Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-21 / 294. szám, szerda
30 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 21. Az ellenreformáció időszakában a gömörpanyiti lelkészt eltiltották az igehirdetéstől. Aki protestáns istentiszteleten kívánt részt venni, azt csak Gömörpanyiton tehette. A Száraz-völgy evangélikus templomai, gyülekezetei Akiket a Gömör-Tomai- karszt természeti szépségein kívül a táj egyháztörténeti emlékei is érdekelnek, azok a Domica-barlang közelében, a kijelölt turistaútvonalak mentén három, több mint 200 éves, ágostai evangélikus templomot is megtekinthetnek. DORÓ GYÖRGY A legnagyobb közöttük a gömör- hosszúszói, 1792-ből származó, klasszicista stílusban épült evangélikus templom. A falut a pápai tizedjegyzék Ho- zuazi-Hosuasi néven említi először. Nagy valószínűséggel a Ka- csics-nemzetség alapította a 12. század második felében. Lakosainak többsége eredetileg magyar volt. A mai magyar megnevezése a „hosszú aszó” szavakból származik, vagyis a hosszú szárazság, mely ezt a karsztvidéket is jellemzi, erre enged következtetni. Első templomának építését - mely természetesen katolikus templom volt - Szent László király tiszteletére szenteltették fel a Felvégen, a mai helyén, 1371-ben. A támogató Bebek György és Bebek László volt, akik a községet a 16. század végéig birtokolták. A templom és a falu a török hódoltság idején - több gömöri községgel együtt - porrá égett. Mohr Gedeon, aki 1962 és 1971 között lelké- szi szolgálatot teljesített a községben, erről az időszakról, Mikeás prófétát idézve, így ír: „Mezővé szántatik a Sión, és kőhalommá lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdősheggyé.” A 17. század közepétől egy évszázadon át valóban ilyen kép fogadta az idevetődött vándort. A falu elnéptelenedett, ami nem is csoda, mert határa sosem volt igazán termékeny, legelői nem voltak túl dúsak, lakosai nagyrészt szénégetéssel foglalkoztak a közeli Cselén nevű erdőben. A18. század közepe hozta meg a változásokat, amikor - 1760-tól datálva - a Csol- tói-nemzetségből származó Ragályi Zsigmond és a Szepes megyéből származó Jekelfalussy Mihály földesúr újratelepítette. A telepesek a Garam mentéről, Murány környékéről, sőt a Keleti-Kárpátokból származtak. Többségük szlovák volt, akik juhászkodással és pásztorkodással foglalkoztak. Az evangélikus vallás is általuk honosodott meg a községben. A lakosság nagy része a mai napig azt a vallást gyakorolja. Az ősök vallásgyakorlása nem volt egyszerű. Az ellenreformáció időszakában Maszínyi Mátyás gömörpanyiti lelkészt eltiltották az igehirdetéstől. Aki mégis protestáns istentiszteleten kívánt részt venni, azt csak Gömörpanyiton, az anyaegyháznál tehette. A körülményekhez képest a gyülekezetnek hamar, már 1763-ban volt saját tanítója, Ádámy György. Egy évvel később felépült az iskola, mely egyben imaházként is szolgált. II. József 1781-ben kiadott Türelmi rendelete itt is meghozta gyümölcsét. A falu lakosai 1790- ben engedélyt kértek templom épíA lakosság nagy része a mai napig az evangélikus vallást gyakorolja tésére. Meg is kapták azzal a feltétellel, hogy a templomhoz tornyot nem építhetnek. A templom felszentelésére 1792 őszén került sor. Ennek tiszteletére azóta is minden év októberének negyedik vasárnapján templomszentelési emlékünnepet tartanak. A templom berendezése szinte egyidős a templommal. Az orgona 1793-ból származik, a szepes- szombati Veleczky Dániel munkája. A díszes oltár fából készült 1802-ben. Raiczinger János jolsvai képfaragó alkotása. A első, nagy oltárkép, Jézus színeváltozása Jemniczky András jósvafői lakos költségére készült 1795-ben. Az alsó kép, Az utolsó vacsora kisebb méretű. Az oltár felső részén a Szentháromságot jelképező aranyozott háromszögben egy nyitott szem látható, mely arra kívánja felhívni a hívek figyelmét: az Úr mindent lát, mindenütt jelen van. A keresztelő medence 1802-ben készült, Bradeczky János iglói asztalosmester munkája. Oldalán a négy evangélista, Máté, Márk, Lukács és János szobra látható, melyeket Kassovits Antal sajóházi fafaragómester készített. Az egyház történetének jelentős éve volt az 1805-ös, amikor anyaegyházzá lett, és leányegyházként hozzákerült a pelsőcardói és kecsői evangélikus gyülekezet. Az 1827- es évben az anyaegyháznak 890 tagja volt, ebből 454 Hosszúszóról, 244 Ardóból és 192 Kecsőből. Az 1967-es kimutatásokban a hívek száma 995, jelenleg, kétszáz év múltán csak 370. Az anyaegyház és a két leányegyház első lelkésze Major Tamás volt. Később rövid ideig Bosinczky Pál végezte a lelkészi teendőket. Az 1848-as forradalom és szabadság- harc idején Škultéty Ágoston később Šloiltéty Ede lelkészkedett. Jelenleg, immár tíz éve Trencsényi Andrea áll a gyülekezet élén. A templom 24 m magas tornya, melyben három harang van, 1840- ben épült. A torony tetejét az evangélikus templomokra nem jellemző félhold és fölötte a Napot szimbolizáló dísz ékesíti. Nagyobb felújítások 1913-ban voltak még, amikor a templom falait szinte teljes egészében átépítették. A karzattartó faoszlopokat szintén 1913-ban, Kiss Béla gömörpanyiti asztalosmester készítette. A templom orgonája a II. világégés idején megsérült. A hívek adakozásából 1964-ben javíttatták meg. Legutóbb 2001-ben, az Illyés Alapítványból kapott pénzből, újra rendbehozatták. Az orgona működőképes, de sajnos az istentiszteleteken általában hallgat, mert jelenleg nincs az egyháznak olyan kántora, aki ezt az értékes hangszert megszólaltatná. (Képarchívum) Bemutattak két ú jonnan megjelent verseskötet, egy mesekönyvet és egy CD-t A losonci Plectrum kiadó legújabb kötetei Költők és írók egymás közt. Ardamica Zorán, Szászi Zoltán, Bettes István, Hetényi Andrea és Puntigán József. (Szabó Ottó felvétele) KOVÁCS ÁGNES Rozsnyó. Utolsó előtti megállóhelyére érkezett az a könyvbemutató est, amelyen a losonci Plectrum kiadó legújabb köteteit ismerhette meg ezúttal a rozsnyói közönség a Rákóczi Magyar Házban. Ardamica Zorán kiadóvezető meghívta Bettes István és Szászi Zoltán költőt, Hetényi Andrea meseírót, valamint Puntigán József helytörténészt, hogy személyesen beszéljenek legújabb kötetükről. Az írókat nemcsak baráti szál fűzi egymáshoz, hanem munkakapcsolat is, hiszen Bettes István Makulátlan Fehér Barna című verseskötetét Szászi Zoltán szerkesztette, Ardamica Zorán pedig Hetényi Andrea Kincső kalandjai című mesekönyvét rendezte sajtó alá. A könyv egy kislány mesebeli kalandjairól szól, aki kiszabadítja barátait, megváltoztatja a rosszakat. Sok tanító és kritikus által pedagógiai szempontból is pozitívan értékelt, az óvodások és kisiskolások által kedvelt, szép kivitelű könyv ez. Ebben a mesekönyvben van ugyan konfliktus, van benne rossz is, olyasmi, ami egy kisgyerekkel megtörténhet, ugyanakkor ez a rossz mégsem hasonlít a televízióból a gyerekek felé áradó erőszakhoz, hanem olyasmi, amivel a gyermeki lélek még meg tud birkózni, hiszen a mindennapokban is érik őket megpróbáltatások. Bettes István szójátékokkal tarkított szarkasztikus verseit a legújabb kötetében sem kell nélkülöznünk. Szászi Zoltán kötetét, a Távolban Föld címűt Mizser Attila szerkesztette, amely érdekes utazásra invitálja a versolvasót. Mély, bensőséges utazásra. Mizser Attila szerint „bizonyára megkapta azt a bizonyos fránya »üveggolyót«. A tanul- hatatlan távolságot.” A könyvek mellett egy CD is megjelent a Plectrum gondozásában, amely a hozzáférhető és ösz- szegyűjtött 19. századi losonci képeslapokból nyújt történeti áttekintést. Puntigán József, akinek programozó-matematikus szakmája révén nem idegen a számítógépek világa, a helytörténet számára használta ki a technika nyújtotta lehetőségeket, hiszen sok képeslap olyan rossz állapotban van már, hogy a nyomdai előkészítés során nagyon sok korrekcióra szorulna. Ennek ellenére a CD könyv formájában a későbbiekben szintén napvüágot lát. Az anyag nézegetése során rádöbbenünk arra, hogy a valaha felvidéki Budapestnek nevezett Losoncból mára már csak töredékek maradtak, s a város polgárias hangulata végképp eltűnt. A képeslapok segítségével a kiadvány sorra veszi az eltűnt épületeket, az átalakítottakat, s azokat, amelyeket szerencsére még ma is láthatunk. Egy-két hamisítással is találkozhatunk a képeslapokon, attól függően, melyik korban adták ki őket, s milyen volt az uralkodó politikai légkör. Adamica Zorán kiadóvezető szerint bár a szlovákiai magyar könyvkiadók többsége minőségi kiadványokat jelentet meg, amelyek megállják a helyüket akár a budapesti könyvvásáron is, mégis, nagyon kevés könyvet vásárolnak az emberek. A bemutató után kedvezményes áron juthattak hozzá az érdeklődők a bemutatott és dedikált kötetekhez. Mostanában nagyon kevés könyvet vásárolnak az emberek. A község nevének eredete tudományos és romantikus fejtegetések tárgya Történelmi helységnevek - Tárkány BOGOLY JÁNOS Helységneveink sorában igazi „ékszert” képvisel Kis- és Nagytár- kány, hisz nevük eredete nagyon régi korokra és hagyományokra vezethető vissza. Noha a legkorábbi ismert források csak a 14. század elejéről ismertek, a névalak ősi eredetű. A pápai tizedszedők is a Targan nevet írták be feljegyzéseikbe, amely azonos a közismert, korabeli Tárkány elnevezéssel. Nem sokkal később különvált a két szomszédos község először 1340-ben jelenik meg a Nog Tarkan név, majd a Zsigmond kori Levéltár okirataiban együtt olvashatjuk a Kis Tarkan és Nagh Tarkan neveket. A magyar helyesírásnak és kiejtésnek megfelelő Tárkány névforma a 15. század után válik egyértelművé és uralkodóvá. Tárkány nevének eredete tudományos és romantikus fejtegetések tárgya. Az utóbbi szerint Tárkány Árpád vezér fia volt, aki itt telepedett meg, más magyarázat a tar kán (kopasz vezér, nemzetségfő) elnevezésre utal. A tudományosan megalapozott magyarázatok figyelembe veszik, hogy ez a helységnév máshol is előfordul a Kárpát-medencében, ami egyértelműen kizáija a romantikus elképzeléseket. Két megoldás is lehetséges. Lehet, hogy Tárkány az azonosan titulált avar nemesekről kapta a nevét, de az is lehet, hogy az egykor tárkányoknak nevezett vasverőkről, akik a települést lakták, tehát az elnevezés szláv jövevényszó. Valószínűbb az utóbbi megoldás. Mindenki kivette a részét a munkából, és még a legidősebb is táncra perdült Mulattak a nyugdíjasok ÚJ SZÓ-HÍR Szalóc/Vígtelke. A Csemadok helyi alapszervezete és a szalóci Szalóka néptánccsoport szervezésében harmadszor rendezték meg a nyugdíjasok találkozóját. A szalóci idős lakosok mellett meghívást kaptak a közigazgatásilag együvé tartozó vígtelkeiek, akik falujuk nevét aznap nem hazudtolták meg. Az előkészületek egy nappal korábban megkezdődtek, s már kora reggel Hurákné Vidinszky Éva vezetésével főztek, és tömérdek mennyiségű kalácsot sütöttek. Mindenki kivette mindenki a részét a munkából, volt, aki mosogatott, más a sütést ellenőrizte, a többiek pedig almát hámoztak, diót pucoltak, mákot őröltek. A jókedvről időközben Hurák János gondoskodott, aki nótákat húzott hegedűvel a társaság fülébe. A másnapi összejövetelen a Szalóka néptánccsoport tagjai népviseletben üdvözölték és kísérték helyükre az érkező nyugdíjasokat. Összeállításuk után A fonóba szól a nóta című műsorban az aszszonyok énekelhették a számukra kedves dalokat. Majd táncoltak, s még a legöregebb nyugdíjas, a 95 éves Fábián Teri néni is bekapcsolódott. (kov) A Szalóka tánccsoport mindenkit megtáncoltatott (Képarchívum)
