Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-27 / 22. szám, péntek
12 Ízvilág ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 27. www.ujszo.com ÍZLET Teakúratúra HAJTAAAN BÉLA Épp most kezdek kilábalni a náthalázból, már az előírt antibiotikumok száma is jócskán megcsappant az orvosságos fiolából, s az ágyam mellé készített termoszt hiába pumpálom meg újra, csak hörög meg hörög, pedig úgy nyomkodom a tetejét, mint béreik megemelésekor parlamenti képviselőink a szavazógombot. Forralni kell újabb adaggal. Mert ilyenkor, náthakor idején, forró tea nélkül nehezebb kiűzni testünkből a bennünk lakozó kórokozókat. Évek óta tart a teaivás iránti vonzalmam, voltak időszakok, mikor beosztottam, milyen fajtát forrázzak le, ázalogtassak. Gyermekkorom meghűléses napjait a majoránna fűszerből készült főzet enyhítette. A kamillavirág gőzében is sikerült néhány percre átjárhatóvá tenni a légutakat. Ha törülközőt vagy mosogatórongyot borítottam a fejemre, s úgy lihegtem a párában, nem kellett tartani az orrban a forgalmi dugótól sem, ideig-óráig. Nem sokáig bírtam az inhalációt a nagy hőben. A teaivás más. Annak megvan a maga szertartása, kultúrája, hagyománya. Ennek Mátyus István is egy fejezetet szentel híres művében, a Diaetetica címűben, melyben egy amsterdami híres tudós consult és nagy orvost, Tülpiust idézi, miszerint „ennél a fűnél semmi nincs hasznosabb mind az életnek késő vénségig való nyújtására, mind az egészség minden akadályainak elhárítására... A fejedelmi emberek is nem átallják ezt a füvet maguk barátjaiknak maguk megfőzni, és a maguk palotáikban ehhez való csuprokat, tölcséreket, háromlábú vasakat, csészéket a sok ezer aranyakkal megvásárolva tartam.” Hadd tegyem hozzá gyorsan, a teázás kitűnő alkalom a szóváltásra, eszmecserére, vagy ha egyedül vagyunk, s ha van bennünk hajlandóság, a meditálásnak is fontos segédleve lehet. Voltak időszakok, mikor magam jártam a természetet kis gyógynövény-határozómmal, hogy megkülönböztessem egymástól a her- bafajtákat. Volt úgy is, hogy először megszedtem tarisznyámat a gyógyerővel bíró gyomokkal, aztán odahaza vizsgálgattam meg, mije is jó, műre is jó ennek vagy annak a növénynek a része: levele vagy gyökere, virágja vagy tinktúrája? Sőt, egy tanfolyamot is elvégeztem ez ügyben, hogy könnyebben felismerhessem túrám idején majdani kúrám növényét. Már a keresett herbathé megtalálása felért egy kiadós kúrával. Megizzadtam, mint pumpázás után nyakig betakaródzva. Aztán egyre kevesebb idő jutott a túrákra, egyre ritkábban akadtam leforrázásra alkalmas növényre - már majdnem az ibolyáknak és gyöngyvirágoknak estem nekik, de aztán beláttam, hogy jobban mutatnak azok a természetben vagy a vázában, mintsem forrázat- ként csészémben. De viccen túl, mindkét virág értékes gyógynövény is ám. A gyöngyvirág legalábbis gyógynövény-határozóm szerint „elismerten jó szívgyógyszer”. Az már más kérdés, kinek van szíve teaként meginni? De hadd idézzem további gyógyhatásait: „Az agyideg-erősítő hatását is tudták, ezért rendelték fejfájásnál, szédülésnél, melankóliánál. Ez utóbbi esetben a gyöngyvirág mint tüsszentő szolgált. Széngázmérgezésnél, gutaütésnél hánytatót adtak, és levendula, gyöngyvirág ecetes kivonatával ledörzsölték a beteget. A gyökérkivonat impotencia és fehérfolyás népies szere volt. Az orosz paraszt csalhatatlan gyógyszere, vízkórnál, epilepsziánál, vesebajnál és ideges szívbajnál.” Ejtsünk szót az ibolya gyógyhatá- sairól is, lerövidítem: gyökere köptető, nyugtató is, a vizelési inger gyógyszere, vértisztító. Virága hánytató és hashajtó nagyobb meny- nyiségben. Na, ha másért nem, ezért inkább a természetben vagy a vázában hagyom. Folytathatnám okos könyvem további, egészséget szolgáló meghatározásaival, de ha nagyon komolyan venném, egészségem megőrzéséért teljesen kigyomlálhatnám anyósom takaros virágoskertjét. Mind az aranyesőt, mind az árvácskát, de még a kertünkben lévő borókafenyőt is, ha kellőképpen, szakszerűen kivágom, teaként megihatom. Ha szükséges, manapság a patikákba vezetnek gyalogtúráim, s ott kedvemre válogathatok a gyógykúrateákból. Igaz, nincs ingyen, ez nem Isten patikája, de legalább környezetkímélő gyógyteaivó maradok. A fánk története „Az eset úgy kezdődött, hogy egy bizonyos Krapfen nevű pék elhalálozván, műhelyét özvegye vezette tovább. Nem volt köny- nyű az élete özvegy Krapfen- nénak, mindazonáltal továbbra is az ő pékségéből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér, a város legtávolabbi részéből is elzarándokoltak érte az emberek. Ám egy napon valami okból a kenyér nem készült el idejében. A vásárlók közül ki üres kézzel, bosszúsan ment el, ki türelmetlenül várt, s cifrákat mondott..., mígnem a pékné végképp kijött a sodrából, és egy darab kenyértésztát, amit éppen a kezében tartott, valakinek a fejéhez akarta vágni. Szerencsére rosszul célzott, és a tészta nem az illető képén csattant, hanem a kályhán lévő lábasba pottyant, amelyben zsír forrdogált. A váratlan következmény az lett, hogy a célját té- vesztett tészta néhány perc alatt szép aranysár- r gára sült, s a véletlen jóvoltából megszületett az első fánk, amit a bécsiek azóta is Krapfennak neveznek.” (Részlet Halász Zoltán Mesélő szakácskönyvéből) Sok a különféle húsokból készített leves és sült, sok a fánk mellett még jellegzetes farsangi finomság, a rétes Gazdagon terített asztalok A farsangi mulatságokat gazdagon terített asztalok jellemzik: sok a különféle húsokból készített leves és sült, sok az édesség. A fánk mellett jellegzetes farsangi finomság a rétes, mely a Bács megyei Topolyán akkor hozott szerencsét, hajói nyúlt. ÉTLAP Manapság már a rétes nyújtásáról csak nagymamáink elbeszélései alapján hallhatunk, hiszen felgyorsult vüágunkban - mondják sokan - erre egyáltalán nincs idő. Pedig állítólag úgy jó a rétes, ha nyújtják, íme egy recept, mely nem igényel hosszú időt, sok fáradságot és még nyújtani sem kell. Lehet ugyan, hogy nem fog szerencsét hozni, de hogy nagyon finom, az biztos. Akárcsak a két ajánlott savanykás- leves meg a húsos kifli. Gombás korhelyleves Hozzávalók: 25 dkg füstölt hús, 10 dkg füstölt kolbász, 40 dkg savanyú káposzta, 10 dkg gomba, egy fej vöröshagyma, egy csokor petrezselyem, 4 dkg liszt, 2 dl tejföl, 2-3 evőkanál olaj, őrölt bors, pirospaprika, só. Elkészítése: A hagymát apróra vágjuk, olajban megpirítjuk, majd rátesszük a kockákra vágott húst, és pirospaprikával szóljuk meg, majd pedig hozzáadjuk a savanyú káposztát. Erre aztán annyi vizet öntünk, hogy ellepje, és fedővel letakarva főzzük. Közben a vékonyra szeletelt gombát kevés olajban megpirítjuk, vágott petrezselyemmel, sóval, borssal ízesítjük. A pirított gombát a káposztához keverjük, felengedjük, és felforraljuk. Világos rántást készítünk, ezzel a levest besűrítjük. Végül beletesszük a felkarikázott kolbászt, valamint a tejfölt, és még 2-3 percig forraljuk. Savanyú becsinált leves Hozzávalók: 40 dkg sertéshús, 10-10 dkg sárga- és fehérrépa, 5 dkg zeller, 5 dkg karalábé, egy csokor petrezselyem, 2 tojássárgája, 2 dl tejföl, 1-2 evőkanál olaj, ecet és só. Elkészítése: A kisebb kockákra vágott sertéshúst kevés olajban megpirítjuk, majd megsózzuk, és felengedjük körülbelül 1,21 vízzel. Amikor a hús félig puhára főtt, hozzáadjuk a felkockázott zöldségeket, a vágott petrezselymet, és puhára főzzük. Ezután a levest levesszük a tűzről, és belekeveijük a tojássárgájával elhabart tejfölt, végül pedig kévés ecettel enyhén savanykásra ízesítjük. Sonkás kifli Hozzávalók: 20 dkg liszt, 10 dkg vaj, 2 tojás- sárgája, 1 tojás, 1 dl tejföl, 15 dkg sonka, 5 dkg vaj, pkospaprika, só. Elkészítése: A lisztet a vajjal, a tojássárgájával, kevés tejföllel és sóval tésztává gyúijuk. Vékonyra kinyújtjuk, és háromszögletű darabokra vágjuk. A sonkát ledaráljuk vagy apróra vagdaljuk, vajjal és pirospaprikával gyúijuk össze. Az így nyert sonkás tölteléket a háromszögletű tész- tácskákon elosztjuk, majd ezután a kis háromszögeket kifli formára feltekeijük, tojással megkenjük, és forró sütőben megsütjük. Rétestészta ízlés szerinti töltelékkel Hozzávalók: A tésztához 1 tojás, 1 pohár tejföl, annyi rétesliszt, amennyit fölvesz, csipet só, majd a tészta meg- kenéséhez egy kis margarin vagy zsiradék. Elkészítése: A mennyiségek öt rúd rétes elkészítéséhez elegendők. A tésztához a hozzávalókat összekeverjük, majd a lágy tésztát vékonyra kinyújtjuk. A margarint a kevés rétesliszttel jól kikeveijük és a kinyújtott tésztára kenjük. Az így elkészített tésztát felcsavaijuk, fókába csomagoljuk és a hűtőbe teszszük. Célszerű a sütés előtti estén ezt elkészíteni. Másnap 5 egyenlő részre vágjuk. Töltés előtt vékonyra kinyújtjuk és a kívánt tölteléket a kinyújtott tészta közepére halmozzuk. Ezt követően először a tészta alsó szélét hajtjuk fel, majd pedig a felső szélét hajtjuk vissza. A tetejét zsiradékkal megkenjük és előmelegített sütőben magas hőmérsékleten pirosra sütjük, (-cp-) ___________________ _____ RÓZSI NÉNI LEVELE Far sangi töltött káposzta CZAF1K ROZÁLIA Ez is úgyjó, ha több fő egyszerre. Sovány disznóhús, 2 bőrös csülök, 2 köröm, csontos hús kell hozzá jócskán. 2 fej hagymát kevés zsíron (ez fontos, mert a húsok zsírosak!) megdinsztelünk, lehúzzuk a lángról, úgy keverjük bele a pirospaprikát. Erre dobjuk az apróra vágott húst meg a csontos részeket, összekeverjük, és felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Mikor a hús már alaposan megpuhult, hozzáadunk 2 kilónyi jól átmosott savanyú káposztát. Annyi vízzel öntjük fel, hogy továbbra is ellepje, és jól ösz- szefőzzük az egészet. Természetesen sóval ízesítjük. Közben egy másik fazékban egy kisebb káposzta felét sós vízben megfőzzük. Ez szépen megpuhul, úgy hogy fokozatosan szedhetők le a levelei, ezeket töltjük majd meg. A töltelékhez 25-30 dkg rizst veszünk 1/2 kg sovány darált húshoz (kiegészíthetjük szójagranulá- tummal is). A rizst sós vízben főzzük, kis olajat is öntünk hozzá, hogy ne ragadjon. Mikor már félig puha, hozzákeverjük a darált húst, őrölt borssal, pici szerecsendióval, sóval ízesítjük, majd 3 tojással ösz- szedolgozzuk. Ezzel a masszával töltjük meg a káposztaleveleket, összehajtva szorosan egymás mellé rakjuk őket egy kizsírozott tepsiben, olyanok lesznek, mint a kismalacok. Leöntjük 7 dl natúr paradicsomlével, és egy másik tepsivel lefödve, előmelegített sütőben megsütjük. Tálaláskor a húsos káposztánk tetejére helyezzük őket. Télvíz idején sokáig eláll, s mint a káposztás ételek általában, egyre jobb, ahogy érnek össze az ízek benne. Már hogyha marad, mert frissen is igen jó!
