Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

2006-01-30 / 24. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 30. Vélemény és háttér 5- Nézd, alacsonyan szállnak az alkalmazottak. Úgy látszik, megjött az új főnök. (Peter Gossányi rajza) „Ha most kellene döntenem, ugyanezt csinálnám" - mondta a neves filmrendező Szabó István Gábor Pált védte meg az akasztástól TALLÓZÓ Nehezen keresik szövetségeseiket Nehezen keresi helyét és szövetségeseit a közép-euró­pai régióban a cseh Polgári Demokratikus Párt (ODS), amely a júniusi csehországi parlamenti választások egyik esélyese. Problematikus a vi­szonya Orbán Viktor Fideszé- vel is - úja szombati kom­mentárjában a cseh konzer­vatív napilap. „(Miroslav) Topolánek pártelnök és tulaj­donképpen az egész ODS leg­nagyobb problémája ebben a (partnerkeresésben az, hogy valójában maga se tudja, mi­lyen párt” - olvasható a lap­ban. Kifejti: jól mutatja ezt az a tény, hogy az ODS Lengyel- országban egyaránt partne­rének tartja a Jog és Igazsá­gosság (PiS) katolikus popu­lista kormánypártot és a libe­rális Polgári Platformot, amely két csoportosulás ma kibékíthetetlen konfliktus­ban áll egymással. A kom­mentátor szerint Magyaror­szágon bizonyos értelemben egyszerűbb Topolánek dolga, mert ott ma gyakorlatilag már csak két politikai párt van, a szocialisták és a jobb­oldali Fidesz. „Topolánek el­ismeri, hogy a Fidesz egy kis­sé problematikus partner, ami tekintettel arra az elter­jedt vélekedésre, mely szerint Orbán az osztrák Jörg Hai- derhez hasonló, eltúlzott eu­femizmus” - írja a konzerva­tív újság. Leszögezi: Orbán keményen, már szinte a (szu- détanémet) kitelepítettek legszélsőségesebb köreinek szintjén bírálja a Beneš- dekrétumokat, és követeli megszüntetésüket. Ezzel kor­mányzása idején Visegrádot válságba sodorta. „A Polgári Demokratikus Párt számára, amely utolsó kampányát a köztársaság érdekei védel­mének a színeiben a Beneš- dekrétumok érvényességét tagadók ellen vezette, Orbán Viktor nehezen megemészt­hető, de ennek ellenére kere­sett partner” - mutat rá a Lidové noviny. A tekintélyes cseh konzervatív napilap már csütörtökön bírálta az ODS-t, hogy lengyel tanácsadókat kíván szerződtetni választási kampányához. Az újság sze­rint nagyon „furcsa szövet­ség” lenne az, amelyet a kö­zép-jobb kormányok vagy pártok Közép-Európában esetleg kialakítanának. „En­nek a furcsa szövetségnek lenne további tagja Orbán” - jegyzi meg az újság, (kj) Egykori évfolyamtársa, Gá­bor Pál megmentése érde­kében írt jelentéseket 1957 és 1963 között az állambiz­tonsági szolgálatnak Sza­bó István filmrendező; er­ről ő maga nyilatkozott a Népszabadság szombati számában. ÖSSZEFOGLALÓ „Ha most kellene döntenem, ugyanezt csinálnám” - mondta az Oscar-díjas filmrendező. Szabó Ist­ván az interjúban ismerteti beszer­vezésének rövid történetét, amely­ből kiderül: életre szóló esküt kö­tött két évfolyamtársával, Gábor Pállal és Gyöngyössy Imrével, hogy nem beszélnek arról, Gábor Pál fegyverrel vett részt a Köztársa­ság téri pártház ostromában 1956 októberében. (Azóta mindkét film­rendező elhunyt, Gábor Pál 1987- ben, Gyöngyössy Imre 1994-ben.) A belügyi szervek 1957 február­jában Szabó Istvánt két másik év­folyamtársával együtt letartóztat­ták. Az egyikük az 1999-ben el­hunyt Kardos Ferenc filmrendező volt. A másikukat Szabó István az interjúban nem nevezi meg, mint fogalmaz, azért, mert az illető még él. A letartóztatás harmadik napján Szabó Istvánnal aláírattak egy papírt, hogy amikor az állam­biztonsági szolgálat úgy gondolja, be kell számolnia a főiskolai ese­ményekről. Arra a kérdésre, hogy másik két társát is beszervezték-e, Szabó István úgy válaszolt: „So­sem mertük egymástól megkér­dezni. Mindenki őrizte a titkát - már csak önvédelemből is.” A filmrendező az interjúban el­mondta azt is: előfordult, hogy Gábor Pállal megbeszélték, mit ír­jon a jelentésekbe, annak érdeké­ben, hogy meg tudják védeni az évfolyamot. Arra a kérdésre, hogy 1963-ban miért „engedték el”, te­hát miért nem kellett több jelen­tést írnia, Szabó István azt vála­szolta: nem tudja. „Ahogy azt sem tudom, miért engem találtak meg, azt sem tudom, miért szálltak le rólam. Azt hiszem, sosem tekintet­„Sosem mertük egymástól megkérdezni. Mindenki őrizte a titkát - már csak önvédelemből is.” tek fontosnak” - mondta. Ártó szándékú mondatokat soha nem írt - olvasható az interjúban, amelyben a filmrendező azt is el­mondta, hogy egy éve készül film­re vinni a történetet, amelyről a szinopszis már elkészült. Gervai András történésznek az Élet és Irodalom legutóbbi számá­ban közölt írásából derült ki, hogy a filmrendező fiatalon titkos ügy­nök volt Képesi Endre fedőnéven. A kutató szerint a 19 éves korában beszervezett ügynök a III/TO-as csoportfőnökség jogelődjének, a II/5-ös, a belső reakció elhárítását végző osztálynak jelentett néhány éven át a Színház- és Filmművé­szeti Főiskola később híressé vált hallgatóiról. A Süddeutsche Zeitung cikké­nek szerzője, Kathrin Lauer nem tanja kizártnak, hogy „a leleplezé­sek és a nyitott kérdések” beárnyé­kolják majd Szabó István új filmjé­nek, a Rokonoknak a budapesti be­mutatóját; az idei magyar film­szemlét a Móricz-regényből ké­szült filmmel kívánják megnyitni. A DPA hírügynökség egyik anyagá­ban azt úja, hogy Szabó István sze­mélyében „a nemzetközileg leg- prominensebb magyart érte utol állambiztonságis múltja”. Előtte országszerte ismert popzenészek­ről, színházi kritikusokról, sporto­lókról és újságírókról, valamint Medgyessy Péter kormányfőről (2002-2004) derült ki, hogy a tit­kosszolgálatok besúgói voltak. Ezek a leleplezések Magyarorszá­gon hézagosán, véletlenszerűen és későn történnek. Az újságíró sze­rint ennek az az oka, hogy „az or­szág 15 évvel a demokratikus for­dulat után még mindig nem talált rá történelme e sötét lapjának gör­csöktől mentes kezelésére”. Az ál­lambiztonsági anyagokat őrző le­véltár - német rokonintézményé­től eltérően - még mindig nem kí­nál általánosan nyitott hozzáfé­rést. Csupán a besúgók áldozatai vagy kutatók, mint például Gervai, tekinthetnek bele a besúgóakták gyakran sokkoló titkaiba, (nol, m) KRONOLÓGIA Leomló mennyezetek, tetőszerkezetek, emberáldozatok MTl-ÖSSZEÁLLÍTÁS Súlyos tömegszerencsétlenség történt szombaton a dél-lengyel­országi Chorzówban, ahol besza­kadt egy kiállítási csarnok teteje. Ebben a hónapban ez a második ilyen eset. Az alábbi összeállítás a 2004 óta történt hasonló külföldi tragédiákról szól: ♦ 2004. január 27. - Fehér­oroszországban, Krasznopolje te­lepülés középiskolájában leomlott egy iskolai tornaterem mennyeze­te. A romok alatt négy diák lelte halálát, 11-et sérülésekkel vittek kórházba. ♦ 2004. május 23. - Hatan meghaltak, hárman megsérültek a párizsi Roissy-Charles-de-Gaulle repülőtér 2E érkezési csarnokához vezető egyik kiszálló folyosó be­tonmennyezetének beomlásakor. ♦ 2004. június 18. - Három férfi szörnyethalt, amikor a dél­lengyelországi, alsó-sziléziai Lud- wikowicéban rájuk szakadt egy nem működő gyár mennyezete. (A három áldozat az épület fém- szerkezetét vágta ki azzal a céllal, hogy aztán azt ócskavasként érté­kesítse.) Egy héttel korábban a sziléziai vajdaságbeli Myslowicé- ban vesztette életét egy 16 éves fiú, amikor barátaival együtt egy lebontásra ítélt épület mennyeze­téből próbálta kiszedni a fémszá­lakat. ♦ 2004. június 20. - Egy isko­lai rendezvény 150 résztvevője sé­rült meg a brazíliai Rio Grande do Norte szövetségi terület székhe­lyén, Natal városában, amikor be­omlott az eseménynek helyet adó tornacsarnok mennyezete. ♦ 2004. szeptember 21. - Szentpéterváron beszakadt a Szi­la Részvénytársaság munkásszál­lójának második és harmadik szintjét elválasztó mennyezet­rész. A romok alatt rekedt kilenc ember közül hatot sikerült élve ki­menteni, hárman életüket vesz­tették. ♦ 2004. december 16. - Le­szakadt az álmennyezet egy da­rabja az új-zélandi Auckland re­pülőterén. A balesetnek tizenöt, többségében könnyebb sérültje volt. ♦ 2005. december 4. - Tizen­négy ember, közöttük tíz gyermek halt meg az uráli Csuszovoj város egyik uszodájában, mert beom­lott a tetőszerkezet. ♦ 2005. december 11. - Lesza­kadt egy moszkvai börtön tetőze­te, két ember meghalt. ♦ 2006. január 2. - Tizenöten - többségben gyermekek és ka­maszok - lelték halálukat a bajor- országi Bad Reichenhall városá­ban, amikor - feltehetően a ráhul­lott nagy mennyiségű hó súlya alatt - beomlott egy jégcsamok tetőszerkezete. KOMMENTÁR Nem katonadolog! BARAK LÁSZLÓ A védelmi miniszter, Juraj Líška lemondása (lemondatása?), mond­hatni, mérföldkőnek számít az általában bizony emberidegennek tűnő közép-európai politizálás gyakorlatában. Ha közvetve is, min­den bizonnyal komoly politikai megfontolások késztették őt, hogy felelősséget vállaljon a negyvenkét áldozattal járó tragikus légi ka­tasztrófáért. Nincs ebben az égvilágon semmi kivetnivaló. Annál is kevésbé, mivel a döntés egyébként is csak politikai alapon vitatha­tó, ami viszont adott esetben egyáltalán nem elegáns, sőta tragikus kiváltó okhoz képest bizony méltatlanul spekulatív magatartásnak tűnhet! Ezért kelthet akár visszatetszést is a döntés politikai ha­szonlesés gesztusaként történő értelmezése. Ilyen alapon tehát, többek között, Bugár Béla sem járt el éppen szerencsésen, amikor Liška pénteki bejelentését követően megjegyezte, nem érti, miért nem a tragikus baleset másnapján lépett a védelmi miniszter... A történteket összegezve, több biztató jel is tanúsítja, hogy igenis, minden rosszban van valami jó. Hiszen a védelmi miniszter prece­densértékű gesztusán túl a szlovák-magyar kapcsolatok további d- vilizálódását is elősegítheti a szörnyű tragédia. Mivel - közvetlen bekövetkeztétől a megrázó gyászszertartásig - számtalan olyan esemény történt, amely azt bizonyítja, hogy bajban ismerszik meg, tétetik próbára az igazi barát, a szomszéd, a szövetséges. Ki ne érte­sült volna arról, hogy az észak-magyarországi Hejce község polgá­rai, a magyar mentők és a környékbeli tűzoltók milyen önfeláldozó segítőkészségről tettek tanúbizonyságot a mentés során! Az ott la­kóknak pedig mindeközben arra is volt gondjuk, hogy a helyszínre özönlő számtalan idegen újságírót, a nemzetközi tévéstábok tagjait, nem utolsósorban az áldozatok hozzátartozóit kifogástalanul ellás­sák, meleg étellel, itallalkínálják őket, szállást biztosítsanak nekik. Nem illethetők a legcsekélyebb szemrehányással a magyar belügyi és védelmi tárca illetékesei sem. Hiszen - a vonatkozó nemzetközi egyezmények tükrében is - a lehető legelőzékenyebb módon, vita nélkül engedték át az inkriminált magyar felségterületet a szlovák mentőalakulatoknak és a katasztrófa okainak kivizsgálására dele­gált szlovák katonai egységek szakembereinek. A gyászszertartáson pedig, az írott és íradan szabályokhoz méltón, ott volt a magyar köztársasági elnök, Sólyom László, Juhász Ferenccel, a magyar vé­delmi miniszterrel együtt. A hejceiek, akik deklarált szándékuk sze­rint emlékművet szentelnek majd a községük közelében tragikusan elhunyt szlovák katonáknak, polgármesterükkel az élen szintén nagy számban megjelentek ott. Liška érdeme pedig sem több, sem kevesebb, mint az, hogy lemondásával, ha csak rövid időre is, de emberközelbe került az e tájakon oly sokat és joggal kárhoztatott napi politizálás, vagyis maga a hatalomgyakorlás... __________________JEGYZET Tarolunk, tarolunk MISLAY EDIT Tom Robbins ú valami olyasfélét Olykor a kovgörl is elandalodhat című regényében, hogy nagyon sokféle módja van annak, hogy az ember egészségesen éljen. Egy azonban az amerikai szerző szerint biztos: a városi lét az egyeüen, amely nem tartozik az egészséges életmódok közé. Két­ségtelen, van igazság a szavai­ban. Persze ebben nem maga a város a hibás, hanem azok, akik ott élnek. És bőségesen hozzáte­szik a magukét azok, akik az élettér alakulásáért felelősek. De azt hiszem, egyszerűbb, ha nem általánosságokban beszélek, mert egészen konkrétan azon dühödtem fel legutóbb, hogy a pozsony-ligetfalui parit fáit ismét tizedelni fogják. Merthogy a már így is elég nagy alapterületű be­vásárlóközpont, amely néhány éve a park szomszédságában épült, tovább terjeszkedik. Most egy adminisztratív épületet ké­szülnek felhúzni. A terv persze nem új, a beruházók már régen készülődnek erre, de sokáig két­séges volt, megkapják-e az enge­délyt, merthogy az új toronyház rontaná a Duna-part és a belvá­ros panorámáját. Nem tudom, mi volt az, ami a felelős beosz­tásban ülő okos embereket meg­győzte arról, hogy a tervben még sincs semmi kivetnivaló (bi­zonyára nagyon hatásos érvek­kel hozakodtak elő a befekte­tők), s a városkép is rendben lesz. Szerintük. Akik látták a lát­ványtervet, amelyet a főváros hetilapja is megjelentetett, azok talán más véleményen vannak. Jó, hagyjuk a panorámát, végül is ízlés dolga, kinek mi tetszik. Azt viszont elég felháborítónak tartom, hogy egy nem túl eszté­tikus, szimpla toronyház miatt hatalmas mennyiségű fát akar­nak kivágni. Mit számít, hogy Közép-Európa legrégibb parkjá­ról van szó, ahol a világ külön­böző helyeiről származó fák áll­nak és élnek. Amelyek nem fél év alatt nőnek magasra, mint egy toronyház. És amelyek mel­lesleg oxigént is termelnek. Egy polgári szervezet már aláíráso­kat gyűjt ugyan a fák megmen­tése érdekében, de attól tartok, nem lesz sok esélyük. Hacsak nem írják alá annyian a petíciót, hogy az illetékesek kénytelenek lesznek odafigyelni rá... FIGYELŐ THE NEW YORK TIMES kórházba. A fiatal rendőr egy bromd gyorsétkezdében sorban Tévedésből szabadnapos, civil állt, amikor fél tucat ember meg- ruhás kollégájukat lőtték le a támadta, és az egyiküknél pisz- rendőrök New Yorkban. A 24 toly is volt. A rendőrök azért éves Eric Hemandezt rendkívül lőttek rá, mert fegyverét a le- súlyos állapotban szállították gyűrt bűnözőre szegezte.

Next

/
Thumbnails
Contents