Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-03 / 279. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 3. RÖVIDEN Az Abigél is a döntőben! A második középdöntőben szereplő könyvekre érkezett szavazatok alapján Szabó Magda Abigél című regénye jutott tovább A Nagy Könyvjáték döntőjébe, megelőzve az 1984-et és Az arany embert. így az előző középdöntő nyertese, A Pál utcai fiúk és az Abigél már biztosan tagjai lesznek a döntő mezőnyének. Már zajlik a vigaszágas szavazás is, így az elődöntők és a középdöntők során kiszavazott regényeknek még esélyük van a továbbjutásra. Szavazni december 10-én 16 óráig lehet a következő művekre: 1984, A Gyűrűk Ura, A kis herceg, A Mester és Margarita, Az arany ember, Egri csillagok, Harry Potter és a bölcsek köve, Micimackó, Száz év magány, Tüskevár, (ú) SZÍNHÁZ NEMZETI SZÍNHÁZ: Varázsfuvola szombat 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Az eszményi félj sz. 19 Ha asszony kezében a gyeplő vasárnap 19 KIS SZÍNPAD: Székek sz. 19 Négy lába van a lónak v. 19 MOZI ■■■■■■■■■BpozsonySHIHHHHHmHM HVIEZDA: Az élet egy csoda (jugoszláv-francia) sz., v. 17, 20 MLADOSŤ: Grimm (cseh-amerikai) sz., v. 15.15, 17.30, 20 AUPARK - PALACE: Harry Potter és a Tűz Serlege (amerikai) sz., v. 13,14,15, 15.30.16.17.18.18.30.19.20.21.21.30 Csodacsibe (amerikai) sz., v. 13.20,15.20 Légcsavar (amerikai) sz., v. 15.30,18.30,21.30 PÓLUS - METROPOLIS: Harry Potter és a Tűz Serlege (amerikai) sz., v. 13, 14, 15,16, 17,18, 19, 20, 21 A szállító 2. (francia-amerikai) sz., v. 15.40,17.30,19.20, 21.10 Légcsavar (amerikai) sz., v. 15.10, 17.15, 19.15 Egy cipőben (amerikai) sz., v. 16.10, 20.45 Grimm (cseh-amerikai) sz., v. 17.10,20.10 Láncait letépve (amerikai) sz., v. 13.35,18.40 A rettegés háza - Amityville Horror (amerikai) sz., v. 19.30, 21.30 40 éves szűz (amerikai) sz., v. 14.55 Éjszakai őrség (orosz) sz., v. 21.20 Dinoszauruszvadászok (amerikai) sz., v. 13.05 Csodacsibe (amerikai) sz., v. 13.25,15.05,16.50,18.30 DRUŽBA: Harry Potter és a Tűz Serlege (amerikai) sz., v. 15.30, 18.30 CAPITOL:: Harry Potter és a Tűz Serlege (amerikai) sz., v. 16,19 DÉL-SZLOVÁKIA ■HÉHHHHI DUNASZERDAHELY - LUX: Túszdráma (amerikai) sz., v. 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Éjszakai járat (amerikai) sz., v. 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Fekete víz (amerikai) sz., v. 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Zorro legendája (amerikai) sz., v. 16.30,19 HMNi PLAZA: Csodacsibe (amerikai) sz., v. 14, 15, 16, 17, 18, 19 Egy szoknya, egy nadrág (magyar) sz., v. 18.15, 20.15 Elizabethtown (amerikai) sz., v. 17.30 Erőszakos múlt (amerikai) sz., v. 15.45,18 Fej vagy írás (magyar) sz., v. 15.30 Grimm (cseh-amerikai) sz., v. 15.15, 17.45, 20 Ha igaz volna... (amerikai) sz., v. 16.30, 18.30, 20.30 Harry Potter és a Tűz Serlege (amerikai) sz., v. 14.30, 16.00, 17.30, 19, 20.30 Az igazi Mikulás (magyar) sz., v. 15.45, 17.45, 19.45 Kutyátlanok kíméljenek (amerikai) sz., v. 14.15 Ördögűzés Emüy Rose üdvéért (amerikai) sz., v. 20 Zorro legendája (amerikai) sz., v. 15.45, 20 40 éves szűz (amerikai) sz., v. 20.15 Moszkvában A Nagy Könyv Mester és Margaritája A Bulgakov-film turnéja MTI-HÍR Az új moszkvai Bulgakov-múze- umban mutatták be csütörtök este Fekete Ibolya ldsfilmjét a Mester és Margaritáról. A Nagy Könyv című könyvvetélkedő részeként, Hernádi Judit főszereplésével készített versenyfilm - amelynek moszkvai forgatása öt napig tartott - Mihail Bulgakov remekművén kívül bemutatja az író életének fontosabb helyszíneit is. A huszonhat perces tévéfilmet váltott közönség előtt kétszer is lejátszották a Bolsaja Szadovaja 10-ben, ahol Mihail Bulgakov 1921-24 között nyomorgóit sokszoros társbérletben. A kisfilmben úgy kellett bemutatni a regényt, az írót és a kort, hogy tetsszen azoknak is, akik olvasták a Mester és Margaritát, s egyben kedvet csináljon hozzá azoknak, akik még nem - mondta a rendezőnő. Ezért a film képeskönyvszerű, kissé szépít és ironizál, miközben orosz színészek közreműködésével, archív felvételek bevágásával és Hernádi Judit szubjektív interpretálásával megjeleníti a regény alakjait és cselekménye fő pontjait, jellemzi az 1930-as évek szovjet diktatúrájának hangulatát, felvillantja az akkori és a mai Moszkvát - jelezte Hetényi Zsuzsa irodalomtörténész, műfordító, aki szakértőként segítette a film készítését. Szergej Grekov, Woland alakítója elmondta, hogy félt vállalni a szerepet azon értelmiségi babona miatt, amely szerint szerencsétlenül jár mindenki, aki csak hozzányúl Bulgakov regényéhez, s színpadon vagy filmen előadja. De ez a félelem csakhamar szertefoszlott, és nagy örömét lelte az ördög alakításában. Véget ért a Fotóhónap, ám a főváros rövidesen gazdagabb lesz egy intézménnyel Gondolatok a Fotóhónap kissé hamis záróakkordjairól Hajas Tibor: Végső fázis I., 1980 - egy kép a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma kiállításáról „A művésznek szeretnie kell az életet és a világot; feladata pedig az, hogy megmutassa másoknak, milyen is a valóságban” - fogalmazták meg Bertold Brecht szavaival célkitűzéseiket másfél évtizeddel ezelőtt a Fotóhónap elnevezésű rendezvény megálmodói. Tegyük hozzá: nagyon merész álom volt ez, még a rendszerváltást követő időkben is. LŐRINCZ ADRIÁN Pedig nagy gondolatoknak, világmegváltó ötleteknek nem voltunk híján azokban az időkben, amikor a képletes értelemben vett és valódi falak is egyik napról a másikra leomlottak, és hirtelenjében mindent szabad volt - kivéve persze, amit nem. Különösen nagy reményekkel kecsegtette a felszabadult légkör mindazokat a művészeket, alkotókat, akik a „szép jövő” építésének négy évtizede alatt egyre távolabb kerültek attól, amit érzékelhető valóságnak nevezünk, és - mintegy ellenállásként vagy menekülésként - az elvontság olyan szféráiba, vagy inkább „mélységes bugyraiba” tévedtek, hogy a végén már önmagukkal sem ért(h)ettek egyet. A ’89-et követő időszak jó alkalom lehetett volna a meghason- lottság levetkőzésére, az egyéni, friss hang megtalálására, ám a korszellem - mely, úgy tűnik, kizárólagos jogot formál arra, hogy a művészetet saját szolgálatába állítsa - ismét „beülteti”. Amilyen csökönyös elszántsággal vetette bele magát a közép-kelet-európai térség valamennyi, egykori szocialista állama a Nyugat utáni elkeseredett ügetésbe, úgy szűkült azon művészek köre, akik talán még szerettek volna közölni valamit. „Új díszletek előtt pereg az Ember tragédiája” - nyugtázhatjuk Szabó Lőrinc szavaival, mert sosem fog kiderülni, így van-e ez rendjén, vagy lehetne másképp is. Hol vannak ebben az „önkutatásban” fotóművészeink? Időnként úgy tűnik, hogy holtvágányon, mert míg külföldön egyre jobb nevet szereznek maguknak, a hazai közönségnek évente alig egy-két alkalommal nyílik lehetősége munkáik megismerésére. Az „egy” a Fotóhónap. A tizenötödik mérlege Több mint harminc helyszínen közel negyven kiállítás - vonható meg az idei Fotóhónap mérlege, ami önmagában még semmit sem mond, ám ha hozzátesszük, hogy a tárlatok megtekintőinek száma tízezres nagyságrendekben mérhető, a rendezvény máris súlyt kap. Hogy ebből mennyi a fotóművészet iránt valóban érdeklődők, a kiállításokat tudatosan keresők száma, sosem fog kiderülni, hiszen számos tárlatot kávéházakbah, művelődési intézmények előcsarnokaiban rendeztek be, ahol sok a véleüenül betévedt vendég. Meglehet, a rendezők célja éppen ezek megszólítása volt. Csalódottak lehetnek viszont azok, akik a Fotográfia Közép-európai Házát keresték a pozsonyi belvárosban. Ennek ünnepélyes átadását a szervezők és a főváros ön- kormányzata november 3-ára ígérte, ám a felújítási munkálatok késése miatt erre csupán december derekán kerül sor. Bár a tárlatok megtekinthetők, kissé zavaró lehet az ember lába alatt szorgoskodó építőmunkások hada. A háromszintes épületben kiállítótermek, fotográfiai szakkönyvtár, klubhelyiség és művészkávéház nyílik majd; az pedig a városvezetés pozitív hozzáállását jelzi, hogy az ügyben érdekelt polgári társulás rendelkezésére bocsátotta az épületet. A rendezvénysorozat sikerességének mértékét csökkenti némileg az is, hogy néhány kiállítás - számomra ismeretlen okokból - nem volt megtekinthető. Hosszú időn át rács fedte a városközpontban található Művészetek Házában lévő kiállítótermek bejáratát, pedig itt a kortárs tényfotográfia egyik legjelentősebb képviselője, James Nachtway állított ki. Többen - főképp külföldiek - pedig azt hiányolták, hogy a tárlatvezetők szinte semmüyen információkkal nem tudtak szolgálni. „Ez van, tessék megtekintem” - tárták szét karaikat, és igazuk lehetett; végül is beszéljenek magukért a képek... Hajó a vége...? Mindent egybevetve mégis sikeresnek nevezhető az idei Fotóhónap, hiszen aki odafigyelt, újabb értékekre bukkanhatott a múlt nagy kincseskamrájában. Láthattuk például a 20. század elején az Erdőháton élt, bécsi születésű festőművész, Engelbert Pinkalský fotográfiáit, melyek valóban egy képzőművész alaposságával tárják fel a századelő falusi életének mindennapjait. Talán az ő életművét gondolta tovább a hazai fényképészek egyik kiválósága, Tibor Huszár, aki a fénnyel való portréfestés nagymesterének is tekinthető. Az élet árnyékos, mégis megkapó oldalát mutatta be a Salzburgi Múzeum kortárs fotógyűjteményéből „Megörökített történetek a haza és az emigráció között” címmel összeállított tárlat, és előkerült a küencvenes évek elején indult, nagynak is nevezett generáció néhány elveszettnek hitt tagja, akik a költészet, fotográfia és zene közötti határokat nemes egyszerűséggel felszámolták. Ha néha döcögve is, de jó úton halad a Fotóhónap szekere - nyugtázhatom, tartva továbbra is az állítást, hogy az év rendezvényei közül feltétlenül ez az egyik, amelyikre érdemes odafigyelni. A Palace Cinemas-ban megkezdődött a 7. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál, amely december 10-éig tart Versenyben Gauder Áron Nyóckere is TALLÓSI BÉLA Pozsony. Tegnap délután megérkeztek az első látogatók, s megkezdődött a 7. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál - amely régiónkban minden bizonnyal az egyetlen ilyen későre halasztott, téli hangulatú szemle. Ennek van egy nagy előnye is egyébként, hogy így év vége felé sikerül megszerezni e fesztiválra azokat a mozgóképeket, amelyek legjobbnak bizonyultak ebben az esztendőben, vagyis korábbi mustrákon már sikerrel szerepeltek. Tehát ilyentájt a filmek kiválogatásában már „biztosra lehet menni”. így aztán az a 179 alkotás, amelyet a pozsonyi mustra az Auparkban lévő Palace Cinemas hét vetítőtermében kínál jövő szombatig, műiden bizonnyal érdeklődésre tarthat számot. Az idén kevesebb film szerepel a programban, mint tavaly, ám ez csak azért van így, mert a szervezők arra törekedtek, hogy egy- egy olyan alkotást, amelyre feltehetőleg nagyobb lesz az érdeklődés, többször is műsorra tűzhessenek. Tegnap megjelent a fesztiválújság nulladik száma, amely bemutatja Vanessa Redgrave kétszeres Oscar-díjas angol színésznőt, aki több mint száz filmszerepen van A Nyócker egyik kockája már túl, s a pozsonyi fesztivál sztár-, illetve díszvendége lesz. Peter Nágel, a fesztivál műsorigazgatója pedig a szemle fő szekciójába, az első- és másodfilmes rendezők alkotásainak versenyébe besorolt opusokat ajánlja a szemle látogatóinak figyelmébe. E szekcióba 19 alkotást soroltak be, köztük Gauder Áron Nyócker című küencvenperces animációs filmjét. E választás újdonságnak számít, mivel a szemle hat évfolyama alatt nem történt meg, hogy egész estés animációs film versenyzett volna a Grand Prix-ért. A film ajánlójában az olvasható, hogy: ,Á budapesti dzsungel mélyén, a nyolcadik kerületben egy csapat gyerek arra szövetkezik, hogy a lehető leggyorsabban rengeteg pénzt állítson elő. A kölykök egy zseniális ötlet segítségével visszarepülnek az időben, és a földtörténet őskorában olajat fakasztanak a leölt mamutok hulláiból. A Nyócker alatt így hatalmas olajmező képződik, és a gyerekek pillanatok alatt mesés gazdagságra tesznek szert...” Gauder Áron az idei Magyar Filmszemlén munkájáért megkapta a legjobb látványtervezés díját. A Nyócker a Karlovy Vary-i és a torontói szemléken is szerepelt már. (Képarchívum)
