Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

2006-01-19 / 15. szám, csütörtök

ISKOLA UTCA 2006. január 19., csütörtök 3. évfolyam 3. szám A Tájképfestészet Európa szívében című tárlat megnyitója kedden volta Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában Tárlat a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában Kiállítás a diákmunkákból ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Kedden a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában megnyitották a visegrádi négyek országainak diákmunkáiból ösz- szeállított képzőművészeti tárla­tot, melynek témája a Tájképfesté­szet Európa szívében volt. A diákmunkák a Visegrádi Alap támogatásával létrejövő Együtt ta­nulunk elnevezésű projekt keretén belül valósultak meg, melyet a Po­zsonyi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Gimnázium, vala­mint a prágai Pod Vyšehradem Magángimnázium szervezett. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeu­mában megnyílt tárlaton Jarábik Gabriella, az intézmény igazgatója kiemelte, örvendetes, hogy ilyen szép számú és minőségi munkák kerültek ki a tanulók kezei közül. „Lehetséges, hogy ezek a fiatal al­kotók pár év múlva a képzőművé­szeti akadémiákon folytatják majd tanulmányaikat, hivatásos művé­szekké, híres alkotókká válnak, akiknek szegényebb lenne az éle­tük a művészetek nélkül” - mond­ta Jarábik Gabriella. Bugyi Ferenc, a pozsonyi gimná­zium igazgatóhelyettese a megnyi­tón elmondta, 2001-től működnek együtt a prágai magángimnázium­mal. Az iskolák diákjainak közös munkáját dicséri, ez a kiállítás is, melyen a legjobb munkákat állítot­ták ki. „A tanulók munkája azt is mutatja, hogy a közös európai úton együtt tudunk haladni - egy szebb és biztosabb jövő elérésének remé­nyében. Oktatási intézményünk három testvériskolája már évek óta sikeresen együttműködik, sok kö­zös rendezvényen vettük már részt, rengeteget tanultunk egymástól. Remélem, ez a jó kapcsolat a jövő­ben is megmarad, és sok értékes projektben veszünk még együtt részt” - mondta az igazgatóhelyet­tes. A tárlatmegnyitót a pozsonyi magyar gimnázium diákjainak koncertje zárta, Nemec Ádám he­gedű-, Orosz Noémi furulyaszólót adott elő, Katona Géza pedig éne­kelt. A diákok munkáiból nyűt kiál­lítás 2006. február 6-ig, hétfő kivé­telével naponta 10 és 17 óra között látogatható a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában (Žižka utca 18, Pozsony), (he) A fiatalok munkáiból összeállított vándorkiállítást előzőleg Budapesten rendezték meg (Horváth Árpád felvételei) Szombaton szakonkénti bemutató Győrött Nyílt nap a tanítóképzőben AJÁNLÓ A Nyugat-magyarországi Egye­tem Apáczai Csere János Tanító­képző Főiskolai Kar a 2006/ 2007-es tanévre' meghirdetett képzéseit bemutató nyűt napot tart 2006. január 21-én, szomba­ton délelőtt 10 órai kezdettel Győrött a Liszt Ferenc utca 17. szám alatti, II. számú épületének előadótermében. A szombati rendezvényen az ál­talános felvételi tájékoztatást kö­vetően, időben párhuzamosan in­dulnak a szakonkénti bemutatók. Megismerhetik a képzés lényeges elemeit, az oktatás-tanulás folya­mata során megjelenő tantárgyi struktúrát, valamint a szakmai te­vékenységet meghatározó gya­korlatok követelményeiről is tájé­koztatást biztosítanak az oktatási intézmény alkalmazottai, (ú) A nevelő alapvető dolga és kötelessége, hogy a követelményszintet és a tényleges teljesítményt egybevesse Hogy érhetünk el jobb eredményt? Azokat, akiket nem nagyon érdekel az eredmény, közömbösek az osz­tályzatok iránt, kényelmesek, sőt lustaságra hajlamosak, dicséretekkel, buzdítással biztatni kell (Képarchívum) Gyakorta emlegetett va­rázsszó ma a teljesítmény­központúság. A felnőttek esetében a teljesítmény közismerten központi prob­léma, elsősorban persze közgazdasági értelemben, de ki tagadná, aki gyereket nevel, hogy lépten-nyomon szembe találja magát a tel­jesítmény kérdésével. SZEBERÉNYl Z. JUDIT A teljesítményt a pedagógia a ta­nuló személyiségében a nevelési folyamat eredményeként bekövet­kező változások értékelhető köre­ként érti. Azt, hogy müyen teljesít­ményt kell elérni egy-egy iskolai osztályban, azt tantervek, nevelési programok, követelményszintek formájában határozzák meg. A ne­velő dolga, hogy a követelmény­szintet és a tényleges teljesítmény­szinteket egybevesse, lényegében ez az értékelés alapja. Kétségtele­nül nagy szerepet játszik a teljesít­A sikerrel kapcsolatos beállítódás formálásában rejtett buktatók is fenyegetnek. mény létrejöttében az a körülmény, hogy a pedagógus mi mindent tesz, hogyan jár el annak érdekében, hogy a tanulók teljesítménye a le­hető legoptimálisabb legyen. Ren­geteg múlik a kérdéseken (szóbeli­ken és írásbeliken egyaránt), az utasítás hangnemén, az ösztönzé­sen, az értékelésen. Kinek mi a fontosabb A teljesítményt azzal mérjük, amivel lehet. A felnőttek legtöbb­ször pénzzel vagy pénzért megvá­sárolható tárgyakkal, de címekkel, kitüntetésekkel, beosztással is - kinek mi jár, és kinek mi a legfon­tosabb. Pedagógiai elv, hogy az értéke­lés akkor éri el a célját, ha egyre értékesebb cselekedetekre, jobb teljesítményre ösztönöz, fejleszti a társadalmi felelősségtudatot, az ellenőrző és az önértékelő képes­séget. Mi mindent ronthat el a felnőtt a gyermekek, a fiatalok helyes érték­rendjének kialakulási folyamatá­ban akkor, mikor igazán a legjob­bat szeretné? Délután vagy estefelé a gondos szülő megkérdi, mi volt ma az iskolában. Vegyünk szem­ügyre egy olyan esetet, amikör a gyerek kitűnő tanuló, de nem biza­kodott, akinek maga a teljesítés az öröm, élvezi a feladatok megoldá­sát. A szülőnek vidáman válaszol: egyes lett az „irtó” nehéznek beha­rangozott matekdolgozat. Vajon hány szülő nem érez kísértést, hogy tovább ne akarná élvezni az örömét, és ne kérdezné meg: rajtad kívül sikerült-e még valakinek egyesre? A gyerek, aki cseppet sem „stréber’, először azt válaszolja: nem is tudom, nem figyeltem oda (bár örül saját jó teljesítményének, nem akar másokon felülkereked­ni). A hiú gyermek azonban boldo­gan részletezi „vetélytársai” kudar­cát, pontosan felsorolja, ki miben fogott mellé. Serkentési módokat A sikerrel kapcsolatos beállító­dás formálásában tehát rejtett buk­tatók is fenyegetnek. A szülői elfo­gultság nem megbocsáthatatlan vétek, ki ne örülne talpraesett gye­rekének, de az ösztönzést nagyon differenciáltan kell alkalmazni. Azokat, akiket nem nagyon érdekel az eredmény, közömbösek az osz­tályzatok iránt, kényelmesek, sőt lustaságra hajlamosak, dicséretek­kel, buzdítással biztatni kell. A túl­ságosan törekvő, a jó értékelést mindennél fontosabbnak tartó gye­rekek szülei kétszer is gondolják meg, milyen serkentési módokat használnak, nehogy egy-egy meg­jegyzésükkel a hiúság kicsit sem tetszetős virágát szökkentsék szár­ba. A legjobbnak lenni buzgó igye­kezetében már a kisiskolás is köny- nyen elszigetelődhet az osztályá­ban. Tévedés ne essék: nem a ver­senyszellem abszolút kiiktatása a cél, ó nem! Csak ne feledkezzünk meg az iskolai sikerek hallatán egy szinte spontán megjegyzésről: „És a pajtásodnak, padtársadnak nem segítettél, hogy neki is jobban sike­rüljön a dolgozat?” A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Nincs pénz magánórákra A lányom 17 éves, ügyes, gim­náziumba jár, és tovább szeretne tanulni. Nagyon kevés a pén­zünk, ezért nem tud sem magán­órákra, sem nyelviskolába járni. Tartok tőle, hogy sokkal rosz- szabb esélyekkel indul majd a felvételin az egyetemen, mint más diák, aki gazdag szülő gyer­meke. Hogyan segítsek neki? Jelige: Nyelviskola. Buzdítsa, hogy tanuljon, sokat tanuljon. Nem kell feltétlenül kü­lönórákra járni ahhoz, hogy valaki többet tudjon. Ha ügyes és szeret­ne tovább tanulni, akkor egyedül is sok mindent elsajátíthat. A gya­korlat azt mutatja, hogy nem min­dig az a tanuló produkál többet, aki magánórákra is jár. Sőt, szá­mos esetben bebizonyosodott, hogy a tehetős szülők gyermekei, akik igyekeztek mindent megadni gyermeküknek, ezzel le is szoktat­ták őket a küzdésről, az akarásról. Az üyen gyerekek általában min­dig azt várták el, hogy valaki elin­tézze és megoldja helyettük a problémáikat. Beszélgessen el a lányával arról, hogy vajon mi jó lehet abban, hogy nem járhat különórákra? Mi pluszt ad neki ez a helyzet? Mit kell tennie azért, hogy ne marad­Dr. Hadas Katalin pszichológus jón le azok mögött az osztálytársai mögött, akik mindenféle külön­órákra járnak? Ha már eldöntötte a lánya, hogy hol szeretne tovább tanulni, érdeklődje meg, miből van ott felvételi, s mit követelnek. Ha ezek az információk a birtoká­ban lesznek, akkor egyedül neki­veselkedhet a tanulásnak. A lé­nyeg az, hogy ne afelett kesereg­jen, hogy milyen szegény és sze­rencsétlen, hogy neki nem tudnak a szülei különórákat fizetni, ha­nem próbáljon meg egyedül bol­dogulni ebben a helyzetben. Könyveket kölcsönözhet a könyv­tárból, s önszorgalomból tanul­hat. Hogy ne fusson ki az időből, készítsen magának egy délutáni órarendet, amelyben szerepelnek az úgynevezett különórák, s akkor azzal foglalkozzon, amüyen kü­lönórára szeretne járni. Legyen szigorú magával szemben, ne lóg­jon üyenkor, hanem komolyan ta­nuljon. Lebegjen a szeme előtt, hogy mi szeretne lenni, hová, mi­lyen iskolába szeretne bejutni, s vegye úgy, hogy ahhoz erre a munkára, tanulásra feltétlenül szüksége van. Nagyon lényeges dolog, hogy ne gondolja kilátásta­lannak a helyzetét. Ne adja fel idő előtt, vagy ne használja kifogás­nak, hogy szívesen tanulna to­vább, de a szülei nem tudják hoz­zá biztosítani az anyagi fedezetet, s mivel ezért hátránnyal indulna, hát inkább meg sem próbálkozik vele. Ez így nagyon rossz lenne. Inkább azzal biztassa magát, hogy akkor lesz nyugodt a lelldismere- te, és akkor lesz elégedett a saját maga teljesítményével, ha minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy alaposan felkészüljön a felvételire. Mint azt már fentebb is említet­tem, nem mindig a túldédelgetett gyerekek nyújtanak kiemelkedő eredményeket, s nem biztos, hogy lányának később kárára lenne, hogy megtanulta: az életben van­nak olyan helyzetek is, amikor csak magára számíthat. Rajta mú­lik, hogyan mennek majd a dolgok tovább. Nem árt az, ha megtanul küzdeni. Oktatással és neveléssel kap­csolatos kérdéseiket várjuk az iskolautca@ujszo.com e- mail címre vagy az Új Szó - Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1. pos­tai címre. Ez a helyzet hozzásegítheti őt ahhoz, hogy korábban legyen fel­nőtt, méghozzá olyan felnőtté vál­jon, aki vállalja saját cselekedeteit, meggondoltan, megfontoltan vi­selkedik, nem ugrik bele akármibe fejetlenül, mert tudja, hogy min­dennek van árnyoldala is, s min­den döntésnek súlya van. Megta­nulja beosztani az idejét, becsülni saját és mások tudását, a diplomát. Fejlődik igazságérzete, mások iránti tisztelete, akaratereje. Nem lesznek meggondolatlan kívánsá­gai, nem fog a fellegekben járni, s nem mástól fogja elvárni saját sor­sának javulását. Tudni fogja, mit érhet el saját szorgalmával. Ha önmagára lesz utalva az egyetemi felkészülésnél, megta­nul jobban odafigyelni a megtanu­landó szövegre, hogy külön ma­gyarázat nélkül is megértse, értel­mezze. Ez később nagyon jól fog jönni majd a vizsgákra való felké­szülésnél. Könnyebben fog tanul­ni, megtanulja rendszerezni a tan­anyagot. Ne a hátrányát nézze an­nak, hogy magára van utalva, inkább örüljön annak, hogy mi mindent profitálhat belőle. Önbe­csülése is más lesz, ha bebizonyít­ja családjának, környezetének, hogy így is, üyen körülmények kö­zött is helyt tudott állni, szép ered­ményeket ért el. Joggal lehet majd büszke saját magára, és joggal le­het majd rá büszke a családja is.

Next

/
Thumbnails
Contents