Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-31 / 25. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 31. Vélemény és háttér 7- Van, aki a munkanélküliségtől fél, van, aki a főnökétől, van, aki a betegségektől. Mi, fiam, csak a bizonyítványodtól... (Peter Gossányi rajza) „Teljesen egyértelmű, hogy meg akarnak ölni" - nyilatkozta a filmrendező Szabó István a tévében: „magamat mentettem” KOMMENTÁR Hamasztán JARÁB1K BALÁZS Utolsó figyelmeztetés a Nyugat számára a Hamász palesztinai győzelme. Változtatni kell az eddigi nyugati politikán, amely arab világon innen és túl a mindenkori iszlám (néha bizony terrortól sem visszariadó) mozgalmak ellenlábasait támogatja. Nem egy esetben ugyanis a másik oldal saját diktatúrája fenntartásában érdekelt. Elég Musaraf pakisztáni, Karimov üzbég, Asszad szíriai elnökre gondolni, de lehetne a listát bővíteni azokkal az országokkal, ahol a Nyugat inkább befogja a száját a „stabilitás” érdekében, semmint demokratikus módszerekkel - vagyis szabad választásokon - iszlám erők kerüljenek hatalomra. Ideje szembenézni azzal a ténnyel, hogy a nálunk terroristaként kezelt iszlám szervezeteknek hazájukban egyre erősebb a támogatottságuk. A tavalyi kísérleti szaúd-arábiai választásokon elsöprő sikert arattak, Irakban iszlám pártok szerezték meg a parlamenti székek hatvan százalékát, Libanonban pedig csak a különböző vallási csoportoknak fenntartott regionális kvóták akadályozták meg a Hezbollah teljes győzelmét. Szintén tavaly ősszel Egyiptomban egy semennyire sem egyenlő és szabad választási küzdelemben a parlamenti helyek egyötödét szerezte meg az a Muzulmán Testvériség, amelynek a Hamász tulajdonképpen a palesztinai fiókintézete. Tévedés azt hinni, hogy az 1958-ban Kairóban létrehozott Muzulmán Testvériség és a hozzá hasonló iszlám mozgalmak csupán terrorakcióik miatt lennének népszerűek az arab tömegek körében. A palesztinok a Hamászban a szociális intézményt (is) tisztelik, amely képes a palesztinok menekülttáborokban nyomorgó tízezreit adományokkal és más módon segíteni. A Hamász először mint szociális hálózat alapozta meg a támogatottságát, utána pedig radikális akcióival és retorikájával nyomult be abba az űrbe, amelyet a Fatah hagyott maga után azzal, hogy máig nem volt képes működőképessé tenni a Palesztin Önkormányzatot. A Nyugat évtizedeken át nem nagyon erőltette a diktátorként uralkodó arab vezetőkkel a politikai alternatíva - értsd politikai ellenzék - elfogadtatását. Mára viszont megteremtődött az új politikai alternatíva az arab világban. Eljött a politikai iszlám ideje, és a Nyugatnak erre kell megtalálnia a megfelelő politikát, nem pedig a demokrácia visszatartásával tovább konzerválni a szekuláris diktátorok hatalmát a Közel-Keleten és másutt. Közben pedig nem árt emlékezni, hogy a Fatah 1968-tól szintén terrorszervezetként volt jegyezve, míg Arafat 1974-ben slampos katonai egyenruhában, de olajággal a kezében beszédet nem mondott az ENSZ Közgyűlése előtt. Történelmet írtak akkor. Mint ahogy most is. Ideje lenne felismerni. JEGYZET TALLÓZÓ LE FIGARO A franciák a jelenleginél fiatalabb, a belpolitikával többet foglalkozó elnököt szeremének 2007-ben, akinek legfőbb tulajdonsága a tisztesség, lehetőleg nem homoszexuális, és nem muzulmán vallású - derül ki a TNS-Soffes közvélemény-kutató intézet felméréséből. Szerinte a franciák kilencven százaléka fontosnak gondolja a népszavazás útján történő elnökválasztást, amelyen az adatok tükrében generáció- és stílusváltásra lehet számítani jövőre Franciaországban. A megkérdezettek 54 százaléka 50-59 éves elnököt láma szívesen, ami a hetven felett járó Jacques Chirac jelenlegi elnök, de a volt szocialista kormányfő Lionel Jospin és a szélsőjobboldali Jean-Ma- rie Le Pen számára sem jó hír. Alig 15 hónappal az elnökválasztás előtt a franciák 63 százaléka nem tulajdonít jelentőséget az elnökjelölt nemének, ugyanakkor 22 százalékuk inkább nőt, 16 százalékuk inkább férfit szeretne az Elysée-palota következő lakójaként látni. Eszerint a népszerűségi listát vezető Ségole- ne Royal szocialista politikusnak lenne a legnagyobb esélye. Nicolas Sarkozy belügyminiszter mindazonáltal jobban megfelel a megkérdezettek által kívánt, olyan „vezető elnök” képének, aki a „franciák mindennapi életét érintő dolgokban elkötelezi magát”. Az elnök külseje a megkérdezettek alig 13 százalékánál lehet döntő szempont a választáskor. A francia választókat nem foglalkoztatja az elnökjelölt családi állapota, ugyanakkor az államfő házasságon kívüli kapcsolatát a megkérdezettek 17, a jobboldali szavazók 24 százaléka nem nézné jó szemmel. A választópolgárok 22 százaléka nem szívesen szavazna homoszexuális jelöltre, a mérsékelt jobboldali szavazóknál ez az arány 37 százalék. A vallási hovatartozás a katolicizmus esetében csak a választók két százalékát zavarja, zsidó származású elnököt 13 százalékuk nem szeretne, egy muzulmán jelöltet pedig 38 százalékuk utasítana el. A jobboldalon ez utóbbi arány eléri a 49 százalékot. NOVAJA GAZETA Oroszországban részben azért van látszatdemokrácia, mert elmulasztotta a szembenézést kommunista múltjával - kommentálta a liberális moszkvai lap az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlésének múlt heti határozatát a kommunista rendszerek bűneinek elítéléséről. Az újság szerint a kommunista rendszer ideológusai és vezetői sebtében demokratikus köntöst öltöttek, és megtanulták a helyes beszédet a demokráciáról, a toleranciáról és az emberi jogokról, miután békésen széthullott a szovjet birodalom. Oroszország nem élte át azt a katarzist, amely lehetővé tette volna, hogy sötét múltjára visszatekintve, s azt becsülettel elítélve, demokratikus jövőt építsen - állapította meg a lap, amely szerint jórészt éppen ezért van ma Oroszországban látszatdemokrácia megannyi törvénytelenséggel, a hatóságok kísérleteivel a volt, „létező szocializmus” intézményeinek feltámasztására. „Én magamat védtem” - mondta Szabó István rendező a Magyar Televízió A szólás szabadsága című műsorában vasárnap este. ÖSSZEFOGLALÓ Korábban, a Népszabadság című napilap pénteki számában a filmrendező azt mondta, az állambiztonsági munkával megmentette egy forradalmár életét, aki 1956-ban fegyveresen részt vett a Köztársaság téri pártház elfoglalásában . Ezért élete „legbátrabb, legvakmerőbb cselekedetének” nevezte az állambiztonsági munkát, amelyre „utólag büszke lehet”. A napilap szombati számában nevesítette is, melyik évfolyamtársáról volt szó: Gábor Pálról. Több neves történész cáfolta Szabó érvelését. Egyikük, Eörsi László (56-os Intézet) úgy látta: a Köztársaság téri eseményekben részt vevőket aligha lehetett holmi jelentgetés- sel megkímélni. „A hatóságok kíméletlenül jártak el a pártház ostromában részt vevőkkel szemben; ha egy lincselő vagy akár ‘csak’ harcoló bekerült a hatóságok látókörébe, élete veszélyben forgott. Ezt kivédeni aligha lehetett” - mondta Eörsi László. A televízióban Szabó István elmondta, a nap folyamán a volt évfolyamtársaival erről az ügyről beszélgettek, s idézett Elek Judit hozzá intézett leveléből, amelyben filmrendező azt írta, hogy „mi tízen, akkor, amikor ötven évvel ezelőtt a történelem próbára tett, tisztességesen álltuk ezt a próbát”. Hozzátette, nem hiszi, hogy ártott volna bárkinek is, de nem mást akart megmenteni, hanem saját magát. „És ez a pontos megfogalmazás. Én valóban tudtam, hogy én is bajba kerülök, mégpedig nagyon bajba kerülök, ha bármi kiderül” -jegyezte meg. Amikor korábban Gábor Pál megmentéséről beszélt, akkor „valamit kifelejtett ebből”, s ezt írta meg Elek Judit - mondta Szabó István. Arra a kérdésre, miszerint az sem igaz, hogy büszke lenne a cselekedetére, azt mondta: „Én nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy én erre büszke vagyok.” Amikor vasárnap a volt osztálytársai azt firtatták, hogy félelmet ő is érzett-e, rámutatott, nem akkor érzett félelmet, amikor alá kellett írni és nem akkor, amikor kihallgatták. „Akkor éreztem a félelmet, amikor másfél évvel később, véletlenül egy filmgyári vetítőben - valaki dokumentumfilmeket ellenőrzött - megláttam ezt az osztálytársamat a vásznon, a fehér ballonkabátjában és géppisztollyal. És akkor én úgy éreztem, hogy én most meghalok és nekem végem. Ez volt életem legnagyobb félelme” - utalt a rendező azokra a filmkockákra, amelyeken Gábor Pál látható a Köztársaság téri pártszékháznál. „Egészen biztosan nem ártottam senkinek, ezt pontosan tudom. Ártó szándékú mondatok nem jöttek tőlem” - jelentette ki. Arra kérdésre, miért nem mondta el a nyilvánosság előtt, hogy beszervezték, úgy válaszolt: „Én lényegében nem csináltam olyan filmet, amelyen ezt a történetet valamilyen módon nem mondtam volna el.” Megemlítette a Bizalom, a Redl ezredes, A napfény íze, továbbá a holnap kezdődő filmszemlén bemutatandó, Rokonok című filmjét. Hallgatását indokolva megismételte azt is, hogy életre szóló esküt kötött két évfolyamtársával - Gábor Pállal és Gyöngyössy Imrével -, hogy nem beszélnek arról, Gábor Pál fegyverrel vett részt a Köztársaság téri pártház ostromában 1956 októberében. További okként említette, hogy igazából nem volt mit elmesélni. „Ez a fantasztikus Máriássy-osztály úgy összetartott, és annyira tudtunk mindent egymásról, hogy nem volt semmit erről mit mesélni” - tette hozzá. Arra a kérdésre, hogyha önszántából nyilvánosságra hozta volna a beszervezését, megmenekült volna-e a leleplezéstől, úgy fogalmazott: „Ez teljesen egyértelmű, hogy engem meg akarnak ölni, mert az összes hírügynökségnek szétkürtölték és az egész világon megjelenik az újságokban, hogy az egyetlen magyar Oscar-díjas rendőrségi ügynök.” Hozzátette, valahogy úgy gondolta, ha „előjönnek a papírok, akkor elmondom, nyilvánosan, mi történt, mert akinek kell, az azért úgy nagyjából tudja”. Gervai András történésznek az Élet és Irodalom e heti számában közölt írásából derült ki, hogy a filmrendező fiatalon titkos ügynök volt Képesi Endre fedőnéven. A kutató szerint a 19 éves korában beszervezett ügynök a III/III-as csoportfőnökség jogelődjének, a II/5-ös, a belső reakció elhárítását végző osztálynak jelentett 1957-től néhány éven át a Színház- és Filmművészeti Főiskola később híressé vált hallgatóiról. A megfigyeltek között olyan ismert személyek akadnak, mint Bárdy György, Básti Lajos, Gábor Pál, Jancsó Miklós, Kézdi- Kovács Zsolt, Mécs Károly és Törőcsik Mari. Szabó István, nyilván konspirációs célból, önmagáról is jelentett. Megfigyelők szerint Szabó Istvánnak nem feltétlenül kellett volna ebbe a csapdába kerülnie. „Miért kényszerül szánalmas és utólagos magyarázkodásra az az ember, aki beleszólt a világ filmművészetébe, az egyetemes kultúrába, az elmúlt évtizedek világképének alakításába? - teszik fel a kérdést. - Egyszerűen elő kellett volna állnia saját történetével, kiváltképp, hogy lelepleződése után Szabó elárulta, régóta belső teherként nehezedett rá az egykori körülmények (véletlen, szerencsétlen vagy éppenséggel akaratlagos) összegyúrásából képződött életepizód. Egy másik zseni, a cseh Bohumil Hrabal időben és önként megtette: beszervezése körülményeinek feltárása nemhogy gyökeres fordulatot nem hozott megítélésében, de még szeretette méltóbb alakot formált belőle olvasói körében. Kár, hogy Hrabal példája nem indította be Szabó István fantáziáját.” (m, h-sz, hvg) Szex a parlamentben KOCUR LÁSZLÓ Nemrégiben az égjük hírportál összesítette, kik a magyar parlament legszűkszavúbb törvényhozói. Az üyen statisztikák mindig népszerűek, gyakran a legolvasottabb cikkek közt végzik, az adófizetők keze ugyanis általában dühösebben markolja az egeret, mikor a hírt olvasva arra gondol: ezek az én pénzemen hallgatnak, legalább csinálnának valamit, ha már egyszer ott vannak. Ez persze vaskos demagógia, hisz tudjuk, hogy a parlamentben az érdemi munka az egyes bizottságokban, nem pedig az ülésteremben folyik (bár egyesek megkérdőjelezik, folyik-e ott érdemi munka, de ez, mivel más lapra tartozik, nem tárgya ennek az írásnak). De akkor is, a parlamentet élete során kívülről szemlélő átlagpolgár vagy a karzaton támaszkodó gyalogtudósító valami miatt azt gondolja, azért csak ülenék felszólalni, mert az is a parlamenti munka része. Lássuk, ki a három „néma levente”! A legkevésbé iskolázott honatya, a fideszes Lukács Mihály, az egykor szabad demokrata, majd független, majd fideszes Töl- gyessy Péter és a szintén fideszes Szabó Ferenc; s közülük is a legnagyobb szófukar Töl- gyessy, aki 1993 óta nem szólalt fel, ami már-már mikszáthi teljesítmény. A hír olvastán máris ellátogattam a mi parlamentünk honlapjára, hátha találok rajta hasonló összefoglalót honi honatyáink üléstermi nyelvcsapásainak gyakoriságáról, s mivel ilyenre nem leltem, elhatároztam, levélben fordulok a t. Ház sajtóosztályához, ugyan, írják már meg, kik azok, akik hallgatásba burkolóznak, mikor a haza dolgairól van szó... (S ha már írnak, írják meg azt is, melyek azok a honatyák, akik kerülik a törvényhozást. Az egyik legtöbbet betegeskedő képviselőnek elsős egyetemista barátnője van. Nem értem, egy üyen beteges ember mit tud kezdeni a bizonyára életvidám ifjú hölggyel. De az illető úr legalább felszólal, ha olykor bent van.) Később megint ellátogattam ugyanarra a hírportálra. Kiadtak egy újabb hírt, mely szerint „a szex a legjobb lámpaláz-csü- lapító nyüvános szónoklat vagy egyéb szereplés előtt”. Stuart Brody skót pszichológus mindezt ötvenfős mintán végzett mérésekkel támasztotta alá. A két információt egy lapon, egymás után olvasva sok minden megfordult az ember fejében. A Brodyéhoz hasonló empirikus vizsgálatok hiánya miatt persze azt nem állíthatjuk, hogy a Dunán innen és túl némasági fogadalmat tett honatyáink nemi élete nem kielégítő, emiatt stresszelnek, és ezért nem beszélnek a munkahelyükön. Lehet, hogy csak nincs mondanivalójuk. Nem tudom, melyik a rosszabb... Több mint százan a rendező mellett Budapest. A magyar szellemi élet száznál több képviselője biztosította támogatásáról a filmrendezőt. A nyilatkozat aláírói úgy fogalmaztak: „Szabó István 45 éve nagyszerű és fontos filmeket forgat nekünk. Nem csak magyaroknak. Elvitte hírünket mindenfelé a vüág- ba. Beírta nevét kultúránk egyetemes történetébe. Szeretjük, tiszteljük és becsüljük őt.” A 117 aláíró között van például Garas Dezső, Göncz Árpád, Gönczöl Katalin, Jancsó Miklós, Koncz Zsuzsa, Koltay Lajos, Kő Pál, Presser Gábor, Tímár Péter és Valki László. (MTI)
