Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-13 / 10. szám, péntek
10 Kertészkedő - hirdetés ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 13. www.ujszo.com Térségünkben is sok olyan virág teleltethető át szabadföldön, melyeket elsősorban cserepes vagy üvegházi példányokként ismerünk Télálló egzotikus növények Milyen bizarr egy hóval fedett kaktusz, jukka vagy pálmafa látványa a hazai kertben! Az egzotikus növények szabadföldi telelteté- sének lehetősége még kevesek számára ismert, de akár mi is könnyen megbizonyosodhatunk arról, hogy valóban „működik”. V1NCZE JÓZSEF Sok növény olyan klímában őshonos, ahol az alapvetően meleg éghajlat mellett néha előfordul erőteljes lehűlés, vagy akár havazás. Jó példa erre Eszak-Amerika vagy a Himalája. Az előbbi esetében a hegységrendszerek észak-déli elhelyezkedése lehetővé teszi, hogy az észak felől jövő hideghul- lámok akadálytalanul egészen délig hatoljanak, gyakran Floridáig is. A Himalája déli lejtőm pedig 2- 3000 méteres magasságban a téli időszakban rendszeresen fagy és havazik. Ennek következtében, hosszú alkalmazkodási folyamat eredményeként kialakultak olyan növényfajok, melyek gond nélkül elviselik akár a -20 C fokot, de nem kevés az olyan növények száma, amelyek az ennél hidegebbel is megbirkóznak. Itt szeretném kiemelni a csapadék szerepét, hiszen ennek alapján két csoportba lehet sorolni e növényeket: vannak télállók és vannak fagytűrők. Az első csoport esetében nem jelent problémát a téli csapadék, míg a másodiknál igen, sőt jelentősen ronthatja az amúgy bámulatra méltó fagytűrési tulajdonságokat. Ez fontos szempont a teleltetés megtervezésénél. A telepítésnél is azonos igényűeket célszerű egymás közelébe ültetni. Kaktuszok a kertben A kaktuszok az amerikai kontinens zömmel száraz klímájú területeiről származnak. Víztárolásra módosult száruk alakult ki, és a levél- zetük is úgy alkalmazkodott, hogy minél kisebb legyen a vízleadó felülete, melynek végeredménye a jellegzetes tüskézet lett. A kaktuszok formavüága, mérete rendkívül változatos: vannak egészen kicsik, pár- naszerűen tömött telepeket alkotók, „medvetalp” formájúak, elágazó törzsűek, nagyra növök stb. Egyes fajok télállók, vagyis nem okoz számukra gondot sem a hideg, sem a csapadék (pl. Cylindropuntia imbricata, Cylindropuntia kleiniae, Opuntia phaeacanťha, Op. macro- centra, Op. humifusa, Op. macror- hiza, Op. polyacantha). Más fajtákat viszont védeni kell a téli csapadéktól, különben kirothadnak (pl. Echinocereus triglochidiatus, Esco- baria leei, Echinocereus viridiflorus ). E célra tökéletesen megfelel egy olyan fóliasátor a növények fölé, amely nem zár hermetikusan, s a hideget beengedi, a csapadékot viszont nem. Fontos még a jó vízáteresztő képességű talaj, mert a kaktuszok legnagyobb téli ellensége a pangó víz. Mivel a kaktuszok növekedési ciklusa genetikaüag beprogramozott, ezért a tenyészidőszak- ban mindent meg kell tenni, hogy növekedjenek. Eredeti élőhelyükön, nyáron nagy a forróság és a szárazság, ezért ekkor leáll a növekedésük, amely csak akkor indul be, amikor jön az enyhe, csapadékosabb, hosszú ősz (ill. a tél nagyobb része is ilyen). Ha nálunk a tavasz és a nyár eleje csapadékszegénységgel társul, akkor a növények nyugalomban maradnak és ősszel indulnak meg. Csakhogy ezután derékba kapja őket a tél. Télállóság ide vagy oda: elpusztulnak! Ezért fontos, hogy a meleg beköszön- tével kapjanak vizet bőségesen, mert így őszre maguktól túljutnak az évi növekedési cikluson, nyugalomba vonulnak és várják a telet. A jukka is áttelelhet Ugyanez a helyzet az azonos élőhelyről származó, szintén pozsgás jukkákkal is. Ha az előbbi feltételek teljesülnek, akkor gyors növekedéssel, virágzással és terméssel (némelyik ehető) hálálják meg gondoskodásunkat. Több fajnál a tél közeledtével az alkalmazkodás érdekes jelét vehetjük észre: megráncosodnak, ugyanis a szövetekben lévő víztartalom egy részét eltávolítják, így „túlbiztosítva” a fagykárosodás elleni védelmet. A jukkák, a kaktuszokhoz hasonlóan, az amerikai kontinensről származnak, a liliomfélékhez tartozó növények, melyek az agávék- kal szoros rokonságban vannak. Mivel sivatagi származásúak, ezért leveleik víztárolásra módosultak. Vannak nagyra növök és kicsik; vannak törzsesek és törzsnélküliek. Sokkal kevésbé ismertek azonban a télálló, törzset nevelő jukkák, melyek idősebb korukban impozáns méretet érhetnek el és pálmafához hasonló alakjukkal impozáns látványt nyújtanak. A jukkák azonban nem rokonaik a pálmáknak. Egyedül növekedési habitusukban van hasonlóság, hiszen a törzset nevelő fajok a pálmákhoz hasonlóan az elszáradt levélmaradványokból építik fel törzsüket. A télálló fajoknál a tél beköszön- tével nincs tennivalónk. Esetleg a hajtásokról kell a havat eltávolítani, ha sok halmozódik fel, mert a kőkeménnyé fagyott részeket letörheti a hó súlya. Azoknál a fajoknál, melyeket védeni kell a csapadéktól, egyszerű fóliasátorral megoldhatjuk a problémát. Nem kell hermetikusan zárnia, hiszen a hideg ellen nem kell védekeznünk. E növényeknél is fontos a jól vízelvezetésű talaj és a tavaszi, kora nyári öntözés. Ha ezt megkapják, akkor több faj is kibír minimum -20 C fokot fokot, de némelyik még a -30 vagy a - 40 C fokkal is képes dacolni. Virágzás után nem hoznak termést, mert nálunk hiányzik az egyetlen, beporzást végző rovar: a jukkalégy. Ugyanakkor, a növény körül számos satj tör elő és a törzset nevelő fajok az eredeti levélrozetta közepén is új hajtást hoznak, biztosítva annak továbbnövekedését. Idősebb korukban több üyen is előtörhet, és olyankor elágazódik a növény. A törzsnélküli fajoknál viszont virágzás után a növény lassan elhal, és a saijak veszik át szerepét. A növény teleltetése hasonló, mint a kaktuszoknál. Fontos a talaj jó vízelvezetése, de erre a legtöbb faj kevésbé érzékeny a kaktuszokhoz viszonyítva. A deformáció megelőzése miatt a nagyobb felrakódott hómennyiséget érdemes eltávolítani, illetve a levélro- zettát összekötni. Agávék a házikertben Az agávék szintén az amerikai kontinens száraz, sivatagos, félsivatagos területeiről származnak. E pozsgás növényeknél rendkívül fontos a talaj jó vízelvezetése. A le- vélrozetták közepe igen érzékeny a téli nedvességre. Mivel azonban a nálunk fagytűrő agávék kis ter- metűek, és igen lassan nőnek, mindkét probléma könnyen megoldható. Jól beváltak eddig az Agave utahensis és az Agave parryi. Kevés a tapasztalat az agávékkal kapcsolatban, ezért még több faj is szóba jöhet (pl. Agave havardiana) és tudomásom van egy A. americana nevű példányról, ami minden védelmet nélkülözve kibírta az igen kemény 2000/2001-es telet. Szerencsére jól saijadzik, és remélhetően sokáig él még. Virágzó Cylindropuntia imbricata Télálló fajta, nem okoz számára gondot sem a hideg, sem a csapadék A csodálatos Cylindropuntia kleiniae Ez a fajta is károsodás nélkül átvészeli a kemény telet A hó fedte agávé ... és teljes pompában (Képarchívum) F—HFgBB@a AAA 000 Sk Ötajtós ŠKODA FABIA, 2001, 1.4í, szervó, központi zár, el. afblakzáró, 2 légzsák, riasztó, hands-free, tolatászáró, új SZK-ban. 0268 268 268 ® 055 799 5859 -=“ 041 507 4141 5, hé.-va.: 8-20 BP-5-15708 AUTO Autócentrum Mostlížlsiläläíim DVD-leiatszo ingyen!
