Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

2006-01-12 / 9. szám, csütörtök

14 Tudomány - hirdetés ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 12. www.ujszo.com Mai szemmel banálisnak tűnhet Alekszandr Sztyepanovics Popov felismerése, forradalmi jelentőségét azonban semmiképpen nem lehet elvitatni Száz éve halt meg a rádió feltalálója (Képarchívum) Évtizedeken keresztül vic­cek sora szólt arról, hogy a világon mindent orosz, illet­ve szovjet tudósok találtak fel, azt is, amit nem. Mindez reakció volt annak a hata­lomnak a manipulációjára, amely a leghaladóbbnak próbálta magát beállítani. OZOGÁNY ERNŐ Az ékek nem titkolt üzenete az volt, hogy minden keletről szárma­zó jó dolog eleve hazugság, jobbik esetben is a fejlett Nyugat koppin­tása. Holott a szakemberek jól tud­ják, hogy az egykori Szentpétervár a tudomány fellegvára volt, falai között számtalan európai hírű tu­dós fordult meg, akadémiája pedig megalakulásától fogva a világ él­vonalába tartozott - dacára az or­szágban uralkodó despotikus rendszer(ek)nek. Ezért szinte ter­mészetesnek vehetjük, hogy a 19. század végének és a 20. század elejének nagy csodájában, a rádió­zásban és a televíziózásban is oroszlánrészt vállaltak az orosz tu­dósok. Közülük is kiemelkedik Vla­gyimir Kozma Zworikin, az elekt­ronikus televízió és Alekszandr Sztyepanovics Popov, a rádió egyik megalkotója. A találmányok volta­képpen ikertestvérek - a 19. szá­zad nagy felfedezései nyomán szü­lettek. Viharosan rövid idő alatt, alig két emberöltőre volt szükség, míg az első felismerésektől eljutot­tak a gyakorlati kivitelezéshez. A nagy elődök: Maxwell, Hertz és Morse A villamos térelmélet kidolgozá­sa James Clerk Maxwell, a klasszi­kus fizika betetőzője nevéhez fűző­dik, aki 1862-ben hozta nyilvános­ságra négy egyenletét, amely az elektromágneses tér teljes leírását tartalmazza. Feltételezte egyúttal, hogy a látható fény is ilyen sugár­zás. Igazolni viszont nem tudta. Nem is volt rá ideje: mindössze 48 éves volt 1879-ben bekövetkezett halálakor. Munkásságát Heinrich Hertz folytatta, akinek 1886-ban sikerült igazolnia a Maxwell által feltételezett elektromágneses hul­lámok létét, valamint feltételezésé­nek helyességét is, hogy a látható fény is elektromágneses sugárzás. 1890-ben megjelent alapvető mun­kájában végső győzelemre vitte Maxwell elméletét. Tevékenysége csúcsaként megszerkesztette az el­ső rezgőkört, amely hamarosan a rádió, majd évtizedek múltán a te­levízió alapjává vált. Bizonyára nem jó üzlet az életbiztosítók szá­mára villamossági szakemberekkel foglalkozni: a német tudomány nagy ígérete 37 évesen hunyt el - még azelőtt, hogy sikerült volna megszerkesztenie a rádiót. A távírót Sámuel Finley Morse 1844-ben, tizenhárom évvel Hertz születése előtt mutatta be. Viharos elteijedésére a legjobb példa, hogy négy év múltán a bécsi forradalom kitörésének hírét ezzel a műszaki csodával továbbították Pozsonyba. Innen egy kicsit lassabban jutott el Pestre: gőzhajóval kellett szállíta­ni, tekintve, hogy ekkor még a két város között nem volt vezetékes összeköttetés. Arra viszont évtize­dekig gondolni sem lehetett, hogy a levegőn keresztül is híreket tud­janak továbbítani. Hertz elektro­mágneses rezgőköre viszont meg­adta a lehetőségét annak, hogy egyik helyiségből a másikba ez megtörténhessen. Csakhogy olyan kicsi volt az áramkör által kibocsá­tott sugárzás, hogy a szakemberek nagy része nem hitt egy használha­tó megoldásban. Kevesen gondol­ták, hogy ez éppen egy szentpéter­vári tudósnak sikerül. Az antenna feltalálása Popov két évvel volt fiatalabb Hertznél - 1859. március 16-án született az Ural lábánál fekvő Tú- minszkban. Minden esélye megvolt arra, hogy jó orosz pópa váljon be­lőle: édesapja is az volt, ő maga pe­dig a jekatyerinburgi papneveldé­ben tanult. Ez az intézmény arról volt híres, hogy tanárai magas szin­ten művelték a matematika és a fi­zika tudományát. Popov tehetségét azonnal felismerték, így a szeminá­rium elvégzése után arra biztatták, hogy a papi helyett a tudományos pályát válassza. Az ő tanácsukra iratkozott be a szentpétervári egye­tem fizika szakára, ahol 1882-ben oklevelet szerzett. Mivel már ebben az időben is behatóan foglalkozott a stratégiai jelentőségű távírdá- szattal, kihasználta, hogy a krons- tadti tengerészeti kadétiskolában ajánlottak neki állást. Külföldi szaklapokból értesült Hertz kísérle­teiről. Gyakorlati ember lévén az első pillanattól pontosan tudta, mekkora jelentősége lehet a mozgó hajók számára a vezeték nélküli hírtovábbításnak. Kutatásai jelen­tőségét felettesei is felismerték, ezért kiküldték az 1893-as chicagói világkiállításra, ahol a villamosság- tan legújabb eredményeit is bemu­tatták. Bár mai szemmel banálisnak tűnhet Popov felismerése, forradal­mijelentőségét nehéz elvitatni. Rá­jött, hogy az elektromos rezgőkör által kisugárzott elektromágneses hullámok ereje kevés ahhoz, hogy nagyobb távolságban érzékelni le­hessen. Ehhez egy újabb, nyitott rezgőkörre van szükség. Ma min­den villamossági szakember tudja, hogy egy közönséges fémhuzalnak villamos ellenállása, kapacitása és indukciós tényezője van, vagyis amit népi nyelven drótnak nevez­nek, az valójában egy ellenállásból, kondenzátorból és tekercsből álló, szaknyelven mondva RLC rezgő­kör. Ráadásul azzal, hogy a két vé­ge nem ér össze, nyitottá válik, vagyis maximális hatékonysággal sugározza ki a Hertz-féle zárt rez­gőkör hullámait. Popov zseniális felismerése tehát az antenna felta­lálása volt. Pofonegyszerűnek tű­nik, csak éppen előtte senkinek sem jutott eszébe. A szikratávírás rekordjai Popov kísérleti eredményeinek első, zárt körű bemutatójára 1895. május 7-én került sor a szentpéter­vári orvosi kamara ülésén, amikor az egyik helyiségből a másikba si­került szikratávíró üzenetet külde­nie. Tökéletesített berendezésével az 1896. március 12-i nyilvános bemutatón már 200 méter távol­ságból küldött üzenetet. Megható­an szép, hogy a villamosságtan nagy úttörőjének tiszteletére a rá­dióüzenet csak egy nevet továbbí­tott: Heinrich Hertzét, aki ekkor már két éve halott volt. Kísérletei sikerén felbuzdulva egy évvel ké­sőbb már két hajó között, mintegy 700 méternyi távolságból váltott szikratávíró jeleket. Ugyanebben az évben egy fontos rádiótechnikai felfedezést tett: rájött arra, hogy a fémfelületek tükör módjára vissza­verik a rádióhullámokat. Ennek köszönhetően használják ma a műholdvevők a parabolaantenná­kat. Évről évre döntötte a távolsági rekordokat, 1899-ben már húsz tengeri mérföldre sikerült rádióje­leket továbbítania. Ugyanebben az évben az orosz hadiflotta egyik büszkesége, az Aprakszin cirkáló a jég fogságába került a Finn-öböl­ben. Az admiralitás elrendelte, hogy távíró kábelt fektessenek a hajó és a legközelebbi hadibázis között, csakhogy a tengerbe süllyesztett vezeték elszakadt. Po­pov ekkor felajánlotta Makarov ad­mirálisnak az általa kifejlesztett készüléket. Mivel stratégiai okok­ból a legénység nem hagyhatta el a hajót, viszont fennállt a veszélye, hogy az összetorlódó jégtáblák a cirkálót összeroppantják, a napi kapcsolat elengedhetetlen volt a földi bázissal. Makarov kétkedve ugyan, de rábólmtott Popov tervé­re. Fél éven keresztül, 1900 áprili­sáig tartották a kapcsolatot az Ap- rakszinnal, amely a zajlás megin­dulásával szerencsésen kiszaba­dult ajég fogságából. Május 7. a rádiózás világnapja Popov készülete ekkor indult nemzetközi diadalútjára: 1900 nyarán megrendezett párizsi vi­lágkiállításon aranyérmet kapott. Emiatt aligha csodálható Popov megrökönyödése, amikor értesült a 25 éves Gugliemo Marconi ered­ményeiről, amelyektől zajos volt az angol sajtó. Az itáliai zseni még diákéveit töltötte, amikor Popov feltalálta az antennát. Marconi egyébként két forrásból merített: részben Popov, részben a horvát Nikola Tesla eredményeit hasz­nálta fel saját készüléke megszer­kesztésekor. A hivatalos körök árgus szem­mel figyelték Popov tevékenysé­gét, a nemzetközi siker láttán a hazai elismerés sem maradt el: ki­nevezték a szentpétervári műszaki főiskola professzorának, majd 1905-ben az intézmény vezetését is rábízták. Szerencsétlenségére. Oroszországban ebben az évben forradalom söpört végig: sztrájk­ba lépett a munkásság, a diákok, majd fellázadt a katonaság is. Az év végére sikerült a cár despotikus rendszerének megerősítenie ha­talmát, elkezdődtek a leszámolá­sok. A hatóságok első dolga volt a diákok megrendszabályozása: Po- povtól követelték mindazok kizá­rását, akik részt vettek a tünteté­sekben. A tudós minden erejével megpróbált tanítványai védelmé­re kelni. Sorsa jellemzően kelet­európai történet: szélmalomharca egészsége megrendüléséhez veze­tett, súlyos agyvérzést kapott, melynek következtében három nappal később, január 13-án el­hunyt. Még 46 éves sem volt. A rádióelektronika eredményeit a Nobel-díj Bizottság 1909-ben is­merte el, amikor Marconi és Kari Ferdinand Braun vehette át a leg­magasabb tudományos kitünte­tést. Képzeletben mellettük állt Popov is, aki nem érhette meg ezt a napot. Viszont ötven évvel halá­la után az ő tiszteletére - annak emlékére, hogy ezen a napon mu­tatta be készülékét a szentpéter­vári orvosoknak - május 7. lett a rádiózás világnapja. HIRDETNI SZERETNE? Vasárnap rendelkezésére áll! A Petit Press Rt. hirdetőirodája DUNASZERDAHELYEN Január 2-ától új címen: Akadémia Könyvesház épületében Hlavná ulica 37/19 929 01 Dunajská Streda tel.: 031/551 1323 e-mail: inzercia.ds@ujszo.com munkanapokon nyitva: 8-tól 12 és 12.30-tól 15 óráig. Az első 50 ügyfelünk, aki 300 Sk felett hirdet, ajándékot kap! 4P A Petit Press Rt. Lapkiadó Pon Press területi üzletkötőt keres az Új Szó és a Vasárnap számára. Munkahely: Komárom Jelentkezési feltételek: "» legalább középfokú végzettség, érettségivel, '"*■ a reklámfelületek eladásában szerzett gyakorlat előny, a beszélt, írott magyar és szlovák nyelv ismerete, '"*■ számítógép-felhasználói ismeretek - Word, Excel, Outlook, Internet. Elvárásaink: ;i» kreativitás, fokozott erőbevetés, '*■ nagyon jó kommunikációs készség és üzleti érzék, "*• a Komáromi régió feletti áttekintés. Kínálatunk: '<* Szlovákia egyik legnagyobb lapkiadójánál végzett perspektív munka, provízió formájában történő bérezés, jó munkafeltételek, "» további előnyök megegyezés szerint. Belépés: azonnal. Kapcsolatfelvétel: Az írásbeli pályázati kérelem megindoklását (motivačný list) rövid életrajzzal és az elérhetőségével 2006. I. 18-áig a job_bo@pcHtpress.sk címre küldje. Az e-mail tárgyának (predmet) rovatába kérjük, tüntesse fel: obch. zastupca Komárno. Csak azoknak a jelentkezőknek válaszolunk, akiket kiválasztunk és meghívunk bemutatkozó beszélgetésre. Drasztikusan megemelkedett a röntgensugárzás Mérlegen egy feketelyuk ORIGO-HÍR Az elmúlt évtizedben kiderült, hogy a feketelyukaknak nemcsak csillagtömegű képviselőik van­nak, hanem léteznek sokmillió naptömegűek is, amelyek a gala­xisok centrumában helyezkednek el. Az elmúlt néhány évben pedig egy harmadik csoportjukat is fel­fedezték: ezek az úgynevezett kö­zéptömegű feketelyukak, ame­lyek néhány 100 vagy néhány 1000, esetleg 10 000 naptömeg­gel bírnak. A középtömegű feketelyukak kialakulására egyelőre nincs elfo­gadható magyarázat. Mivel eddig megismert képviselőik csillaghal­mazok belsejében mutatkoztak, elképzelhető, hogy csillagok, illet­ve azok végállapotát képviselő égitestek összeolvadásával jönnek létre. Megfigyelésük nehéz, akkor ismerhetők fel, ha környezetükkel kölcsönhatva gáz áramlik beléjük, és emiatt erős röntgensugárzást produkálnak. A rejtélyes objektu­mok tömegének megbecsléséhez eddig a röntgensugárzás intenzi­tását használták, ez azonban csak durva közelítést adott. Philip Kaaret és iowai kutató- csoportja egy olyan csillagra bukkant, amely a jelek szerint egy középtömegű feketelyuk kö­rül kering. A Chandra röntgente­leszkóp korábbi megfigyelései alapján 1999 és 2000 között drasztikusan megemelkedett az objektum röntgensugárzása egy három hónapos időszak alatt - ekkor figyeltek fel az objektumra. Ha sikerül majd a csillag pályae­lemeit megállapítani, annak is­meretében a feketelyuk tömege is pontosabban megbecsülhető. A keringési sebességet azonban ne­héz meghatározni, mert az objek­tum irányában por zavarja a rálá­tást. A kérdéses csillag egyébként egy élete vége felé járó, felfúvó­Ez lesz az első alkalom, hogy egy középtömegű feketelyuk tömegét egy közeli csillag segítségével állapíthatják meg. dott vörös óriás lehet. Kiterjedt külső rétegeiről a feketelyukba áramlik az anyag, amely eközben felforrósodik, és intenzív sugár­zást produkál. Szerencsés eset­ben tehát ez lesz az első alkalom, hogy egy középtömegű fekete­lyuk tömegét egy körülötte ke­ringő csillag segítségével lehet pontosan megállapítani.

Next

/
Thumbnails
Contents