Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-03 / 279. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 3. Családi kör 13 A halak a közhiedelemmel ellentétben télen is táplálkoznak, igaz, kissé másképp, mint nyáron A halak téli álma és örök étvágya Télen is horogra akadnak, ha tudjuk, hol keressük őket (Archív felvétel) Beköszöntött a tél, a horgászok által legkevésbé kedvelt évszak. Ilyenkor ugyanis pihen a horgászbot, a legtöbb pecás csak álmodozik a tavaszi ébredésről, és terveket szövöget a következő évre. Legfeljebb a szerelék javítgatásával és gondozásával tarlja „formában” magát. Akadnak persze kivételek is. KÖVESDI KÁROLY Az ősz végi telepítések után még egy rohamra indul a társaság a halastavak ellen. Ilyenkor igyekszik mindenki megfogni a pontyot a karácsonyi asztalra. Ezek a horgászatok többnyire sikeresek, hiszen a frissen telepített „méretes” potykák tömege megmozgatja a tóban évek óta élő öregebb, nagyobb példányokat is. Csukára, süllőre ilyenkor lehet legeredményesebb a perge- tés, hiszen a frissen telepített ragadozók még keresik a helyüket, tehát bolyonganak a vízben, és bárhol megakaszthatok. A kemény fagyok beálltáig ilyenkor, bár nem habzsol, de eszik a ponty, hiszen a téli időszakra fel kell szednie elegendő zsiradékot, hogy kibírja tavaszig. Jómagam az efféle tavi horgászatot nem kedvelem túlságosan, mert olyan zsúfoltak a tópartok, mint nyáron a Váci utca Budapesten. Dőzsölő, italozó társaságok ordibálnak a parton, keresztül-ka- sul dobált szerelékek miatti viták jellemzik a november végi, decemberi horgászfolklórt. Ha csak a halhúsról van szó, ennél sokkal kényelmesebb boltban megvenni a karácsonyi halat. Ráadásul ennek a tolakodásnak vajmi kevés köze van a sporthorgászathoz. Fürdik a keszeg A halak természetesen télen sem alszanak, hanem hatalmas bandákba verődve „lötyögnek”. Óriási tömegű hal verődik ilyenkor össze. Szó sincs arról, hogy teljesen hiber- nálva, mozdulatlanul várnák a tavaszt, csupán életfunkcióik lassulnak le, és alig-alig mozogva, összezsúfolódva lebegnek a medertörésekben, mélyedésekben. Elég egy kevés, gyenge napsütés, és megmozdulnak, sőt táplálkozni kezdenek. Néhány éve például decemberben a Dunán járva, megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a zimankó ellenére vígan fürdőit a keszeg. Gyönyörű példányok ugráltak ki a vízből. Sajnos, a gereblyézők is ismerték ezt a helyet, több gépkocsi parkolt a parton, és a „sporik” finom gumihalas pergetést imitálva akasztgatták a halakat. Farokba, hasba, ahová sikerült. Mivel a halak nagy tömegben mozogtak, finom úszóval közéjük dobva, vízközt akasztgatták a rabsicok a gyönyörű dévéreket. Ilyenkor természetesen a tisztességes horgász is megfoghatja őket. Etetni nem kell, sőt nem is szabad, hiszen a szokatlan csobbanások inkább elijesztik őket, mintsem vonzanák. Csalinak elég egy-két csonti a kis horogra, ha sikerül beszerezni, szúnyoglárva, de olykor megteszi a klasszikus kenyérrózsa vagy a puffasztott rizs is. A kapások finomak, alig észlelhetők. Hol keressük őket? Ha sikerül megtalálnunk - főleg folyóvízen - a meder legmélyebb pontját, máris közeljárhatunk a sikerhez: a békés halak itt tömörülnek, olykor elképesztő mennyiségben. Általában úgy helyezkednek el, hogy egyfajta hierarchia érvényesül: középen, belül vannak a legnagyobb példányok, míg a kisebbek a banda szélére szorulnak. Logikusnak tűnik tehát, hogy fenékközeibe juttassuk a csalit, ám ez sem mindig szentírás. Olykor, főleg, ha kimozdulnak a helyükről, vízközt lebegnek. Persze, ne számítsunk kapitális pontyokra, hiszen ilyenkor is jellemző, hogy a kicsik mindig fürgébbek, és hamarább megtalálják a csalit. Téli rablózás Sok horgász télen fogja a legnagyobb süllőket, csukákat. Ezek a megszállott emberek képesek mínusz tíz-tizenöt fokos hidegben, ropogó havon kint dideregni a vízparton, és nagyon gyakran nem eredménytelenül. A csuka, süllő (sőt a harcsa is) télen ugyanúgy táplálkozik, mint egyébkor, csak sokkal kevesebbet. Közülük a harcsát a legnehezebb megfogni. Aki nem ismeri a vermelőhelyét, el se induljon, mert kudarcot vall. Ha azonban türelmes a horgász, és eléggé figyelmes, megkeresheti a bajszosok téli helyeit. Kis pörsené- sek, buborékok árulják el tartózkodási helyüket, amelyek leggyakrabban medertörések, vízbe dőlt fák alatt találhatók, a hiedelemmel ellentétben nem a legmélyebb vízben, inkább a védett helyeken. Más a helyzet a csukával és a süllővel. Nagy-nagy türelem kell hozzá, de foghatók télen is, hiszen - lévén gyomorsavuk, ami mardossa a gyomrukat - télen is kénytelenek enni. Gumihallal, woblerrel, de akár körforgóval is becserkészhe- tők. Süllőzni természetesen lehet kishallal is (ha sikerül beszerezni, mert télen ez lehet a legnagyobb gond), mártogatva vagy akár úszózva, fenekezve. Csukákkal ilyenkor a legelképesztőbb helyeken is összeakadhatunk: feltűnés nélküli, kis csatornákban, ahol egyébként eszünkbe sem jutna horgászni. Általában íratlan szabály, hogy a csuka ott szeret lakni, ahol nem háborgatják. Télen sokan a menyhalakat keresik. Közismerten jó menyhalas hely például a bősi turbinák alatti kövezés, ahol szép példányait lehet fogni egyetlen lazacféle halunknak. Téli meglepetések Sokan egy szál pergetőbottal járják a téli vízpartot. Mást nem is igen tehetnek, hiszen nálunk törvény tiltja a léki csukázást (ami mellesleg minden szomszédos országban megengedett). De tapasztalatból tudom, hogy a télen akasztott ragadozó ugyanolyan vehemensen harcol, mint az év más szakában. A Kis-Dunán például januárban fogtam eddigi legnagyobb balinomat. Egy bedőlt fa alatt dobáltam hármas körforgóval, amikor hirtelen elnehezült a bot, és majd kirántotta a kezemből valami. Közel négykilós bálin volt a tettes, amely a kishalak után kutatva vágott rá a blinkerre. De nem kell mindig pecabottal menni a téli vízhez. Jókat lehet sétálni csak úgy, keresgélve, nézelődve, mert az alacsony vízállásnak köszönhetően ilyenkor figyelhetjük meg azokat a helyeket, ahol majd tavasszal, nyáron fogunk horgászni. Ilyenkor tűnnek elő a víz alatti akadok, bedőlt fák, kőrakások, medertörések és gödrök, amelyek egész évben nagy halak búvóhelyei lehetnek. Nem szólva arról, hogy a téli mozgás egészséges. LOCSOGÓ TOTYOGÓK Kedves Szülők, Nagymamák, Nagypapák, Óvó nénik! OLVASÓINK ÍRJÁK Ha rendszertelenül is, továbbra is szívesen fogadjuk totyogó és ugrándozó gyermekeik, unokáik, védenceik egy-egy aranyos mondatát. A legeredetibbekért továbbra is az Új Nő szakácskönyvét küldjük, mi viszont leveleiket a Családi Kör címére várjuk, valamint e-mail cí- münkre: csaladivilag@ujszo.com Krisztián fiam három és fél éves, aranyos beszólásait szívesen megosztom a kedves olvasókkal: $ $ $ Egy alkalommal, annyi puszival halmozott el, hogy már megelégeltem:- Tüdőm, hogy szeretsz, de már elég lesz! Mireő:- De tele a szám puszival. Máskor mikor „csípős” puszit kértem tőle, foghegyről mondta:- Hát adjál magadnak. * * * A plüsscicájának almát adott:- Budeš egészséges. $ s*s $ Este eljött a rendrakás ideje, végignézett a sok előhagyott játékon és hízelegve mondta:- Én vagyok a kis mókusod, de tudod, hogy a mókusok nem tudnak rakodni. * £ * Sütéskor egy nyers tojást elvett az asztalról. Rászóltam, hogy köny- nyen eltörik, és minden olyan lesz tőle.- Beteszem a zsebembe, ott nem lesz semmi baja - mondta megnyugtatólag. * * *- Ez a toll már bedöglött, nem ír. S*S S*5 S*S- Éhes vagyok, majd összehalok. # * *- Tudod, mi vagy te? - kérdezte.-Mi?- Bandaszka - mondta mosolyogva. * * * Nagydolog után:- Igen érzékeny a popóm, ha papírral törlőd ki.- Hát akkor mivel töröljem ki?- Bottal - vágta rá. Szabó Katalin, Deáki (Mucska Krisztián illusztrációs felvétele) CSALÁDI KÖNYVESPOLC Közös magángaléria BODNÁR GYULA Évente egyszer, általában nyárelőn, a Katedra folyóirat kiadója, szűkebb belső és külső munkatársi köre - amelybe e sorok írója is beletartozik, s ilyeténképpen közvetve-közvetlenül köze van ahhoz, amiről az alábbi sorok szólnak - kivonul a muzs- lai szőlőhegyre, úgymond kihelyezett szerkesztőségi ülésre. Borház előtt mintegy előszobaként emelkedő lugas alatt, festői környezetben, baráti hangulatban, bográcsgulyás illatában vitatjuk meg, hogy az éppen véget ért tanévben mit és hogyan sikerült letenni az asztalra a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők havilapjában, mint ahogy azt is, mit nem. És természetesen terítékre kerülnek a jövőt célzó elképzelések, körvonalazódnak lehetséges újítások, formai és tartalmi változtatások. A szabad levegőn, a szellőjárásban, a szőlőlevelek között be-be- surranó napsugarak játékában frissen dolgozik az agy, ötlet szüli az ötletet. Néhány esztendővel ezelőtt egy ilyen találkozón fogant meg a gondolat, mi lenne, ha a Katedra borítójának belső színes oldalán Magán- galéria címmel indulna új rovat, ahol egy-másfél flekkben szlovákiai magyar írók, költők, újságírók, művészettörténészek mondanák el véleményüket kedvenc képzőművészeti alkotásukról, amolyan „miért szép?” alapon. Nos, a gondolatból hamarosan valóság lett, a Katedra egyik legnépszerűbb rovata esztendőkön keresztül, ahol a szöveg mellett természetesen megjelent a szerző által kiválasztott mű, általában festmény, de szerepelt írás szoborról, installációról, fényképről is. Melyek, befejeződvén a sorozat, hamarosan könyv alakban is napvilágot láttak, megőrizvén a rovat címét, s az izgalmas esztétikai kalandozáshoz méltó kivitelezésben. Stílusosan szólva, a paletta sokszínű, ahány műalkotás - egyébiránt összesen negyvenhat, s természetesen ugyanennyi a szerzők, azaz a tárlatvezetők száma is -, annyiféle elemző megközelítés, melyek, közérthető nyelven előadva, mind-mind a felfedezés élményt adó erejével hatnak alighanem még a képzőművészet világában jártasak számára is. Ízelítőül néhány alkotó és munkája: Vincent van Gogh: Az auvers-i templom, Michelangelo: Mózes, Pierre- Auguste Renoir: Az evezősök ebédje, V. G. Perov: F. M. Dosztojevszkij portréja, James Archer: Arthur halála, Caspar David Friedrich: Vándor a ködtenger felett, Gulácsy Lajos: A varázsló kertje, Salvador Dali: Szellemarc és gyümölcskehely a tengerparton, Marc Chagall: Őkörülötte, Hieronymus Bosch: Gyönyörök kertje. És akik róluk írnak: Bereck József, Csáky Pál, Hajtman Béla, Mizser Attila, Nagy Attila, Németh Zoltán, N. Tóth Anikó, Pénzes Tímea, Rácz Vince, Tőzsér Árpád. A szlovákiai magyar képzőművészek közül Dolán György, Dúdor István, Szabó Gyula, Szabó Ottó egy-egy és Németh Ilona két alkotását találjuk meg ebben az egyedi Magángalériában. Természetesen, mint fennebb jeleztem, a művek listája és a remek tárlatvezetők névsora ennél jóval hosszabb. Erről és másról meggyőződhetnek mindazok, akik belépnek a szóban forgó galériába, mely az elmúlt évben nyűt meg, pontosabban látott napvilágot. És amelyről én, lám, csak most adok hírt. Mentségemül szolgáljon: egy galéria mindig látogatható, még ha magán is, ha pedig könyv formáját ölti, akkor meg igazán. (Magángaléria, Lilium Aurum 2004) Az Új Nő receptkönyve V. Egy év kényszerszünet után ismét van az Új Nőnek szakács- könyve, mely a havonta megjelenő női magazin rendszeres olvasóinak receptjeit tartalmazza. A sorrendben ötödik gyűjtemény ezúttal több mint 350 ételleírást kínál, és ezúttal is kicsit másabb, mint az előzőek voltak. Ez nem véleden, hiszen a magazin szerkesztői szeretik meglepni olvasóikat. A három részre osztott könyv első része hat fejezetből áll, ezek közül pedig kettő igazi különlegességeket tartalmaz: egy fejezetben ugyanis közel száz krumplis étel receptje található, egyben pedig az olvasók kedvenc ételeinek leírásai. A könyv második része rendhagyó: a tej- és lisztérzékenyek, valamint a cukorbetegek találhatnak maguknak pár főzniva- lót. Ebbe a részbe került a soksok frappáns tanácsot, ötletet, fortélyt összegyűjtő fejezet is, ezeket szintén az olvasók küldték, hogy tanácsaikkal segítsenek a többi háziasszonynak, s hogy könnyebb legyen a dolgunk a konyhában. A receptgyűjtemény harmadik részében az Új Nő szerkesztőségének munkatársai főzőcskéznek, és ajánlanak ünnepi menüt, meg egy buja szilveszteri büféasztalt olvasóik figyelmébe. A színes ételfotókat is tartalmazó kiadvány amolyan kézikönyvféle, amely hasznos segítség a háziasszonyoknak, és mindazoknak, akik szeretnek sütni, főzni, és új ízvariációkkal kísérletezni. Mindennapi használatra való, hiszen rengeteg könnyen elkészíthető étel receptjét, és sok jó tanácsot, praktikus ötletet gyűjtött csokorba. Az Új Nő ötödik receptkönyve - mint az eddigi négy kötet is - remélhetőleg ismét a család kedvencévé válik, (-p-)
