Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-21 / 17. szám, szombat
14 Családikor ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 21. www.ujszo.com HÉTVÉGI OLVASMÁNY Szerelem GUY DE MAUPASSANT Napilapom hírei közt éppen most olvastam egy szerelmi drámáról. A férfi megölte a nőt, aztán öngyilkos lett: tehát szerette őt. Nem érdekel, ki volt a férfi és ki a nő. Csak a szerelmük érdekel: és nem azért, mert meghat vagy megdöbbent, vagy mert felizgat és elgondolkoztat. De azért, mert felidéz egy emléket ifjúságomból, egy különös vadászemléket, amikor megjelent előttem a Szerelem, egészen úgy, mint az első keresztények előtt az égbolton a kereszt. Az ősember ösztöneivel és érzéseivel születtem, ezekkel keveredtek el civilizált énem gondolatai és érzései. Szenvedélyesen szeretek vadászni; de a vérző állat, a bevér- zett tollak, kezemen a vér úgy ösz- szeszorítják a szívemet, hogy majdnem elájulok. Abban az évben, már az utolsó őszi napokban - egyszerre hidegre fordult az idő - az egyik unokabátyám, Kari de Rauville meghívott: menjek vele vadkacsázni a hajnali nádasba... Este érkeztem meg unó kabátyámhoz. Sziklát re- pesztő hideg volt. Vacsora közben, a nagy ebédlőben, melynek pohárszékét, falát, mennyezetét ellepték a kitömött madarak, Kari elmondta, hogyan rendelkezett erre az éjszakára. Körülöttünk kitárt szárnnyal repülni látszott a sok madár, ott ül tek az ágakon leszegezve a kar- valyojc, a kócsagok, baglyok, éjjeli lappantyúk, az egerészölyvek, hímkarvalyok, keselyűk, sólymok, s maga unokabátyám is különös sarkvidéki állat lehetett volna közöttük, fókabőr kabátjában. Megtudtam, hogy hajnali fél négykor kell indulnunk, s fél ötre elérjük kiválasztott leshelyünket. Azon a helyen egy kunyhót raktak jégtáblákból, hogy védjen valamelyest a napkeltét megelőző szörnyű széltől, attól a jegestől, amely fűrészként tép a húsba, belénk vág, akár egy kardpenge, szúr, mint a mérgezett tövis harapófogó nem kínozhat meg jobban, éget, mint a tűz. Unokabátyám a kezét dörzsölte:- Még nem értem meg ilyen fagyot! Már este hatkor tizenkét fokot mértünk. Vacsora után azonnal ágyamra vetettem magam, és a kandallómban lobogó hatalmas tűz fényénél elaludtam. Amint hármat ütött az óra, felébresztettek. Én báránybőr bundát húztam magamra. Kari unokabátyám medvebőrt. Mind a ketten felhajtottunk két csésze forró kávét, utána két pohár finom konyakot, majd elindultunk a kerülővel s a kutyáinkkal: Plongeonnal és Pierrot-val. Alig tettünk néhány lépést, úgy éreztem: a csontom megfagy. Olyan éjszaka volt, amikor azt hűjük, a föld is meghalt a hidegtől. A jeges levegő annyira fáj - keménnyé, egészen tapinthatóvá válik; a legkisebb szél sem támad benne. Merev, mozdulatlan. Harap, tehetetlenné tesz, megfagyaszt, megöli a fákat, a növényeket, a bogarakat; még az apró bogarakat is: csak lefordulnak az ágakról a kemény földre, és a fagy ölelésében keménnyé válnak ők is. A hold az utolsó negyedben járt, egészen oldalára fordult, ájuldozni látszott az űrben, s oly gyenge volt, hogy nem tudott már továbbmenni: ott maradt fenn, őt is átjárta, megbénította a rideg ég. Száraz, szomorú fényt árasztott a világra, azt a halódó fakó fényt, amit hónaponként ránk vet, ilyenkor, feltámadás végén. Egymás mellett lépkedtünk Kari meg én, hátunk egészen meggörbült, kezünk a zsebünkben, puskánk a hónunk alatt. Csizmáinkat finom gyapjúba bugyoláltuk, nehogy elcsússzunk a befagyott folyón, s ne üssünk semmi zajt. A fehér füstöt néztem, mely kutyáink leheletéből támadt. Nemsokára a mocsár széléhez értünk és rátértünk a száraz nád közé vágott útra, mely átvitt ezen az alacsony erdőn. Könnyű zaj kísért minket: súrolta a hosszú szalagban lógó leveleket; még soha nem ragadott meg ennyire a hatalmas, különös meg- indultság, melyet csak a lápvilág ébreszt bennem. Ez ott halott volt, meghalt a hidegtől, felette jártunk, a kiszáradt nádrengetegben. Egyszerre, az egyik vágás kanyarulatában, megpillantottam a jégkunyhót, melyet nekünk emeltek, hogy menedékünk legyen. Beléptem, s mert csaknem egy óráig várhattunk még vándorló madaraink ébredésére, begöngyöltem magam takaróba, valamelyes meleget remélve. Hátamon fekve az elborult holdat kezdtem figyelni: megduplázódva négyszarvúnak látszott sarkvidéki künyhónk homályosan áttetsző falán keresztül. De a megfagyott mocsár hidege, az égboltról ránk hulló hideg csakhamar olyan borzalmasan belém hatolt, hogy köhögni kezdtem. Kari unokabátyám nyugtalan lett: - Annyi baj legyen, legfeljebb kevesebbet lövünk... Nem akarom, hogy meghűlj: tüzet rakunk! És odaszólt a kerülőnek: vágjon nádat. Halomba rakták, kunyhónk tetejét beütötték, hogy a fiist kiszállhasson. És amikor a piros láng a tiszta kristályfalak mentén felemelkedett, a táblák olvadni kezdtek, csendesen, éppen csak kevéssé, mintha ezek a jégkövek megizzadtak volna. Kari kívül maradt és bekiáltott:- Gyere! Nézd meg! Kiléptem, és szinte elszédültem a gyönyörködéstől. Kúp alakú kunyhónk olyan volt a tűzben, mint egy hatalmas gyémánt, amit hirtelen a mocsár fagyott vizére hajítottak. S odabent valószínűtlen alak: melegedő kutyáink. De ekkor különös hang, elhaló, tétova kiáltás suhant el a fejünk felett. Tüzünk fénye felé ébresztette a vadmadarakat. Semmi nem indít meg annyira, mint ezeknek a láthatatlan élőlényeknek első kiáltása: áthasít a sötét levegőn, villámgyorsan s oly távol, megelőzve a látóhatár szélén feltűnő téli napot. Az ilyen dermesztő téli órában úgy érzem, hogy a futva tovatűnő hang, amit egy madár tollazata ragad magával: a mindenség lelkének sóhaja. Kari odaszólt a kerülőnek:- Oltsd el a tüzet! Itt a hajnal! Valóban, az égbolt sápadni kezdett, és a kacsák csapatai hosszú, sebes, gyorsan elmosódó foltokban húztak el az égen. Fény villant a sötétben. Kari lőtt. A két kutya előrevetette magát. Ekkor percről percre hol ő, hol én fel-felemeltük fegyverünket, amint egy-egy repülő csoport árnyéka elszállt a nád felett. És Pierrot meg Plongeon kifulladva és vidáman cipelték hozzánk a vérző állatokat - a vadkacsaszemek néha még ránk pillantottak. Kivilágosodott, fényes és kék reggel lett; a völgy mélyén megjelent a nap, már-már arra gondoltunk, hogy visszatérünk, amikor hirtelen két madár húzott el a fejünk felett, egyenes nyakkal, kifeszített szárnnyal. Lőttem. Az egyik majdnem a lábam elé hullt. Ezüst hasú böjti réce volt. Ekkor az űrben - fölöttünk - egy madárhang sikol- tott. Rövid, ismétlődő, szívet tépő hang: és a madár, a kis megmenekült madár, körözni kezdett felettünk a kék magasságban, és nézte halott társát - az már a kezemben volt. Kari térdre ereszkedett, vállához szorított puskájával mohón leste, várta: jöjjön közelebb!-A nőstényt szedted le! - mondta. - A hím itt maradt! Valóban maradt; egyre ott körözött és sírt felettünk. Soha a szenvedés jajongása nem hasított úgy a szívembe, mint ez a kétségbeesett hívás; mint ennek a magasságba belevésző, szerencsétlen madárnak megindító vádja. Olykor el-elmenekült a röptét követő puska fenyegetése elől, úgy látszott, hogy folytatja útját egyedül, az égbolt alatt. De nem tudta rászánni magát, s hamarosan megint csak visszatért, hogy tovább keresse párját.- Tedd a földre! - mondta Kari. - Meglátod, közelébb jön! És csakugyan, közeledett; nem törődve a veszéllyel, elbódulva a szerelemtől, mely a másikhoz fűzte, akit megöltem. Kari lőtt; mintha csak elvágták volna a zsinórt, amelyen a madár eddig függött. Láttam, hogy valami feketeség leesik, puffanás zaját hallottam a nádasban. És Pierrot elhozta. Ugyanabba a vadásztáskába tettem mind a kettőt, már hidegek voltak... És még aznap visszamentem Párizsba. Ülés Endre fordítása A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Pókháló Ha a falon pókhálót veszünk észre, lassan, óvatosan vegyük le, nehogy a póktojások kihulljanak belőle. Gyakran folt marad a háló helyén, amit száraz kenyérrel vagy radírral kell ledörzsölni. Ha fabútoron volt a pókháló, a helyét benzinnel mossuk le. Porcelán Értékes, régi vagy modem porcelánt valamint üveget nagy gonddal kell kezelni, különösen a tisztításnál, mert a legkisebb repedés, kopás vagy karcolás tönkreteszi a legértékesebb darabokat. Első feltétel, hogy a porcelán vagy üvegneműt szilárdan álló tartókban helyezzük el. A vitrinek ne inogjanak. A fali állványok, eta- zserek ne álljanak el a faltól, úgyhogy felületük ferde síkban legyen (amit úgy érünk el, ha alul, a hátsó falán két lapos parafa vagy fadarabkák éppen olyan vastagok legyenek, mint amilyen messzire a felső horog a faltól eláll). Ha a díszes étkezőkészletet mosogatás után nem rakjuk el mindjárt, ne halmozzuk a tányérokat magas tornyokba. Hogy a porcelántányérokat karcolásoktól megóvjuk, rakjunk mindenik tányérra papírvagy vászondarabkákat és sohase rakjunk nagyobb tárgyakat kisebbekre. A finom porcelánedényt mossuk mindig fadézsában, a mosogatáshoz és törléshez puha törlőket használjunk, régi vászonneműt, puha szarvasbőrdarabokat, amelyek azonban ne legyenek összefoltozva. A törlők mindig szárazak és tiszták legyenek. Utoljára még töröljük át az egészet puha selyemmel. Kézzel festett, finom, aranyozott porcelán mosogatásához sohase használjunk szódát, mert ez megtámadja a festéket. Kézmeleg- ségű (világért sem forró vízbe) tegyünk 5 literenként egy kávéskanál szalmiákszeszt és azután tiszta vízzel többször leöblítjük. Az öblögetővíz fokozatosan hidegebb legyen, mint a mosogatóvíz, végül aztán egész hideg vizet használhatunk. Az olyan tányérokat vagy tálakat, amelyek szósszal vagy zsíros maradékokkal erősebben vannak bepiszkítva, először puha, sima papírral ledörzsöljük, hogy ne kerüljenek túlságosan zsírosán a mosogatóvízbe. (Tányérokat ne rakjunk egymásra a dézsában, hanem egymás mellé.) A díszítéseket, mint pl. fülek, fogók stb. puha kefékkel tisztítsuk s úgy távolítsuk el a beülepedett piszkot, port. Leveses és más tálakat vagy nagyobb edényeket sohase fogjunk meg egyik fülénél fogva, mert sok drága tárgy tört már ilyen módon össze. Porcelánnippek Lemosás előtt ecettel és fújással tisztítjuk meg a portól, óvatosan, mindig egyik darabot a másik után mosunk le, töröljük le azonnal puha törlővel és rakjuk kellő távolságba egymástól a kályhára száradni. A mindennapi használatban levő porcelánedényt és üvegneműt egy kis óvatossággal sokáig épségben tarthatjuk. Távolítsuk el mindig papírral a zsír- és ételmaradékokat az edényekről mosogatás előtt és sohase tegyünk túl sok edényt egyszerre a dézsába. Ha az öblítővíz is meleg, az edény a lecsepegés közben meg is szárad, úgyhogy elég kissé utána törölni és máris fényes lesz. Barna foltokat, pl. a porcelánba égett teanyomot úgy távolíthatunk legjobban el, ha finomra őrölt sót hintünk puha, nedves rongyra, és azzal dörzsöljük a foltos részt. Ott is, ahol modem mosogatógépekkel dolgoznak, tanácsos szem előtt tartani az említett óvatossági szabályokat. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével az Új Nő ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: január 25. 1. Hány ország legjobb orvosai között szerepel a szlovákiai Eva S iracká? a) 65 b) 55 c) 37 2. Melyik szervezet megalapítása fűződik a világhírű doktornő nevéhez? a) a Lelki Egészség Ligája b) a Rákellenes Liga c) a Nárciszok Ligája 3. Mi a célja az olvasástanításnak az első osztályban? a) a betűfelismerés b) az összeolvasás c) az értő olvasás 4. Kinek a horkolására ébredt Anett? a) a féijéére b) a macskáéra c) a sajátjára 5. Maupassant novellájában mi idézi fel a Szerelmet, mely úgy jelenik meg előtte, akár az első keresztények előtt az égbolton a kereszt? a) egy vadászemlék b) egy napilap híre c) unokabátyja esete Január 14-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2b, 3a, 4a, 5c. A Nap Kiadó ajándékát Lábadi Beáta, padányi kedves olvasónk nyerte. CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
