Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

2006-01-04 / 3. szám, szerda

KARRIER 2006. január 4., szerda________________________________________________________________________________________________________________2. évfolyam 1. szám Inkább új főnök, mint új partner Új év, új munkahely Hogyan lehet közelébe jutni bármilyen állásnak, avagy néhány gondolat a beágyazódási technikáról Hol kell elkezdeni a keresést? Illusztrációs felvétel FELDOLGOZÁS Sokan fogadkoznak szilveszter­kor, hogy végrehajtják a karrier­jükben a nagy ugrást. Szilveszter­kor az emberek 92 százaléka in­kább kíván magának a jövő évre új főnököt, mint új partnert Az újévi fogadalmak nemcsak arról szólhatnak, hogy leszokunk a dohányzásról, vagy sportolni kezdünk. December utolsó napjai­ban mindannyian elvégezzük ma­gunkban a számadást, mit értünk el ebben az évben, melyek voltak a főbb sikereink, mit tehettünk volna jobban, miről csúsztunk le. A januárnak sokan azzal kezde­nek neki, hogy változtatnak az életükön, például munkahelyet váltanak. A Pitman Training felmérése szerint az emberek 92 százaléka újévkor inkább kíván magának a jövő évre új főnököt, mint új part­nert. Elégedettebbek vagyunk te­hát a magánéletünkkel, műit a karrierünkkel. Érdemes az új évnek határozott célokkal nekiindulni, ha már az álmaink megvannak. A tréning­cég tanácsa szerint koncentrál­junk a sikerre, és mindig tartsuk szem előtt, mit akarunk elérni. Képzeljük el az ideális munkahe­lyet, próbáljuk egy minél határo­zottabb, pontosabb kép formájá­ban megjeleníteni, milyen felada­tot szeretnénk végezni és müyen helyen. Óvakodjunk azonban a nem reális célok kitűzésétől, mi­vel hamar demotiváltak leszünk, ha az idealizált jövőhöz egy centi­vel se kerülünk közelebb. Ha változásról álmodozunk, te­gyük fel azt a kérdést is, tulajdon­képpen miért akarunk máshol és másokkal együtt dolgozni. Maga­sabb fizetésre van szükségünk, több kihívásra, vagy csak a jelen­legi életünket tartjuk unalmas­nak? Gondolkodjunk el azon, mit fogunk élvezni, ha megtaláljuk a kedvünkre való munkát. Inkább koncentráljunk a magunk elé tű­zött karrier előnyeire, mint azok­ra a kétségekre, képesek leszünk- e mondjuk egy magasabb pozíció­ban dolgozni, és vajon eljutunk-e oda. (pp) A Woody Allennel elhíresült aranyköpésben, mely szerint sosem lenne egy olyan klub­nak a tagja, amely elfogadná tagjának, sokan felfedezték már az aprópénzre váltható mély igazságot, s így aztán azért tesznek meg mindent, hogy felvegyék őket oda, ahová egyébként nem volna esélyük bekerülni. TANÁCS Ez nagyon fontos mozzanata az állásszerzésnek és a karrierépítés­nek. Közhelyszámba megy, de azért nem árt felidézni: a megnyí­ló állások legalább 70 százalékát úgy töltik be, hogy nem hirdetik meg őket. A maradék nagyobbik része pedig úgy talál gazdára, hogy a befutók személyes kapcso­lataikat használják fel a célba érés­hez. A maradékért pedig folyik a nyilvánosság számára is jól látha­tó közelharc. Aligha kell ecseteim, hogy azok járnak jól, akik már ak­kor látják az álláslehetőségeket, amikor a munkaadók még nem is döntöttek egy-egy pozícióról. Ilyen információkat csakis szemé­lyes kapcsolatok segítségével lehet megszerezni. A kapcsolati háló szövögetésének fontosságáról sok szó esik, de a hálószemek kialakí­tásának technikájáról kevesebb. Pedig minden a részleteken múlik. A szisztematikus kapcsolatépí­tés, ha nem is alapkövetelmény, de sok haszonnal jár. Jó, ha az ember tudja, hogy merre akar elindulni. Ha a szakterületet, a rajta mozgó fontos munkaadókat sikerült azo­nosítani, akkor jöhet annak a meg­tervezése, hogy miként lehet azoknak az embereknek a közelé­be jutni, akiknek befolyásuk van az állások betöltésére. A legkézen­fekvőbb az volna, ha az ember a HR-részlegek főnökeivel haver­kodna össze, de ez csak ritkán jön össze. Ha nem megy a nagy ugrás, akkor érdemes az apró lépések taktikáját alkalmazni. Az első lé­pés tehát a célszemélyek azonosí­tása. A kontaktusok kialakítása sokféleképpen történhet. Aki na­gyon óvatos levélben, vagy főleg e-maüban kérhet választ szakmai, vagy a céget érintő kérdésekre. Ezt követően aztán a levelezésre hivatkozva megereszthető egy te­lefon is. Fel lehet hívni embereket, csak úgy, s elmondani nekik a hí­vás valódi okát (ez az úgynevezett cold call technika időnként megle­pően hatásos). Fel lehet hívni em­bereket szakmai kérdésekkel ab­ban a reményben, hogy a létrejövő kapcsolat segít majd az elhelyez­kedésben is. Fel lehet hívni embe­reket másokra hivatkozva, s talál­kozót kérni, de lehet nekik a tele­fonbeszélgetést folytató levelet Cé­rnáik) küldeni, s később erre visz- szatérve újra hívni őket. Számta­lan variáció létezik. A legjobb azonban talán, ha a célszemélyekkel, vagy a holdud­var embereivel olyan helyen lehet találkozni, ahol mintegy véletle­nül köthető személyes ismeretség. Kiváló helyek az ilyesmire a szak­mai rendezvények, konferenciák, tájékoztatók, fogadások. Ezeken a helyeken bárki-bárkivel szóba ele­gyedhet, könnyedén névjegykár­tyát cserélhet. Olyan megjegyzé­seket tehet, amelyekkel felkeltheti maga iránt az érdeklődést. Meg­beszélhet telefonhívást, szemé­lyes találkozást, egy jelen sem lé­vő személy felhívását a beszélge­tőpartner ajánlásával, vagy még a legsoványabb hozam esetén is le­velet (e-mailt) küldhet felidézve a találkozást. Ilyen helyekre nem mindig lehet bejutni. Ennek két akadálya szo­kott leírni. Az egyik, hogy a rendez­vény megtartását nem verik nagy­dobra. A másik ok, hogy csak meg­hívottak juthatnak be. Ilyenkor nem árt egy barát vagy ismerős, aki segít a meghívásban. Az álláskere­sés többnyire nem prompt dolog, hanem egy soha véget nem érő fo­lyamat. Van, amikor ennek ampli­túdója egészen alacsony, hiszen a dolgok folynak a maguk rendes ke­rékvágásában: a munkaadó és al­kalmazottja jól érzi magát ott, ahol van, s úgy, ahogy van. Ha valaki fo­lyamatosan figyeli az álláspiacot, akkor a változásokat érzékelvén kapkodás nélkül lehet képes az el- helyezke-désre. Ehhez a kapcsola­tok ápolására van szükség. A következő szinten már egy vagy néhány embernek érdemes (szakmai) információkat küldeni annak reményében, hogy ezt vi­szonozzák. Kellő (akár közvetett) kommunikációs múlt után jöhet­nek a személyes kapcsolatok. Ezt követi a szakmai rendezvé­nyek szervezésében való részvétel a cég nevében, de a saját név használatával. Kisebb szakmai be­szélgetések megszervezése, ahol szűk szakmai körben van mód megvitatni érdekes kérdéseket, s persze jól megismerni egymást, s a többiek problémáit. A szakma számára szabadidős rendezvények megszervezése, illet­ve ilyeneken való részvétel a követ­kező fokozat, amikor már a pro­fesszionális kapcsolatok lassan ki- teijeszthetők a személyes szférára is. Aki végigjárta ezt a grádicsot, már közel kerülhetett a „klubtag­sághoz”. A klubtagok azok a szak­emberek, akik olyannyira megala­pozták magukat egy-egy tevékeny­ségben, hogy ezt a többiek is elis­merik. Ha bármi is történik a szak­mában, akkor gondolnak rájuk, ki­kérik a véleményüket, számon tart­ják őket, s egy-egy nekik való pozí­ció létrejöttekor, vagy megürülése- kor feltétlenül mérlegelik, hogy fel­kérik, de legalább is egy beszélge­tésre meginvitálják őket. A klubtagság elnyerése annak a folyamatnak a végét jelenti, ame­lyet a célszemélyek kiválasztásával kezdtünk. Aki klubtaggá vált jó, ha tudja, hogy már ő maga is célsze­mély lett. (a hvg.hu nyomán) Illusztrációs felvétel Olyan munkaerő-menedzsment csomagot terveztek, amely nemcsak a betegállományban töltött napokat tartja számon, de a hiányzást is A cégek félnek megbüntetni a lusta dolgozókat MUNKAPIAC Az ELÁS nevű munkajogi szer­vezet felmérése szerint a kisvállal­kozások 25 százalékánál dolgoz­nak olyan alulteljesítő dolgozók, akik jellemzően betegséggel taka­róznak, ám ennek ellenére egy­előre nem kell tartaniuk a követ­kezményektől - úja a hvg.hu por­tál. Ennek ellenére a vállalatok és vállalkozások 90 százaléka bün­tetné az ilyen lógósokat, ha bizto­sak lennének abban, hogy jogi lé­pések nélkül tudnának termi az efféle problémák ellen. Az ELÁS a probléma megoldá­sára egy szoftver tervét vázolta fel, amelynek segítségével a kis­vállalkozások törvényesen bün­tethetnék a munkahelyi lustálko­dást. A szervezet ügyvédei olyan munkaerő-menedzsmentnek szó­ló csomagot terveztek, amely nemcsak a betegállományban töl­tött napokat tartja számon, de a felső vezetést is értesíti, ha a mun­kahelyi hiányzás kezd kritikus méreteket ölteni. A szoftver ez­után lépésről lépésre javaslatokat tesz a menedzsment tagjai számá­ra, hogyan kezeljék a kialakult helyzetet. „Számos cégvezető gondolja úgy manapság, hogy a munkajogi tör­vények elsősorban az alkalmazot­taknak kedveznek, ezért gyakran ódzkodnak lépéseket tenni, akár az efféle problémák esetén is” - nyi­latkozta a ResponseSource.com weboldalnak Peter Mooney, az ELÁS tanácsadói divíziójának veze­tője. „A felmérésünkből kiderül, hogy számos cég szenved el káro­kat a lusta dolgozóik miatt, mivel nem mernek fellépni a túlzott hi­ányzásokkal szemben. Attól tarta­nak, hogy a bíróságon végzik, ha nem tudják rendesen megindokol­ni, hogy miért büntetik a betegsza­badságon tartózkodó dolgozóikat.” Az ELÁS 600 kisvállalkozást kérdezett meg a témával kapcso­latban, s az eredményekből kide­rül, hogy a cégek 25 százalékánál jelentősen több azon alkalmazot­tak száma, akiknek a távolléte már „komoly problémát” jelent, mint azok a hiányzók, akikkel szemben megtették a szükséges lépéseket. A problémára az Employersafe nevet viselő programot javasol­ják, amely nemcsak a hiányzások mennyiségét rögzíti, de figyel az esetlegesen ismétlődő mintákra, különösképpen, ha egyes kollé­gák titokzatos módon jellemzően hétfőn vagy pénteken betegesked­nek. A 600 ezer fontért kifejlesz­tett alkalmazás még azt is kiszá­mítja, hogy a lógós alkalmazottak hiányzása mennyibe kerül a válla­latnak. A szoftver azonban nemcsak a sokat hiányzó dolgozók réme, ha­nem a munkafolyamatot is olajo- zottabbá teszi, ugyanis figyelmez­teti a munkaadókat, ha valame­lyik alkalmazott szerződése lejár, eseüeg hosszabbításra szorul. Emellett segítséget nyújt a váran­dós kolléganők támogatásához, s lépésenként vezetve a menedzs­mentet, leegyszerűsíti az össze­tettjogi procedúrákat. Az Employersafe továbbá a köz­lekedési lámpák színeit használva figyelmezteti a munkaadót, hogy megfelelően jár-e el egyes kérdé­sekben, jelzi, ha olyan jogi problé­ma merül fel, amellyel foglalkozni kell, illetve ha bármilyen sürgős figyelmet igénylő krízishelyzet van kialakulóban. „Ez a szoftver olyan, mintha egy megfelelő jogi képesítésű sze­mély kizárólag azzal foglalkozna, hogy a cég és a dolgozók - szemé­lyes és jogi - viszonya rendezett maradjon” - magyarázta Mooney. „Nem várja meg amíg a tényleges probléma jelentkezik, ugyanis már az efféle gondok kialakulása során figyel a részletekre, így megelőzhető a baj. Ez segít a munkaadóknak, akiknek többé nem kell félniük attól, hogy lépé­seket tegyenek egy-egy ügyben, s mindvégig törvényesen járhatnak el, a jogi következményektől való félelem nélkül.” Illusztrációs felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents