Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-04 / 3. szám, szerda
.O. JANUÁR 4. Kultúra 9 vezető című nagylemez szinte már tökéletes felvételek gyűjteménye, összességében mégis sántít Brownfield: Éljen a szex! Pocsék az arcmemóriám. Amikor Walkó Csabát megláttam a Megasztár elődöntőjében, tudtam, hogy valahonnan ismerős, de nem jutott eszembe, honnan. Amint belekezdett a Jamiro- quai dalába, a Too Young To Die címűbe, beugrott PUHA JÓZSEF Az egyik budapesti szórakozóhelyen lépett fel az együttesével, ott láttam. Sőt, korábban, azt hiszem a magyar közszolgálati rádióban hallottam is egy dalt az albumáról. Pontosabban az általa vezetett együttes albumáról. És itt álljunk meg egy pillanatra! A Megasztár alapszabálya kimondja, hogy kizárólag azok vehetnek részt a versenyben, akiknek nincs forgalomban semmilyen hanghordozójuk. De akkor hogyan kerülhetett be Walkó Csaba? A kérdés jogos, a választ nem tudom. Ráadásul a zsűri ahelyett, hogy szemet hunyt volna a CD felett, Presser Gábor az értékelés során el is kotyogta: hallotta már, és tetszik neki. Pedig nem lett volna nehéz elhallgatni a létezését, hiszen csendben, hírverés nélkül került a boltokba valamikor ősszel. Csabának nagyon jól áll a Jami- roquai stílusa. Zseniálisan előadta a dalt. Megérdemelte volna a továbbjutást, a zsűri azonban vigaszágra küldte. Mint utólag kiderült, Presser bácsi ugyan a színfalak mögött mondogatta, hogy a döntőben a helye, de a többiek nem támogatták. A stílusát és személyiségét látva valószínűleg azt hitték, a közönség úgyis bizalmat szavaz neki, számíthat a tinilányok szavazataira is. A vigaszági döntőben a Black Or White című Michael Jackson-slágert adta elő. Megint hibádanul, mégis hoppon maradt, nem kapott kellő Számú szavazatot, s a harmadik széria legnagyobb vesztese lett. A zsűri gyakran hangoztatja, hogy a versenynek csak nyertesei vannak, ami nyilván nem igaz, ám Csaba esetében könnyen előfordulhat, hogy a vesztesből végül győztes lesz. Amennyiben sikerül kihasználnia népszerűségét a Brownfield népszerűsítésére. A zenekart 2000-ben alapította meg, a formáció azóta átesett több személycserén. Jelenleg Csaba mellett Sándor Attila basszusgitáros, Szekér Ádám gitáros, Dési Tamás dobos és ütőhangszeres, Pál Gábor búnak sincs, abban csak ezt az egy mondatot ismételgetik. Miután végighallgattam, az első gondolatom az volt, szuperla- tívuszokban kell róla írni. A hangzás profi, kis túlzással a hangszerelést is nevezhetjük annak, a szöveg, az előadás, a vokál szintén elsőrangú. Valami mégis arra késztetett, hallgassam meg még egyszer, nagyobb odafigyeléssel. Valami zavart. Minél többször meghallgattam, annál nagyobb lett a kérdőjel. A külön-külön zseniális dalok nem állnak össze egy képpé, de nem tudom megmondani, mi az oka ennek. Jobb híján az eredetiség hiányára fogom. A CD első fele mély nyomokat hagyott bennem, a másik rész felett azonban lentyűs valamint Barabás Lőrinc trombitás alkotja. Fiatal koruk ellenére mindannyian képzett zenészek - ez hallatszik is. A frontember nem véletle nül választotta a Jamiroquai dalát. Zenekara ugyanezt a funkys vonalat képviseli hiphop, r&b és egyéb stíluselemek vegyítésével. Az album címe, az Éljen a szex! csalóka, a daloknak semmi közük a szexualitáshoz, tulajdonképpen még a címadóegyfolytában átsiklottam, pedig a felvételek semmivel sem rosz- szabbak, mint az előzőek. Az első dalokkal magasra teszik a mércét, és nekem úgy tűnik, mintha jeleznék, mindjárt jön a csoda is. Ám a csoda elmarad, s mivel nagy dolog volt kilátásban, végezetül nem elégszem meg azzal, amit kapok. Érdekes módon ez a hiányérzet a meghallgatások számával együtt fokozódott. Most már ordít a lemezről, hogy a fiúk a maximumot korántsem hozták ki magukból. Ez - ha úgy vesszük - jó jel a jövőre nézve. Természetesen nem csak Csabán múlik, hogy a Megasztár nyújtotta, tiszavirág-életűnek tűnő népszerűségét meg tudja-e hosszabbítani, és befuttatja-e a zenekarát. Egy másik fontos szereplő, a lemezcég a hátteret minden bizonnyal biztosítja ehhez, azt hallottam, a CD hamarosan új borítóval kerül a boltokba Walkó Csaba és a Brownfield néven. Remélhetőleg a média is a zenekar mellé áll. Végezetül idézek az album egyik, talán legjobb dalából, a Járom az utam címűből: „Akad kellemetlenség, de végül ránk ragyog az ég”. Vegyük úgy, a kellemetlenség a Megasztár elbukása volt, de bízzunk abban, hogy a ragyogás sem marad el. RÖVIDEN Idén több film pályázik Oscar-díjra Idén összesen 311, egész estét betöltő filmet szándékoznak benevezni a „legjobb film” kategóriában Oscar-díjra. Harminckét év óta először fordul elő, hogy háromszáznál több film pályázik erre a címre - közölte a Filmművészetek és Tudományok Akadémiája Los Angelesben. A mindössze öt hivatalos jelöltet január 31-én hozzák nyüvánosságra, az Oscar-díjak átadásárá pedig március 5- én kerül sor Hollywoodban. Azt, hogy az előző évhez képest 16,5 százalékkal megnőtt az erre a jelölésre pályáztatott alkotások száma, a rendezők annak tudják be, hogy 2005-ben lényegesen több dokumentumfilmet vetítettek a mozikban, mint az előző esztendőben (a 2004. évi tizenöttel szemben harmincötöt). (MTI) Dick és Jane trükkjei Dick Harpert a Globodyne nevű óriás médiavilágcég alel- nökévé választják. Alig melegíti meg alelnöki székét, a Globodyne összeomlik - Dicknek mennie kell. Dick mindig a szabályok szerint élt és dolgozott, most kénytelen váltani. Korrupt munkaadója példáján felbuzdulva ragyogó öüete támad: ha a főnöke lopott, talán ő is megütheti a főnyereményt hasonló módszerrel. Dick és Jane kacagtató bosszúhadjáratba kezd, hogy megleckéztessék a csúcskapitalistákat. Rendezte: De- A Jane-t alakító Téa Leoni an Parisot (Am.) Saját meggyilkolt apját játssza Meggyilkolt apját játssza az egyik színész, Guri Weinberg Steven Spielberg München című filmjében. A íilm arról szól, hogy az izraeli titkosszolgálat kommandója miképpen kutatja fel és likvidálja a palesztin terroristákat, akik izraeli sportolókat öltek meg az 1972- es müncheni olimpián. Guri Wienberg egy hónapos volt apja megölésekor. (MTI) Domino Domino Harvey kora gyermekkorában fellázadt a konvenciók ellen. Semmi nem tudta oltani izgalmak iránti szom- ját egészen addig, amíg bele nem bodott egy fejvadász-tanfolyamba. Itt megtalálja igazi hivatását, és csaüakozik ahhoz a kemény csapathoz, melynek tagjai között van az egykori fe- gyenc, Ed Mosbey, ez a vadálla- tian kegyetlen figura, Choco, a maga faragatlanságában vonzó latin férfi, és egy afgán menekült, Alf, aki a robbanóanyagok megszállott szakértője. Ren- Az egykori fegyenc, Ed Mosbey dezte: Tony Scott (Fr.-am.) szerepében Mickey Rourke Hans Weingartner rendező meggyőz bennünket arról, hogy egyre erősebb a német film: Edukators című munkája a kapitalizmus ellen lázadó fiatalokról szól A bajbajutott édeshármas szeretné megváltani a világot TALLÓSI BÉLA Mintha Bertolucci Álmodozók című legújabb opusára hajazna egy kicsit Hans Weingartner német rendező Edukators című filmje. De talán csak azért, mert itt is két fiú és egy lány a főszereplő, itt is izgalmas-különös viszony van hármuk között, a film végére ők is egy ágyban kötnek ki. Ok is lázadók, mint Bertolucci fiatal hősei. És ebbe a német-osztrák koprodukcióban készült mozgóképbe is beúszik ’68 tavasza, bár ennek a története az Álmodozókhoz hasonlóan nem a forradalmi időkben játszódik, hanem a mában. A mában, amikor - miként a film hősei állítják - nem olyan könnyű lázadni a kapitalizmus és a globalizáció ellen, hiszen más módszerek kellenek. S a két jó barát, Jan és Peter megtalálja ezt az új módszert. A luxus jachtklub tagjainak pazar vü- láit figyelik egy minden technikai eszközzel felszerelt mikrobuszból, s miután feltérképezték a helyzetet, kiváljék a megfelelő alkalmat, és éjszaka besettenkednek a házba. Nem visznek el semmit, egy szöget se, csak átalakítják a berendezést, feje tetejére állítják az egész lakást. S hagynak a tulajdonosnak egy cédulát azzal az üzenettel, hogy: „A bőség napjai meg vannak számlálva. Az edukátorok.” Vagyis a nevelők: üyen eszközökkel akaiják figyelmeztetni és megnevelni a pénzéhes burzsoáziát. A dolog működik is egy darabig, de aztán elkezdődik az érzelmi összegubancolódás, és az meghozza a bajt. Peter szabadságra utazik, barátnőjét, Julét pedig Janra bízza. Kecskére a káposztát - lesz is belőle galiba. Egymásba szeretnek, s Jan felfedi a lány előtt nagy titkukat. Jule százezer euróval tartozik egy dúsgazdag menedzsernek, Hardenbergnek, akinek belehajtott a Mercedesébe, s mivel nem volt biztosítása, magának kell megfizetnie a kárt. Ráveszi Jant, hogy leckéztessék meg Hardenber- get, hatoljanak be a villájába, s forgassák fel a lakást. Bár a fiú először tiltakozik, a női praktika győz. A lány odabent megmámorosodik, s a nagy hévben, ahogy ide-oda tologatják a bútorokat, egyszer csak a medencében és egymás karjaiban körnek ki. Elhagyják a házat, ám Jule rájön, hogy a mobüját ottfelejtette a villában. Másnap visszamennek, csakhogy időközben megérkezik a tulaj, Hardenberg, és lebuknak. Egyikük se ura a helyzetnek, ezért Pétért hívják segítségül, aki csak egy megoldást lát: rabolják el Hardenberget. A hegyekbe hurcolják egy elhagyatott hétvégi házba. A túszról kiderül, mielőtt dúsgazdag kizsákmányoló lett volna ’68-ban, ő is lázadt, kommunában élt, és rebellis társaival élvezték a szabad szerelmet. De az ifjúság elszáll, jön a család, s rajta is elhatalmasodott a pénz uralma. Hardenberg nem mai gyerek, hamar kifürkészi, mi a három fiatal gyenge pontja. A titkos szerelem, mivelhogy Peter nem tud Jan és Jule kapcsolatáról. Hardenberg ezt használja ki, egymás ellen fordítja és összeveszejti fogvatartóit. Végül ebből a látszólag összekuszált, bonyolult és küátástalan helyzetből ő próbálja meg kivezetni a fiatalokat. A néző kissé zavartan jön ki a moziból. Bár háborog a gyomra gazdagék pocskondiázó, lenéző, lekezelő, nemtörődöm magatartását látva, nehéz feltéden elfogadással a fiatalok pártjára állni. Teljességgel csak egy dolgot, egy tételt tudatosít, erősít meg bennünk Hans Weingartner: hogy a vüág rossz. Ja és még valamit: hogy egyre erősebb a német fűm. Érdemes rá odafigyelni. Élvezetes teljesítményt nyújt a három fiatal színész: Stipe Erceg (Peter), Daniel Brühl (Jan) és Julia Jentsch (Jule) Peter és a túszul ejtett Hardenberg (Burghart Klaußner) (Képarchívum)
