Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-02 / 278. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Feleségek a Davis-kupa döntőjéről: - Képzeld, az uram el akart cserélni egy belépőjegyért... (Peter Gossányi rajzaj Milyen hozadéka volt Bush kínai, japáni, dél-koreai és mongóliai útjának? Közel a Távol-Kelethez TALLÓZÓ MLADÁ FRONTADNES Felháborodást váltott ki az európai diplomáciai körökben Jin' Paroubek cseh miniszterelnökjavaslata, hogy a koszovói helyzetet a tartománynak a szerbek és az albánok közötti felosztásával oldják meg. A vihar oka, hogy Paroubek indítványa szöges ellentétben van az EU álláspontjával, amelyet korábban Prága is támogatásáról biztosított. A kormányfő javaslatának elhangzása után Brüsszel állítólag nem tudja, hogy akkor végül is melyik a hivatalos cseh álláspont. „Megoldást jelenthetne a terület felosztása az etnikai határ mentén. Az északi rész Szerbiához kerülne, a déli nagyobbik rész pedig függeden státust kapna” - jelentette ki Paroubek. Az európai diplomáciai körök viszont nagyon tartanak Koszovó felosztásától, mert nem zárják ki, hogy ez dominóef- fektust válthatna ki. (-kés) THE WASHINGTON POST A valóságot kedvező színekben feltüntető cikkeket helyezett el az amerikai hadsereg függeden írásoknak álcázva az iraki lapokban a polgári lakosság megnyerésére irányuló kampány jegyében. A cikkek a lázadók elleni „információs háborúban” az Egyesült Államok vezette koalíció tevékenységének kedvező oldalait domborították ki, és az irakiakat a demokratikus folyamat kibontakozásába való bekapcsolódásra buzdították. Barry Johnson alezredes, katonai szóvivő úgy nyilatkozott, valójában olyan katonai programról van szó, amely segít a tényszerű információkat becsatolni az iraki hírközlés áramlatába, és ellensúlyozza a lázadók dez- információs kampányát. KOMMERSZANT Egy orosz lap szerint azért maradt el Vojiszlav Kostunica szerb miniszterelnök moszkvai látogatása, mert a Kreml, amelyet bosszant a belgrádi hatóságok vonakodása a szerbiai orosz gazdasági jelenlét kiterjesztésétől, az utolsó pillanatban lemondta találkozóját Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. A szerb gazdasági kiállítás végül is Kostunica nélkül nyüt meg a hét elején Moszkvában. Putyinnak nem tetszett, hogy Kostunica nem orosz cégeknek, hanem hazai nagyvállalkozóknak akarja eladni a fő szerb energiavállalatot. A szerb hatóságok nem engedték, hogy az orosz tőke vásárolja meg az egyik szerb bankot. Véget ért George Bush amerikai elnök távol-keleti körútja, amelynek során felkereste Kínát, Japánt, Dél-Koreát és Mongóliát. Bár Európában viszonylag kis érdeklődés övezte a tárgyalássorozatot - valószínűleg a földrajzi távolság miatt -, a világsajtó komoly érdeklődést tanúsított a látogatás iránt. ■ ONDREJCSÁK RÓBERT Sőt sok esetben nagyobb volt az érdeklődés, mint amikor az amerikai elnök európai körúton vett részt. Ennek legfőbb oka a távol-keled térség súlyának fokozatos felértékelődése és ezzel párhuzamosan Európa súlyának relatív - a Távol- Kelethez viszonyított - csökkenése. Természetesen a kelet-ázsiai térség gazdasági, politikai, kereskedelmi és katonai erejének gyors növekedése olyan tényező, amelyet Washingtonban sem hagyhatnak figyelmen kívül. Az USA számára - az Európával meglévő kulturális és civüizációs gyökerek, valamint közös történelmi örökség ellenére - Ázsia legalább olyan fontos, mint az öreg kontinens. Az elmúlt évtizedekben ugyanis az Atianti-óceán partjairól fokozatosan a Csendesóceán partjaira tevődött át például a világgazdaság és világkereskedelem súlypontja. Ez a folyamat az Egyesült Államokon belül is megfigyelhető, ahol a hagyományos gazdasági és politikai központnak számító keleti partvidék fokozatosan veszít a súlyából (mellékesen a nyugati Kalifornia már rég az USA leggazdagabb és legnépesebb tagállama). Még nagyobb mértékben növeli a csendes-óceáni térség súlyát az elmúlt évtizedek során tapasztalt hiheteden mértékű gazdasági növekedés. A kelet-ázsiai növekedés dinamizmusa nem csökkent, az egyeden komoly változás, hogy a növekedés „motoijává” Japán helyett egyre inkább Kína válik. Nem szabad azonban elfeledkeznünk Dél-Korea, valamint a többi délkelet-ázsiai ország teljesítményéről sem. Ráadásul - amerikai szemszögből nézve a dolgokat - ha a biztonságpolitikai összefüggéseket elemezzük, nyüvánvaló, hogy Kelet-Ázsia az a térség, amelyben a jövő évtizedekben komoly kihívója akadhat a globális amerikai befolyásnak. Nem csodálkozhatunk tehát azon, ha az USA számára sok esetben fontosabbnak tűnik Kelet- Ázsia, mint Európa. Sértődöttség helyett Európának elsősorban két dolgot kellene tennie, hogy elkerülje a számára kedveződen fejlődést. Az egyik, hogy fokozza saját „tempóját”, beleértve a gazdasági fejlődést, a csúcstechnológiába irányuló befektetéseket, jobban összehangolja politikáját a külvilág felé, valamint javít katonai képességein, hogy politikai döntéseinek nagyobb súlya legyen. A másik, hogy tudatosítja a nemzetközi kapcsolatokban végbemenő hangsúlyeltolódást és a stratégiai realitások változását, s megpróbál szorosabb kapcsolatokat építem az egész Távol- Kelet felé. Európa kelet-ázsiai politikája - abban az esetben, ha komolyan gondolja, hogy „globális tényező” akar lenni - nem korlátozódhat a kereskedelmi megállapodások és a megrendelések politikai támogatására. Sok esetben úgy tűnik, Európa legfőbb célja Kelet- Ázsiában, hogy több Airbust és erőművet adjon el. Ez szintén fontos dolog, de nem elég. De térjünk vissza Bush látogatásához. Miért éppen Kínát, Japánt, Dél-Koreát és Mongóliát kereste fel? Peking az egyik legfontosabb kereskedelmi partner az USA számára, politikai és stratégiai értelemben már most Kelet-Ázsia hatalma. Ráadásul a jövő évtizedekben minden valószínűség szerint annyira megerősödik, hogy megke- rülheteden lesz nemcsak a Távol- Keleten, hanem Délkelet-Ázsiában, sőt, Közép-Ázsiában is. A Pekinggel való kapcsolatok tehát a mindenkori amerikai kormány számára egyre fontosabbak lesznek. Japán az Egyesült Államok legfontosabb szövetségesének számít, ezért szinte elképzelheteden egy kicsit is fontosabb amerikai látogatás a térségben Tokió közbeiktatása nélkül. Dél-Korea esete viszonylag szintén egyértelmű: Japánt követően az USA legfontosabb térségbeli szövetségese. Ez abban is megmutatkozik, hogy Japán után éppen Dél- Koreában állomásozik a legtöbb amerikai katona a térségben. Szöul szerepét kiemeli az iraki szerep- vállalás is, valamint az észak-koreai nukleáris program esetében sem kerülhető meg a dél-koreaiak álláspontja. Ami Bush mongóliai látogatását illeti, az ok minden bizonnyal Ulánbátor iraki szerepvállalása lehetett, amelyért az amerikai elnök személyesen szeretett volna köszönetét mondani. Ami a látogatás eredményeit illeti, nem igazán beszélhetünk átütő sikerről. Van azonban a vizitsorozatnak egy tanulsága számunkra, európaiak számára is: érdemes nagyon odafigyelni a hasonló eseményekre, mert üyenkor olyan súlyú és léptékű stratégiai kérdések dőlhetnek el, amelyek döntő hatással lesznek-lehetnek a nemzetközi kapcsolatokra. A szerző külpolitikai elemző Eutanázia esetében a cseh Btk.-módosítás alsó határt nem szab meg, azaz akár meg is úszhatják az orvosok Büntethető a kommunista népirtás tagadása is KOKES JÁNOS Büntethető lesz a jövőben a kommunista népirtás nyilvános tagadása Csehországban - az újdonságok között egyebek között ezt is tartalmazza a cseh büntető törvény- könyv módosításcsomagja, amelyet szerdán fogadott el a prágai képviselőház. Csehországban eddig csupán a náci népirtás nyilvános tagadása számított bűntettnek. Most ehhez jobboldali javaslatra hozzátársították a kommunista népirtás tagadását is. Mindkettőért most az elkövetőt akár három évi szabadságvesztésre is ítélhetik. A fiatalkorúak büntethetőségének korhatárát 15 évről 14-re csökkentették, s a különösen súlyos bűn- cselekményekért az eddigi 25 helyett 30 évi szabadságvesztés is kiszabható. A legsúlyosabb büntetés továbbra is az életfogytiglani fegyház. További újdonság, hogy a kegyes halál intézményét ugyan nem engedélyezi, de kimondja, hogy a mentehetetíen beteg személy halálba segítése hatévi elzárással büntethető. Az alsó határt viszont nem szabja meg, tehát az akár bün- teden is maradhat. Az emberi embrió nem tudományos klónozása bűncselekménynek számít. A kegyes halálról szóló paragrafust a kereszténydemokraták élesen bírálták. Szerintük ez a megfogalmazás a gyakorlatban megnyitja az utat az eutanázia törvényesítésé- hez. Pavel Némec, az igazságügyi tárca vezetője ezt alaptalannak minősítette. A módosításokról évek óta éles viták folynak, s ezt a szavazás is megerősítette: a jelen lévő 185 képviselő közül 106 támogatta őket, de minden pártban akadt több olyan képviselő is, aki nem fogadta el a változtatásokat. KOMMENTÁR A miniszter félrebeszél MOLNÁR IVÁN Ha 1989 előtt egy kommunista tisztségviselő bejelentette, hogy az országban elegendő cukor, liszt vagy akár toalettpapír van, biztosak lehettünk benne, hogy másnap hosszú sorok kígyóznak majd az élelmiszer- és papírüzletek előtt. Az emberek ugyanis hozzászoktak ahhoz, hogy a politikusok általában az ellenkezőjét állítják annak, ami történni fog. Sokunk számára úgy tűnt, hogy a rendszerváltással ez is csak olyan emlék lesz, amit majd viccként mesélhetünk a gyerekeinknek. Mára azonban kiderült, a múlt itt él velünk, és egyelőre reményünk sincs arra, hogy végleg búcsút intsünk a régi beidegződéseknek. Jövőre nagyjából 6-8 százalékkal csökkenhet a gáz ára - jelentette be októberben Jirko Malchárek gazdasági miniszter. Frissen kinevezett tárcavezetőként nagy valószínűséggel arra számított, hogy a jó hírek terjesztőjére pozitívan tekintenek az emberek. Mindez azonban csak addig igaz, amíg ki nem derül, hogy a miniszter félrebeszél. Malchárek esetében erre tegnap került sor. A Szlovák Gázművek ugyanis bejelentette, hogy az októberi, 20 százalékot is meghaladó emelést követően januártól újabb 5,8 százalékkal növeli árait. A vállalat nagy valószínűséggel nincs megelégedve a gazdasági eredményeivel. Tavaly ugyanis nagyjából „csak” 15 százalékkal nőtt a nyeresége, alig haladva meg a 23,3 milliárd koronát. Van olyan ember, aki ezt az adatot látva nem sajnálná meg a céget, és nem fizetne még többet a szolgáltatásaiért? A Szlovák Gázművek természetesen most sem annak az ürügyén kéri a lakosságot, hogy többet fizessen a szolgáltatásaiért, mert „kicsid’ növelni szeretné a nyereségét. Dušan Randuška, a cég kereskedelmi részlegének a vezetője szerint az árakat csak azért emelik, mert nőtt a gázárakat is befolyásoló kőolaj világpiaci ára. Hogy pontosan mennyivel? Nos, aki figyeli az olajárakat, az tudja, hogy míg egykét hónapja hordónként 70 dollárért adták a nyersolajat, mára az ár 50 dollár alá csökkent. Hatalmas növekedés! A Szlovák Gázmüveknek azonban erre is megvan a magyarázata: a gáz ára bizonyos késéssel követi az olajárakat. Ha ez igaz lenne, akkor - a kőolaj árának folyamatos csökkenése mellett - pár hónap múlva a gáz ára is csökkenhetne. Addig is legyünk optimisták, és főleg higgyünk a csodákban! A realisták számára azonban már most hasznos információnak számíthat, hogy Jirko Malchárek szerint a Szlovák Vülamos Művek jövő évi magánosítását követően kevésbé nő majd a villanyenergia ára. JEGYZET Kuncog a krajcár KOCUR LÁSZLÓ A GfK nemzetközi piackutató vállalat nemrégiben a pénztárcánkba nézett. Persze nem tüzetesen, szigorú feleség módjára, csak amúgy virtuálisan. Az emberek nagy többségének valószínűleg úgyis elege volt már abból, hogy a közvélemény-kutatóknak 40-60 koronás órabérért dolgozó, unott és alulmotivált egyetemisták lépten-nyomon arról kérdezték, hogy elmegy-e szavazni, és ha igen, akkor kire adja majd voksát. A GfK-sok arról érdeklődtek a járókelőknél, . mennyi pénz lapul tárcájukban. Megdöbbentő kérdés. A kérdezőbiztosok valószínűleg rengeteg frusztráló élményt gyűjtöttek be, mire sikerült felmérni az ezerfős, reprezentatív mintát. Hisz ez olyan cikis kérdés, kellemetlen bevallani, mint a munkaidő alatti pornó- filmnézést. Hasonló kérdésre valószínűleg e sorok írója is azt válaszolta volna: - Na húzzál anyádba! - holott alapvetően békés természetű, és ifjú korában a tánciskolát is látogatta, melynek akkor még az illemtanoktatás is részét képezte. Mert hát, kinek mi köze hozzá. Szóval vért izzadva, de sikerült rávenni ezer embert, hogy válaszoljon ezen intim kérdésre. Hat százalékuknál nem volt egy vas sem. Húsz százalékuk egy százassal a zsebében indult el otthonról; a megkérdezettek 39 százalékánál 101 és 500 korona közötti összeg volt. Tizenhét százalékuk ötszáznál több, de ezernél kevesebb koronát tartott magánál. Ezer ember közül csak 143-nál volt ezer koronánál nagyobb összeg, viszont mindössze kilenc olyan válaszadó akadt, akinél ötezer koronánál több volt. Az eredményekből azt a következtetést vonták le, hogy a bankautomata-hálózat sűrűsödése és a kártyával való fizetés elterjedése az oka annak, hogy az emberek kevés készpénzt tartanak maguknál. Való igaz, Szlovákiában 2005 júniusában több mint 3,8 millió bankkártya volt forgalomban, ezeket 1753 automatában és közel 17 ezer terminálban használhatjuk fel. Növekedett a bankkártyával végrehajtott tranzakciók száma is, de ezekkel az adatokkal hadd ne untassam az olvasót. Az országban nem egész háromezer település van. Ha minden városban és faluban csak egy automata volna, akkor sem jutna minden településre. És még a járási városokban sem számít megszokottnak, hogy bárhol fizethetünk kártyával. Tehát az elektronikus fizetési böom csak az egyik lehetséges magyarázat. Azt viszont könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy egyesek azért nem tartanak sok készpénzt maguknál, mert nincs nekik. Aki például minimálbérért dolgozik, vagy akörüli nyugdíjat kap, annak - miután befizette a számláit - nem is marad a birtokában 5000 koronánál nagyobb összeg, így nem hordani sem gond. Egyszerű ez.
