Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-13 / 287. szám, kedd
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 13. RÖVIDEN Nincs többé Magyar Irodalmi Díj 2006. januárjában nem adják át a Magyar Irodalmi Díjat. Az utóbbi öt esztendőben évi ötmillió forinttal járó elismerés adományozója, a Magyarország Európában Alapítvány befejezi ezt a programot. A Göncz Árpád volt államfő elnökletével létrejött alapítvány eredetileg is öt évre vállalta a kötelezettséget a díj kifizetésére, ez az időszak pedig letelt. Az alapítvány célja az volt, hogy más új díjak is szülessenek, amelyek átvehetik a szerepet. Többen arra számítottak, az idén Spiró György és Nádas Péter közül kerülhet ki a januári díjazott. Nem a Magyar Irodalmi Díj az egyeden, amely megszűnik. Idén utoljára adták át például az Arany János- és a Szinnyei Júlia- díjakat - mögülük is kivonult ugyanis a támogató, (litera.hu) Egy marginális kulturális gyakorlat feltérképezése A pornográfia lexikona MTI-HÍR Mintegy száz francia értelmiségi, filozófusok, szociológusok, írók, egyetemi tanárok áldozták idejüket arra, hogy elemezzék mindazt, amit a pornográfia jelent, valamint a vüágot, amely körülötte forog. Az eredmény A pornográfia lexikona, amely 450 címszót tartalmaz. A művet Philippe Di Folco, a közös munka irányítója, a pornográfia teljes térképének nevezi. „Nem akatjuk a pornográfiát széppé vagy csúnyává, jóvá vagy rosszá tenni, célunk jobban megismertetni egy marginális kulturális gyakorlatot, amely magánterület marad, de amelybe jelenleg belekeveredett az ipar és a média is. És éppen ez a keresztezés teszi nehézzé meghatározását” - úja a könyv előszavában. Az elemzés a „pomó-pornok- ráda-pomológia” kifejezésekből indul ki. Kideríti, hogy a „pornó” szorosan kapcsolódik a mozi feltalálásához. A technikák ugyanazok, de a szimuláció vagy annak hiánya dönti el, hogy szereplői színészek vagy szexuális operátorok. A könyv jó pár, a pornográfiával kapcsolatba hozható ismert művészegyéniség életrajzát is tartalmazza. A Hbetűnél például megtalálható Hitchcock neve, akit a filmbeli szerelem specialistájának tekintenek, bár soha nem forgatott kifejezetten meztelen jeleneteket. Metaforákat alkalmazott, és azt mondta, hogy ha a szex túlságosan nyüvánvaló, nincs feszültség. De erősen pornográfnak ítélték a Hátsó ablak azon jelenetét, amelyben Grace Kelly árnyéka megjelenik James Stewart lábai között. A P betűnél Pier Paolo Pasolini szerepel, mint annak a pornográfiának a művelője, amely izgalomba hozta az értelmiséget. Pasolininak részben könyvei, részben a filmjei esnek bele ebbe a kategóriába. Ez utóbbiakat mind obszcénnek minősítették, a Mamma Romától a Teorémáig, a Disznóóltól a Salo, avagy Sodorna 120 napjáig. A lexikon foglalkozik több keleti ország, köztük Kína, India, Japán szexuális szokásaival is. Időutazásra viszi az olvasókat a középkori és a reneszánsz pornográfia történetén keresztül. Természetesen nem maradhattak ki olyan személyiségek életrajzai sem, mint De Sade márki, XV. Lajos, Pablo Picasso vagy Andy Warhol. A szerzők nem kerülték meg a különféle perverziók témáját sem - írta a Corriere della Sera című olasz napilap. FELHÍVÁS A Komáromi Jókai Napok Nem Befektetési Alap, Komárom Város, a Komáromi Városi Művelődési Központ, a Pódium Színházi Társaság, a Csemadok OT és a komáromi TV meghirdeti a 43. Jókai Napokat, a szlovákiai magyar amatőr diák- és felnőtt színjátszó együttesek országos fesztiválját, amely 2006. június 19-től 25-ig tart Komáromban. Jelentkezni diák- (középiskolai együttesek) és felnőtt (főiskolák, egyetemek együttesei és más színházi csoportosulások) kategóriában lehet 2006. március 10-ig, írásban a vmkmoni@stonline.sk e- mail címen, levélben pedig az MsKS Komárno, Hradná 1, 945 01 Komárno postacímen. A jelentkezésnek tartalmaznia kell a bemutatandó mű szerzőjének nevét, az előadás címét, rendezőjének nevét és elérhetőségét, valamint az együttes teljes létszámát. A fesztivál szervezőbizottsága hiányos vagy határidő után érkezett jelentkezéseket nem fogad el. A fesztiválra jelentkezett produkciókat (akár a próbafolyamat során is) szakmai válogató bizottság nézi meg és javasolja a fesztiválra legkésőbb 2006. április 20-ig. Kérjük, hogy a jelentkező együttesek vegyék figyelembe a részvételi feltételeket. A Kalligram Kiadó szlovák nyelvű könyveinek hagyományos decemberi bemutatója ismét zsúfolt ház előtt zajlott a pozsonyi Stoka Színházban. Grendel Lajos (balra) Mátyás király New Honiban című, Karol Wlachovský fordításában megjelent regényét az ismert szlovák prózaíró, Pavel Vilikovský (jobbra) ajánlotta a könyvbarátok figyelmébe. (Peter Procházka felvétele) Tököly Gábor fotókiállítása január 8-ig látható Pozsonyban, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában Mennyire ismerjük Gömört? Tököly Gábor, Jarábik Gabriella, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatója és Kövesdi Károly költő, publicista a megnyitón (Papp Sándor felvétele) Az ismeretlen Gömörbe invitálja a látogatókat Tököly Gábor, a neves műemlékvédelmi szakember fotókiállítása, amely a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában, a pozsonyi Brámer- kúriában látható január 8- ig, s amely a régió festői tájaira, műemlékeire, tárgyi és sajnos egyre inkább pusztuló épített értékeire irányítja a figyelmet. MISLAY EDIT Kövesdi Károly költő, publicista a megnyitón elmondta: a felkérésre, hogy méltassa a kiállítást, már csak azért sem tudott nemet mondani, mert egyrészt emberként és szakemberként egyaránt végtelenül tiszteli Tököly Gábort, másrészt mert a szívéhez nagyon közel áll az az anyag, amelyet a fotóin bemutat Gömörországból. „Először akkor találkoztam a fotós Tököly- vel, amikor volt szerencsém szerkeszteni kétkötetes könyvét, amely Kastélyok, kúriák, udvarházak Gömörben címmel jelent meg - mondta Kövesdi. - Már akkor meglepett a fotók szépsége, tisztasága, szerkesztettsége, és meghökkentem, hogy »nahát, Tököly Gábor fotós is«. A meglepetés fokozódott, amikor ezzel az anyaggal a rozs- nyói kiállításon szembesültem. Akkor döbbentem rá: Tököly nemcsak hogy fotós, hanem ráadásul igen jó fotós. Ezek a képek, amelyek szeretett pátriánkról készültek, nem csupán dokumentációs jellegű fényképek, bár ő szerényen annak nevezi őket. Ennél azért sokkal többről van szó. Mert meg lehet tanulni a fotózás minden szakmai csínját-bínját, egyet viszont nem lehet megtanulni: az embernek vagy van hozzá szeme és szíve, vagy nincs. Tököly Gábort amellett, hogy kiváló művészettörténész, és lehetne még sorolni, mi mindennel foglalkozik, azzal is megáldotta a sors, hogy igen jó szeme és elsősorban szíve is van ahhoz, amit csinál. A fotók, azt hiszem, önmagukért beszélnek. Az első teremben inkább lírikusabb anyag állt össze, a nagyobb teremben látható felvételek pedig dokumentarista jellegűek, és szervesen kiegészítik egymást.” Amikor Tököly Gábort arról faggattam, miért kapta a kiállítás Az ismeretlen Gömör címet, azonnal visszakérdezett: „Miért, ön ismeri? Általában az emberek 99 százaléka számára Gömör ismeretlen. Miközben olyan titkokat rejt, amelyek érdemesek arra, hogy az emberek felfedezzék, érdemesek arra, hogy megnézzék. Nem rekordokat döntögető dolgokra kell gondolni, hanem olyan apró, mindennapi csodákra, amelyeket azok a gazdag évszázadok termeltek ki Gömör földjén, amelyekben része volt, hiszen a történelmi Magyarország leggazdagabb, legfejlettebb megyéjeként meg tudta teremtem azt az anyagi gazdagságot, amely révén létrejöhetett mindaz a kulturális kincs, amely mára ebek harmincadjára jutott és pusztul. Arról is szól ez a kiállítás, hogy ha mindent veszni hagyunk, akkor napról napra szegényebbek leszünk.” A fotókat nézegetve az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés: valóban ennyire gazdagok lennénk, hogy az elmúlt századok ránk maradt értékeit minden gond nélkül átengedjük az enyészetnek? Egyáltalán, mennyit lehet még ezek közül a pusztuló kincsek közül megmenteni? „Ma még biztosan többet, mint holnap - mondta Tököly Gábor. - De találgatni sem nagyon érdemes, mert nincs akarat, nincs igyekezet, nincsenek megteremtve a feltételek, a lehetőségek. És nem nagyon látom azokat, akiknek emiatt álmatlan éjszakáik volnának.” A kiállítás megnyitója után került sor a magyarországi Rubicon Kiadó Betlér és Krasznahorka főcímmel, Az Andrássyak világa alcímmel megjelent reprezentatív, fényképekkel gazdagon illusztrált kötetének bemutatójára. Rácz Árpád, a kiadó igazgatója elmondta: egyfajta kultúrmissziót teljesítenek azzal, hogy „szlovákiai, de ezernyi szállal Magyarországhoz kötődő, magyar emlékeket őrző, és egy magyar történelmi család hagyatékát egészen magas színvonalon, kivételes formában az utókor számára átörökítő helyeket választottunk e könyv témájául. Jüsősor- ban azért, hogy nagyon sokan eljussanak oda Magyarországról.” A kötet szerzője, Basics Beatrix művészettörténész, a budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettese elárulta, a könyv egy évtizednyi munka eredményeként született meg, nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítania a betléri és krasznahorkai múzeum munkatársaival. A művészettörténész reméli, hogy a kötet, vagy legalábbis a műtárgygyűjteménnyel foglalkozó része szlovák nyelven is megjelenhet, a tízéves kutatómunka során ugyanis nagyon sok műtárgyat sikerült azonosítaniuk. Szeretne megjelentetni egy további kötetet is, amely a kutatás tudományos hozadékát ismertetné a közönséggel. Rácz Árpád kiadóigazgatótól megtudtuk, hogy a szép kiállítású könyv egy sorozat első része, amelyet reményeik szerint továbbiak követnek majd. Felemelkedés, elmélkedés, lebegés - A hazai zenei kínálat ismét egy kiváló koronggal lesz gazdagabb Bobos & The Frozen Dozen: Eosphoros LŐRINCZ ADRIÁN A lemezborítón pentagram, a fényes korongon kilenc dal - ezt teszi le rövidesen Erik Procházka, azaz Bobos, illetve a The Frozen Dozen a karácsonyfa alá. Hogy müyen a sorrendben harmadik Bobos-album, mely nemes egyszerűséggel csak az Eosphoros címet viseli? Olyan, mint a koronghoz nevét kölcsönző görög mitológiai alak lehetett, akit gyakran Phosphorosként is emlegetnek, és akit a zsidó-keresztény kultúrkör Luciferrel, a bukott angyallal azonosít; légies, könnyed. Eosphoros ugyanis a hajnal istennőjének, Eosnak a fia volt, aki minden reggel elhozta a világosságot a sötétbe borult világba. Valami hasonlót hozott el Bobos, valamint zenésztársai a hazai könnyűzene huzamos ideje sötétbe borult világába, melyben - egy másik bluesmant, Hobót idézve - „akárhogy is fáj, bárki lehet sztár”. A tárgyalt banda esetében ez az attitűd szerencsére kimarad, hiszen a blues, amelyet a The Frozen Dozen képvisel, kiterjedt rajongó- tábora ellenére is megmarad réteg- és klubzenének, és ez így is van rendjén. Semmi trendi, semmi hajbókolás a közízlés előtt, vallja egyre több jó ízlésű, általam nagyra becsült fiatal blueszenész, avagy „nyomjuk a bluest, a vüág nem érdekel...!” A címadó dallal indul a korong; ez az a szám, amelyből a már említett légiesség legjobban lejön; a hosszan lebegtetett intró után már-már azt vártam, hogy Sting szól majd hozzám, de nem! Bobos jól ismert, végtelenül nyugodt, néhol mégis hátborzongató hangja közölte velem: eljött az ideje, hogy az ember visszatérjen az ősi, az ébredés előtti állapotába, és elhittem neki. A meditativ állapotot idézi a korong következő, Closer címet viselő dala is, míg a harmadik és a negyedik dal Robert Johnson Me and the devil bluesának szabad áttöltéseként is felfogható. A bluesban nincsenek megkötések; ettől szabad ez a zene, így az interpretálás módját csupán a zenész hozzáállása, valamint képességei határolják be - de Boboséknál ez valahogy nem kategória. A talking blues, azaz az elbeszélő stílusú előadás jegyében szól a The way in című szerzemény, ám a következő dal, a Who már sokkal feszesebb ritmusú, progresszív hangszerszólókkal fűszerezett „költemény”. Az Again&again címet viselő szerzemény kemény basszusokra és dobalapra épített, szokatlan felfogásban hangszerelt szakmunka; a lemez utolsó, Freedom című száma pedig ismét csak egy hangokba öntött meditáció. Nem kevesebb, nem több - eny- nyi. Ötven percet és hat másodpercet kitevő felemelkedés, elmélkedés, lebegés, melyet Bobos és a The Frozen Dozen együttes - Juraj Višinský, Dušan Strapec és Lengyel „Hosszú” István - Oskar Rózsával, ifjabb Pribojszky Mátyással és Müan Tökölyvel szövetkezve követett el. A negyedik The Frozen Dozen album címe szerintem csakis Katarzis lehet... A teljesség kedvéért idekívánkozik, hogy a lemezvásárló nagyérdemű közönség az Eosphoros mellé - a csomagolás részeként - kap még egy fényes korongot, melyen Jana Kirschner, Peter Lipa és Bobos foglalják össze negyvenhat percben, kilenc szerzemény erejéig a blues legjavát - Robert Johnson, Steve Winwood, Sippie Wallace, Willie Dixon, Luis Jordan, Duke Ellington, Barney Bigard, Irving Mills és Aleck „Rice” Miller szerzeményeit. Aki jól viseli Lipa énekstílusát, jutalmul gyönyörködhet Kirschner előadásában, akinek szerintem vétek a blueson kívül másra is pazarolnia a hangját... Az Eosphoros bemutatója december 21-én lesz a pozsony- ligetfalui Klub za Zrkadlom nevű intézményben, mely - úgy tűnik - végérvényesen a hazai blues (és más, nem kimondottan tömegműfajok) fellegvárává vált. Megjelenés nyakkendő nélkül, csak „eosz- phórikus” hangulatban!
