Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-18 / 14. szám, szerda
KARRIER 2006. január 18., szerda _________________________________________________________________________________________________2. évfolyam 3. szám Ausztria: a legrosszabb munkakörökben Foglalkoztatási diszkrimináció Viselkedésinterjúval a munka minőségére - milyen válaszokkal tudja megerősíteni a pozícióját Felkészülhet rá VENDÉGMUNKA A nem osztrák állampolgárságú, külföldről bevándorolt munkavállalók körében 45 százalék azoknak az aránya, akiket képzettségük alatti munkakörben foglalkoztatnak - írja az eurohirek.hu. Az Ausztriában született, de állampolgárságot nem szerzett külföldi alkalmazottak körében 30, míg az osztrák születésű, osztrák állampolgárságúak között 19 százalék az ilyen helyzetben lévők aránya. A legszembetűnőbb az eltérés az úgynevezett harmadik országbeliek (például Törökország és a volt Jugoszlávia államai) csoportjában: itt 47 százaléknyian kényszerülnek végzettségüknél alacsonyabb követelményszintű munka- lehetőséget elfogadni. Jobb helyzetben vannak az EU-országokból érkezettek: a 2001. évi népszámlálás során mindössze 26 százalékuk mondta azt, hogy képesítése alatti munkakörben dolgozik. A tanulmány készítői szerint a bevándorlók csak a legrosszabb munkakörökben kapnak lehetőséget, és noha integrációjuk gyakori téma a médianyilvánosságban, valójában éppen a hivatásbeli előrejutás korlátái gátolják a beilleszkedést, vélik osztrák társadalomtudósok. Megállapításuk szerint a diszkrimináció-mentességet nemcsak a munkaerőpiacon, de az állami szférában sem veszik elég komolyan Ausztriában. A viselkedésinterjú technikájával a munkaadóknak lehetősége nyílik megjósolni, hogy az állásra jelentkező jelöltek miként teljesítenének az adott munkakörben, és hogyan illeszkednének be a kollégák közé. KUTATÁS A módszer elméleti háttere szerint egy személy jövőbeni viselkedését az jelzi a legbiztosabban, ahogyan a múltban egy hasonló szituációban viselkedett. Ezáltal a munkaadók megtippelhetik, hogy viselkedik adott körülmények között, például abban a pozícióban, amelyre pályázik. Ezzel a módszerrel olyan többletinformációhoz juthat az interjút lebonyolító fél, amely nem derülne ki a hagyományos kérdésekből. Például, ha megkérdezik, hogy ,jól dolgozik együtt különböző kultúrákból származó emberekkel?”, minden bizonnyal igennel válaszol majd. Azonban, ha a kérdést más formában teszik fel, például: „meséljen el egy esetet, amikor különböző kultúrákból származó emberekkel kellett dolgoznia”, ekkor egy olyan történetet kell majd elmesélnie, ahol a fenti körülmények adottak voltak. Az elbeszéléséből pedig az asztal túloldalán ülők felmérhetik, hogy az ő elvárásaikhoz képest nagyjából hogyan teljesít egy ilyen helyzetben. Ön számára viszont lehetőséget jelent, hogy bizonyítsa, megfelelően helyt tud állni, és meg tud oldani egy efféle feladatot. Milyen válaszokkal tudja megerősíteni a pozícióját, ha belecsöppen egy viselkedésinterjúba? A legfontosabb, hogy a fentihez hasonló jellegű kérdésekre pontos és részletes válaszokat adjon. Ennek érdekében figyelmesen hallgassa az interjúztatót, hogy pontosan arra válaszolhasson, amire kíváncsi. Ha bizonytalan valamelyik részlettel kapcsolatban, nyugodtan kérdezzen rá, kérje meg, fejtse ki pontosabban, hogy mire vonatkozik a kérdés. Nem muszáj feltétlenül a munkahelyi tapasztalatokból kiindulva felépíteni a válaszokat, nyugodtan felidézheti iskolai vagy egyéb élményeit is. Feltétlenül saját példát említsen, elvégre az ön viselkedését, tetteit szeretnék szondázni ezzel a módszerrel. A válaszát három részre ossza fel: először vázolja fel az adott szituációt, majd részletesen fejtse ki, miként cselekedett a helyzetben, végül nyomatékosítsa, hogy milyen eredményre vezettek a tettei (érdemes a mindenkori pozitív eredményt kiemelni, azonban ha ez semmiképpen nem megy, hangsúlyozza, hogy mit tanult a történtekből). „A viselkedésinterjút elsősorban olyan munkakörök esetében alkalmazzák, ahol kevésbé mérhető a konkrét teljesítmény” - nyilatkozta a hvg.hu-nak Tököli Zsolt a Hewitt Inside Talent Leadership Engagement üzletágának vezetője. „Jellemzően vezetői pozíciók esetében, például, ha arra kíváncsiak, hogy a szóban forgó jelölt milyen módszerekkel tudja motiválni a beosztottjait.” Bár valószínűleg nem mondják meg előre, ha viselkedésinterjúra van kilátás, néhány dolgot tehet, hogy felkészüljön az efféle kérdésekre. Például idézze fel magában iskolai előmenetelét, vagy az elmúlt évek legjelentősebb teljesítményeit. Gondolja végig, hogy az útjába kerülő problémák megoldásának miként lát hozzá. Demonstrálja, hogyan viselkedik egyes helyzetekben, ezért idézzen fel magában néhány változatos példát: milyen volt, amikor valakit meg kellett tanítania valamire, hogyan viselkedett, amikor csapattagként vett részt valamiben, illetve milyen rész- és egész munkaidős feladatai adódtak a közelmúltban? Ne feledje, a döntéshozási, a vezetői, a szervezői, a problémamegoldó és a csapatépítő képességek azok, amelyekre a viselkedésinterjún kíváncsiak, így elsősorban az efféle helyzetekre készüljön fel! Néhány kérdés, amelyet feltehetnek egy viselkedésinterjún: ♦ Meséljen a legnagyobb kihívásról, amelyet meg kellett oldania a munkája vagy diákévei során, s mondja el, milyen megoldást választott. ♦ Mondjon el egy példát, amikor valakit meggyőzött arról, hogy fogadjon el egy felvetést vagy egy ödetet. ♦ Meséljen egy olyan helyzetről, amikor valamit rövid idő alatt kellett megtanulnia. Hogyan vette az akadályt? ♦ Összegezzen egy olyan szituációt, amikor egy új ödetet kellett letennie az asztalra az egyetemen, vagy a munkahelyén, s mondja el, hogyan alkalmazta ezt az ötletet. ♦ Hogyan dolgozza fel konstruktív módon a csalódást, s miként formálja azt át olyan tapasztalattá, amelyből tanulhat? ♦ Mit tesz, ha egy olyan főnököt vagy tanárt kap, akivel nehezen jön ki? Említsen egy példát egy ilyen helyzetről, s mondja el, hogyan sikerült végül együttműködnie az illetővel. ♦ Milyen hozzáállással kezelt „problémás” kollégákat vagy évfolyamtársakat? ♦ Milyen módszereket alkalmazott a csapatmunkát hátráltató kollégák vagy iskolatársak kezelésére? ♦ Mutasson be egy olyan csapatprojektet, amelyben részt vett. Részletezze, hogy milyen szerepet vállalt a csapat tagjaként. ♦ Meséljen egy nehéz helyzetről, mondja el, hogyan kezelte a szituációt, mit tanult belőle, s mit csinálna másképp, ha most szembesülne a problémával. karrier@ujszo.com Minden második stewardessnek volt legalább egy kellemetlen élménye valamelyik kollégája vagy főnöke, minden ötödiknek pedig egy utas miatt Zaklatják az olasz stewardesseket MUNKAHELY Sok és gyakori zaklatásnak vannak kitéve az olasz légikisasz- szonyok - derült ki abból a felmérésből, amelyet egy amerikai szakemberrel készíttetett a római központi egészségügyi intézet az Alitalia légitársaságnál dolgozó női utaskísérők munkakörülményeiről, mindenekelőtt az őket érő molesztálásokról. Közel ezer olyan stewardess válaszolt a kérdésekre, akit 1965 után vettek fel a céghez, és 1995- ben még szolgálatban volt. Arra a kérdésre, hogy az utóbbi 12 hónapban szexuálisan zaklatták-e a munkahelyén, minden nyolcadik légikisasszony azt válaszolta, hogy igen, mégpedig kollégáik vagy főnökeik. Minden huszonötödiket utas molesztált. Az egész pályára kivetítve a százalékarányok növekednek. Minden második stewardessnek volt legalább egy kellemetlen élménye valamelyik kollégája vagy főnöke, minden ötödiknek pedig egy utas miatt. A zaklatások egyértelmű bókok, célzások, ajánlatok, csipkedések formájában nyilvánultak meg, de előfordult fenyegetés, zsarolás, követés is. Az amerikai szakember szerint ezek az azonnali kényelmetlenségeken túl nagyobb kihatással vannak a szenvedő félre, egészségére és kedélyállapotára, mint maga a repülés. Akik molesztálás áldozatai voltak, háromszor negatívabban ítélik meg egészségi állapotukat, mint a többiek. A stressztől, amelyben ez is szerepet játszik, a stewar- dessek körében háromszor magasabb az öngyilkosságok száma, mint más foglalkozási ágakban. Az Alitalia egyik pilótája a Corriere della Sera című olasz napilapnak elmondta, hogy vannak útvonalak, amelyek veszélyesebbek a többinél. „Egy időben a tripoli vagy az algíri utakon volt sok ilyen eset. Megpróbáltunk férfi utaskísérőkét tenni ezekre a vonalakra, vagy olyan „kajakos” lányokat, akik el tudták bátortalaní- tani a tolakodókat. Az arab országokat érintő utak ma is a legnyugtalanabbak. De előfordul az ilyesmi a Róma-Milánó vonalon is” - mondta. Az egyik stewardessnek 12 évi repülés után az a tapasztalata, hogy a Milánó-Róma, a Milá- nó-New York, a Milánó-London útvonalakon mindenki üzleti ügyeivel van elfoglalva. Viszont a vakációs járatokon, Kuba vagy Santo Domingo felé tartva az utasok jelentős része gátlástalanná válik, és van, aki még a szállodában is keresi a kiszemelt légikisasszonyt, miután az úton kitűzőjéről elolvasta a nevét. Az igazsághoz hozzátartozik persze, hogy az utasok többsége megelégszik gáláns bókokkal - írta a lap, hozzátéve: ez alkalmanként nem is esik rosszul az érintetteknek.
