Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

2006-01-11 / 8. szám, szerda

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 11. www.ujszo.com /; : a RÖVIDEK Műsorváltozás a Thália Színházban A kassai Thália Színház igazgatósága ezúton értesíti kedves né­zőit, hogy a 2006 januárjára tervezett Szomory Dezső: Hagyd a nagypapát című vígjáték bemutatója és előadásai technikai okok­ból elmaradnak. A színház Siegfried Geyer - Kätscher Rudolf: Gyertyafény keringő című zenés vígjátékát tűzi műsorra, amely­nek bemutatója 2006. február 9-én lesz. A darab rendezője Moravetz Levente. A bérletek erre az új időpontra és előadásra ér­vényesek. A bérletes előadások időpontjairól a színház a szokásos módon értesíti közönségét. Határon túli magyar fesztivál Győr. A határon túli magyar összművészeti fesztivált az idén negyedik alkalommal tartják Győrött, a január 19-e és február 2-a között sorra kerülő programot a tradíciók tisztelete jegyében rendezik. A szervezők törekvése, hogy a határon túlról érkező magyar művészeknek fórumot teremtsenek a bemutatkozásra az anyaország közönsége előtt. A fesztivált erdélyi, székelyföldi, csallóközi és kanadai alkotók fotó-, festmény- és grafikai kiállítása nyitja meg január 19-én, amelyek február 2-áig látogathatók. A programot könyvbemutatók és előadások gazdagítják. (MTI) Az Újvidékről ellopott képek néhány ezer eurót érnek Nem tekinthetők eredetinek MTl-TUDÓSÍTÁS Belgrád. Nem tekinthetők ere­deti Rembrandt- és Rubens-fest- ményeknek azok a képek, amelye­ket vasárnap loptak el az újvidéki Városi Múzeumból, így a művek nem néhány millió, hanem legfel­jebb néhány ezer eurót érnek. Az RTS szerbiai állami televízió hétfőn este jelentette, hogy az új­vidéki múzeumból ellopott, ere­detileg Rembrandtnak és Rubens- nek tulajdonított képek valószí­nűleg nem eredetiek, nincsenek hitelesítve, és nem szerepelnek a két mester műveit tartalmazó „vi­lágkatalógusban” sem. Vasárnap reggel két fegyveres rabló négy festményt vitt el az új­vidéki múzeumból. Drago Njegovan múzeumigazgató azt ál­lította, hogy az ellopott képek kö­zül a legértékesebb a 2,5 millió angol fontot érő Rembrandt-alko- tás, amelyet saját apjáról festett a németalföldi művész. Elrabolták Rubens Seneca portréja című al­kotását, valamint Francesco Mola olasz festő egyik tájképét is. Lába kelt továbbá egy XVI. századbeli ismeretlen németalföldi művész Krisztus feje című festményének. Njegovan nem kívánta kom­mentálni az RTS hírét. Mint mondta, a Szerbiai Nemzeti Mú­zeum illetékes szakértői bizottsá­gának kell állást foglalnia a Rembrandt- és a Rubens-kép ere­detiségéről. Nikola Kusovac, a múzeum szakértője viszont meg­erősítette, hogy az ellopott fest­mények nem rendelkeznek „tiszta pedigrével”, ezért nem is tekint­hetők eredetieknek. A Dnevnik című újvidéki napi­lap idézi tegnap Kusovacot, aki megerősíti, hogy a szóban forgó képeket nem hitelesítették, a fest­mények nem találhatók meg a nemzetközi katalógusokban sem. Amennyiben e két festmény a nagymesterek „műhelyében” vagy „környezetében” készült, úgy értékük egyenként legfeljebb tízezer, nem pedig több millió euróra becsülhető. A belgrádi szakértő azt sem zár­ja ki, hogy a két festményt valójá­ban a bécsi művészeti akadémia diákjai festették a XVIII és a XIX. században. Számukra ugyanis kö­telező volt, hogy tanulmányaik végén lemásolják valamely né­metalföldi nagymester remekmű­vét. Kusovac szerint a tolvajok „amatőrök” lehettek, és a képeket valószínűleg egy szemetes konté­nerben találják meg a rendőrök, mivel a bűnözők rájönnek arra, hogy sehol sem tudják eladni a lo­pott műtárgyakat. George Clooney Julia Robertstől vehette át a Freedom Award díjat hétfőn Santa Monicában, ahol a filmkritikusok díjait (Critics Choise Award) adták át. A legtöbb elismerést, összesen hármat a homosze­xuális cowboyok románca, a Brokeback Mountain gyűjtötte be, ame­lyet rendezőként Ang Lee jegyez. (AP-felvétel) F. Kováts Piroska műfordító vall pályájáról, hivatásáról, munkamódszeréről, kedves könyveiről Nyelvi kihívások igézetében (Somogyi Tibor felvétele) A műfordítók általában nem állnak reflektorfény­ben. Ők maguk sem szeret­nek nagyon az előtérbe to­lakodni, mert hiszen ők „csupán” valaki másnak a szavait, gondolatait tolmá­csolják. Igazuk lenne? Hi­szen ahhoz, hogy valaki jó fordító legyen, „csak” kivá­ló nyelvismeret, gazdag szókincs, nyelvi találé­konyság, sokrétű tájéko­zottság, precizitás, türe­lem, kitartás kell. Ami F. Kováts Piroskának, tapasz­talt hazai műfordítóink egyikének is sajátja. MISLAY EDIT Tapasztaltat írtam, mert vala­hogy nem illik F. Kováts Piroská­hoz a nagy „öreg” kifejezés. Mert annak ellenére, hogy a 68. évében jár, hihetetlenül fiatalos életkedv sugárzik belőle, és bár mint mondja, az egészsége rendetlen­kedik, ma is munkával telnek napjai. „Ahogy Tőzsér Árpád szokta mondani: hála istennek van mit csinálni” - jegyezte meg ennek margójára. Hogy mi jel­lemzi még F. Kováts Piroskát? A fiatalos életkedv mellett közvet­lensége, kedvessége, szerénysége és derűje. „Gyerekkorom óta nagy álmom volt, hogy fordíthassak” - mond­ta. Emellett egy időben a nyelvé­szet is nagyon vonzotta. „Óriási élmény volt számomra, amikor szlovák alapiskola után (hiszen voltak évek, amikor nem volt más választási lehetőség) magyar kö­zépiskolába kerültem. A magyar nyelv nekem óriási élmény volt. Minden órán nyelvészeti könyve­ket olvastam a pad alatt, és úgy gondoltam, nyelvész leszek.” A középiskola után a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán magyar­szlovák szakon szerzett tanári ok­levelet, majd tanított Rozsnyón és Komáromban is. A tanítást saját szavai szerint nagyon élvezte, és ma is szeretettel emlékezik volt tanítványaira. S annak ellenére, hogy gyerekkori vágya volt a for­dítás, erre a pályára szavai szerint „a szükség meg az élet” terelte. „Geológus férjemmel Pozsonyba költöztünk, a magyar iskolában azonban akkoriban nem volt üres állás. Egy évig nem is volt mun­kám. A kisebbik lányom akkor másfél éves volt, úgyhogy jól jött, hogy otthon lehettem. Meg egy »22-es csapda«-szerű helyzet is előállt. Amíg nem vették fel a gye­reket az óvodába, nem kereshet­tem állást. De amíg nem volt állá­som, addig nem vették fel az óvo­„Rengeteg munka áll egy- egy fordítás mögött. Sok mindennek utána kell nézni, ha azt akarom, hogy tisztességes legyen. dába.” A megoldás Koncsol László személyében jött. „Amikor elment a Madách Kiadóból, szólt nekem, nem akarok-e odamenni.” F. Kováts Piroska 1974-től nyugdíjazásáig, 1992-ig dolgo­zott a kiadóban, előbb szerkesz­tőként, majd vezető szerkesztő­ként. Saját szavai szerint végig­járta a szamárlétrát, és itt kezdő­dött fordítói pályája is: orosz, cseh és szlovák műveket ültetett át magyarra. Munkásságát két Madách-díj és két Nívódíj fémjel­zi. De mint mondja, nem okvetle­nül azokat tartja a legbecsesebb munkáinak, amelyekért díjat ka­pott. Kedves fordításai közé tar­tozik Eduard Bass A cirkuszok vi­lága című novelláskötete. Nagy kedvence az ugyancsak cseh Vác­lav Kaplický Boszorkányégetés cí­mű regénye. „Nagyon szeretem a történelmi regényeket, ezért is tartozik a kedves munkáim közé. Ez egy fantasztikus könyv, és ’68 után politikai felhangja is volt.” De F. Kováts Piroska tolmácsolá­sában olvashatók magyarul pél­dául a Pannóniái legendák, Do­minik Tatarka Reverendás köz­társaság című munkája, Gabriel Viktor 1848-49 legendája a szlo­vák történetírásban című műve, vagy Dušan Šimko Esterházy la­kája című regénye és Kassai maratón című novelláskötete. „Számomra elsősorban a nyelv­vel való foglalkozás a szép a fordí­tói munkában - vallja. - Az, hogy egy-egy nyelv mit hogyan fejez ld, milyenek az egyes nyelveknek a lehetőségei és a korlátái, és hogy ezeket hogyan lehet átlépni.” S hogy szerinte mi kell ahhoz, hogy valaki jó műfordító lehessen? „A fordítónak elsősorban az anya­nyelvét kell az átlagnál jobban is­mernie, és állandóan fejlesztenie, sokfélét és sokat kell olvasni. Az sem árt, ha a nyelvet, amelyből fordít, jól ismeri. De azt elég pasz- szívan is. Én például csehül, amelyből a legszívesebben fordí­tok, nem mernék beszélni. Bizto­san tudnék, de félnék, be bele­csúszna egy-egy szlovakizmus. Vi­szont passzívan jól tudok, talán még jobban is, mint a cseh ádag- emberek.” Ami a munkamódsze­rét illeti, először „beleveri a gép­be” a fordítást, utána jön az újra- olvasás, a csiszolás, a bejelölése azoknak a kifejezéseknek, ada­toknak, amelyeket még ellenőriz­ni kell. „Rengeteg munka áll egy- egy fordítás mögött. Sok minden­nek utána kell nézni, ha azt aka­rom, hogy tisztességes legyen a fordítás. Igaz, ez ma már nem na­gyon divat, de én nem tudok más­ként dolgozni. Amikor kész a for­dítás, egy ideig »fektetem«, mert ha túl közeli a szöveg, az ember nem veszi benne észre a hibákat. Ha már olyan számomra, mint egy idegen szöveg, még egyszer elolvasom.” Előfordult, hogy megoldhatatlannak látszó nyelvi problémával került szembe? - kérdeztem. „Hogyne! De mindent meg lehet oldani - válaszolta. - Az a kérdés csupán, hogy milyen szinten és mennyi idő alatt.” Mikor válik a munka igazán hi­vatássá? Amikor az ember a sza­badidejében is szívesen foglalko­zik vele. Amikor F. Kováts Piroska fiatalabbik lánya bölcsész dokto- randuszként a trubadúrköltészet­tel foglalkozott, „besegített” neki, s néhány középkori cseh szerel­mes verset fordított a munkájá­hoz. Amikor a lánya tanára szólt, hogy kár lenne ezeket nyersfordí­tásban hagyni, ő belevágott, s má­ra egészen szép számúra duzzad­tak ezek a kedvtelésből magyarí­tott középkori versek. Amelyek ta­lán hamarosan kötetben is napvi­lágot látnak. Ezenkívül ismét új fordításon dolgozik, Dušan Šimko újabb kötetét magyarítja. Sikerélményt az jelent számá­ra, „amikor én magam úgy talá­lom, hogy jó a fordítás, amelyet készítettem. Vagy ha a fiatalabbik leányomnak, aki ugyanezzel fog­lalkozik, tetszik. Más siker nincs. A fordítót általában nem említik. Jó esetben oda van írva. De ezt minden fordító megszokta már.” Rowling: „Harry Potter anyám halála napján született" - halála motiválta, hogy hősét árvának ábrázolja A hetedikben jók és rosszak is meg fognak halni MTl-JELENTÉS Harry Potter aznap született, amikor „nagymamája”, vagyis az írónő, Joanne K. Rowling édes­anyja meghalt - ezt maga a szerző tátja fel eddigi legmélyebb szemé­lyes vallomásában. A példáüan sikerű misztikus sztorifolyam 41 éves kitalálója a Tatier magazin januári számának adott - a tegnapi The Daily Te­legraph által előzetesen részletei­ben ismertetett - interjúban el­mondja: a Potter-sorzat első olda­lait 1990 szilveszter éjszakáján vetette papírra. Másnap délelőtt hívta fel őt édesapja azzal a hírrel, hogy mamája előző éjjel meghalt. A mama alig 45 évesen távozott, a sclerosis multiplexszel vívott tíz­évi küzdelem után. J. K. Rowling elmondta: édes­anyja korai halála motiválta ar­ra, hogy ifjú hősét, Harry Potter varázslótanoncot árvának ábrá­zolja a regényfolyamban. Az idei évre ígért hetedik, egyben utolsó Potter-epizódról az interjúban csak annyit árult el, hogy „jók és rosszak is meg fognak benne hal­ni”. Az írónő december végén jelen­tette be saját hivatalos honlapján, hogy már januárban elkezdi írni az utolsó Harry Potter-epizódot. A Tatler-inteijúból kiderül, hogy már hozzá is kezdett, Row­ling ugyanis elmondja: az „egyik szereplő” halálát már papírra ve­tette, férje tiltakozása ellenére. A regényfolyam nemcsak iro­dalmi, de fenomenális anyagi si­ker is: különböző becslések sze­rint a hatvan nyelven, összesen 300 millió példányban eladott ed­digi hat könyv és a négy film 500 millió fontos (185 milliárd forint) vagyont eredményezett. Ha az adat helytálló - bár a szerző ezt rendre cáfolja—, J. K. Rowling messze megelőzi II. Erzsébet ki­rálynőt is, akinek személyes va­gyonát 250 millió fontra teszik. Az írónő, aki a Potter-könyvek világsikere előtt heti 70 font ál­lami segélyből élt egyedül nevelt kislányával, az interjúban sem fedi fel vagyonát, de azt elisme­ri, hogy a sok pénz „mindent könnyebbé tesz ... és megszaba­dítja az embert aggodalmaitól”. „Ha valaki már aggódott amiatt, hogy kitart-e a pénze a hét végé­ig, az soha nem fog panaszkodni azért, mert sok pénze van” - te­szi hozzá. Feltárja ugyanakkor, hogy va­lamilyen „mentális költési korlát” maradt benne a szűkös időkből. Ez például olyasmikben nyilvá­nul meg, hogy amikor nemrég vett egy pár fülbevalót az elegáns üzleteiről ismert londoni Bond Streeten, bűntudattól hajtva ha­mar kiállított egy csekket jóté­konysági célra, ugyanakkora ösz- szegről. (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents