Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-11 / 8. szám, szerda
26 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 11. www.ujszo.com Nem zárható ki, hogy személynévből ered a név Helységnevek a történelemben - Zétény BOGOLY JÁNOS „Ha egy polgármesternek sikerül a lakosok 87 százalékának az akaratát érvényesíteni, elégedett lehet Tóth Lajos szerint a siker közös A média sokat segített abban, hogy problémánkat a hivatalos szervek ne söpörjék szőnyeg alá (Somogyi Tibor felvétele) A Latorca bal partján fekvő község neve korán, már 1233-ban felbukkan az okiratokban, Zethun formában. Ez a névalak nagyon korán, már 1549-ben az egri püspökség 1549-ben megjelenő Szent János Könyvében a mai írott és kiejtési formához közelebbi Zethen alakban olvasható. A Sárospataki Tudományos Gyűjteményben ugyancsak a Zetény, akárcsak a Zethen nevet leljük. Ez a forma, amelyben olykor kimarad az első szótag ma is használatos ékezete, egészen a 19. század végéig fennmarad, amikor is hivatalossá válik a mai Zétény megnevezés. Mai szlovák hivatalos nevét 1920-ban kapta: Zatín. Zétény nevének eredete nem tisztázott, bár valószínű, hogy a vízjárta vidéken a „zátony”, tehát az ártérből kiemelkedő területből eredhet, bár nem zárható ki az igen elterjedt, személynévből eredő származás sem Nagyszelmenc. Tóth Lajos Nagyszelmenc és Illár József Kisszelmenc polgármestere 2005. december 13-án a magyar parlamentben vehették át A kisebbségekért elnevezésű díjat. Néhány nappal ezután végre megnyílt a hatvan éve kettészakított községek közötti határátkelő is. Nagyszelmenc első emberével ebből az alkalomból beszélgettünk. LECZO ZOLTÁN Mivel indokolták a díj odaíté- lői döntésüket? Először is tisztáznunk kell, hogy a díjat nem a polgármesterek, hanem a két község lakosai, illetve az egyes önkormányzatok kapták. Mi csak átvettük azt az ő nevükben. Az indoklás szerint az itteniek „példaértékű helytállásukkal” érdemelték ki az elismerést. A múlt év végén hosszú huzavona után végre megnyílt a szelmenci határátkelő. Hogyan emlékszik az elmúlt néhány év viszontagságaira? A köztudatba Kis- és Nagyszelmenc ügye akkor került, amikor megjelent Zelei József A kettézárt falu című könyve. A községek nagyobb sajtónyilvánosságot 2003 októberében kaptak, miután a határon felállították A remény kapui elnevezésű emlékművet. A média folyamatos odafigyelése sokat segített abban, hogy problémánkat a hivatalos szervek ne söpötjék szőnyeg alá. A szinte példádan sajtónyilvánosság ellenére időnként mégis úgy tűnt, a szelmenci határátkelő sohase fog megnyílni. Ön szerint kinek köszönhető, hogy végre mégiscsak sikerült elérni a céljukat? A sikert semmiképp sem szeretném egyeden ember nevéhez kötni. A határnyitás óta már megkaptam az első sértődött telefonhívásokat azoktól, akik úgy érezték, megérdemelték volna, hogy itt legyenek az ünnepélyes avatón. Azt hiszem, ezért az átkelőért nagyon sokan harcoltak. Köszönet illeti a szlovák és az ukrán kormányt, ám meg kell jegyezni, hogy a megegyezésükhöz szükség volt az európai parlamenti képviselők, az amerikai magyarok és a magyarországi, valamint a szlovákiai politikusok hathatós segítségére. Támogatták ügyünket a különböző civil szervezetek és rengeteg magánszemély is. A siker tehát közös. Ön most valószínűleg elégedett ember. Ha egy polgármesternek sikerül a lakosok 87 százalékának az akaratát érvényesíteni, akkor joggal lehet elégedett. A határnyitást kezdeményező petíciót ugyanis 2001- ben ennyien írták alá Nagyszel- mencen. Néhány helybéli azonban a kezdetektől ellenezte a határátkelő megnyitását. Féltették a falu nyugalmát, bizalmadanok voltak. A határnyitás óta önhöz érkeztek negatív visszajelzések? Nekem eddig senki sem panaszkodott, ám azoknak, akik annak idején nem írták alá a petíciót, most is az a véleményük, hogy az átkelőre nincs -szüksége a falunak. A lakosok döntő többsége azonban örül a határ megnyitásának. Sokan attól féltek, megindul itt a csempészés, és az illegális ha- tárátiépések is megszaporodnak. A csempészek általában az árujukat autókkal és kamionokkal szállítják. Nehezen elképzelhető, hogy ezentúl Szelmencen át, szatyrokba rejtve hoznák be az országba a tiltott termékeket. A határőrök számát egyébként növelik a községben, új kaszárnya épül, úgyhogy ezek a félelmek szerintem megalapozadanok. Az első hetek tapasztalata alapján milyen a forgalom a határon? Szlovákiából hetente 200-300 személy lépi itt át a határt. Ukrajnából jóval kevesebben jönnek, hisz ott vízumkényszer van, és sokaknak odaát még útlevele sincs. Elképzelhető, hogy valaha a szelmenci átkelőt megnyissák az autóforgalom előtt? Az ukránok ezt többször szorgalmazták, ám a helyiek kategorikusan elutasították a javaslatot. Az itteni emberek igényeit a hivatalos szervek eddig tiszteletben tartották... Az átkelő megnyitásával egy korszak lezárult, ám a falunak új kihívásokkal kell szembenéznie. Valóban. A közeljövőben építenünk kell egy nagyobb parkolót a községben. A munkálatokat már elkezdtük, ám önerőből biztosan nem tudjuk majd befejezni ezt a beruházást. A határhoz vezető utat és a járdákat szeretnénk felújítani, és kerékpártúra is szükség lesz. Ez több mint 8 millió koronába kerül. A költségek 75 százalékát az európai uniós pályázati támogatás fedezi, a szlovák kormány a kiadások 20 százalékát vállalja, nekünk csak a fennmaradó, ún. önrészt (400 ezer koronát) kell biztosítanunk. Eddig a médiában Nagyszelmenc szinte kizárólag az épülő határátkelő kapcsán szerepelt. A községnek milyen megoldásra váró gondjai vannak? A régi szeméttelep rekultivációját szinte teljes egészében végrehajtottuk. Az alapiskola épületét és a sportpályát már felújítottuk, a mellékutak nagy részét sikerült leaszfaltozni. A községházát is modernizáltuk. A faluban megkezdődött az ivóvízvezeték-hálózat kiépítése, ennek az idén kellene befejeződnie. Szabadtéri színpadot akarunk építtetni, és még sorolhatnám. Most mindannyian örülünk annak, hogy megnyílt a határátkelő. Ám az akkor töltené be igazán a szerepét, ha a két község lakosai korlátozások nélkül járhatnának át egymáshoz. Lát erre esélyt? Nagyszelmencen a lakosok 98,7 százaléka magyar nemzetiségű, ezzel Szlovákia 3. „legmagyarabb” faluja. A kisszelmenciek helyzete azonban különbözik a miénktől. Közös kulturális rendezvény szervezésére nagy szükség van, ám a vízumkényszer ebben komoly akadályt jelent. A megoldást úgy tudom, folyamatosan keresik az illetékesek. A Csáky Pál által kezdeményezett közös avatóünnepséget az idén nyáron azonban biztosan megrendezzük. Jó volna, ha addigra ezek a problémák megoldódnának. i ____________i n—íl ________ Vég e az ünnepeknek. Hétfőn leszerelték, és a raktárba szállították a kassai belvárost hangulatossá varázsoló díszeket. (TASR-felvétel) VISSZAPILLANTÁS A 2005-ÖS ÉVRE ■ , ■ , ' , . Aupark épül Kassán, összedőlt egy bérház Szepsiben, veszett egér harapott Szomotoron Kassa/Szepsi/Kenyhec/Buzi- ta/Bodrogköz/Ung-vidék. Ez év elején a prágai külügy feleslegessé nyilvánította, majd megszüntette a Cseh Köztársaság kassai főkonzulátusát. A döntés nagy megdöbbenést keltett, neves közéleti személyiségek és politikusok igyekeztek „lobbizni” a diplomáciai képviselet érdekében, élükön Pavol Hru- šovský házelnökkel. Az igyekezet azonban hiábavalónak bizonyult, a főkonzulátus tizenkét éves működés után bezárta kapuit. Kassa város „ázsiója” az év folyamán jelentősen nőtt, miután a Szlovák Hitelminősítő Ügynökség június végén két fokkal magasabbra sorolta a várost. Az ügynökség hosszú ideje stabilnak tartja Kassa pénzügyi helyzetét, sőt szerintük a fejlődés tempója gyorsabb volt a megszokottnál. Májusban vált bizonyossá, hogy az utóbbi húsz év legnagyobb, mintegy kétmilliárd koronás beruházását nem külföldi, hanem egy pozsonyi cég kívánja megvalósítani Kassán. Az Aupark bevásárló- és szórakoztató központ terve nagy port vert fel, mivel a város legforgalmasabb pontján, a Felszabadulás téren fog állni. A tárgyalások során a város vezetésének nemcsak a műemlékvédők kifogásait kellett figyelembe venniük, hanem azokra a vádakra is magyarázatot kellett adniuk, amelyek szerint a telket áron alul kapta meg a befektető cég, ráadásul az eredeti város- rendezési tervet is a győztes terv- pályázat figyelembevételével módosították. A városi képviselő-testület emiatt csak hosszas vita után adta áldását a projektre. A Kassa-Miskolc közötti autópálya 2010-ig történő befejezéséről tárgyalt decemberben Pavol Pro- kopovié, szlovák közlekedés-, postaügyi és távközlési miniszter, valamint magyarországi kollégája, Kóka János. Az autópályával kapcsolatban megállapodtak, hogy a hidasnémeti határátkelőtől 100-150 méterre kapcsolják össze a két főútvonalat. Januártól Zdenko Trebula kassai főpolgármester áll majd a megye élén. A Smer-HZD jelöltje mintegy tízezres szavazatkülönbséggel utasította maga mögé a KDH-s Rudolf Bauert a megyei elnökválasztás második fordulójában. Trebufa az ország egyetlen olyan megyei elnöke, aki az MKP támogatását is élvezve nyerte meg a választásokat. Termőföld a romáknak A múlt tél végén Szepsiben ösz- szedőlt egy romák által lakott bérház. Ez az esemény csaknem egy évre elegendő munkát adott a város vezetőségének, ugyanis a lakók számára előbb átmeneti, majd tartós megoldásról kellett gondoskodni. Márciusban a régió egyik legfontosabb problémája a Kassa— Miskolc közötti autópálya útvonalának megtervezése volt, Konkoly József kenyheci polgármester ugyanis nem minden alternatívát tartott elfogadhatónak a község és az ipari park szempontjából. Áprilisban új projekt kezdődött Szepsiben, az úgynevezett roma farm. A város a munkaügyi hivatallal együttműködve egyhektárnyi földterületet áldozott a farm céljaira, melyet harminc roma család számára parcelláztak szét. A Kanyapta Menti Falvak Társulása nyilvános bemutatón ismertette a mikrorégió gazdasági és szociális fejlődésének programját a Nagyidai Községi Hivatalban. Július elején Mikulás Dzurinda államfő jelenlétében lerakták a kenyheci ipari parkban a GETRAG FORD Transmissions társaság leendő új gyárának alapkövét. A sebességváltókat gyártó cég új létesítményében 750 munkahely kialakításával és a kezdeti 300 millió eurós befektetés mellett évi 300-400 millió eurós bevétellel számoltak. Pavol Rusko akkori gazdasági miniszter a Hankook cég néhány nappal azelőtti elutasítása miatt nem vett részt a kenyheci alapkőletételen. Kora őszre világossá vált, hogy nem jár sikerrel Buzita kezdeményezése a büttösi határátkelő megnyitására, még az almaszedési szezon idejére sem. Októberben időközi választásokat tartottak Magyarbődön az előző polgármester halála miatt. December elején új osztrák beruházójelent meg a kenyheci ipari parkban, a fűrészgépeket gyártó Schelling cég. Az év utolsó hónapjában átadták Szepsiben a romák számára felépült alacsony komfortú lakóházat. Gondot okozott a belvíz Januárban Szomotoron veszettséggel fertőzött állatot találtak. Ha a vírushordozó kutya vagy róka lett volna, az esetet valószínűleg nem nevezhetnénk rendkívülinek, ám a községben egy egér miatt kellett vészhelyzetet hirdetni. Februárban a lapok hírül adták, hogy a Bodrogközben új határátkelő nyílik Szlovákia és Magyarország között. Lácacséke és Perbe- nyik között azonban a mai napig nincs új határállomás. Márciusban bejelentették, belátható időn belül megnyílik a Kis- és Nagyszelmenc közötti határátkelő. A régióban a tartós esőzések miatt a lakosoknak az egyre növekvő belvízzel kellett megküzdeniük. A belvíz komoly gondokat okozott Bodrogszerdahelyen, Pólyánban, Nagytárkányban és Dobrán is. Nagygéresben július elején megkezdték az 1935-ben lerakott útburkolat eltávolítását, így a község kockakővel borított Fő utcája, amely a Bodrogköz egyik nevezetességének számított, ezentúl csak a korabeli fényképeken és festményeken lesz látható. Királyhelmecen összesen 23 lakásból költöztették ki a nem fizető bérlőket. Erre a drasztikus lépésre azért volt szükség, mert a lakásgazdálkodási vállalat kintlévőségei egyetlen év alatt 5,5 millióról 6,6 millióra növekedtek. Augusztusban a Kis- és Nagyszelmenc között húzódó határon az ukránok megkezdték az új átkelő építését, a munkálatok során azonban ledöntötték a 2003 októberében felállított Remény kapui elnevezésű emlékmű Kisszelmen- cen lévő részét is. December 15-én a Selye János Egyetem vezetői bejelentették, megszűnik az oktatási intézmény királyhelmeci nappali tagozatos képzése. Miután a tagozat vezetője éhségsztrájkba kezdett, és a helyi diákok is tiltakozó akciókat szerveztek, az egyetem rektora öt nap elteltével fölülbírálta korábbi döntését. Az idei év utolsó napjaiban - hatvan év késéssel - megnyitották a Kis- és Nagyszelmenc közötti határátkelőt. (juk, kozs, leczo)
