Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)

2005-12-14 / 288. szám, szerda

ÚJ SZŐ 2005. DECEMBER 14. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 FIGYELŐ MAGYAR RÁDIÓ A magukat magyarnak val­lókért vállalandó felelősséget hangsúlyozta a kormányfő teg­nap reggeli rádióinteijújában Antall József néhai miniszter- elnök egykori kijelentésével összefüggésben. A kormányfő szerint Antall ezt a kérdést he­lyes irányba nyitotta ki, amikor lélekben 15 millió magyar mi­niszterelnökének tartotta ma­gát. „Soha-soha nem kérdője­lezném meg, hogy a minden­kori magyar kormányoknak az önmagukat magyarnak valló­kért, azokért, akik ezzel a kul­túrával, ezzel a nyelvvel, ezzel a történelemmel azonosítják magukat, van felelősségük, és mi ezt gyakoroljuk is” - hang­súlyozta a kormányfő, aki sze­rint pontosabb az a megfogal­mazás, s ő is így fogalmazott, hogy „10 millió magyar nevé­ben, 15 millió magyar érdeké­ben”. Hozzáfűzte: az antalli ki­fejezésről az MSZP és a kor­mány azt gondolja, oktalanul lehet olyan viták táptalaja, amely vitákból ebben a térség­ben veszekedés, bizonytalan­ság fakad. „A magyar kormány, illetve Gyurcsány Ferenc nem teljesíti kötelességét, több mint egy éve nem hívta össze a Ma­gyar Állandó Értekezletet” - mondta a Magyar Rádiónak Duray Miklós, az MKP alelnö- ke. Szerinte az a rengeteg he­venyészett javaslat, amely a kormány részéről elhangzott az elmúlt hónapokban, az is igényelte volna a-tanácskozás megtartását. Hozzátette: nem ért egyet azzal a budapesti kor­mányzati véleménnyel, hogy a szakmai előkészítés után van csak értelme az ülésnek. „Fo­lyamatos párbeszédre lenne szükség - mondta az MKP alel- nöke. - Ez azért nem történik, mert a jelenlegi magyarországi kormány nem tud szembenéz­ni azzal, hogy 2004-ben egy olyan folyamatot indított el a népszavazás elleni kampány­nyal, amellyel szembeszegült a nemzet egy jelentős része.” TALLÓZÓ KOMMERSZANT Az orosz elnök felajánlotta egy volt amerikai kereskedelmi miniszternek, hogy legyen a hatóságilag tönkretett Jukosz olajcég főegységét bekebelező Rosznyeft igazgatótanácsának elnöke. Donald Evans, aki ba­rátja George Bush amerikai el­nöknek, egy hete találkozott Vlagyimir Putyinnal moszkvai vizitje során. Evans esedeges kinevezése a nyugati befek­tetők megnyugtatását szolgál­ná, mielőtt az állami olajcég részvényeinek egy részét tőzs­dei forgalomba bocsátják. A Rosznyeft elzárkózott bármifé­le kommentártól. A hatóságok 2006 végére tervezik a Rosz­nyeft nyüvános részvénykibo­csátását (IPO) a londoni és a moszkvai tőzsdén 15 milliárd dollár értékben. Ennek nyo­mán a jelenleg százszázalékos állami hányad 51 százalékra apadna a cégben. A Rosznyeft- IPO az utolsó lépés lenne egy bonyolult ügyletsorban, amely módot ad az orosz államnak arra, hogy visszafizesse a Gazprom monopóliumban bir­tokolt részesedésének 50 szá­zalék fölé emelésére felvett 7,5 milliárd dolláros kölcsönt.-A családi költségvetést mikor fogadjuk el? (Peter Gossányi rajza) Választások Irakban: a legnagyobb versenyfutás a két síita tábor között zajlik Harmadszor az urnáknál Egy éven belül már har­madszorjárulnak az urnák­hoz az iraki szavazók a par­lamenti választásokon. A voksolás kulcsfontosságú az ország és az egész Közel- Kelet jövője szempontjából. GÁL ZSOLT Az országgyűlést most már nem átmeneti időre, az alkotmány el­fogadásáig választják, ahogyan ez január 30-án történt, hanem egy teljes megbízatási időszakra. A nagy esélyesek újra a síiták, hisz ők alkotják Irak lakosságának 60%-át. Közülük is kiemelkedik az Egyesült Iraki Szövetség közös listája. Januárban a szavazatok 48%-át kapta. A tömörülés vezető ereje az Iraki Iszlám Forradalom Legfelsőbb Bizottsága, a leg­erősebb és legjobban szervezett iraki párt. Sokat javít választási esélyeiken, hogy a síiták első szá­mú és köztiszteletben álló iraki vezetője Ali al-Szisztáni nagy ajatollah, ha burkol­tan is, de az ő támogatá­sukra szólította fel válasz­tóit. Azt mondta, „vallási és nemzeti elveket” támo­rábban az iraki síiták első számú vallási vezetője, egészen addig, míg Szaddám Húszéin le nem lö­vette a Szadr család szinte min­den férfi tagját. Muktada csak azért úszta meg a mészárlást, mert még gyerek volt. A finoman szólva is sokszínű síita listát főleg az tartja össze, hogy az iszlámot kívánják a társadalmi berendez­kedés alapjává tenni. Sokan attól tartanak, hogy győzelmük esetén az iránihoz hasonló államot hoznának létre Irakban, ahol így erősen megnő­ne az iráni befolyás. A Badr-bri- gádok és Mahdi Hadseregének tagjai már beépültek az újjászer­veződő iraki hadseregbe és rendőrségbe. Csaknem teljesen biztos, hogy Mahdi Hadseregét az iráni titkosszolgálat pénzeli, sőt több ezer harcosa Iránban kaphatott kiképzést. Az iraki biz­tonsági erőkbe beépülő félkato­nai csoportokon keresztül mára több száz iráni ügynök szerezhe­tett pozíciót az iraki hadsereg­Valószínűleg már rég eltették volna láb alól az öreg ajatollahot. gató pártokra kell szavaz­ni. Az ajatollahnak nagy szerepe van a magas választási részvétel elérésében is, mivel általában fat- vát szokott kiadni, amelyben előírja, hogy a szavazás minden igazhitű moszlim szent kötelessé­ge. A szövetség közös listájának másik prominens tagja a jelenlegi iraki miniszterelnök, Ibrahim al- Dzsafari vezette Dawa párt. A he­lyi viszonyokat jól ismerők szerint az új kormányban aligha tarthatja meg kormányfői pozícióját. Ha nyer is a szövetség közös listája, a miniszterelnökséget valószínűleg át kell engednie a jóval erősebb iszlámista koalíciós partnerének. A poszt várományosaként leg­gyakrabban Adel Abd al-Mahdi egykori pénzügyminisztert emle­getik. Az Egyesült Iraki Szövetség közös listájának harmadik fontos, és egyben leghírhedtebb tagja, az önjelölt hitszónok, Muktada asz- Szadr vezette mozgalom. Ennek a félkatonai alakulata a Mahdi Hadserege nevű milícia, amely korábban nyüt katonai lázadást kezdett a síiták szent városában, Nedzsefben az amerikai csapatok ellen, sőt még a szunnita lázadók­kal is hajlandónak mutatkozott szövetkezni a külföldi megszállók ellenében. Muktada apja volt kő­ben és rendőrségnél. A síiták többsége azonban inkább az öreg és bölcs al-Szisztánira hall­gat, mint a fiatal és semmilyen vallási iskolával nem rendelkező radikális asz-Szadrra. A szunnita lázadók és a szadristák való­színűleg már rég eltették volna láb alól az öreg ajatollahot, hogy aztán az amerikaiakra fogják a dolgot vagy egymást vádolják a merénylettel. Al-Szisztáni azon­ban annyira szerényen él, elzár­kózva a világtól és küldöncökön keresztül kommunikál a külvi­lággal, hogy szinte lehetetlen hozzáférkőzni. Az iszlámista síita erőkkel szemben kíván alternatívát nyúj­tani az egykori - az amerikaiak ál­tal kinevezett - átmeneti kormány miniszterelnöke, Ijád Allávi. Ő ve­zeti az Iraki Nemzeti Lista leg­erősebb pártját. Allávi világi poli­tikus, egy nyugati típusú szekulá- ris államot szeretne. Másik jelsza­va: „Irakot műiden irakinak!” Ez azt jelzi, hogy a szunnitákkal is együttműködik, számos fontos szunnita politikus található előke­lő helyen a pártja listáján. Allávi nyüvánvalóan az ország vallási kettészakadását, egy szunnita-síi­ta polgárháborút akar megakadá­lyozni. Az iszlámisták nem tudják neki megbocsátani, hogy egyko­ron tagja volt az uralkodó Baath pártnak. Az asz-Szadr által el­lenőrzött újságok „Szaddám ba­jusz nélkül” névvel illetik, plakát­jaira gyakran ragasztanak Szad- dám-képeket vagy rajzolnak neki hasonló bajuszt. Egyes síita médi­umokban gyakran CIA-kémnek, a szunnita arab országok bérencé­nek nevezik. Az Irak lakosságának 20%-át alkotó szunnita arabok voksaiért is két fő tábor verseng: a valláso­sabb Iraki Konszenzus Front és a világi Iraki Front a Nemzeti Pár­beszédért. Mindkettő szeretné el­érni az amerikai csapatok kivoná­sát, de ellenez egy síita dominan- ciájú, iráni típusú államot is. A18 iraki tartományból épp a négy szunnita többségűben messze a legrosszabb a biztonsági helyzet. A volt Szaddám-rendszer híve­iből, egykori titkosszolgálati ve­zetőkből és külföldi terroristák­ból álló szunnita „lázadók” most is halállal fenyegettek meg min­denkit, aki el mer menni szavaz­ni. Bár az amerikai csapatok és az új iraki hadsereg az elmúlt hóna­pokban tisztogató akciók soroza­tát hajtotta végre a Bagdadtól nyugatra fekvő hírhedt „szunnita háromszögben”, a lázadást csak visszaszorítani sikerült, felszá­molni nem. így továbbra is az éle­tével játszik, aki ezeken a terüle­teken elmegy voksolni. Az új vá­lasztási rendszer szerint azonban a szunniták így is a parlamenti helyek ötödét szerzik meg, mivel tartományonként osztják el a mandátumokat, ezért nem szá­mít az országos részvételi arány. A legbiztosabban a Kurdisztáni Szövetség győzelme jósolható meg az északi, kurdok által lakott területeken (a lakosság maradék egyötöde). A közös lista a jelenle­gi iraki köztársasági elnök, Dzsa- lal Talabáni vezette Kurdisztáni Hazafias Unióból és a Maszúd Barzáni vezette Kurd Demokrata Pártból áll. A legnagyobb versenyfutás a két síita tábor között zajlik. Bár a nyugati országok inkább Allávi vi­lágias pártját látnák szívesen, va­lószínűleg a síita szavazatok több­ségét az iszlámista erők szerzik meg. De nekik is be kell vonniuk valamilyen szinten a szunniták és a kurdok képviselőit a hatalomba. Ellenkező esetben aligha csülapít- ható le a szunnita lázongás, s az ország könnyen elindulhat a teljes szétesés útján. KOMMENTÁR A magyar nép szava...? BARAK LÁSZLÓ „Te mocsok, a magyarokhoz ugyan semmi közöd, csak annyi, hogy magyarul beszélsz, zsidó nem lehetsz, csak nyalhatsz nekik. Jól jön a júdáspénz, ma már többet ér, mint hajdanán 30 ezüst. Nagyra lehetsz, tejól fizetett alkalmi seggnyaló! De azért Rezó- Stecklerék nem felejtenek, további zamatos nyalásokat követelnek tőled.” Az állítólag, „elég sok olvasóm” nevében elkövetett, enyhén szólva is keresetien sorokat a minap hozta nekem a postás. Nem először egyébként, és nyüván nem is utoljára, hiszen publicistaként, e névtelen levél íróját is jellemző akut lelki hasmarssal sújtottakkal ellentétben, az írásaimnak helyt adó lapokban mindenkor azonosít­ható vagyok. Mégis mi okozhat vajon egy-egy ilyen affektust? Talán a túltengő nemzeti buzgalom? Ennek a közvetlen következménye ál­talában a folyamatos ellenséggyártás és a velejáró kirekesztési szán­dék. Lásd, a „lájtos” antiszemitizmust, amivel „föl van bolondítva” a szöveg... Nem kell azonban mifelénk még idült küldetéstudat sem ahhoz, hogy valaki a lelki terror efféle eszközéhez nyúljon. Elég annyi, hogy az adott delikvens más véleménnyel szembesüljön, mint a sajátja. Egyebek között, jellemzően a közélet, a napi politika affér­jairól alkotott megnyilatkozások váltják ki a félresiklott indulatokat. Egyrészt a véleményezett célszemélyekben, vagyis a közélet min­dennapi szereplőiben. Azon szimpatizánsaikban meg pláne, akik, amint ez jelezve volt már e hasábokon is, hovatovább holmi futball- huligánokat jellemző modorral terheltek... Akárcsak imádottjaik, azok a közszereplők, leginkább politikusok, akik épp az ilyen vak­buzgalomra, csordaszellemre építve avatják-megfellebbezhetetlen- né mindennapi agyrémeiket, alkalmatlanságukról tanúskodó csele­kedeteikkel együtt. A konkrét mocskolódást nyüván az utóbbi hetek­ben általam jegyzett kommentárok válthatták ki. Talán a bennük taglalt, a megyei választásokkal kapcsolatos, a Magyar Koalíció Párt­ját is érintő váratlan kudarcélmények s azok kiváltó okai. Értekez­tem azonban e helyütt december ötödiké, a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról szóló sikertelen magyarországi népszava­zás évfordulóján is. Nyüván sokak számára vitatható módon. Ugyanis, mint általában, viszonylag „sarkosan” fogalmaztam ez esetben is. Lévén, mindenkori krédóm, hogy az olvasónak nem sza­bad olvasás közben elaludnia... A kritikátian alázat, az óvatoskodó simaszájúság meg különben is inkább az őrző-védő ebek mintájára idomított pártkatonák sajátja, nem pedig egy valamire való hírma­gyarázóé. Aki természetesen a legkevésbé tehető felelőssé azért, hogy oly korban élünk, amikor a közélet és a közbeszéd úgy elalja- sult e tájakon - elsősorban az utolsó szeüemi nyomorultak körében is dívó egyre szélsőségesebb hatalmi falánkság miatt -, hogy azok akár a legdicstelenebb történelmi időszakokat is „überelni” képesek! A kizárólagosság, a türelmetlenség, a szolidaritás és az empátia hiá­nya, a célirányos népbutítás, az undorító kéz kezet mos intézménye­sülése oly baüasztként húzza le Közép-Európa-szerte a napi politi­kát, aktoraival együtt, hogy félő, még évtizedekig nem is lesz képes fölemelkedni az útszéli mocsokból. Abból a közegből, amelyben a fent idézett „olvasói reakció” fogant. JEGYZET írósorsok KOCUR LÁSZLÓ Két napon belül két irodalmi vonatkozású hírt is kiadtak a vi­lág vezető hírügynökségei. Az egyik egy sikerről, a másüt egy tragédiáról számol be. Sao Pao- lóban, a vüág egyik legveszélye­sebb városában, ahol olyan ma­gas az emberrablások száma, hogy több „túszszabadítással” foglalkozó ügynökség is szépen megél, eggyel kevesebb prostitu­ált van. A mindössze 21 esz­tendős Raquel Pacheco - aki két hónappal ezelőtt még caü girl- ként tevékenykedett, s legkeve­sebb napi öt „menetet” bonyolí­tott le - felhagyott a szakmával, mivel sikeres író lett. A skorpió édes mérge: Egy call girl naplója címmel összegezte vélhetően nem túl hosszú pályafutásának tapasztalatait, s a kötet máris 30 ezer példányban kelt el. A köny­vet két hónapig írta. Részben a napló, részben a blog műfaji sa­játosságait viseli magán, har­madrészt pedig tanácsokkal szolgál az olvasóknak, hogyan dobhatnák fel szexuális életüket. Raquel példa lehet közép-euró­pai koüéganői számára is. Lá­nyok, nem kell megvárni, míg Havas tanár úr Kurvaélet cím­mel könyvet ír rólatok, vegyétek a pennát önkezetekbe! Raquel- nek sikerült. Ha valaki a börtön­ben ír könyvet, az általában sike­res lesz. A még olvasó emberek többségét ugyanis foglalkoztat­ja, müyen lehet egy sittes lelkivi­lága, müyen mteUektuális ter­mék lehet az, melyet egy 3x3 méteres ceüában raboskodó „börtöntöltelék” készít nekünk. Hadd ne katalogizáljuk a bör­tönviselt írókat Campaneüától a „miskolci Bonnie”-ként elhíre- sült Novák Tündéig, sokan van­nak. Egy közülük már nincs az élők sorában. Stanley „Tookie” Williams tegnap hajnalban kap­ta meg a méreginjekciót. Tookie a nyugati parti Crips banda tag­jaként 1979-ben hidegvérrel megölt 4 embert egy rablás so­rán. A börtönben azonban jó út­ra tért, s ifjúsági műveket kez­dett írni. Műveinek nem titkolt célja az volt, hogy elvegye a fia­talok kedvét a bandákba tömö­rüléstől, az erőszaktól, a bűnö­zéstől. Tookie-t Nobel-békedíjra ötször, irodalmi Nobel-díjra négyszer jelölték, közéleti sze­mélyiségek jártak közben, hogy büntetését mérsékeljék életfogy­tiglanira, sikertelenül. Ne nyis­sunk e helyütt vitát a halálbün­tetés létjogosultságáról, bár azt a támogatóinak is be keü látni­uk, hogy az elrettentő hatás már nem érvényesül, mindenesetre tény, ennél kevesebbért is végez­tek ki írót. Úgy látszik, 2005-ben kurtizánok és gyilkosok keüenek ahhoz, hogy a vüág egy kicsit az irodalomra figyeljen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents