Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-01 / 277. szám, csütörtök
28 Ajándékvásár ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 1. Az ajándék jellemünk, érzelmeink kifejezője, de örülni lehet a szükséges ruhaneműnek, meleg lábbelinek, de a szeretettel becsomagolt szappannak is ( Nem a pénztárca vastagságától függ j A szakemberek becslése alapján a családok többsége átlagosan 7-10 ezer koronát költ karácsonyi ajándékozásra. A számok mögött emberi szándékok, érzések, örömök, s persze gondok is meghúzódnak: sokan teli erszénnyel indulnak az ünnepi vásárba, ám sajnos, a legtöbben csupán szűkös keretből gazdálkodhatnak. FELDOLGOZÁS Tény persze, az ajándékozás nemcsak a pénztárca vastagságától függ, hanem tükrözi az ember egyéniségét, érzelmeit, jellemét, szándékait is. Amennyire e sokféleséget tipizálni lehet, megpróbálunk néhány jellemző magatartást, megnyilvánulást vázolni. A jó szívvel adó Az „örömmel örömet szerző“ típusba azokat sorolhatjuk, akikben belső késztetésként él az adás önzetlen öröme. Ez ösztönzi őket az ajándékozásra, amit tetéz az a jó érzés, ha az ajándékban a megajándékozottnak is öröme telik. Mi legyen a meglepetés? Téves az a felfogás, hogy karácsonykor ruházati cikkeket, hasznos dolgokat vagy éppen pénzt nem illik adni. Azt adhatunk, ami nekünk is öröm és a másiknak is az. Lehet, hogy az idős, kispénzű családtagunk, barátunk régen áhítozik egy meleg kabátra, cipőre. Ha ezt vesszük meg, őszintébb lesz az öröme, mintha a sokadik porcelánvázát kapta volna. Az illem rabja A „szokásból ajándékozók“ vélhetően egy másik kategóriába tartoznak. Őket nem az érzelmi momentumok vezetik, hanem az, hogy ilyenkor illik „valami“ ajándékot venni miközben nekik is ,jár“ a figyelmesség. Vagyis, ez simán az „adok-kapok“ mechanizmusára redukált, üzleties jellegű ajándékozói szándék. Aminek gyakori következménye a karácsonyi vásárlási láz utáni bosszantó ajándékcsere a boltokban. Megteheti, azért ad A szakértők szerint népes a „protokoll ajándékozók“,, csoportja is. Ők azok, akik látványosan gesztust gyakorolnak az ajándékozással. Egyesek ily módon is megpróbálják demonstrálni tehetős anyagi helyzetüket. Gyakori, hogy aránytalanul nagy értékű ajándékot vesznek, amivel a „megengedhetem, mert telik rá“ felfogást fitogtatják. Csakhogy ez a magatartás a megajándékozottban ellentmondó érzéseket kelt, inkább bosz- szankodik, mint örül az illető. Az pedig komoly gond is lehet: vajon miként tudja viszonozni ezt a gesztust, ámbár az önmagát túlértékelő személyiség sokszor erre nem is tart igényt. Voltaképpen, ő éppen a saját vélt nagyságát próbálja kiélni az ajándékozás túlmé- retezettségében, számára ez az alkalom inkább öntömjénező adományozás, alamizsnaosztás, semmint ajándékozás. A kufárlelkű Az „ellenszolgáltatásért ajándékozók“ csoportját sem az önzetlenség vezérli. A karácsonyi ajándékozás számukra azt szolgálja, hogy lekötelezetté tegyék a másik embert. Az üzleti életben főleg, de másutt is megtaláljuk ezt a számító viselkedést, néhol oly mértékű és jellegű lehet, hogy inkább lekenyerezésnek mondhatnánk, s valójában semmi köze sincs e szép ünnepi szokáshoz. A hagyomány tagadója Kis számban ugyan, de akad- ( nak olyanok, akik „nem adnak és nem várnak“ karácsonykor ajándékot. Ennek hátterében elvi i megfontolások éppúgy állhatnak, mint sajátos élethelyzetek, személyiségjegyek, a szegénység, a nincstelenség, a magány, a befelé fordulás. Nem ritkán otthonuktól távol töltik a karácsonyt, a pénzesebbek igyekeznek olyan távoli helyre utazni, ahol nem is kísértik őket az itthoni hagyományok, (erf) BP-5-15326 T"i iAnmivAgyártóMARKAB0LTJA H fj R IVI I X Kve,na 4'Filbkovo' tel.:047/4382540 (kandallók, kályhák és tűzhelyek eladása) Az egyszerű nagyszerű lehet Egyszerűbben, olcsóbban, másképpen - ez a jelszava az újszerű karácsonyi ajándékcsomagolásnak, amely az ízlésesebb, kevésbé cicomás, ugyanakkor környezetkímélő trendet követi, hasonlóan a lakások ünnepi ruhába való divatos felöltöztetéséhez Az idő, az ízlés és a türelem pótolja a pénzt is: egészen olcsó, egyszínű, barnás csomagolópapírokból és a kertészeti boltokban kapható rafiaszálakból csodákat lehet művelni az ajándékok becsomagolásánál. Bár egyszerűbb és mutatósabb megoldás a csillogó, díszes papírokba burkolás, a saját kezűleg készített mintás papírok sokkal egyénibbek, egyedibbek és jelzik, hogy figyelmesek vagyunk a megajándékozottal szemben. Ugyanakkor a barnás hagyományos csomagolópapírok környezetbarátok is, hiszen nem esnek át a többszörös kémiai - sok vizet és energiát pazarló-fehérítésen. Egy félbevágott krumpliból a gyerekek is ki tudnak faragni különböző egyszerű mintákat: csillagokat, félholdakat, napocskákat, fenyő vagy angyal formákat. A kifaragott krumpli segítségével arany, vagy ezüst színű festékkel, vagy porral csodás mintát varázsolhatunk a papírra, amelyet - ha festékkel dolgoztunk - meg is kell szárítani. Hozzá általában piros, bordó, natúr vagy zöld színű rafiakötöző illik. A rafiacsomó alá illeszthetünk kis tobozt vagy valamüyen más termést, például csipkebogyót, aranyszínre festett diót, fenyőágat, idejében megszárított narancsszeletet. Az aranyszínű minták gyönyörűen mutatnak az egyszínű bordó vagy sötétkék papíron is. Ha mégis ragaszkodunk az aranypapírhoz, mattot vegyünk. Ekkor a szalag, a masni lehet színes, mintás. Pici karácsonyfadíszszel vagy mézes süteménnyel gazdagíthatjuk a csomag látványát, de a fahéj rudacska is biztos siker, főleg ha hasonló színű az azt rögzítő szalag. A másik legdivatosabb csomagoló anyag az organza vagy a muszlin. Az előrelátóbbak már előre beszerezték a leértékelt maradékokat a lakásdekorációs boltokban. Majd kis zacskókat varrnak belőle - főleg a bordó, narancs, aranyszínű kelmék mutatnak - és fényes, keskeny szalagokkal kötik össze a zsákocskák száját. A nyakukhoz pici csengőt, száraz rózsát vagy angyaltrombitát lehet rögzíteni. Áz ilyen zacskókban szépen mutatnak az ülatosítók, az apró bizsuk, ruhaneműk, (origo) Szeretet helyett az ajándékok ünnepe... „Nyakunkon a karácsony!” Dr. POLCZ ALAIN A fogyasztói társadalomban persze az üzleti érdek diktál, s ez mindent megváltoztat. A felpörgés, a rohanás, az „eredmények” hajszolása teljesen megfoszt műiket a bensőségesség érzésétől. Az advent a bevásárlás ünnepe lett! Hosszú listákkal rohangálunk, hogy ki nem maradjon valami, aztán a munka és háztartási teendők után fél éjszakát töltünk a temérdek ajándék becsomagolásával, díszítésével, masnik és üdvözlőkártyák megírásával. Németországban találkoztam először a „karácsonyi neurózis” kifejezéssel, ott több asszonyt a mentők vittek el a karácsonyi előkészületek okozta teljes idegi- és fizikai kimerültség állapotában. Hallom a barátaimtól: „Már megint itt van a karácsony, még nem vettük meg mindenkinek az ajándékot, s még nem tudjuk, mi lesz az ünnepi vacsora!” Régen mákos guba volt, mert azt a legegyszerűbb elkészíteni. Nem kimerülni kell a karácsonyban, hanem épp ellenkezőleg, feltöltődni örömmel, szeretettel, csendesen, befelé fordulva készülődni a gyermekeinkkel együtt. Az egyedül élőknek sem kell karácsonykor magányosnak lenniük, biztos lenne kit meghívni asztalukhoz, hogy örömet szerezzenek. A karácsony egyúttal a rászorulókkal, a szegényekkel való törődést is jelenti. Egyik barátnőm bejglit süt a szegények karácsonyára, ahol első évben Teréz anya nővéreivel együtt láttuk vendégül a nincsteleneket fehérrel leterített asztalnál, egy- egy tál kiadós meleg étellel. A következő években már száraz élelmiszert és meleg ruhát is osztottunk. Két évvel ezelőtt nagyon hideg volt, havas eső esett, s nemcsak hajléktalanok, szegények, hanem magányos, fáradt, idős emberek is sorban álltak a jeges hóban a tál meleg ételért. Volt, aki elájult az éhségtől, amíg a sorára várt. Ha ezt látnák, mindenki elszégyellné magát a mérhetetlen pazarlás, az egyre nagyobb méreteket öltő „karácsonyi divat” miatt (minden évben más színű karácsonyfadíszek, függönyök, térítők, de van már karácsonyi pizsama és ágynemű is). Jézus pedig az istállóban a barmok között... Hát hol van itt az ünnep? Gondoljuk csak el, már önmagában a drága díszcsomagoló papírokra és arany kötöző szalagokra fordított összegből hány fázó embernek lenne ünnepe egy tál meleg étellel. Közvetlen családtagjainknak is igyekezzünk értelmes, hasznos ajándékot venni, de ne sokat, mert minél nagyobb az ajándékhegy, annál inkább csökken az örömkészség. Egy kisgyerek kérdezte a szentestén türelmetlenül: - „mikor kezdődik már a party? - Milyen party? - Amikor kiosztják az ajándékokat!” Éreztessük meg a gyermekekkel karácsony üzenetét, a szeretet legbelső lényegét, hogy müyen jó adni, segíteni és jót tenni! Karácsonyi ünnepünk részesei azok a családtagok is, akik már nem lehetnek közöttünk. Emlékezzünk rájuk szeretettel, gyújtsunk értük gyertyát (ez nekik is jó), mondjuk imát értük, és meséljük el a gyerekeknek, hogy kik és milyen emberek voltak, hogyan éltek, milyen emléket őrzünk róluk. Az emlékezéstől mindenkinek a szíve megtelik melegséggel, s a mosoly mellett néhány könnycsepp ugyanúgy a meghitt ünnep része. Aki gyászol, s szellemi kapcsolatban van az elhunyttal, tudnia kell, hogy imájával, pozitív rágon- dolással segítheti őt, de fájdalmával, saját szenvedésével nem. Minden gyászban van sajnálat, önsajnálat, önzés és némi bűntudat. A gyász feldolgozásához tartozik, hogy végiggondoljuk életünket, mi jót és mi rosszat kaptunk és adtunk neki, tudnunk kell megbocsátani, és bocsánatot kérni, ezzel juthat lelki békéhez az itt maradó és az eltávozott. Minden vallás tanítja, hogy szabjunk határt a siratásnak, ezzel ne tartsuk itt önző módon, mert ez rossz a távozónak. Akkor teszünk jót, ha szabadon engedjük. A karácsony az öröm, a fény, a szeretet ünnepe, ne feledjük: aki elment, az már a fényben járhat... Egyre sötétebb és hidegebb van, üyenkor az emberek borúlátóbbak, depressziósabbak, felmerül az elmúlás gondolata. Régen is volt ilyen, de manapság az emberiség 30%-a szubdepresszióban szenved. Nem csoda, hiszen a hit - mint kapaszkodó - ereje a tudományos felfedezések révén az egész Földön meggyengült. Hogyan is képzelhetnénk el Istent, mint jóságos, szakállas öregembert, s a felhőkön ücsörgő kövér angyalkákat, mikor a TV-ben látjuk, hogy néz ki a világűr, s az asztronauták beszámolójából is tudjuk, hogy odafent dermesztő a hideg és a sötét. Ám a legújabb fölfedezések, pont az atomfizikára épülő filozófia megállapítja, hogy anyag pedig önmagában nincs, szellem nélkül nem létezik. Heisenberg pedig kimondja: „engem Isten léte nem érdekelt, de a munkám során találkoztam * vele”. Az atomfizikusok következtetése szerint olyan rendező elv, akkora összefüggés, bölcsesség van az univerzumban, ami az evolúciós fejlődés során nem jöhetett létre. Egyetlen feltevés lehetséges: egy általunk elképzelheteden, magas szellemi princípium létezése. A depresszióból való kiút tehát, hogy visszataláljunk a számunkra elfogadható hithez, amely átsegít az élet nehézségem, s a gyászon is (gyász az is, ha elveszítjük a szerelmünket, a munkánkat, a barátunkat vagy épp az életcélunkat, meggyőződésünket). Manapság észre sem vesszük, hogy mennyire manipulálnak minket, hogy a pénznek élünk. Sok haldoklótól hallottam: „csak most jövök rá, mennyit gürcöltem egy nagyobb házért, egy jobb kocsiért, könnyebb életért, hogy legyen pénzünk, még nyugdíjasán is dolgoztam. Csak a gyerekekkel nem törődtem eleget.“ Még életünk során ébredjünk rá: a koporsónak nincsen csomagtartója! AJANDEKVASAR A mellékletet szerkeszti a reklámosztály. Reklámmenedzser: Rozsnyó Adriana, tel.: 0910/903 874, felelős szerkesztő: Péterfi Szonya. Felvételek: Somogyi Tibor, TA SR, archív. Levélcím: Ajándékvásár, Petit Press Rt., Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava, tel.: 02/592 33 447
