Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

2006-01-21 / 17. szám, szombat

10 Kópé ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 21. www.ujszo.com Olvassatok, Gyerekek! K0PE-MESEIR0 VERSENY Kópé és a világjáró karperec Szép, nyugalmas novemberi nap volt. Legalábbis reggel még úgy in­dult, mint egy kifogástalan szép, novemberi nap. Kópé kortársaihoz hasonlóan elindult az iskolába. Út­közben találkozott a barátaival, így együtt mentek be az iskola kapu­ján. A folyosó keskeny ablakain fer­dén ömlött be a fény, a helyiség a gyerekek nyüzsgésétől volt hangos. Amikor megszólalt a csengő, min­denki szaladt az osztályába, Kópé is éppen arrafelé vette az útját, mikor a folyosó utolsó terméből a kiáradó fény teljesen megbabonázta. Egy hang kezdte hívni:-Gyere csak, gyere! Kópé elindult az ajtó felé, de az osztályfőnök utána kiáltott:- Kópé! Azonnal gyere be az osz­tályba! Mit volt mit tennie, mennie kel­lett, de egész nap gyötörte a kíván­csiság. Mikor aztán a tam'tás befeje­ződött, megvárta, amíg mindenki elhagyja az iskola épületét, és be­ment az ajtón. Nagyon megrémült, amikor egy manót pillantott meg. A manó megnyugtatta, hogy nem kell félnie, és egy fénylő karperecét adott neki. Aztán hirtelen, mintha elvarázsolták volna, eltűnt. Kópé felvette a karperecét, melyen gom­bok voltak, és minden gombhoz egy kép tartozott. Az első kép dino­szauruszokat ábrázolt. Kópé meg­nyomta az első kép alatti gombot és a karperec egy tisztásra vitte őt el. A tisztáson óriási dinoszauruszokat látott. Rájött, hogy a karperec gombjait megnyomva különböző világokba juthat el. Nagyon félt a dínóktól, ezért megnyomta a kö­vetkező gombot. Most olyan helyre került, ahol eszkimók éltek és min­denhol hó volt. Nagyon fázott, ezért itt sem maradt sokáig. Addig utazgatott, amíg eljutott az utolsó gombig. Megnyomta és Egyiptomban találta magát. Elfog­ták a fáraó katonái, és uruk színe elé vezették. A fáraó így szólt Kópé­hoz: - Janak cheopsz. Kópé nem beszélt egyiptomiul, ezért a fáraó megparancsolta, hogy zárják az aranypiramisba, ahonnan még senki sem tudott kiszabadulni. Kópé a piramisban raboskodott, és arra gondolt, bárcsak ne vette vol­na fel a karperecét. Hiába próbálta megnyomni a gombokat, nem sike­rült kiszabadulnia. Eszébe jutott, hogy a kishúga, Huncutka már biz­tosan aggódik érte. Mikor erre gon­dolt, könnybe lábadt a szeme. Egy könnycsepp ráhullott a karperecre, és abban a pillanatban megjelent a manó. Megsajnálta Kópét, és haza­vitte. Mikor hazaértek, Kópé visz- szaadta neki a karperecét, és meg­fogadta, hogy soha többé nem lesz kíváncsi. Varga Lívia, 12 éves, Hodos Kópé nagy halat fogott Hol volt, hol nem volt, volt egy­szer egy szép tiszta tó. Annak a vizé­ben sok hal volt. Egy szép napon so­kan mentek oda halászni. A sok em­ber közül a legtöbb halat Kópé fog­ta. A sok hal közül a legnagyobb aranyhal volt, annak az aranyhal­nak volt egy víz alatti palotája. Egy­szer csak megszólalt az aranyhal: Dobj vissza, és megmutatom a víz alatti palotámat! Kópé hitt az arany­halnak, és visszadobta. Lement vele a víz alá. A palotában minden meg­volt. Kópé folytatta a halászást és boldogan élt a jó mellett. Kovács Adrián, 10 éves, Alis tál Kópé és az osztálykirándulás Reggel nyolc óra van. Kópé már izgatottan várja, hogy mikor indul­nak. Amikor mindenki megérke­A levélgyűjtés Kópé egy reggel elhatározta, hogy elmegy levelet gyűjteni. Egye­dül unatkozott volna, ezért elhívta magával Huncutkát is. Amikor az erdőhöz értek, egy őzgidát láttak. Útközben nagyon sok mókus ugrált a fákon. Egy táska levelet gyűjtöt­zett, felszálltak a buszra. Az úton nevetgéltek és beszélgettek, de Kó­pé úgy érezte, hogy rosszul van. A többiek megnyugtatták, hogy nem hosszú az út, máris ott lesznek, csak bírja ki valahogy. Egy kis idő múlva meg is érkeztek. Mindenki kiszállt a buszból, de Kópé örült a legjobban, hogy friss levegőt szív­hat. Máris jobban érezte magát. Megnézték az állatokat és növénye­ket, nagyon érdekes és szép volt minden. Később eleredt az eső, és szaladtak vissza az autóbuszba. Hazafelé már nem volt semmi baja Kópénak. Otthon sokat meséltek élményeikről. Hát így ért véget Kó­pé kirándulása az osztállyal. Filkó András, 8 éves, Komárom tek. Mivel a leveleket adó fa nagyon alacsony volt, és a fa mellett sok fa volt, elhatározták, hogy bunkert is építenek. A bunker nagyon szép lett. Hazamentek. A levelekből egy képet készítettek, és a bunkerhez minden szombaton elmentek. Hromada Sándor, 10 éves, Alis tál KOPESKODJ! A vízkeleti Király Mária rejtvénye 13. 14. "■ ö ú 1. L, 2. növény, 3. ragadozó madár, 4. Szaladj!, 5. Jézus anyja, 6. A legin­telligensebb állat, 7. I, 8. Autók alatt fut, 9. Nem vak, 10. Névelő, 11. F., 12. A mélybe, 13. Végtag, 14. Nagyon óhajt, 15. Nagy levelű út menti növény, 16. Nocsak, mi a fene, várjunk csak!, és kisgyerekek mondják, ha azt akarják, hogy felvegyék őket, 17. Szárnyas. A január 7-ei megfejtések: Napsugár, hatalmasabb, felfalta, hollót, szivárvány - Ma, cimbalom (dob). A Lilium Aurum és az Uj Szó ajándékát nyerte: Kiss Andrea, Nagysalló, Csontos Attila, Gúta. SZAVAZZATOK! SZAVAZZATOK! SZAVAZZATOK! Gyerekek, a jövő héten befejeződik a meseíró verseny. Olvassátok el figyelmesen mindet, és szavazzatok a nektek legjobban tetszőre. Nemcsak hogy közönségdíjhoz juttattok valakit, de a szavazók kö­zül is ajándékot kap egy szerencsés. Két hétig várom javaslataito­kat, eredményhirdetés: FEBRUÁR VÉGÉN! Lábodi Cintia, 8 éves, Padány .. Ir kV V V- ; V v It A ■ 9A\ (IM pa jT* .... «fr­ir f % IÁ S í fai 1 V*. £, fit at __ Polgár Bettina, 7 éves, Farkasd Készt Denis, 7 éves, Nagymagyar Nagy Marianna, W éves, Alistál CSUPA OROM A TEL Még a tél beállta előtt etetőt készítettünk a madaraknak, és magokat szórtunk bele- Hurrá, kipróbálhatjuk az új síléceket! - hangzott a frissen hullott hó láttán Még nagyobb öröm volt karácsonykor ajándékot adni De jó is visszaemlékezni az örömteli pillanatokra (Kép és szöveg: Szabó Ildikó)

Next

/
Thumbnails
Contents