Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-18 / 14. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 18. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ MLADÁ FRONTA DNES Zárt ajtók mögött intézik el rendes családokban az olyan konfliktusokat, mint amilyen Sólyom László magyar államfő múlt heti prágai látoga-. tásakor robbant ki a legfelsőbb cseh politikai vezetők között - írta keddi kommentárjában a Mladá Fronta Dnes című legolvasottabb cseh napilap. „A magyar államfő így akaratán kívül tanúja lett a legfelsőbb alkotmányos tényezők konfliktusának, amely rendezetlen és nem eléggé civilizált viszonyokról tanúskodik: tisztességes családokban az ilyen dolgokat zárt ajtók mögött intézik el” - írta a lapban Bohumil Doležal politológus. Václav Klaus államfő és Jin' Paroubek kormányfő között annak kapcsán keletkezett konfliktus, hogy Sólyom- László látogatásakor kiderült: Klaus nem ismeri azt a levelet, amelyet Paroubek küldött az Együttélés politikai mozgalomnak. Ebben Paroubek a magyarokra és a lengyelekre is kitelj esztette a kormánynak azt a humanitárius gesztusát, amelyet tavaly augusztusban tett az antifasiszta szudétanémetek irányában a II. vüágháború után őket ért sérelmekkel kapcsolatban. „Ha Paroubek levelét egészen komolyan kezelnénk, akkor az jó irányba tett lépésnek minősülhetne. Néhány dolog azonban homályos, ezért nehéz ezt a levelet így értelmezni. A kitelepített magyarok kérdésében Paroubek a kormány nyüatkozatát gyakorlatilag kiterjesztette a határon túlra, hiszen a kitelepített magyarok a II. világháború után nem éltek a mai Cseh Köztársaság területén. Tisztességes lett volna tehát, ha erről Paroubek a magyar államfő látogatása előtt Klaust is tájékoztatja” - fejti ki véleményét Doležal. Megjegyzi: ha ez megtörtént volna, akkor Csehország megspórolhatta volna magának ezt a szégyent, amelyet Paroubek Klaushoz intézett durva szavai még növeltek. A szerző ugyanakkor rámutat: a kitelepített magyarok döntő része az első világháború előtt olyan területen élt, amely stratégiai szempontok alapján lett Csehszlovákiához csatolva a lakosság akarata ellenére. Ezek a magyarok a „magyar politikai nemzet” részének érezték magukat, s a csehszlovák nemzetállammal nem azonosultak. Ezen az elemző nem csodálkozik. THE WASHINGTON TIMES C. Ray Nagin, New Orleans polgármestere kijelentette: az Egyesült Államokat sújtó hurrikánok Isten haragjának következményei - írja a jobboldali Washington Times. „Biztos, hogy Isten mérges Amerikára” - mondta a politikus, hozzátéve: „nyilvánvaló, hogy nem nézi jó szemmel iraki tartózkodásunkat, melyet hamis indokkal teszünk.” Á polgármester megígérte: New Orleans-t újjá fogják építeni, és a város újra - az ő szavaival élve - „csokoládé város” lesz, azaz afro-amerikai többség fogja jellemezni, hiszen „Isten is így akarja”. A polgármester emellett egy képzelt beszélgetésről is beszámolt, melyet a néhai polgárjogi vezetővel, Martin Luther King Jr-ral folytatott. Halott, életben van, szunyókál, autóbalesetet szenvedett, sürgős műtétre szorul Halott az alkotmány? Megoszlanak a vélemények arról, hogy már halott vagy még életben van, esetleg csak szunyókál, netán belepte a hó, vagy sürgős műtétre szorul. Úgy tűnhet, hogy az Európai Unió (EU) megfeneklett alkotmánya a végét jáija, miután a francia és a holland szavazók elutasították a tavalyi népszavazáson, de az európai politikusok többsége mégsem akarja örök nyugalomra helyezni. MTl-HÁTTÉR Wolfgang Schüssel osztrák kancellár szerdán fogja vázolni az Európai Parlamentben, hogyan képzeli az európai intézmények jövőjéről folytatott kényes vita előmozdítását országa hat hónapos EU-el- nöksége alatt, a júniusi csúcstalálkozóig. Schüssel kormánya azonban megosztott, ezért sok elemző úgy gondolja, hogy 2007 közepe - a franciaországi és hollandiai választások - előtt nem igazán lehet előrelépésre számítani. A népszavazási kudarcok ellenére az EU-vezetők többsége változatlanul hisz abban, hogy a 25 országot lefedő tömbnek szüksége van az alkotmányban foglalt intézményi reformokra a döntéshozatali mechanizmus egyszerűsítése és egy sokkal stabüabb vezetés érdekében. A megvalósítást illetően azonban nagyon eltérően gondolkodnak. Karcsúsítás? Jacques Chirac francia elnök, akinek tekintélyét alaposan megtépázta a tavaly májusi népszavazás balsikere, a múlt héten úgy nyilatkozott, hogy az alkotmány egyes részei alkalmazhatók a meglévő szerződések felhasználásával. Megismételte felhívását, hogy az országok „úttörő” csoportja lépjen előre a szorosabb integráció irányába, egyúttal nagyobb politikai szerepet szorgalmazott az euróöve- zethez tartozó 12 államnak. A konzervatív Nicolas Sarkozy belügyminiszter, aki a legnagyobb eséllyel pályázik Chirac elnöki székére, azt javasolta, hogy csupaszítsák le az alkotmányt néhány intézményi reformra, amelyeket új szerződésbe foglalnának és - népszavazás helyett - parlamenti szavazásra bocsátanának. Sarkozy amellett kardoskodik, hogy a hat legnagyobb országnak - Németországnak, Franciaországnak, Nagy- Britanniának, Olaszországnak, Spanyolországnak és Lengyelországnak - vezető szerepet kell játszania az unióban. Angela Merkel német kancellár szerint az alkotmány szövegén nem szabad változtatni. Megígérte: Németország soros elnöksége alatt, 2007 első felében megpróbálja elérni, hogy hatályba léptessék. Álláspontja kézenfekvő annak fényében, hogy a német parlament már ratifikálta a dokumentumot. A kancellár egyúttal külön nyilatkozatot javasolt Európa szociális dimenziójáról, amelyet csatolhatnának az alkotmányhoz, eloszlatva ezzel a francia aggodalmakat. Schüssel és Jósé Manuel Barro- so, az Európai Bizottság elnöke óvatos támogatásáról biztosította az elgondolást, de felhívták a figyelmet arra, mennyire nehéz egy olyan konszenzusos formulát találni, amelyre az „európai szociális modell” épülhet. Diplomáciai források szerint Berlin leginkább a szavazási rendszer lakosságszámon alapuló, alkotmányban rögzített reformjának fenntartásában érdekelt, ami növelné Németország súlyát az unióban. Bemard Bot holland külügyminiszter a politikai legitimáció alapvető problémájával szembesítette az alkotmány feltámasztására tett kísérleteket, amikor osztrák kollégája, Ursula Plassnikaz alkotmányt leszavazó Hollandiába látogatott. „Megvitattuk az alkotmányt, amely Hollandia számára halott” - jelentette ki megbeszélésük után, elvetve a szöveg átszabására és ismételt népszavazásra bocsátására vonatkozó felvetéseket. Plassnik kijelentette, hogy az alkotmány, amelyet 13 EU-tagállam, köztük Ausztria is jóváhagyott, hi- bemálódott a hótakaró alatt, és megígérte: politikai „éghajlatváltozásért” fog munkálkodni, hogy visszahozza azt a mélyfagyasztott állapotból. A folyamat újraindítására tett javaslatokban nincs hiány: mazsolázni a reformokból, új szövegek hoz- zátoldása a francia és holland aggályok semlegesítésére, a népszerűden részek eltávolítása, változtatásokra javaslatot tevő demokratikus fórum újbóli összehívása, vagy a választókat elriasztó „alkotmány” elnevezés ejtése. Az Európai Parlament a héten akar hozzáfogni az alkotmány újraélesztéséhez egy olyan jelentésről tartott szavazással, amely összeurópai referendumot javasol az alkotmányos szerződésről 2009-ben, a következő európai választások napján. „Az alkotmány nem halott, csak autóbalesetet szenvedett, és műtétre van szüksége, nem pedig szépészeti beavatkozásra” - vélekedik a brit Andrew Duff, a jelentés társszerzője. A semmittevés nem megoldás - hívta fel a figyelmet a befolyásos liberális európai parlamenti képviselő -, mert a Nizzai Szerződés, amelynek alapján most kormányozzák az uniót, az Európai Bizottság méretének csökkentését irányozza elő, ha a tagállamok száma eléri a huszonhetet. Ez pedig már jövőre, de legkésőbb 2008-ban bekövetkezik Románia és Bulgária csatlakozásával. Doris Pack, az EP délszláv bizottságának elnöke Koszovó függetlensége mellett Szerbia, akár a náci Németország PETKY JÓZSEF Keményen bírálta keddi vezércikkében a Politika című belgrádi napilap Doris Packot, az Európai Parlament délszláv vegyes bizottságának elnökét, aki minapi belgrádi lapinteijújában Koszovó függetlensége mellett foglalt állást, és azt mondta, hogy Szerbiának a tartomány különválásával kell megfizetnie a müosevicsi rendszer ténykedésének árát. A Politika szerint az EP-képviselő, - aki tavaly az EP vajdasági tényfeltáró bizottságát vezette - kijelentésével átvette a hágai Nemzetközi Törvényszék bírájának szerepét, és ítéletet mondott arról, hogy „ki a bűnös a véres jugoszláv drámában”. Még mielőtt Szlobodan Müosevics elnök Hágába érkezett volna, Európában és az Egyesült Államokban mindenki arról győzködte Szerbiát és a szerb népet, hogy a volt jugoszláv államfő kiadatásával „megszemélyesítik” a bűnt, és megszabadítják a szerb népet a kollektív bűnösség bélyegétől. A milosevicsi rendszer megbuktatása előtt különféle európai és egyesült államokbeli hatalmi központokból olyan „magánüzenetek” érkeztek Belgrádba, hogy a- mennyiben a megdöntik Müosevics rezsimjét, akkor Koszovó Szerbia része marad. Most viszont a német Doris Pack azt mondja, hogy Szerbiának .fizetnie kell” - írta a lap. A Politika a továbbiakban bírálta a brüsszeli politikust, amiért a náci Németországhoz hasonlította Szerbiát, amikor azt mondta, hogy a szerbeknek is szembesülniük kell azzal, amit Müosevics tett a nevükben, mert a német népnek is drágán keüett megfizetnie azokért a bűntényekért, amelyeket a nevében a nácik elkövettek. A szerző az MTI belgrádi tudósítója KOMMENTÁR Mi készül az MKP-ban? BARAK LÁSZLÓ Nincsen abban semmi kivetnivaló, sőt helyes, ha egy párt a választásokat követően őszintén szembenéz eredményeivel, kivált, ha nem valami hízelgőek azok. Kevésbé szokványos viszont, hogy a hivatalos mérlegvonás befejezte előtt, a sajtó embereinek segítségével eregessenek sejtelmes füstjeleket az ületékesek - hangsúlyozottan egyéni, ám egyértelműen tendenciózus vonatkozó alapvetéseiket magyarázandó. A Magyar Koalíció Pártja ügyvezető alelnöke, Duray Miklós márpedig így járt el. A Magyar Nemzetf?) sokat próbált szlovákiai tudósítójának súgott a minap... Aki annak rendje-módja szerint cikkét, „Megújulás előtt a Magyar Koalíció Pártja” címmel, meg is írta a magyarországi, harsány jobboldali szócsőként nyüvántartott napilap tegnapi számában. Az alcímek nem kevésbé drámaiak: „Veszélyben a felvidéki szervezet parlamenti részvétele”; „A választók csalódtak a kormányzati szerepvállalásban”. Nyilván Duray közvetítette a szóban forgó tudósítónak Pázmány Péter megyei választásokat érintő „értékelését” is. Az MKP dunaszerdahelyi járási elnöke szerint, a járásában produkált siralmas megyei választási részvétel annak tudható be, hogy az embereknek „ambivalens viszonyuk van Nagyszombat megyéhez, érzelmileg nem kötődnek hozzá”, továbbá „ ...az emberek elfordultak a politikától, azon belül pedig csalódtak a Magyar Koalíció Pártjában, annak kormányzati szerepvállalásában...” Duray verdiktje minderre a következő: „... Az MKP-nak önreflexióra van szüksége. Őszintén szembe kell nézni a tényekkel, kimondani a hibákat, és olyan programot összeállítani mindezek alapján, amely egyértelművé teszi a választók számára, hogy a párt kész irányt váltani, megújulni, Uletve korrigálni a rossz lépéseket.” Egyetértünk! Azzal, hogy az önreflexió mindenekelőtti markáns jeleként, többek között épp Pázmány Péternek kellett volna lemondania járási elnöki posztjáról. Már a választások másnapján! Mindazon pártbeli kollégáival egyetemben, akik úgy mossák kezeiket, mint ő, és ott vannak még mindig minden olyan járás élén, amelyekben a legpesszimistább választási prognózisokat is alulmúlta a párt. Nem beszélve Duray Miklósról, aki a párt megalakulása óta annak pártépítésért, az alap- és regionális struktúrái karbantartásáért felelős ügyvezető alelnöke. Ezt, mármint Duray felelősségét, egyébként Csáky Pál - nagyon helyesen - már meg is pedzette egy szlovák napilapnak adott minapi interjújában. Az embereknek ugyanis, gyaníthatóan egyáltalán nem holmi személytelen közigazgatási egységekhez, például Nagyszombat megyéhez, ambivalens a viszonyuk. Nem ezekhez nem kötődnek érzelmileg, hanem az adott régiókban - nem csupán a dunaszerdahelyiben - évek óta alkalmatlankodó konkrét személyeket, az eddigi megyei képviselőket, a velük azonos pártvezetőket utasították el, amikor ignorálták a választásokat. Mégpedig a legkevésbé sem „érzelmi”, hanem igenis értelmi(!) alapon. Többé-kevésbé ez a helyzet motiválhatja a „kormányzati szerepvállalás” és az „MKP köré csoportosult váüalkozói körök” - Pázmány definíciója - a szerző megj. - iránti esetleges előítéleteket, urambocsá! utálkozást is... Utóbbinak egyébként egyik nyílt képviselője maga Duray. így állunk hát egyelőre. Nem pedig úgy, ahogyan azt a szóban forgó tendenciózus cikk sugalmazza! JEGYZET Az utca jelöltje KORPÁS ÁRPÁD Leborotvált fejű, szekrényhátú, bőrkabátos, vastag aranyláncokkal teleaggatott százharminc küós férfi száll ki egy bö- höm nagy luxuskocsiból a jóléti Pozsonyban. Abból a fajtából való, akit nem kell bemutatni, meg nem is ajánlatos, de akiről amúgy is sejteni, miféle. Pár százast tart a kezében úgy, mintha a meggazdagodás útját mutatná velük az utca népének. Százasok csak; a trafikos- hoz indul, oda az apró is elég. A kocsiban három hasonló fazon marad - az emberei.- Vedúci! - szól a százharminc kilóshoz egy hajléktalan. - Főnök, adj öt koronát! Semmi.- Na, főnök, öt koronát, és rád szavazok! - mondja a hajléktalan a bőrkabátosnak. Egy pillanatra a szekrényhátú is meglepődik azon, hogy fillérekért szerezhet mandátumot akkor, amikor annak jóval magasabb az árfolyama. Már-már meg is állna, ha nem az átgázo- lós fajtából való lenne, de a taglejtése rosszat sejtet: ha felváltja a pénzt az újságárusnál, még képes aprót csorgatni a szimpatizánsának. Egyszercsak azon veszem észre magam, hogy a pénztárcámban kotrok, és egy ötöst adok a hajléktalannak, aki felismerte: 2006-ban az ő rekedtes, elivott hangján is legalább olyan jól csengenek a választás és szavazat szavak, mint az ötkoronások. Mert erre még az aranyláncos is kéjesen reszketni kezd ott, legbelül, tán amolyan ábránd is átjárja leborotvált fejét, hogy a nép jelöltje, hogy népszerű. Talán sikerül lefoglalnom az elivott hangút - morfondírozok-, és szóban sem árulja majd tovább a szavazatát, pláne nem annak, akit nem kell bemutatni, mert mindenki sejti, hogy miféle. Kényszerű virtuális előválasztás. Nincs tétje, mégis megbor- zongtató, mert akár így is lehetne. Máris a kisebbik rosszra szavazok - igaz, ebben már van gyakorlatom. Arra csak később gondolok, hogy a vok- sát nem is kértem. Pedig szóban biztosan jelölne egy húszasért, egy százasért még fel is karikázna jobb helyre. Szóval, indulhatnék, de csak továbbmegyek. A következő sarkon talán máris újabb választás vár, mert ott is ácsorog egy ötkoronás szavazó - a rekedt hangú egyik embere.
