Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

2006-01-21 / 17. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 21. www.ujszo.com ______ RÖVIDEN A B öngésző nyertesei A Vasárnap 2. számában feltett kérdésre Tom Cruise a helyes vá­lasz. E héten az 500-500 koronát Dóka Mónika farnadi, Orbán And­rea szemed és Palkó Klára nagykaposi olvasónk nyerte. Gratulálunk! A Felföldi levelek Budapesten Budapest. A Magyar Kultúra Napja alkalmából a Hagyományok Házában vendégszerepei az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes. Hol­nap este 19 órától a Magyar Állami Népi Együttes Az örök Kalotaszeg című műsorával lép színpadra, ezt követően 20 órától az Ifjú Szivek mutatja be a Felföldi levelek című produkcióját, (ú) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Szentivánéji álom szó. 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Hipermarket sz. 19 Cyrano de Bergerac v. 19 KIS SZÍN­PAD: Négy lába van a lónak sz. 19 A tudatlan és az őrült v. 19 POZSONY MLADOSŤ: Domino (am.-fŕ.) sz., v. 17.30,20 AUPARK - PALACE: Narnia Krónikái - Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény (am.-új-zél.) sz., v. 16.10,17.30,19, 20.40 Domino (am.-fr.) sz., v. 18.20, 21 Harry Potter és a Tűz Serlege (am.) sz., v. 17.20, 18.20, 20.20 Dick és Jane trükkjei (am.) sz., v. 17.40, 19.40, 21.40 Az én Nikiforom (lengy.) sz., v. 18.40 Erosz (olasz-amerikai-hongkongi) sz., v. 16.30,20.50 Ha igaz volna... (am.) sz., v. 14.40 Durr, durr és csók (am.) sz., v. 16.50,19.10,21.20 Csodacsibe (am.) sz., v. 15.30 Elizabethtown (am.) sz., v. 17.30 King Kong (új-zél.-am.) sz., v. 20.10 Az Úr angyala (cseh) sz., v. 16,18, 20 Grimm (cseh-am.) sz., v. 14.50 A szállító 2. (fr.-am.) 17.10 Légcsavar (am.) 19.20, 21.30 Doom (am.) sz., v. 16.20,18.30 Egy cipőben (am.) sz., v. 20.30 KASSA DRUŽBA: Grimm (cseh-am.) v. 17,19 CAPITOL: Namia Krónikái - Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény (am.-új-zél.) sz., v. 16, 18.30 ÚSMEV: Dick és Jane trükkjei (am.) sz., v. 16.15,18,19.45 DÉL-SZLOVÁK1A GALÁNTA - VMK: Harry Potter és a Tűz Serlege (am.) sz., v. 19 DUNASZERDAHELY - LUX: Harry Potter és a Tűz Serlege (am.) sz., v. 17,19.30 NAGYMEGYYER - SLOVAN': Ünneprontók ünne­pe (am.) sz., v. 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Elizabethtown (am.) sz., v. 17 Láncait letépve (am.) sz., v. 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Harry Potter és a Tűz Serlege (am.) sz. 20.30 v. 18 PÁRKÁNY - DANUBI­US: King Kong (am.-új-zél.) sz., v. 18 LÉVA-JUNIOR: Ördögűzés Emily Rose üdvéért (am.) sz., v. 18.30 GYŐR PLAZA: Bőmyakúak (am.) sz., v. 20 Csak szex és más semmi (ma- gy.) sz., v. 14.15,16.15,18.15,20.15 Dick és Jane trükkjei (am.) sz., v. 14, 16, 18, 20 Fűrész 2 (am.) sz., v. 17.45 Harry Potter és a Tűz Serlege (am.) sz., v. 14.15,17.15, 20.15 A Herceg haladéka (magy.) sz., v. 18.15 Kisiklottak (am.) sz., v. 15.15,17.30,19.45 Kőkemény család (am.) sz., v. 19.45 Narnia Krónikái - Az oroszlán, a bo­szorkány és a ruhásszekrény (am.-új-zél.i) sz., v. 14.30, 16, 17.30,19,20.30 Üvegtigris 2. (magy.) sz., v. 15.45,18,20.15 Elfogadták a sárospataki kötetek visszaszolgáltatását A Duma végleges igenje MT1-H1R Moszkva/Budapest. Az orosz alsóház tegnap végleg jóváhagyta a sárospataki református kollégium könyvtárából származó kötetek visszaszolgáltatását. A törvény még a felsőház áldására szorul, majd Vlagyimir Putyin elnök aláírásával lép hatályba. A könyvtár 1531-ben jött létre, amikor magát a református Alma Matert is megalapította I. Rákóczi György. A XVII. században már Ma­gyarország leghíresebb könyvgyűj­teményével rendelkezett, s a két vi­lágháború között nagykönyvtár­ként működött, több mint százezer kötetet őrzött. Ma csaknem 500 ez­res állománnyal bír. Az egyházi tu­lajdonban lévő gyűjteményben fel­becsülhetetlen értékű darabok ta­lálhatók: kódextöredékek, ősnyom­tatványok (a XV. században, a könyvnyomtatás kezdetekor nyom­tatott könyvek) és unikális kiad­ványok a teológia, filozófia és más társadalomtudományok köréből. A II. vüágháború előtt a gyűjte­mény legértékesebb részét - mint­egy 170 (más források szerint 172) darabot - biztonsági okokból Buda­pesten, a Nemzeti Bank széfjében helyezték el. 1945-ben a szovjet csapatok a kiadványokat magukkal vitték (hivatalos moszkvai állás­pont szerint a németek vitték el 1944-ben, s Berlin közelében talál­tak rá), s azok a Nyizsnyij Novgo- rod-i (korábban Gorkij) Művészeti Múzeumba, majd a városi könyv­tárba kerültek. Ez utóbbira csak harminc év múlva, feldolgozásuk­kor derült fény (minden könyvben benne van a pataki könyvtár pe­csétje, s azok máig szerepelnek a nagykönyvtári katalógusban is). 2005 szeptemberéig összesen - hivatalosan -135 sárospataki köte­tet azonosítottak az orosz könyv­tárban, ebből 96 latin, 33 magyar és 6 német nyelvű, több mint 60 százalék imádságoskönyv, a többi orvosi, jogi, történeti és útleíró mű - közöttük 22 ősnyomtatvány. Ma­gyar kutatók az 1990-es években 146 kötetet azonosítottak Nyizsnyij Novgorodban. A Duma által tegnap jóváhagyott törvénytervezetben a kötetek száma nem szerepel. Válogatás a Lilium Aurum Kiadó közelmúltban megjelent köteteiből és az előkészületben lévő művekből Csatangolások időben és térben Folytatjuk körképünket, melyben arról tájékoztatjuk olvasóinkat, milyen köny­vek kerültek az elmúlt he­tekben a könyvesboltok pol­caira hazai kiadóink műhe­lyéből, és melyek azok a kö­tetek, amelyek a közeljövő­ben látnak napvilágot. A Lilium Aurum Kiadó újdon­ságait, a készülő köteteket Hodossy Gyula, a kiadó igazgatója ajánlja figyel­mükbe MISLAY EDIT „Szlovákia legszebb tájain tehet­nek a gyerekek történelmi sétát Szőke József Csatangoló címmel megjelent könyve révén, és a séta során megismerkedhetnek kulturá­lis emlékeinkkel, Pozsonytól Nagy- kaposig - mondta Hodossy Gyula. - 2004-ben A határ mente földraj­za címmel adtunk ki egy színes al­bumot, amelyben szintén megpró­báltuk bemutatni az olvasóknak Dél-Szlovákiát, illetve a szlovák­magyar határvidéket. Maga a szö­veg azonban túl tudományosra si­keredett, és azóta többen felvetet­ték: jó lenne a gyerekeknek is ha­sonló könyvet készítem, hogy az al­só tagozatosok is megismerkedje­nek a régiónk szépségeivel. így ké­szült el a Csatangoló. Hazáért, szabadságért címmel, Magyar történetek alcímmel jelent meg Závodszky Géza professzor úr kötete, amely már a második köny­ve a Lilium Áurum gondozásában. 2004-ben a Mondák című gyűjte­ményét adtuk ki, amelyben a ma­gyar történelmen vezette végig az olvasókat a honfoglalástól a Rákó- czi-szabadságharcig. Ez az új kötet ott kezdődik, ahol az előző befeje­ződött, és egészen 1918-ig meséli el nagyon ízesen, élvezetesen a ma­gyar történelem adott korszakának eseményeit. A Fórum Kisebbségkutató Inté­zettel közös kiadásban jelentettük meg a Mátyusföld című mű máso­dik részét. Akiket érdekelnek a re­gionális történeti munkák, bizto­san szívesen forgatják majd. Idén, bár még csak az év első hó­napjában járunk, már két kötetünk látott napvüágot. Az egyik dr. Kiss László Orvostörténeti helynevek a Felvidéken című lexikonszerű munkája. Azokat a helységeket ve­szi sorra és mutatja be, ahol orvos­ZÁV0DSZKY GÉZA j* hazaért, szabadságért MAGYAR TÖRTÉNETEK történeti szempontból valamilyen fontos esemény történt. Kultúrtör­ténetünknek egy nagyon izgalmas szeletére irányítja rá a figyelmet dr. Kiss László könyve. Hiánypótló műnek is nevezhetjük, mivel ilyen jellegű kötettel ebben a témakör­ben még nem nagyon találkozhat­tak az olvasók. A gyerekeknek szeretnénk örö­met szerezni Feliinger Károly Fű­hárfa című gyermekvers-gyűjtemé­nyével, amely Béres Csilla nagyon kedves illusztrációival jelent meg. Kicsit arra is utalva, hogy nem csu­pán karácsonykor érdemes a legki­sebbeket. könyvvel meglepni, ha­nem az egész év folyamán. Megjelent a Pénzes István szer­kesztette Lant és kard című, »verses magyar történelem«-sorozatunk utolsó, hetedik kötete is, amely az első világháborútól napjainkig tar­tó időszakot fogja át. Kiadónknak van két Vámbéry- sorozata: az egyikben a róla szóló tanulmányokat, a másikban az ő munkáit adjuk közre. A karácsonyi könyvpiacra ez utóbbi sorozat ha­todik köteteként jelent meg a Ván­dorlásaim és emlékeim Perzsiában című munkája. Egyébként nagyon örülünk annak, hogy a Kelet- és Vámbéry-kutatók megtalálták az utat a kiadónkhoz, és gyümölcsöző együttműködés alakult ki köztünk. Ősszel sikerült létrehozni a Vám- béry Túdományos Kollégiumot is, amely gyakorlatilag a Kelet-kutatás virtuális központja kíván lenni. A Kollégium révén remélhetőleg egy­re több Vámbéry-mű újrakiadá­sára, illetve feldolgozására kerül sor. Emellett a Kelet-kutatással kapcsolatos munkáknak is szeret­nénk helyt adni ezekben a soroza­tainkban. A közeljövőben jelentet­jük meg Vámbéry Árminnak A tö­rök fajról című könyvét. Ez is egy hiánypótló mű, amely az 1800-as években látott napvilágot, s mind a mai napig nem ért meg újabb, tel­jes terjedelmű kiadást. Már a nyomdában van a Mellék­hatás című kötet, amellyel Zs. Nagy Lajosra szeretnénk emlékezni. A közelmúltban elhunyt író, költő no­velláiból Bettes István készített vá­logatást. Ugyancsak hamarosan napvüágot lát Lacza Tihamér A bű­vös táblázat című ismeretteijesztő könyve, amely a kémiai elemek vi­lágába kalauzolja a fiatal olvasó­kat. Magyar Zoltánnak a korábbi esztendőkben már több munkája is megjelent a Lilium Aurumnál. A közeljövőben egy néprajzi munká­ját adjuk ki, Népmondák a Medves­alján címmel, amelyet minden bi­zonnyal nem csupán a medves- aljaiak olvasnak majd szívesen. Egy fotóalbumszerű, reprezenta­tív könyvet is készülünk megjelen­tetni Szlovákia védett területeiről Laco Struhár fotóival, három kötet­ben három különböző nyelven - magyarul, szlovákul és angolul -, amely az ország természeti kincse­it, legszebb tájait mutatja be. Me- mentóként helyet kapnak azonban az albumban olyan fotók is, ame­lyek a Magas-Tátrában egy éve pusztított tornádó »munkáját« do­kumentálják.” SZOMBATI GLOSSZA Postaláda TÓTH LÁSZLÓ Postaláda. Azt hiszem, nem szép szó, a sza­vak szépségversenyén aligha díjaz­nák a nyelv tudorai. Én mégis szeretem. Nemcsak konkrét, hanem jelképes jelentése, metaforikus jelentéstartalma miatt is. Mi több, nemcsak a szót - a pos­taládákat is szeretem. Illetve a pos­taládámat, a mindenkori postalá­dáimat. És ezzel ma is így vagyok, az elektronikus „postaládák” és a mobütelefonok „Bejövő postafiók- jai” korában is. Nekem a postaláda maga a meg­testesült titok, az eleven miszti­kum, a várakozásra késztető örök remény. Mindig tartogat valamit a számomra. Egy levelet innen, egy újságot onnan, egy értesítést, üze­netet amonnan. Vagy egyszerűen csak az ürességet. Ez utóbbi eset­ben véghetetlenül szomorú va­gyok, vigasztalanul magányosnak, elhagyottnak érzem magam. Van úgy, hogy a postaládámat többször is megnézem naponta. Olyankor is, amikor tudom, már volt a postás, egyszer már kiürítet­tem a tartalmát, aligha valószínű hát, hogy találok benne valamit. De mégis. Hátha. Hátha egy táv­irat, egy expresszlevél, egy eltévedt üzenet, bármi. Hilajdonképpen mindegy, mi, s talán az is mindegy, hogy van-e benne valami vagy nincs. Szertartás az egész, s ez a fontos benne: a rituális jelleg. Any- nyira belém rögződött már ez a kí­váncsi várakozás, ez az örökös ké­szenléti állapot, annyira a kezem­ben van már az a mozdulat, mellyel a kulcsot a zárba helyezem, elfordí­tom, majd kinyitva a láda ajtaját, egyetlen pillantással felderítem, van-e benne valami, hogy ha törté­netesen elkerülnék egy lakatlan szigetre, a tucatriporterek tucat­kérdéseiben szereplő három dolog egyike, amit oda magammal vin­nék, régimódi, még klasszikus avantgárd fickó lévén, bizonyosan nem a mobüom, hanem a postalá­dám lenne, s én fölszerelném szé­pen egy kezem ügyében levő fára, vagy Robinson-mód összetákolt kalyibám bizonnyal rosszul csukó­dó ajtajára, és mindennap - mi több, feltehetően napjában több­ször is - megnézném, érkezett-e postám valahonnan. Hát persze, hogy nem érkezik majd sehonnan, ezt én is jól tudom, nem is érkez­het, hiszen azért lakatlan sziget egy valamirevaló lakatlan sziget, hogy a postahajók (majdnem postavona­tot írtam!), postarepülőgépek, ne­tán postahelikopterek, sőt a posta­galambok is messze elkerüljék! Az embernek szüksége van a rí­tusokra, legyenek azok bármüye- nek is, nem tud élni nélkülük. Ná­lam üyen rítus ez az egész postalá­da-mánia. Persze, akkor vagyok a legboldogabb, amikor fölnyitva aj­taját, szinte dől belőle a sok levél, újság, papírfecni, miegymás (egye­dül a befizetni való csekkeket nem szívelem). Ilyenkor talán azt se bánnám, ha egyszer annyi postám lenne, hogy végeérhetetlenül zu­hogna rám az egy közepes női reti- külnél nem nagyobb ládából, s egé­szen betemetne. Ez esetben azt is el tudnám képzelni - legalábbis vég­telenül stílusos lenne -, ha majdani koporsóm oldalára szerelne föl va- lald egyet. A gyásztáviratoknak, le­vélbeli részvétnyüvámtásoknak, a halálomat hírül adó s rólam nekro­lógokat közlő újságoknak, s a gyászbeszédeknek. Gyanítom, hogy még egy utolsó, erőtlen moz­dulattal - igen, azzal a megszokot­tal - valahogyan kinyúlnék a ko­porsómból, s reszketeg kézzel emelném be magamhoz a postalá­dából az utolsó napi postámat.

Next

/
Thumbnails
Contents