Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-07 / 5. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 7. Vélemény és háttér 5 HÉTVÉG(R)E Becsúsztunk az új évbe NGYELŐ rrrprTirmwmmnMämmmmmmmmmsm Erősödni fog a szlovák korona A német Handelsblatt pénzügyi elemzők megkérdezése alapján idén az új közép-európai uniós tagok valutáinak jelentős erősödését vátja, a forint kivételével. A Metzler Financial Markets elemzője szerint az első félévben különösen kiugró lesz a lengyel zloty erősödése az euróhoz képest, és a cseh és a szlovák korona felértékelődése is várható. Mindhárom valuta már a tavalyi utolsó hetekben is új árfolyamcsúcsokra emelkedett. A szlovák koronát különösen az segítette, hogy az ország novemberben belépett az euróövezet előszobájaként számon tartott ERM-II. árfolyamrendszerbe. Elemzői vélemények szerint a sorból csak a forint „lóg ki”, amelyre a Deutsche * Bank szakértőinek véleménye szerint elsősorban a magyar ikerdeficit várható növekedése lehet veszélyes. Ugyanakkor mind a négy országban 4-6 százalékos GDP-növekedést várnak idén, az infláció mindenütt messzemenően ellenőrzött, ami csökkenti a tőkepiaci válság - beleértve a valutaturbulenciák - veszélyét. A négy ország termékei műid versenyképesebbek a nyugati piacokon, és a külföldi tőkebefektetések továbbra is áramlanak. Ugyanígy tempósan érkeznek az uniós támogatások is - ez mind hozzájárul a valuták erősödéséhez. A Handelsblatt azonban rámutat: nemcsak Magyarországon lesznek választások, hanem Csehországban és Szlovákiában is, sőt Szlovákiában emellett ugyancsak magas a folyómérleg hiánya, és ezek együttesen fékezhetik a pozitív hatásokat. A WestLB elemzői és más pénzügyi szakértők szerint a térség országai közül Magyar- ország csak 2012-2013-ban léphet be az euróövezetbe. Lengyelországban is tolódhat a jelenleg 2009-2010-re tervezett belépés, mert az új lengyel kormány nemigen sürgeti. Csehországban sincs nagy sietség, elemzők szerint legkorábban 2010 lehet a csatlakozás éve. A „mintagyerek” Szlovákia, amely a novemberi ERM- II. csatlakozás után 2009 elején már euróövezeti tag lehet. Népfelkelés Szíriában? Szíria volt alelnöke népfelkelést igyekszik szervezni Bassár el-Aszad elnök uralmának megdöntésére. Abdel Halím Had- dám elmondta egy arab lapnak, hogy tárgyalt a Szíriái ellenzéki erőkkel. Haddám tavaly összekülönbözött a hivatalban lévő elnökkel, Bassár el-Aszaddal, és lemondott tisztségéről. Párizsba emigrált, onnan adott most nyilatkozatot. Kijelentette: Aszad elnök rendszere megre- formálhatatlan, nincs más választás, meg kell dönteni. Külföldi segítséget nem szeretne ehhez igénybe venni, mert ártana az ország érdekeinek, belülről kell jönnie a változásnak. Szíriából való távozása után Haddámot kizárta soraiból és hazaárulónak nyilvánította az uralkodó Baasz Párt. Arra reagált ezzel a lépéssel, hogy Haddám megerősítette, Damasz- kusznak köze volt Rafik Hariri Szíria-ellenes libanoni politikus meggyilkolásához. Olyan könnyedén csúsztunk át az új évbe, hogy a nagy többségnek fel sem tűnt. Mármint nem a csúszás, hanem 2006. Merthogy az előbbiből azért elég volt mindenkinek. NAGY ANDRÁS Volt némi petárdázás, némi pezsgődurrogtatás, a környező országok államfői pedig arra jöttek rá, hogy nem éjfél után kell a népnek évnyitó beszédet mondani. Ugyanis akkor még a saját családjuk sem hallgatna rájuk, mert mindenki éppen próbál lerészegedni, vagy már az. Ehelyett szépen délután, vagy kora este, amikor az ember éppen hihetetlen fejfájással ül a doboz előtt és kapcsolgatja a gombokat, miközben azon morfondírozik, hogy ki is ihatta meg a társaságból a méregdrága alkoholt, amit már több éve őrizgetett. MT1-F1GYELŐ Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) akaratlanul ugyan, de maga adott leírást az irániaknak arról, hogyan kell atombombát gyártani - állítja egy amerikai könyv, amely a héten jelent meg az Egyesült Államokban. A szerző James Risen, a The New York Times újságírója. Szerinte a kínos és súlyos baklövés egy balul sikerült dezinformációs művelet következménye. A szóban forgó, Merlin fedőnevű műveletre még Bili Clinton előző elnök adott engedélyt. Az elképzelés lényege az volt, hogy a CIA szerkeszt egy leírást arról a bonyolult mechanizmusról, amely kiváltja a nukleáris robbanáshoz szükséges láncreakciót, és szándékosan hibákat helyez el benne. Ezután egy CIA-ügynök, akiről az irániak nem gyaníthatják, hogy az amerikai titkosszolgálat embere, eladja a hibákkal tűzdelt leírást az irániaknak. Az iráni tudósok pedig - a CIA elképzelése szerint - tévúton indulnak el a megtévesztő leírás alapján, és hosszú ideig téveA világvége most is elmaradt, bár a tavalyi évre ráhúztunk egy másodpercet. Az oroszok viszont saját durva humorukkal viccelték meg Európát, bár rajtuk kívül nyü- ván senki sem nevetett, amikor kicsit elzárták Európa gázcsapját. Ennél már csak az egész vita megoldásán röhögtem nagyobbat, amely a következőképpen szólt: Az orosz Gazprom az eddigi 50 dollárról mégis 200 dollár fölé emeli a gáz árát, de ezt egy közvetítő cég fizeti csak ki, s az ukrán állami vállalat végül megint csak 95 dollárért veszi majd meg a gázt, mert hozzákeverik az 50 dolláros türkmén gázt is. Na erre mondom én azt, hogy tiszta, átlátható, egyszóval gázos. Nyüván ezt majd oktatni is fogják az egyetemeken, mint az energiavita orosz- ukrán típusú megoldását. Az idei év első szép elnöki félrelépésén is túl vagyunk. Ivan Gaš- parovičnak ugyanis sikerült kitüntetnie egy olyan volt személyt, aki 1962 és 1971 között a csehszlolyegnek, mire esedeg rájönnek, hogy rászedték őket. Egy olyan orosz származású atomtudóst szemeltek ki a dokumentum iráni kézbe juttatására, aki évekig dolgozott korábban különféle szovjet atomprogramokon, majd disszidált az Egyesült Államokba. A CIA tervezői úgy gondolták, hogy az atomtudós személye elég hiteles lesz az irániak számára, készséggel elfogadják tőle a dokumentumot, és eszükbe sem jut majd megkérdőjelezni annak tartalmát. Csakhogy a CIA-ügynökké vált orosz atomtudós nagy lehetőséget szimatolt a maga számára ebben a trükkben. A CIA-megbízáshoz híven elvitte a leírást Bécsbe, és átadta ott a Nemzetközi Atomenergiaügynökség (NAÜ) mellett működő iráni missziónak. E ponttól kezdve azonban már nem követte megbízóinak utasításait, hanem a maga útját járta a továbbiakban. Feltárta a tervet az irániak előtt, és felajánlotta, hogy megfelelő nagyságú javadalmazás fejében segít kijavítani a leírásban szándékosan elhelyezett hibákat. vák-osztrák határon irányította a határőröket, akik köztudottan agyonlőttek több embert menekülés közben. Ondrej Šedivýt az elnök a második világháborúban tanúsított antifasiszta tetteiért tüntette ki. Ez szép, de talán már egy kicsit idejétmúlt. Úgy gondolom, inkább az aktuálisabb dolgokért kellene a plecsniket osztogatni, mert arra, ami most történt, legalább a többség még emlékszik, szemben a hatvan évvel ezelőtt befejeződött második világháborúra. Mondjuk, a teniszezőket. Gašparovičnak érezhetően nem tetszik, hogy a minisztériumok és a kormány belebeszél, kinek osz- sza ki a kereszteket, így inkább törvényt akar módosítani. Rudolf Schuster, az előző államfő ezt egy könnyed, bár nem túl diplomatikus lépéssel úgy oldotta meg, hogy létrehozott egy saját kitüntetést. Abba meg aztán már senki sem szólhatott bele, hogy mondjuk miért kapott többek közt Schuster-plecsnit Ján Slota is. A Hadiállapot (State of War) címet viselő könyv leírja az Amerikai Hírszerző Ügynökség egy másik súlyos baklövését is. Állítólag maga a CIA juttatta el Iránba az általa titkos ügynökként beszervezett iráni állampolgárok névlistáját. Egy feltétlenül megbízhatónak vélt iráni ügynök volt a küldemény címzettje. Azért akarták közölni vele a többi iráni ügynök névlistáját, hogy összehangolhassa, szervezhesse azok működését. A feltétlenül megbízhatónak gondolt személy azonban kettős ügynök volt, az iráni titkosszolgálatnak is dolgozott, és átadta a teljes listát a kémelhárításnak, ami persze az összes iráni CIA-ügynök letartóztatását vonta maga után. A CIA élesen bírálta a szerzőt és kötetét. Risen elfogadhatatlanul sokszor hivatkozik névtelenül nyilatkozó forrásokra, és ezek a források gyakran megbízhatatlanok - mondta Jennifer Mülerwise, a CIA sajtóosztályának vezetője. „Az olvasónak tudnia kell, hogy e könyv minden egyes fejezete hemzseg a súlyos pontatlanságoktól” - tette hozzá. Át akarták verni a kutatókat, de a volt orosz atomtudós átállt a másik oldalra Amerika adott leírást Iránnak az atombomba gyártásáról KOMMENTÁR A nyerő szlogen LOVÁSZ ATTILA Minden magára valamit adó lap felsorolta az év elején azokat az államokat, ahol választások lesznek. A listát végignézve (rajta pl. Csehország, Ukrajna, Magyarország, hogy csak a szomszédokat említsük) s kis hazánkat hozzátéve kész az új közhely: itt a választások éve. Ilyentájt a kormányok költekeznek - rettentő ostobán, mert nem volt még az a túlköltekezés, amely választási győzelemhez vezetett volna, az ellenzék ígérget - ugyancsak ostobán, mert nem volt még az az ígéretlista, amit valaha is betartottak volna. A posztkommunista államok új jelenségként élik meg a választási részvétel drasztikus csökkenését. Szlovákiában a mélypontot a megyei önkormányzati választás jelentette. Volt is magyarázkodás, csak egy valami hiányzott nagyon: a reflexió. Márpedig ha a voksolás szégyenletes eredményét helytelenül elemzik a politikai erők, senki nem mossa le róluk a felelősséget azért, hogy helyüket nem egy szokványos, demokratikus játékszabályokat szentnek tartó elit, hanem a szélsőséges garnitúra foglalja majd el. S ha nem idén, de néhány év múlva törvényszerűen. Ennyit arról, hogyan építjük gyermekeink szebb jövőjét (bár legitim azt gondolni, hogy mást nem is érdemelnek a cudar kölkek). Szlovákia másik mélypontja, hogy a választópolgár legyintve veszi tudomásul: bárld bárkivel hajlandó koalícióra lépni, mert a hatalom szent. A gyalogpolgártól eltérően tegyük hozzá, még a politikai elemzők is egyetértenek azzal, hogy egy-egy partner „vegyértékét” csak és ldzárólag a parlamenti matematika határozza majd meg. Ha a kormányzáshoz éppen a kommunisták szavazatai hiányoznak majd, akkor szalonképesek lesznek. Ahelyett, hogy végre betiltaná őket teljesen jogszerűen a jogszabályok szerint erre illetékes államhatalmi szerv. Fico is szalonképes lesz, pedig most mindeniknek, még az ebadta HZDS-nek is túl populista. Az általa megfogalmazott kérdések igenis érdeklik az embereket, s jobb lenne, ha egy tisztességesebb párt válaszolná meg őket, mert Fico válaszai semmi jót nem sejtetnek. A koalíciós vegyérték előre ki nem számítható volta a szlovák politikai osztály tragédiája. Nincsenek értékek, csak mértékek, s nincsenek természetes szövetségek, csak természetellenes szövevények. A polgár meg unja banánt, legfeljebb nem megy választani. Pedig van nyerő szlogen! Amelyik párt elfogadja most és itt, ingyen és bérmentve, milliókat spórolhat meg a kampányban (s akkor nem kell hálahivatalokat fosztogatni s trafikokat osztogatni). A szlogen így hangzik: „Tisztelt Választó! MI NEM LOPUNK.” Abban az országban, ahol tender-, váltó- és pártkölcsönügyek mellé sorakozik néhány rajtakapott korrupt mufti és almufti, ahol lassan az önkormányzati irodák alól is eladták a telkeket, ahol unokaöcsnek lenni újra felér egy oxfordi diplomával, ahol minden független testületről kinevezése napján tudni, kinek a színeiben független, abszolút győztes az a párt, amelyik nem programot hirdet, csak megígéri, hogy nem fog lopni. Tisztelt Választó! MI NEM LOPUNK! Hát nem hangzik jól? Biztos a győzelem. Feltéve persze, ha nem hazudozunk. Mondjuk, a kampányban. JEGYZET Valamiről hallgatunk TALLÓSl BÉLA Nyomorult kis busszal indultunk első nyugati utunkra miután megnyíltak a határok. Az új nemzedék már nem tudja elképzelni, milyen öröm volt az, milyen felszabadultság, amikor jó meglett emberekként első alkalommal hajtottunk végig a pozsonyi Bécsi úton, s léptük át a nyugati határt. Megéltük, ezt is megélhettük, hogy szabad lett számunkra a világ. Az pedig külön csoda volt, hogy - mivel éjszaka utaztunk - Németországban elszunnyadtunk, hajnalban pedig Franciaországban ébredtünk, s a kutya nem bolygatott bennünket, hogy hahó, emberek!, megérkeztek a francia-német határra, útlevél- vizsgálat következik. Mehettünk keresztül-kasul Európán... az oly nagyon áhított Európán. Mentünk hát Párizsba, a szerelem és a fény városába. Volt schillingünk, márkánk meg frankunk, de nem nagyon költöttünk. Számítva az iszonyatos árakra, vittünk magunkkal elemózsiát, táskából ettünk, nem étteremben. Csórók voltunk, mi tagadás. Úgy éreztem, mindenki látja rajtam, hogy valamiféle szibírszkij turíszt vagyok. Hiába igyekeztem, próbáltam szuggerálni magam, hogy ne érezzem magamat idegennek, nem ment. Nem ment Európában európainak lenni. Na, aztán megérkeztünk hivatalosan is Európába. Azóta nem voltam „Európában”, ha tehettem, inkább Afrikát választottam, Tunéziát és Egyiptomot. Mert itt Európában nagy a nyomás, és gondolom, egyre nagyobb lesz. A megkerülhetetlen lakásfenntartási kiadások emelkedése mellett idén uniós nyomásra a részben nélkülözhető, ám sokak számára létszükségletnek számító dolgok is drágulnak: így többet kell fizetni az égetett szeszért és a cigarettáért. Az EU normáinak megfelelve ugyanis 2007- re ezer szál cigaretta árának 64 eurónak megfelelő jövedéki adót kell tartalmaznia. Egye fene, mit füstölgők, mondhatnám, hiszen jómagam nem füstölgők. De mégis füstölgők, mert valahogy úritál, hogy úgy tűnik, adóügyben igencsak for- szúozzák közeledésünket Európához, miközben a bérezés EU-s előírásairól nem beszélünk. Még meddig nem?
