Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-18 / 14. szám, szerda
26 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 18. www.ujszo.com Szlovákiában nem honosítható a Japánban megszerzett diploma. A füleki Koronczy Károly évek óta próbálkozik, írja a kérvényeket - hiába. Fülekről a nagoyai egyetemre „Számomra érthetetlen, Szlovákiában miért nem ismerik el a japán diplomát, amikor a kormány támogatta kiutazásomat" (Képarchívum) Mint oly sok kisfiú, a füleki Koronczi Károly is mozdonyvezető szeretett volna lenni gyerekkorában, később pedig orvos, majd építész. Az alapiskolában az elektronika keltette fel az érdeklődését, de gimnáziumba iratkozott, mert akkor már leginkább a főiskola, illetve az egyetem vonzotta. FARKAS OTTÓ A füleki gimnázium második osztályában jött a lehetőség, hogy tanulmányait ösztöndíjasként egy amerikai középiskolában folytathassa. Korončzi Károly a rendszer- váltás idején nyolcadikos volt, tehát az alapiskolában nem angolul vagy németül, hanem oroszul tanult, a két utóbbi nyelvvel pedig csak a gimnáziumban kezdett el ismerkedni. Azt mondja, addig volt nehéz az amerikai diákokkal lépést tartani, amíg el nem sajátította az angol nyelvet. De az nem tartott sokáig. „Egy átlagos amerikai családnál laktam, ahol három gyerek nevelkedett. Nagyrészt nekik köszönhetem, hogy sikerült beilleszkednem az iskolába” - emlékezik a Troyban töltött hónapokra a fiatalember. „Megtanultam angolul, a szülők gyermekükként bántak velem, később szerették volna, ha végleg náluk maradok, örökbe szerettek volna fogadni. Természetesen erről szó sem lehetett, mert szüleim hazavártak, egyedüli gyermeke vagyok a családnak” - mesélte Koronczi Károly. Amikor a nyelvi akadályok elhárultak, a fiatalember Amerikában is könnyedén vette az akadályokat. Egy év alatt átvette a középiskola kétéves anyagát, leérettségizett, és felkészült az egyetemi felvételire. Szívsebésznek készült, két egyetemre jelentkezett, mindkettőre felvették. A gondok akkor jelentkeztek, amikor az intézményektől megkapta a tandíj befizetésére szóló számlát. Pénze nem volt, szülei anyagi támogatására sem számíthatott, mivel rokkantnyugdíjasok, ők nem tudták tanulmányait finanszírozni. Hazajött, a füleki gimnáziumban is leérettségizett, felkészült a felvételire, és ősszel már a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem közgazdasági szakán folytatta tanulmányait. A sikeres vizsga után szerette volna a doktori címet is megszerezni, bele is vágott, amikor egy újabb lehetőséget kapott. Tudomására jutott, hogy ösztöndíjasként kiutazhat Finnországba, Izraelbe vagy Japánba, ő Japánt választotta, felvették a nagoyai egyetemre. „Az első félév nagyon érdekes volt. Olyan nemzetközi csoportba kerültem, ahol nem volt egyetlen európai osztálytársam sem. Közülünk senki nem beszélt japánul, az első félévben valamennyien csak a nyelvet tanultuk. A japán nyelv azért szokatlan, mert kezdetben csak beszéd útján lehet elsajátítani, szótárt ugye addig nem lehet használni, amíg az ember nem ismeri az írásjeleket. Japánul egyébként szerintem könnyű megtanulni, a logikus nyelvek közé tartozik. Olyan, mint a matematika, könnyen kiszámítható. A tanulásra mindig úgy tekintettem, mint egy kihívásra. Japánban például csak azért szereztem jogosítványt, mert kíváncsi voltam, képes vagyok-e rá. A japán vizsgáztatók nagyon precízek, beülnek a kocsiba, kijelölik az utat, a végállomásig egy szót sem szólnak, amikor kiszállnak a járműből, akkor döntik el, megadják a jogosítványt vagy nem. Én megkaptam, de nem vezetek, mert nincs autóm” - mesélte Károly. A fiatalember két évre kapott ösztöndíjat, féléves kurzus és féljapánul könnyű megtanulni, a logikus nyelvek közé tartozik. Olyan, mint a matematika. Könnyen kiszámítható.” éves tanulás után vágott bele a doktorátus megszerzésébe. Egy év erre túl kevésnek bizonyult, de mivel kiváló tanulmányi eredményei voltak, a japán kormány az ösztöndíjat két évvel meghosszabbította. A pénzre azonban fél évet kellett várnia. Addig sem akarta feleslegesen tölteni az idejét, a Toyota üzemben helyezkedett el, ahol az európai kapcsolatok kiépítésével és ápolásával bízták meg. Munkája mellett angol, német, cseh szótárt készített a japánoknak, 2003-ban doktorrá avatták, azóta az egyetemi oktatás mellett egykori tanáraival közösen kutatómunkákat végez. Mint mondja, soha nem feledkezett meg Szlovákiáról, tanulmányainak nagy részét a honi gazdaság, illetve a világgazdaság elemzése tette ki. Eddig öt könyve jelent meg Japánban, valamennyit elküldte a nagyobb szlovákiai könyvtáraknak is. Előadásokat tart angol és japán nyelven, egyiket meghallgatta édesapja, id. Koronczi Károly is. „Amikor Amerikába ment, még csak tizenhat éves volt, mi jó keresztények vagyunk, hittük, hogy megsegíti az Isten, és ez így is lett. Japánban három hónapig voltam kint nála, közben részt vettem egy olyan előadásán, amikor idősebb hallgatóság előtt beszélt. Az előadás után a valamennyien felálltak, felém fordultak, és csaknem a földig hajoltak előttem. A fiam elmagyarázta, hogy a tisztelet nekem szól, amiért ilyen embert neveltem belőle. Ha száz évig élek, sem fogom elfelejteni azt a pillanatot, nagyon meghatódtam, a lábam is beleremegett” - emlékezik az apuka. „Soha nem feledkeztem meg Szlovákiáról, nézze, a könyvek elején az áll, hogy a munkámat Szlovákiának ajánlom” - lapoz fel találomra egy vaskos kötetet Koronczi Károly. „De ez így is van rendjén, hiszen minden alkalommal a szlovák kormány segítségével jutottam ki külföldre, de sajnos a könyveim közül itthon egyet sem fogadtak el, valamennyit Japánban kellett kiadni. Pedig mind Szlovákiáról szól. A helyi gazdasági viszonyokat elemzem bennük. A legnagyobb bánatom, hogy a Japánban szerzett diplomámat három éve próbálom itthon elismertetni, sajnos eddig nem sikerült, mert állítólag itthon hiányoznak az ide vonatkozó törvények. Azzal utasítják el a kérvényeimet, hogy Japán nem tartozik az Európai Unió országai közé, azért nem honosítható az ott szerzett diploma. Különbözeti vizsgát kértem, továbbá kértem, tegyék lehetővé, hogy itthon megvédhessen! a kint szerzett doktori címet... Hasztalan volt minden igyekezetem, a válasz mindig ugyanaz volt: hiányoznak az ide vonatkozó törvények. Azt mondják, üljek újra iskolapadba, és tanuljak. Bármennyire szeretnék is hazajönni, kamatoztatni a külföldön szerzett tudásomat, tapasztalataimat, nem vagyok hajlandó itthon mindent az elejéről kezdeni. Nekem Japánban van munkahelyem, ahol megbecsülnek... Számomra érthetetlen, Szlovákiában miért nem ismerik el a japán diplomát, amikor a kormány támogatta kiutazásomat. Furcsának találom azt is, hogy ha ez így van, akkor miért nem közölték velem előre, még a kiutazásom előtt. Egyébként úgy tudom, az akadémia hírmondója a mai napig hirdeti a japán programot” - néz rám kérdőn. Koronczi Károly a karácsonyi ünnepeket családja körében, Füleken töltötte. Most, amikor a története napvilágot lát, talán már a felkelő nap országában várja a legújabb, a december végén beadott kérvényére a választ. Ebben is ugyanaz áll, mint a legelsőben, amelyet három évvel ezelőtt fogalmazott: kéri a szlovákiai intézményektől a japánban megszerzett diplomája honosítását. „Nekem Japánban van munkahelyem, ahol megbecsülnek..." Szeptember óta jó pár sikeres akciót bonyolítottak le a városban Közelebb hozni a cseh kultúrát A Csemadok nincs a magyar köztudatban Értékelték az elmúlt évet JUHÁSZ KATALIN Kassa. A tavaly nyáron megszüntetett kassai cseh főkonzulátus épületében működő Cseh Központ egyelőre a „tapogatózásnál” tart, helyi partnereket keres kulturális rendezvényeihez. A „minden kezdet nehéz” alapvetéssel dacolva szeptember óta jó pár sikeres akciót bonyolítottak le a városban, idén pedig már az egész régióban jelen kívánnak lenni. A cseh külügyi tárca alá tartozó központ kuriózumnak számít, mivel ez az egyetlen olyan országos kulturális intézmény, amelynek igazgatósága a főváros helyett Kassán székel. A tizenegy éve működő pozsonyi, Hviezdoslav téri kirendeltség tavaly óta hivatalosan a kassai központ alá tartozik. Stanislava Wanatowitzová-Bartošová igazgatónő munkatársaival együtt a nyáron költözött a keleti végekre, ám nem ismeretlen számára a terep, sőt maga a székház sem. 1997 és 1998 között ugyanis konzulként tevékenykedett a Rázus utcai épületben. „Fontos, hogy felmérjük a helyi közönség igényeit, megtudjuk, mi az, amire a különböző generációk leginkább kíváncsiak. Igyekszem részt venni valamennyi kassai kulturális rendezvényen, figyelem a reakciókat, és a keresletet összevetem az általunk preferált prioritásokkal - mondta lapunknak az igazgatónő, hangsúlyozva, nem a mainstream kultúra és az üzleti alapon működő produkciók propagálása a céljuk, hanem elsősorban a fiatal tehetségeknek és a tévében ritkán látható műfajoknak szeretnének beA fiatal tehetségeknek és a tévében ritkán látható műfajoknak szeretnének bemutatkozási lehetőséget biztosítani. mutatkozási lehetőséget biztosítani. Ennek ékes példája a kassai Cinefil filmklubbal elkezdett együttműködés, melynek köszönhetően idén havi rendszerességgel láthatóak lesznek a Domonkos téri klubban a legfiatalabb cseh dokumentumfilmesek, kísérleti filmesek munkái, valamint azok a játékfilmek, amelyek iránt az országos forgalmazók üzleti okokból nem érdeklődnek. „Már a napokban ízelítőt láthatnak a kassaiak a prágai Famufest terméséből, amely idén a filmakadémia alapításának 60. évfordulója jegyében zajlott, az átlagosnál is izgalmasabb kínálattal. A már hagyományos Febiofest szervezésében is részt veszünk, az a célunk, hogy a kelet-szlovákiai közönséghez is eljusson mindaz, ami a pozsonyi filmrajongók számára már szinte természetes” - ígéri az igazgatónő. A Cseh Központ tavaszi zenei kínálatából Jifí Dédeček koncertje ígérkezik a legizgalmasabbnak. A keserű irónia és abszurd helyzetek dalnokáról sokan tudják, hogy a frankofón kultúra megszállottja, olyannyira, hogy jó néhány Jacques Brell-dalt „csehesített”, sőt verseket is fordított. Ezért a Cseh Központ a Francia Intézettel közösen hívta meg őt Kassára. A Rázus utcában magyar vonatkozású rendezvényre is készülnek: egy szakmai szemináriumot szeretnének tető alá hozni Márai Sándor műveinek fordításairól, a visegrádi országokkal közösen. Bar- tošová szerint e terv megvalósítása a vártnál valamivel bonyolultabb, mivel három ország kulturális intézeteivel, illetve szervezeteivel kell egyeztetniük a részleteket illetően. Az eredetileg 2006 elejére tervezett szeminárium időpontja ezért még nem ismert, a helyszín viszont egészen biztosan Kassa, Márai szülővárosa lesz. Felújítják a főteret Fejlesztések, tanfolyamok Rozsnyó. Kiértékelték a város gazdasági fejlesztési terve alapján elkészült akciós terv első szakaszát. A terv négy területtel foglalkozik, az életkömyezettel, a gazdaságiszociális és egészségügyi szférával, a város közbiztonságával, valamint a kultúrával és a sporttal. A teljesítendő feladatok között sok olyan van, amely a város költségvetéséből merít majd, ezért fontos, hogy még a költségvetés elfogadása előtt kiválasszák azokat a feladatokat, amelyek a megvalósítás és a finanszírozás szempontjából előnyt élveznek a 2006-os esztendőben. A sok feladat közül azért néhány már megvalósult. Ilyen volt például a különféle átképző tanfolyamok beindítása. A képzések elvégzői európai szintű oklevelet kaptak. A nők szülési szabadság utáni elhelyezkedését hivatott segíteni a bölcsőde kialakítása, amelyet a Vajansky utcai óvodaépületben hoztak létre. A város egy évre elengedte a bölcsőde bérleti díját. A hajléktalanok helyzetén is javítani kívánnak. Jelenleg folyik a tervdokumentáció pontosítása egy 13 lakásos, alacsony komfortú épület építéséről. Az akciós tervben a történelmi városháza és főtér felújítása a legnagyobb invesztícióként szerepel, (kov) KOZSÁR ZSUZSANNA Szepsi. A Csemadok Kassa-vidé- ki területi választmánya és a régió alapszervezeteinek elnökei évzáró értékelő tanácskozást tartottak Szepsiben. Boda Ferenc, a területi választmány titkára beszámolójában értékelte az elmúlt év tevékenységét. A számtalan falunap, Csema- dok-nap, bál, ünnepi megemlékezés, versenyek rendezése mellett a Csemadok nem feledkezett meg a kerek évfordulókat ünneplő művészeti csoportokról sem, a 30 éves Zsarnói Éneklőcsoportról és az 55 éves Szinai Rozmaring Néptáncegyüttesről. A kulturális rendezvények között néhány Köteles László nehezményezte, hogy Göncz Árpád óta még magyar köztársasági elnök nem látogatta meg a szervezetet. nagyszabású, többnapos akció is szerepelt: például a Szepsi Csombor Márton Napok áprilisban, a szepsi Csemadok-alapszervezet főrendezőségében, a buzitai Csereháti Népművészeti Fesztivál, a zene világnapja alkalmából rendezett Népdalkörök találkozója. Hetedszer rendezték meg az Égressy Béni Országos Színjátszó Fesztivált Szepsiben és Buzitán, és először, ám remélhetőleg nem utoljára szerezték meg a Éábry Napok megszervezésének jogát. Köteles László, a Csemadok országos tanácsának alelnöke főleg azt könyvelte el sikerként, hogy 24 országos rendezvényt a területi választmányok vagy az alapszervezetek hatáskörébe ruházhattak át, tehát olyan szervezők kezébe került, akik jól ismerik a helyi terepet és viszonyokat. Nehezményezte azonban, hogy a Csemadok, bár a Kárpát-medence legnagyobb kulturális szervezete, nem rögződött eléggé a magyar köztudatba. Ennek tudható be, hogy Göncz Árpád óta még magyar köztársasági elnök nem látogatta meg a szervezetet. A vitában felmerült a Csemadok szerepe a választásokon való részvétel propagálásában, a megyedíjakra való jelölés lehetősége, a migléci kultúrházban felmerült gondok és II. Rákóczi Ferenc hamvai hazaszállításának közelgő századik évfordulója is. A tavasszal megrendezendő területi Csemadok-konferencián a jövő tervezése mellett a leköszönő Gál Sándor elnök helyetteséről is döntenie kell majd a tagságnak.
