpróbát”. Női cuccokban billegtem a tükör előtt. Járni tanultam különböző „emeletes” cipőkben. A gyantázás mámorító érzéséről is sokat tudnék mesélni. Az tényleg felejthetetlen élmény. Nem irigylem a nőket. A tökéletes azonosuláshoz azonban ez a kellemetlen procedúra is hozzátartozott. Úgy akartam nővé válni, hogy a kamera előtt már minden természetes legyen. Az is volt. Megtévesztően természetes. Ritkán szoktam ilyet mondani, de én is elégedett voltam magammal. Tetszett a nő, akit a tükörben láttam. Fura érzés volt. Meg is ijedtem az elején. Mintha egy nem létező ikertestvéremet láttam volna. Vagy a női énemet. A jinemet vagy a jangomat. Szerintem nem minden férfi néz ki jól, ha nőnek öltözik. Én az anyukámnak is tetszettem. Almodóvar mennyit segített a belső átalakulásban? Volt egy-két ötlete, de a lényeget rám bízta. Őrületes fazon ez a Pedro! Nem állítom, hogy mindenben egyetértek vele, de egy ilyen filmet, mint a Rossz nevelés, csak vele lehet elkészíteni. így és ennyi mindent elmondani, sőt megmutatni a szexualitásból - ehhez nem akármilyen rendező kell! Sokan azt hiszik, hogy nincsenek is gátlásai, hogy ezekben a sikamlós jelenetekben nem ismer lehetetlent. Tévedés! Pedro Almodóvar a forgatáson nagyon szemérmesen viselkedik. Nem azt mondom, hogy visszafogottan, mert ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretné, rettenetesen ki tud kelni magából, dühöng, csapkod, kiabál, mindenkit elküld a francba, de ha nem ideges, vattába csomagolja a munkatársait. Annál a jelenetnél például, amikor a motoros fiú mellé bújok az ágyba, azt mondta: „Tudom, ez most nagyon nehéz lesz, legyünk rajta túl minél hamarabb.” Jobban izgult, mint én. Ehhez képest A motoros naplója... ... az valóban könnyebb volt. Nem könnyű, csak könnyebb. Che Guevaraként száguldozni Latin- Amerikában elég nagy kihívás. De ehhez a szerephez is megtalálhatta magában azokat a vonásokat, amelyek közelebb vitték a figurához. A forradalmár lélek önben is ott lakozik. Hol itt, hol ott hallatja magát a világban, ahol a szegénység ellen kell szót emelni. A szüléimről, gondolom, olvasott egyet s mást. Igen, tudom, hogy színészek. Az apám rendező és producer is. De a nagymamám! Ő is olyan lánglelkű fiatal volt. Elszánt forradalmár. Köztársaságpárti. Még mielőtt politikailag üldözni kezdték volna, elmenekült Spanyolországból Mexikóba. Egyébként a szüléimét is a forradalom hozta össze. Amikor azt hallottam az iskolában, hogy mi a forradalom gyerekei vagyunk, egyetlen percig sem kételkedtem a tanító szavaiban. Tudtam, hogy az én esetemben ez valóban így van. Anyám is, apám is mindig a szegények, az elesettek oldalán állt. Kamaszkoromban elengedtek egy eldugott hegyvidéki településre, hogy az ott élő gyerekeket tanítsam írni- olvasni. Nem túlzók: többnapos örömünnep volt a családban, amikor megtudták, hogy Walter Selles rám bízta Che Guevara szerepét. Azt mondták: jól vigyázz, most egy ikont kell életre keltened! Che alakja ugyanis mindenki számára meghatározó mítosz Dél-Ameri- kában. Én ötéves koromban hallottam először a nevét. Apám mesélt róla, mint a kisemmizettek élharcosáról. A humánus értékek kapcsán mindig az ő nevét emlegették az iskolában is. Az út, amelyet a film kedvéért Argentínától Chüéig, Amazóniától Patagóniáig kellett megtennem, engem is sok mindenben megváltoztatott. Érettebb lettem. Azóta sok mindent máshogy látok a világból. Mi volt a legmegrázóbb élménye a forgatás során? A lepratelep. Az nagyon megviselt. Ezek az emberek igazán kitaszítottak. A társadalom legalsóbb rétegét jelentik. Ha csak egy kicsi kis figyelmet szánsz is nekik, azt is százszorosán meghálálják. Che Guevara átússza a folyót, hogy eljusson a leprások táborába. Jól szelte a vizet. Nagyon tud úszni. Focizni is tudtam egykor. Mára biztosan elfelejtettem. Almodóvar filmjében is úszott. A történetbeli filmrendező elegáns házának medencéjében. Azokat a képsorokat is több napig vettük fel, mert Pedro pontosan tudta, müyennek akar láttatni a filmben. Az érzékiségnek még ott is szerepet adott. A motoros naplójában az Amazonasban is úsztam egy nagyot. Az Amazonasban? Be voltam tojva rendesen! Iszonyúan féltem a pirányáktól. Szerencsére semmi bajom nem történt. Guadajara, ahol született, miről híres? Arról, hogy onnan indult el hódító útjára Gael García Bernal. Bocs, ezt nem hagyhattam ki. Miről lenne híres? Arról, hogy az is egy kikötő volt a spanyol menekültek számára. Mindenkinek megvan a maga útja az életben. Na, ez most egy jó nagy közhely volt, de tényleg így van. Én tizenhat éves koromban mentem el először hosszabb időre otthonról. Egy évig Kubában csavarogtam. Amíg a szüleim azt nem mondták: „Ennyi elég volt, most már gyere szépen haza!” A következő fontos utam már Londonba vezetett. Tizenhét évesen ott tanultam egy jó nevű színiiskolában. Az alatt a három év alatt az angol nyelvtudásom is sikerült fényesebbre csiszolnom. Harvey Kebellel forgatott nemrég a Júliáról álmodom című filmben, és már itt A király, James Marsh rendezése, amelyben a hét tengert megjárt Elvis Sandow szerepében sosem látott apját keresi valahol Texasban. Ez az első filmje, amelyben végig angolul beszél. Ha most arra céloz, hogy ezzel vettem meg a belépőt Hollywoodba... ... igen! Akkor a válaszom határozott „nem”. Nem azt mondom, hogy sohasem fogok amerikai filmben játszani, de nem ez a célom, az biztos. Én szeretnék mexikói színész maradni, akit nem darál be a hollywoodi filmipar hatalmas gépezete. Elrettentő példákat látok magam előtt. Tudom, hogy mitől óvom magam.
