Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)

2005-12-20 / 293. szám, kedd

10 Nagyszünet ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 20. A kétéves projekt lényege, hogy a fiatalok pályamunkát készítenek a környezetüket érintő gazdasági témákról Németországi testvériskola A dunaszerdahelyi Ifjúság - Iskola - Gazdaság c. projektben résztvevő diákok (Képarchívum) Megtekintettük a bősi vízi erőmű­PÁLYÁZÓ Legszebb helyeink AJÁNLÓ A Határon Túli Magyarok Információs Központja Alapítvány Leg­szebb helyeink címmel pályázatot hirdet. Saját készítésű fotókat vagy grafikákat, rajzokat várnak. A legjobb pályamunkák beküldői között tíz helyezést állítanak. A tíz helyezés mindegyike 10 ezer fo­rint értékű könyvutalványt foglal magába. A munkák témái lehetnek Magyarország határain túl található magyar vonatkozású:- történelmi emlékek, szobrok,- élővilág, természeti értékek,- tájrészletek,- utcarészletek,- nevezetes épületek,-népviseletek,- képek a helyi emberek életéből,- egyéb olyan látnivaló vagy nevezetesség, amelyet érdemes meg­ismertetni. Ugyanazokat a helyszíneket több évszakban, több perspektívából is be lehet mutatni. Egy pályázaton belül több témát és több helyszínt is lehet választani. A képek sajátos stílusát, ödetességét díjazzák. El­sősorban összességében értékelik az összetartozó képeket, de egy igazán kiemelkedő képpel is lehet az első tíz helyezésbe kerülni. A pályázaton tetszőleges mennyiségű kép elküldésével lehet részt venni. Kérik, hogy minden képet külön levélben, egyenként küldjenek el. Minden levél tárgyának szövegdobozába írják be (gondolatjelekkel elválasztva): LH, a régió megnevezését (Felvi­dék, Kárpátalja, Erdély, Vajdaság) - az ábrázolás helyszínét (a tele­pülés nevét magyarul) - a kép készítőjének nevét - a kép sorszámát (a készített képeket legyenek szívesek megszámozni) /LH - régió - település - név - sorszám. A pályázatra jpg formátumban mentett, csatolt képeket várnak a következő e-mail címre: htmik@htmik.hu . A képek felbontásának szélessége 460 képpontnál ne legyen több, kevesebb lehet. A felbon­tás magassága tetszőleges. Címüket, telefonszámukat, kérik, a levél tartalmában adják meg. Itt ismertessék a kép címét és tartalmát is. A pályázaton kisebb csoport egy személyben is részt vehet, de ebben az esetben a csoport egészének egy díjat tudunk adni. Beküldési határ­idő: 2005. január 10. Az eredményhirdetés 2006. februárjában olvas­ható lesz a http://www.htmik.hu/www.htmik.hu weboldalon. (ú) Melyik a Kárpát-medence legszebb helye? (Képarchívum) Új gyerekvers-antológia jelent meg Friss tinta! KÖNYVAJÁNLÓ Új verseskötet jelent meg gyere­keknek, Friss tinta! címmel, ame­lyet a Pozsonyi Pagony és a Csi- mota Kiadó adott ki közösen. A szerkesztők az antológia létreho­zásával régi hiányt szerettek vol­na pótolni, hogy a kortárs költők gyerekverseivel ismertessék meg a gyerekeket és a felnőtteket. A költők névsora önmagáért beszél, sok ismert, de sok ismeret­len név is van közöttük, akik idáig még sosem publikálták gyerekver­seiket, s most végre megjelenhet­nek. A szerkesztők úgy sorolták a verseket, hogy a könyv elején egy­szerűbb, „mondókásabb” versek legyenek, a könyv vége felé pedig egyre hosszabbak. A könyv szer­kesztésekor a kiadók célja az volt, hogy ez a könyv méltó utódja le­gyen a Cini-Cini Muzsika versan­tológiának, amely felett egy kicsit eljárt az idő. Ezek az új versek, új ritmusok, újfajta világképek ugyanúgy fontosak a mai gyere­kek nyelvi fejlődéséhez, mint a ré­gi, már ismert versek. Egy ilyen kiadványhoz feltétlenül fontos a jó illusztráció is, amelyet Takács Mari ragyogóan oldott meg. A könyv képi vüága, színei, ötletei pont olyanok, ahogy egy gyermek elképzeli a verset, maga elé vará­zsolja a történeteket, a pillanato­kat. Takács Mari saját grafikáit ki­egészítette század eleji szecesszi­ós metszetekkel, alakokkal. Ezek a képek fekete-fehérben jelennek meg, igazi kontraszttal a színes képek mellett. A Friss Tinta! olyan könyv, me­lyet jó forgatni, minden nap a ke­zünkbe venni, egy-egy kis verset elolvasni, felolvasni. Minden esté­re tartogat egy kis meglepetést, vi­dám perceket. A könyvet ajánljuk szülőknek, gyerekeknek, pedagó­gusoknak egyaránt, hiszen a mai gyerekvers-költészet mellett nem lehet csak úgy elsétálni, hanem íz­lelgetni kell, ismerkedni vele, s ha lehet, akkor akár meg is lehet ezeket tanulni, (egyszervolt.hu) A Dunaszerdahelyi Magyar Tannyelvű Középfokú Szak­munkásképző Magániskola tanulói is részt vesznek az Új Szó, az aacheni IZOP In­tézet, valamint a Deutsche Bank közös pályázatán, az Ifjúság - Iskola - Gazdaság elnevezésű programban. DUNASZERDAHELYI JSW-CSAPAT A kétéves projekt lényege, hogy a fiatalok pályamunkát készítenek a környezetüket érintő gazdasági té­mákról, s munkájuk részleteit pub­likálják is lapunkban. Idén két isko­la vesz részt a programban, a Du­naszerdahelyi Magyar Tannyelvű Középfokú Szakmunkásképző Ma­gániskola és a galántai Kodály Zol­tán Magyar Tanítási Nyelvű Gim­názium. Erfurt és Dunaszerdahely közös ügye A program lehetővé teszi, hogy az iskolák partnerintézményt talál­janak egy-egy németországi isko­lával. így van ez a dunaszerda- helyiek esetében is, akik az erfurti Rudolf Diesel Középiskola diákjai­val vették fel a kapcsolatot. Az ok­tatási intézmény szervezésében már hónapok óta készültek a né­metországi középiskola diákjainak fogadására. Hamar el is érkezett a várva várt nap. Míg két tanárnőnk, Herczeg Andrea és Bíró Csilla az igazgató- helyettessel a pozsonyi reptéren várták a vendégeket, addig mi, diá­kok az iskolában gyülekeztünk. Ké­sésük fokozta az izgalmakat. Míg­nem meghallottuk egyik diáklá­nyunk hangját, ahogy örvendezve kiabálja: „Itt vannak, megérkeztek!” Szaladtunk is gyorsan az ebédlő­be, ahol a német diákok már helyet foglaltak. Picit megszeppenve ül­tünk le melléjük. Először meghall­gattuk iskolánk igazgatónőjének köszöntőjét, majd mindenki megis­merkedett azzal a diákkal, akit ha­zavitt a családjához. Az első este mindenkinél máshogy telt, volt, ahol a vendég vacsora után fárad­tan az ágyba zuhant, mások pedig bulival kezdték itdétüket. Másnap reggel az iskola előtt találkoztunk, és közös programokon vettünk részt. Ellátogattunk Balázsfára, ahol megtekinthettünk egy lovas- íjász-bemutatót. A bátrabbak ki­próbálhatták az íjászatot is. Dél­után megtekintettük Dunaszerda- helyt. Ekkor már érezhetően oldot­tabb volt a hangulat. Már nem oko­A Lévai Magyar Tanítási Nyelvű Egyházi Gimnáziumban idén már másodszor került sor a végzős diá­kok szalagavatói ünnepségére. De ez az év egy újítást is hozott magá­val. A megszokott szalagavatókkal ellentétben a szalagátadási cere­móniára a lévai református temp­lomban került sor. Habár az egy­házi gimnáziumok körében ez megszokott, Léván a gimnázium első érettségiző osztálya még nem alakította, jobban mondva nem alakíthatta ki ennek a hagyomá­zott olyan nagy akadályt a más­nyelvűség. Megtanultuk felhasz­nálni egyszerre a szájat és az egész testünket egy beszélgetéshez. Ek­kor ért minket a meglepetés, mi­lyen gyorsan tanulnak német bará­taink magyarul pl.: köszönöm, egészségedre. A suliban elfogyasz­tott vacsora után diszkóba mentünk. Az erfurti srácok megmutatták nekünk, milyen az igazán jó buli. Néhányan már magyarul is meg­próbálkoztak az udvarlással. Főleg a merészebb mondatokat részesí­tették előnyben. Mi meg olvadoz- tunk, mint nyári hőségben a fagy­lalt. Nagyon jól szórakoztunk. Min­denki számára egyértelműen ez az este sikerült a legjobban. Következő nap az iskolánk előtt gyülekeztünk. nyát. Idén ez sikerült. Ha őszinte akarok lenni, el kell mondanom, hogy sokakban felmerült annak a kérdése és egyben a félelme is, ho­gyan lehet egy világi jellegű ün­nepséget a templom falai közt megvalósítani, főleg akkor, ha a gimnáziumba különböző feleke­zetű diákok járnak. Az iskola veze­tősége bízott abban, hogy a temp­lomi környezet csak növelheti az ünnepély méltóságát, és nem okoz majd semmüyen egyház-különbö­zeti, vagy szervezési problémát. Igazuk volt, és ezt minden tanár­nak, szülőnek és diáknak be kell vet. Láthattuk a makettjét, az irá­nyító központját és az egyik javítás alatt álló turbinát. Elég érdekes ér­zés volt 18 m mélységben a víz alatt az erőműben szaladgálni. Másnap azzal a tudattal ébred­tünk, hogy ez az utolsó teljes nap, amit együtt töltünk. Az iskolánk­ban tapasztalhatták, milyen ná­lunk egy tanítási óra. Az ebédlőben vendégeinket megajándékoztuk Dunaszerdehely marcipánból ké­szült címerével. Ezalatt a lányok és tanárnőjük közösen szépültek isko­lánk fodrászszalonjában. A vég­eredmény fantasztikus volt. A városban meglátogatták a Peu­geot autószalont is, majd ezután egy német-magyar focimérkőzés következett. Mindannyiunk örömé­re a mieink nyertek, de a vendége­látnia, aki eseüeg húzódozott ettől az ötlettől, hiszen saját magunk meggyőződhettünk arról, hogy ami esetleg furcsa, nem megszo­kott és félelmet keltő ötletnek lát­szott, pont az ellenkezőjére for­dult. Egy méltóságteljes, ökome- nikus jellegű szalagavató részesei lehettünk, ahol talán nemcsak a szalagavató volt a lényeg, hanem az emberek közti megbékélés, megértés és egyetértés, amivel mi, diákok, tanárok és szülők pél­dát mutathatunk a többi lévai előtt. És ezt nemcsak mi állítjuk, hanem azok a nem hivatalosan ink is nagyon jók voltak. Elmen­tünk este még egy közöset sörözni, és egy jót beszélgettünk. Másnap reggel a Mikulás minden jó diák­nak ajándékot rakott a cipőjébe. Az új barátainkat korán reggel be kellett vinni a vonatállomásra, szomorúan búcsúztunk. Nehéz volt tőlük megválni, de már most vár­juk a júniust, mert akkor ellátoga­tunk hozzájuk: Vigyázat, Erfurt, megyünk! Addig is e-mailben tartjuk a kap­csolatot, mert rengeteg közös mun­kánk és megbeszélni valónk van. Reméljük, hogy igazi barátokra lel­tünk bennük. Amikor elmentek, beláttuk, milyen fontos egy idegen nyelv ismerete, és eldöntöttük, jú­niusra felkészülünk, és gyarapítjuk németnyelv-tudásunkat. meghívott vendégek is, akik a templom révén szintén ott tudtak lenni a szalagok átadásánál (ami szintén egy plusz). Az iskola most már szeretné megtartani és folytatni ennek a ha­gyományát, mégpedig oly módon, hogy az egyik évben a református, a következőben pedig a katolikus templomban tartaná a szalagavatói ünnepségeket. Remélem, a többi jövőbeli végzős diáknak is megada­tik úgy átélni ezt az egyedi pillana­tot, mint nekünk, persze, ami a hi­vatalos részt illeti, mert az azt kö­vető bulit már rájuk bízom. Jótékonysági koncertet adtak a gyermekotthon lakóinak Dunaszerdahely. Az Egyesi- összefogására és egyesítésére ki- az iskola alkalmazottai, és a diák­tett Magán Szakközépiskola jóté­konysági koncertet szervezett a járás gyermekotthonai megsegí­tésére. Az iskolának ez a kará­csony előtti összejövetele hagyo­mánynak mondható, hiszen nyol­cadik éve rendezik az árva gyer­mekek karácsonyi megvendége- lését és ajándékozását. Az ünnepi műsor része volt az iskola énekka­rának karácsonyi dalokból össze­állított koncertje, ahol négy nyel­ven, magyarul, szlovákul, néme­tül és angolul hangzottak el a da­lok, jelképezve a nemzetiségek tűzött céljukat. Az iskola igazga­tónője beszédében hangsúlyozta, hogy iskolájuk európai formátu­mú, melyben helyt kap mindenki, nemzetiségtől és vallási hovatar­tozástól függetlenül. Nemcsak az ünnepnapokon, hanem a hétköz­napokon is az emberközpontúsá­got tartják szem előtt, és „nincs annál szebb ajándék, mint mikor a gyerekszemek felragyognak”. Az idei évben a dunaszerdahelyi, és a nagymegyeri gyermekott­honok lakói örülhettek az ajándé­koknak, melyet a szülői közösség, tanács közösen gyűjtött számuk­ra. Az itt tanuló pincérek készítet­ték az ünnepi asztalt, a szakácsok főztek, a cukrászok sütötték az édességeket, az üzleti szakon ta­nulók pedig a műsorról gondos­kodtak. Az iskola célja minden év­ben az, hogy olyan családi hangu­latban részesítsék a gyermekeket, ami nekik nem adatott még, ha­bár a családot pótolni semmivel sem lehet, de itt részük lehet az ajándékozás örömében, a szere- tetben, hogy ott, és akkor minden őértük történik, (und) Hogyan lehet egy világi jellegű ünnepséget a templom szent falai közt megvalósítani? Rendhagyó szalagavató a lévai gimiben WIRTH GABRIELLA

Next

/
Thumbnails
Contents