Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-28 / 298. szám, szerda
26 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 28. A település mesterséges úton jött létre Történelmi helységnevek - Tiszacsernyő A számítástechnikai tanterem létrehozásának mozgatórugója az esélyegyenlőség növelése Új információs technológiák Kemény Dénes alpolgármester, Róbert Šimončič, a Microsoft szlovákiai részlegének igazgatója, Ladislav Snopko és Kardos Ferenc polgármester a megnyitón BOGOLY JÁNOS Tiszacsernyő. A város t946-ban jött létre, mégpedig úgy, hogy Ág- csemyő, Kistárkány, Nagytárkány, Bély, Bacska és Battyán határából kiszakítottak egy részt, és létrehoztak - a Szovjetunióhoz csatolt Csap pódására - Čierna nad Tisou néven egy vasúti átrakóállomást, amely mellett később felépült a város. Történelmi előd nélküli településről van szó, amely mesterséges úton és névadással jött létre. A népnyelv sokáig ragaszkodott a Nagycsernő, Nagycsernyő megnevezéshez, hogy megkülönböztessék Ágcsernyőtől, majd később fokozatosan meghonosodott a szlovák hivatalos név tükörfordí- tásos változata a Tiszacsernyő, amely a magyar községnevek tör- vényesítésekor hivatalos névvé is vált 1994-ben. Rozsnyó. Az informatikus társadalom egyik nagy előnye az - vallják a „beavatottak” hogy az eddig ismert társadalmak közül a legdemokratikusabb. Magyarán: bárki, bármikor beszállhat a ringbe, tekintet nélkül előképzettségére és egyéb körülményeire. A siker kulcsa a hozzáállás; és nem árt, ha ez egészséges fanatizmussal párosul. LŐRINCZ ADRIÁN Bár az informatikai piac ma már mindenki felé egyaránt nyitott, „áldását”, szinte korládan lehetőségeit főképp az éppen felcseperedő generáció, illetve a harmincas-negyvenes éveiben járó korosztály élvezheti. Ma ez a legdinamikusabban fejlődő iparág, így az általánosnak nevezhető ismeretekkel rendelkező többségnek is gondot okoz a szinte napról napra fejlődő és megújuló technológiák követése. Az idősebb korosztály helyzete akár kétségbeejtőnek is nevezhető, hiszen a számítógépes oktatás kezdetei a múlt évszázad nyolcvanas éveinek kezdetére datálódnak; ők tehát alapszinten sem ismerkedhettek az informatikával. Pedig - állítják egyre többen - nagy szükségük volna a számítógépes alapismeretekre, hiszen ma már a munkaerő-piaci kereslet is a világhálón érhető el legkönnyebben, arról nem is beszélve, hogy a munkáltatók többsége alapkövetelménynek tekinti néhány program felhasználói szintű ismeretét. Gondolom, hasonló meglátások motiválták a vüág egyik legnagyobb informatikai cégének, a Microsoftnak a vezetését, amikor évekkel ezelőtt úgy döntött, esélyt ad a felzárkózásra azoknak is, akiknek az életéből a számítástechnika egyszerűen „kimaradt”. A nevezett cégről tudni kell, hogy vüágszerte számos oktatási intézményt látott már el számítógépekkel; hogy az idősebb korosztály számára is hozzáférhetővé teszi ezt a lehetőséget, akár az esélyegyenlőség javításának is minősülhet. Az olyan térségekben, melyekben az átlagosnál magasabb a munkanélküliek száma, pedig már komoly segítség a munkavállalást komolyan gondoló lakosoknak. Az egyik ilyen térség Rozsnyó és vidéke, ahol a munkanélküliek aránya hivatalosan eléri a 17 százalékot, ám a valóságban akár harminc százalék fölött is mozoghat. Bár az illetékes hivatalok és önkormányzatok is komoly erőfeszítéseket tesznek ezen arány javítása érdekében, az olyan „elemi hiányosságokon”, mint például a képzettség hiánya, a legnagyobb jóindulattal sem tudnak segítem. Ezért jött kapóra a város vezetésének a lehetőség, melyet a Microsoft szlovákiai képviselete ajánlott fel számos ön- kormányzatnak, valamint a civil szférának. Az elhatározást tett követte, és december 16-án a Jólészi utcában hivatalosan is átadták a főképp felnőttek számára létrehozott számítógépes tantermet. Az ünnepélyes megnyitón jelen volt Róbert Šimončič, a Microsoft Slovakia igazgatója is, aki a projekt megvalósításának előzményeiről beszélt. „A Microsoft alapfilozófiája az - mondta -, hogy lehetőséget adjon az embereknek az önmegvalósításra, tehetségük kibontakoztatására. Rozsnyó esetében ezt a kört leszűkítjük azokra, akiknek egészségi, szociális vagy'anyagi helyzetük miatt korábban nem nyűt lehetőségük arra, hogy számítástechnikával foglalkozzanak. Ez a város a harmadik azok sorában, ahol hasonló projekteket valósítunk meg, hiszen Pöstyénben és Pozsony-Ligetfalun már működnek hasonló intézmények. A program három évre szól, ami azt jelenti, hogy 2006-ban és 2007-ben további tantermeket adunk majd át. Az érdeklődést jellemzi, hogy valamennyi helyszínen teltház van, teljes gőzzel folyik az oktatás. A Microsoft a számítógépeken és a programon kívül oktatókról is gondoskodik, és az érdeklődők a tanfolyam végeztével bizonyítványt kapnak. Reméljük, ez hozzájárul munkaerő-piaci esélyeik növeléséhez.” A megnyitón jelen volt Ladislav Snopko egykori kulturális tárcavezető is, aki a Microsoft és az önkormányzatok közötti közvetítő szerepet betöltő Mosty (Hidak) közhasznú alapot képviselte. „Minden az embereken és a hozzáálláson múlik - nyilatkozta lapunknak -, ám vannak olyan területek, ahol a jóindulat és segíteni akarás önmagában nem elég; ezek egyike a mozgássérült vagy a hátrányos szociális helyzetben lévők embereknek nyújtandó segítség. A Mosty közhasznú alap régóta foglalkozik azzal, miképp teremtsen számukra egyenlő esélyeket. Mivel jól ismerem a kelet-szlovákiai állapotokat, nagy megelégedéssel töltött el, hogy Rozsnyón és vidékén, ahol a szociális helyzet az elmúlt években sem javult, jól működő önkormányzatokat és harmadik szektort találtam. A számítástechnikai tanterem elsősorban az ő munkájuknak köszönhetőenjött létre; remélem, a jövőben az ország más városai is követik példájukat.” A munkanélküliek aránya hivatalosan 17 százalék, ám a valóságban 30. Az európai színvonalú multifunkciós terem többe kerül, mint azt eredetileg tervezték. Kiderült, hogy a város vezetése exkluzív borozót vizionált az épület pincéjébe. Mozira pillanatnyilag se pénz, se igény JUHÁSZ KATALIN Kassa. A .jövendölésre” feljogosított illetékesek közül ma senki sem meri megjósolni, mikor vetíthetnek újra filmeket a komoly összegért felújított Fő utcai Slovan moziban. A történelmi városháza mögötti udvarból nyíló impozáns teremben a harmincas években Kelet-Európa legnagyobb és legkorszerűbb filmszínháza működött, ám mivel a szocializmus évtizedeiben hagyták lerobbanni, 1995-re életveszélyessé vált, ezért a város bezáratta. A felújítás Rudolf Schuster főpolgármestersége idején kezdődött, és nagyon lassan haladt, a város ugyanis fokozatosan eladósodott, ezért egyéb, létfontosságú területekre csoportosították át a rekonstrukcióra szánt összeget. Schuster- nek már köztársasági elnökként jutott eszébe ismét az épület, ide álmodta a Visegrádi Négyek államfőinek kassai találkozóját. A „megfelelő feltételek” biztosítását azonban nagyvonalúan a helyiekre bízta, ezért gőzerővel elkezdődtek a munkálatok, és néhány hónapon át valóban intenzíven dolgoztak a felújításon. Ennek e- redményeképp a város vezetése tavaly márciusban, a négy ország államfőinek találkozója előtt kulcsrakésszé nyilvánította a szemmel láthatóan félkész épületet. Az államfők távozása után az építőmunkások is távoztak, annak ellenére, hogy Zdenko Trebula főpolgármester tavaly decemberre multifunkciós termet ígért a kassaiaknak, mozdítható széksorokkal, hidraulikusan vezérelt padlóval és csúcstechnikával. Fokozatosan kiderült, ekkora beruházást jelenleg nem tud finanszírozni a város, a padló egyébként is púposodik, a falak megroggyantak, ezért a felújítás a tervezettnél többe fog kerülni. Amire pedig egyáltalán nincs pénz, az a vetítőtechnika beszerelése, azaz a terem eredeti rendeltetésének visszaállítása. Ha valóban bálokat, konferenciákat, üléseket, fogadásokat akarnak rendezni a helyszínen, az említett hidraulikára szükség van, mivel a padlónak üyenkor nem szabad lejtenie, színházi előadásoknál, koncerteknél és filmvetítésnél viszont jól jön az emelkedő nézőtér. Peter Hermantól, a városi vagyonkezelési osztály vezetőjétől azonban azt a meglepő információt kaptuk, hogy az eredeti költségvetésben sosem szerepelt a terem moziként való használatának biztosítása. „A bezárás előtt használt berendezés időközben annyira elavult, hogy ma már nem működtethető. Figyelembe véve a filmszínházak általános recesszióját, a mozizás iránti érdeklődés megcsappanását, pillanatnyilag feleslegesnek tartjuk ez ezzel járó plusz befektetése’ -jelentette ki a felújításért felelős osztályvezető. A vetítés csak abban az esetben lenne lehetséges, ha a város egy magáncégnek adná bérbe a termet e célra. Ezt a lehetőséget viszont az illetékesek elvetették. Időközben kiderült, hogy a város vezetése exkluzív borozót vizionált az épület pincéjébe, amelynek költségei ugyan szintén nem szerepeltek az eredeti költségvetésben, ám utólag belekerültek, „pénz nem számít” - alapon. A szóban forgó mintegy tizenöt millió korona szakértők szerint bőven elegendő lett volna a mozi beindítására, ráadásul a borozó valószínűleg ennél is többe fog kerülni, mivel a pince egy ideje rendszeresen beázik. Az eddigi munkálatok mintegy 60 miihóba kerültek, és további 22 millióra van szükség a tervek maradéktalan megvalósításához. „Mo- bilis nézőteret és korszerű színpadtechnikát szeretnénk, természetesen a lehető legjobb hangzással. Ha színházteremnek használjuk a teret, 522 férőhelyes, ha pedig konferenciateremnek, akkor kétszázan fémek el kényelmesen. Igyekszünk minél többet megmenteni az eredeti díszítésekből, intarziákból, az udvaron található kis szökőkutat is beleértve. Nem csupán funkcionális termet szeretnénk, hanem esztétikai élményre is törekszünk, ezért restaurátorokat is foglalkoztatunk” - mondta Peter Herman. Az osztályvezető szerint még mindig nem mondtak le arról a tervről, hogy bérlőt vagy vevőt találjanak a meglehetősen lehangoló helyen, egy lakótelep közepén álló jelenlegi városháza épületére. Ha ez sikerülne, a városi hivatal átköltözhetne a Fő utcai történelmi épület reprezentatív helyiségeibe, amelyeket ma csupán külföldi delegációk fogadására használnak. Az illetékesek közül ma senki sem meri megjósolni, mikor vetíthetnek újra filmeket a komoly összegért felújított Fő utcai Slovan moziban (A szerző felvétele)
