Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)

2005-12-16 / 290. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ LE FIGARO Az Európai Uniónak az új tagállamokat Nagy-Britanniá- val szembeállító költségvetése körül zajló „alkudozás” Fran­ciaország érdekeit szolgálja, és Párizs visszaszerezheti irá­nyító szerepét Európában. A francia konzervatív napilap - felvázolva a EU kelet-európai tagállamainak a legújabb brit javaslatra reagáló nyilatkoza­tait - úgy véli, Lengyelország és Magyarország tűnik' a leg­elégedetlenebbnek, s ezt a helyzetet Párizs megpróbálja kihasználni, hogy visszavegye irányító szerepét az Európai Unióban. „A briteket az egyéb­ként hasonló liberális elveket és London transzatlanti kap­csolatát támogató új tagálla­mokkal szembeállító alkudo­zás talán Franciaország érde­keit fogja szolgálni. Az iraki konfliktusban Közép-Európa által magára hagyott, majd az (európai alkotmányos szerző­désről tartott) referendum ku­darca miatt meggyengült Pá­rizs már megragadta az alkal­mat, hogy visszavegye az irá­nyító szerepet az unióban” - emlékeztet a Le Figaro. Az elemző szerint Franciaország mindent meg fog tenni, hogy az új tagállamok ügyvédje sze­repében tűnjön fel Brüsszel­ben. „Erre elsősorban a közös agrárpolitika terén Párizs és a kelet-európai országok közöt­ti teljes egyetértés ad alkal­mat” - véli a lap. JOMIURISIMBUN Japán a harmadát fizeti an­nak a költségnek, amelyet a következő generációs elfogó­rakéta japán-amerikai kifej­lesztésére fordítanak - jelen­tette a japán napilap. A Stan­dard Missile-3 (SM-3) jelű ra­kéta modernizált változatá­nak kifejlesztése mintegy há- rommilliárd dollárba fog ke­rülni kilenc év alatt. Japán ebből 1-1,2 milliárdot vállal - írta a lap meg nem határozott forrásokra hivatkozva. A kö­zös fejlesztésű rakétát - amelynek gyártását 2016-ban kezdik el - AEGIS-rendszerrel (napjaink egyik legmoder­nebb felderítő és fegyverrend­szer-együttesével) ellátott amerikai és japán rombolókra szerelik majd. A tokiói védel­mi minisztérium egyik szó­vivője közölte, hogy a két or­szág még nem fejezte be a fej­lesztési program részleteinek kidolgozását, a finanszírozás­sal kapcsolatosakat sem. A Jo- miuri szerint a részletekről va­lószínűleg a december 24-i kormányülésen határoznak. Japán és az Egyesült Államok közvetlenül azután kezdte el közösen kifejleszteni a követ­kező generációs védelmi raké­tarendszert, hogy Észak-Ko- rea 1998-ban kísérletképpen Japán területe fölött reptetett el egy rakétát. Szakértők sze­rint egy észak-koreai rakétá­nak mindössze tíz percre van szüksége ahhoz, hogy elélje Japán területét. Észak-Korea bírálja, provokációnak tartja a japán rakétafejlesztési terve­ket, de a térség más országai is- köztük Kína és Oroszország- kifejezték aggodalmukat amiatt, hogý Japán a készülő rakétapajzsot az ő katonai ütőképességük ellenőrzésére akarja felhasználni. Karácsonyi attrakció (Ľubomír Kotrha rajza) Felmérés: Franciaország lakossága egyre nyitottabb a szélsőjobboldali nézetekre Már megszokták Le Pent A franciáknak csak 39 szá­zaléka véli úgy, hogy elfo­gadhatatlanok Jean-Marie Le Pennek, a szélsőjobbol­dali Nemzeti Front (FN) el­nökének Franciaország sú­lyos problémáit érintő megszólalásai. VENCZEL KATALIN Ez derül ki a TNS-Sofres közvéle­mény-kutatóintézet által a Le Mon- de-nak készített felmérésből. A franciák megszokták a Nemzeti Frontot címmel csütörtö­kön közölt felmérés adatai szerint Le Pen elfogadott­sága egy év alatt öt száza­lékkal, 1997 óta pedig ki­lenc százalékkal növeke­dett Franciaországban. A megkérdezettek alig 43 százaléka vélte túlzónak a szél­sőjobboldali vezető gondolatait. Ez az arány tavaly még csak 37 száza­lék volt. Három évvel ezelőtt a fran­ciák 70 százaléka úgy vélte, hogy az FN veszélyt jelent a demokráciá­ra, 2005-ben már csak 66 százalé­kuk gondolta ugyanezt. A Le Monde szerint Le Pen „ba- nalizálása” mellett a pártja által fel­vetett témák egyre inkább vissz­hangra találnak a francia társada­lomban. A megkérdezettek negye­de „teljesen vagy nagyjából” egyet­ért azzal, amit Le Pen gondol Fran­ciaországról: 33 százalékuk a „ha­gyományos értékek védelme” és 26 százalékuk a „biztonságról és az igazságszolgáltatásról” vallottak miatt támogatja a szélsőjobboldalt. A Le Pen által a külvárosok helyze­téről megfogalmazott gondolatok­kal a franciák 25 százaléka, kor­mánykritikájával pedig 14 százalé­ka ért egyet. Ellenben Le Pen úgy­nevezett nemzeti preferenciaelkép­zelése esetén - mely szerint a szoci­ális juttatások terén a franciákat előnyben kell részesíteni a beván­dorlókkal és a külföldiekkel szem­ben - a 19 százalékos támogatott­ság hatpontos csökkenést jelent az elmúlt évekhez képest. Amint a közvélemény-kutatók nem említet­ték a megkérdezetteknek, hogy fel­mérésükben Le Pen és pártja nép­szerűségét vizsgálják, a franciák sokkal nagyobb arányban támogat­ták a szélsőjobboldali nézeteket. Eszerint 63 százalékuk úgy gondol­ja, túl sok bevándorló van Francia- országban (59 százalék volt 2003- ban), 48 százalékuk nem érzi ott­hon magát Franciaországban (44 százalék két évvel ezelőtt), és 45 százalékuk úgy érzi, Európa ve­szélyt jelent a francia identitásra. Ez utóbbi álláspont támogatóinak aránya tíz százalékkal növekedett két év alatt. Emmanuel Riviere, a Sofres közvélemény-kutatóintézet igazgatója szerint az 1972-ben ala­kult, s 75 ezer tagot számláló FN húsz éve stabil választóréteget tud­hat magáénak. Ugyanakkor egyre több francia gondolja úgy, hogy Le Pen „túl messzire megy, de ponto­san világít rá a dolgokra”. A felmé­rés Le Pen 2007-es elnökválasztási esélyeit is vizsgálta: a franciák 33 százaléka szerint a szélsőjobboldali vezető 2002-höz hasonlóan bejut a második fordulóba. A szerző az MTI párizsi mun­katársa Le Pen húsz éve stabil választóréteget tudhat magáénak. A VMDP sérelmezi, hogy a jelenlegi szerbiai hatalom csak a VMSZ-szel tárgyal Vajdasági pártok az autonómiáért PETKY JÓZSEF A belgrádi politikai vezetőkhöz fordult három kisebb vajdasági ma­gyar párt, kérve azt, hogy a koszo­vói rendezés folyamán kezdődje­nek tárgyalások a szerbiai kisebb­ségek autonómiájáról is. A Vajdasá­gi Magyarok Demokratikus Közös­sége (VMDK), a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és a Ma­gyar Polgári Szövetség (MPSZ) ve­zetői korábbi szándékukkal össz­hangban Vojiszlav Kostunica szerb miniszterelnökhöz, Borisz Tadics elnökhöz és Vük Draskovics szer- bia-montenegrói külügyminiszter­hez fordultak javaslatukkal. „Úgy látjuk, olyan körülmények között, amikor megkezdődtek az intenzív előkészületek a koszovói státustár­gyalásokra, csak használhat a meg­beszélések légkörének, ha mélyre­ható tárgyalás kezdődik a szerbiai kisebbségre vonatkozó autonómia­formákról és az erre vonatkozó de­mokratikus megoldásokról” - írják levelükben. A három párt hangsú­lyozza, 1990 óta a mindenkori szerbiai hatalomnak nem volt meg sem az akarata, sem a bátorsága ahhoz, hogy párbeszédet kezdjen a magyar kisebbséggel. A jelenlegi „egypártos” kisebbségi intézmény­rendszer és a kormány ellenőrzése alatt álló perszonális autonómia­szerkezet szerintük nem demokra­tikus. Javasolják, hogy a reciproci­tás elve alapján ugyanolyan auto­nómia üléssé meg a szerbiai ma­gyarokat, mint amüyet a szerb kor­mány a koszovói szerbeknek java­sol. A reciprocitás elvének alkalma­zása mellett szóló érvként hozzák fel Lásztity Pérónak, a magyaror­szági Szerb Országos Kisebbségi Önkormányzat képviselőjének a kezdeményezését, amely a kisebb­ségi önkormányzatok működésére és a kisebbségek parlamenti képvi­seletére vonatkozik. Ágoston And­rás, a VMDP elnöke sérelmezi, hogy a jelenlegi szerbiai hatalom csak a VMSZ-szel tárgyal, ráadásul annak a nemzetiségvédelmi intéz­ményrendszernek a megerősíté­séről, amely „a kisebbségi egypárt- rendszer megerősítését és a köztár­sasági kisebbségi tanácsot vezető kormányfő által történő teljhatal­mú ellenőrzését teszi lehetővé”. Ágoston közölte, mindhárom párt megkérdőjelezi a Magyar Nemzeti Tanács legitimitását, mivel elektort rendszerrel, nem pedig magyar vá­lasztói névjegyzék alapján alakult meg, ezáltal gyakorlatilag egy párt, a VMSZ befolyása alá került. A há­rom, kevésbé támogatott vajdasági magyar párt egy hónapja vetette fel a levélben megfogalmazott javasla­tát, amely egyöntetű elutasításra talált mind Újvidéken, mind Belg- rádban. Többen elfogadhatatlan­nak tartják a párhuzamot a koszo­vói szerbek és a vajdasági magya­rok között, sérelmezik továbbá, hogy a koszovói kérdéskört hasz­nálják fel önmaguk népszerűsítésé­re. Ágoston szerint a belgrádi el­utasítások ellenére a három párt Martti Ahtisaarihoz, az ENSZ-főtit- kár koszovói különmegbízottjához is elküldi javaslatait. A szerző az MTI belgrádi tudó­sítója KOMMENTÁR Átugorjuk a szakadékot? SIDÓ H. ZOLTÁN Amikor Szlovákia lendületes gazdasági növekedéséről, 17 ezer korona körüli átlagbérről, a kiskereskedelmi forgalom emelke­déséről beszélnek, akkor rögvest hozzá kell tenni: ez igaz, viszont döntően a nyugat-szlovákiai régióra, azon belül is a tágabban ér­telmezett fővárosra korlátozódik. Kirívó ritkaság, hogy ilyen kis területű országon belül ekkorák legyenek a regionális különbsé­gek, mint éppen nálunk. A különbségek lemérhetők a munkanél­küliek, a felsőfokú végzettségűek számában, az átlagbérben, az egészségügyi ellátottságban, és még sorolhatnánk. A Szlovákiai Vállalkozók Szövetsége a Trend gazdasági hetüappal és a gazda­sági minisztériummal karöltve arra volt kíváncsi, vajon a vállalko­zások működtetése szempontjából melyek az ország legvonzóbb és legkevésbé előnyös kistérségei. Felmérésük végeredményét tegnap tették közzé, és az eredmény korántsem meglepő: az első hat helyen Pozsony egyes városrészei találhatók, mindössze Malackának sikerült megtörnie a teljes fővá­rosi sikert, majd a 7. helyen Szene, a 8. helyen pedig Bazin végzett szintén Pozsony megyéből. A sereghajtók között Mezőlaborc, Szobránc, Alsókubin, Pohár, Gyetva, Kisszeben és olyan, egykori iparvárosok találhatók, mint Bánovce nad Bebravou vagy Garam- szentkereszt. Mi több, Pozsony gyakorlatilag behozhatatlan előny­nyel évekre kibérelte magának a legjobb helyeket, viszont Kassa IV. városrésze a leggyengébben teljesítő 10 járás között található. A lista végén kullogókra tekintve kivüáglik, nemcsak a keleti me­gyék tartoznak a leszakadók közé, hanem az egykor szebb napo­kat élő, ám csak egyetlen nagy gyárra támaszkodó járások is. Róbert Kičina, a vállalkozók szervezetének ügyvezető elnöke a tanulmányt értékelve e fontos vonásra hívta fel a figyelmet. Az igaz, hogy kelet felé haladva az egyre több állástalan leszorítja a fizetéseket, vagyis bőségesen áll rendelkezésre az olcsó munka­erő. Ennek dacára a vállalkozók nem nyomulnak tömegesen Besz­tercebánya, Eperjes és Kassa megyébe, mivel a potenciális mun­kaerő többnyire alulképzett vagy olyan ágazatokban jártas, amelyre már nincs igény - állítja az elnök. Ráadásul ezekből a körzetekből a leginkább képzett, fiatal munkakeresők elvándorol­nak, jó esetben a megyeszékhelyekre, a fővárosba, rosszabb eset­ben örökre külföldre. A felvázolt kép azt mutatja, a leginkább leszakadó régiók már képtelenek önerőből legalább a szlovákiai átlag szintjére feltornáz­ni magukat. A leginkább elterjedt felfogás szerint Pozsony majd magával húzza az ország többi részét, pozitív hatása kisugárzik, ami a vonzáskörzetére biztosan igaz. Ám kelet felé haladva már nem érződik az ereje, ráadásul Kassa nem képes magával húzni a régióját, elég ha csak Kassa-vidék lesújtóan rossz gazdasági muta­tóira gondolunk. Ha a nyugati és a keleti országrész között a sza­kadék tovább mélyül, akkor az a lemaradókban sérelmeket ger­jeszthet, a kitaszítottság érzését keltheti. Ezért az oktatás felkaro­lása és a sztrádaépítés mellett a több püléren álló régiófejlesztés­nek kell a legfontosabb teendőink közé tartoznia. JEGYZET A menedzser is lakjon MISLAY EDIT Csak ámulunk és hülede- zünk. A Kia szlovákiai bevo­nulása, amelyet a gazdasági tárca egykori főnöke szeré­nyen az „évszázad beruházá­sa” címmel ruházott fel, mint­ha mégsem lenne akkora főnyeremény, mint amekkorá­nak eleinte tűnt. Tény, a hazai gazdasági élet fellendüléséhez szükség van a külföldi tőkére, nem kell ahhoz gazdasági szakembernek lenni, hogy ezt belássuk. Köztudott, az ország nem egy régiójára ragasztották már rá a „szegény”, az „elma­radott”, az „éhező” jelzőt, ahol a munkalehetőségek száma a kevésnél is kevesebb. Nem kell tehát azon csodálkozni, ha az ország vezetése mindent bevet annak érdekében, hogy idecsa­logassa azokat, akik munkahe­lyeket tudnak teremteni. Ezért is látszott eleinte hatalmas fegyverténynek, hogy Közép- Európában az ázsiai vállalat éppen Szlovákiát választotta, s a környező országok, úgy­mond, hoppon maradtak. Má­ig sem teljesen egyértelmű, mi mindent ígért Rusko a Kiának, az azonban biztos, hogy leg­utóbb is alaposan sikerült fel­borzolni a kedélyeket a „villa- üggyel”. Amellett ugyanis, hogy állam egy kis „koreai fa­lut” épít fel Pozsony Krasňany városrészében az autógyár kö­zépmenedzserei számára, egy 75 villából álló „luxusnegyed” kivitelezésére is kötelezte ma­gát. Mert hát a vállalat topme­nedzsereinek is lakniuk kell valahol. És hogy szabadide­jükben se unatkozzanak, a te­rületen négy teniszpálya és két aszfaltpálya, valamint a társasági életet elősegítő „club house” is helyet kap. A villa­negyed számítások szerint kb. 1,2 milliárd koronába kerül az államnak, és mindezt lakóik öt éven keresztül bérmentve használják majd. (Megható ez a gondoskodás. Mert hiszen egy topmenedzser nem szór­hatja felelőtlenül a pénzét.) Tény, kedvezmények nélkül nehéz idecsábítani a külföldi tőkét. A kérdés csupán az, hogy a kormány által válasz­tott módszer a legmegfelelőbb- e? Merthogy a koreaiaknak nyújtott kedvezmények egyes vélemények szerint már javá­ban túllépték az Európai Unió által engedélyezettet, vagyis a 15 százalékot, amelynek „ered­ményeként” Szlovákiára akár tetemes büntetést is kiróhat­nak. A Kia pedig, ha nem telje­sülnek az általa követelt felté­telek, minden gond nélkül ki­vonulhat Szlovákiából...

Next

/
Thumbnails
Contents