Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-09 / 284. szám, péntek
14 Gondolat ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 9. Fókuszban: Madách Imre és a magyarság fogyása. A rendezvény új koncepciójában sokak szerint meg kellene jelennie a többségi nemzet felé való nyitás szándékának Helyszíni jelentés a 36. Kazinczy Napokról (A szerző felvétele) Ha egészen rövid és velős jellemzést várnának tőlem az idei - sorrendben immár harminchatodik - kassai Kazinczy Napokról, azt mondanám, hogy a kétnapos rendezvénysorozat egy optimista és egy pesz- szimista napból állt. JUHÁSZ KATALIN Az első napon arról hallhattak az egybegyűltek, hogy miként lehetne felújítani az alsósztregovai Ma- dách-kastélyt, mi mindent hagyott ránk Madách, milyen hatást gyakorolt Az ember tragédiája az utókorra, illetve hogy mit kínál a kutatóknak Madách-tematikában a győri Xantus János Múzeum. A második napon pedig arról keseregtek az érezhetően más bolygón élő Magyar Művészeti Akadémia tagjai, hogy a magyarok száma mennyire megcsappant, míg a szlovákoké, románoké rohamosan növekszik a Kárpát-medencében, és hogy rapid identitásvesztés tapasztalható az elcsatolt területeken. Privát véleményt csatolni ilyesmihez kockázatos dolog, de any- nyit azért megjegyzek: a magam részéről örülök annak, hogy egy másik nép nyelvét is beszélem, ezáltal bele tudok kukkantani nem csak a szlovák, hanem a cseh kultúrába is, magyar identitásomat pedig eszemben sincs féltenem, főleg az Európai Unión belül nem. Kulturális szempontból tehát jóval gazdagabbnak érzem magam az anyaországi magyaroknál, a „demográfiai pánikot” keltőknél mindenképp, ráadásul angolul is elég jól beszélek, aminek köszönhetően egy újabb hatalmas kultúra nyílik meg előttem. Aki viszont saját szomorú kis vüágának foglya, azzal nincs túl sok közös témám. A Magyar Művészeti Akadémiáról még esik szó a továbbiakban, már csak azért is, mert mostanában elég gyakran vendégeskednek tájainkon. Az idei Kazinczy Napok főszereplője azonban egyértelműen Madách Imre volt. Egyebek mellett annak okán, hogy Az ember tragédiáját szlovák nyelven épp nyolcvan évvel ezelőtt mutatták be itt Kassán. A deklaráltan megújulni vágyó anyanyelvi napok koncepciójában sokak szerint meg kell jelennie a többségi nemzet felé való nyitás szándékának, valamint a magyarországi törekvésekbe való bekapcsolódásnak az európai uniós tagság nyújtotta lehetőségek kihasználásával. A tudományos nyelvművelés központja már rég nem Kassa, ezért tágabb horizontok felé kell nézniük a helyi szervezőknek, ha érdekes programot akarnak összeállítani. Az irányvonal már most világos: Kodály szellemében a zenére, a népművészetre, illetve az irodalomra és az építőművészeire is oda kívánnak figyelni, mivel e nélkül nem teljes egy nemzet tudata és önismerete, mint ahogy a szellemi örökség dokumentálása nélkül sem az. Ez utóbbi területért egy ideje a Pozsonyban működő Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma felelős. Az intézmény igazgatónőjétől, Jarábik Gabriellától megtudhatták az érdeklődők, hogy a múzeum munkatársai összesen 442 Kassa megyei településre küldtek ki kétnyelvű űrlapot az épített és a szellemi kulturális örökséget feltérképezendő. Folyamatosan érkeznek címükre a kitöltött űrlapok, melyek alapján 2-3 éven belül összeállítanak egy átfogó adatbázist. 2003 januátjától tartozik a múzeum fennhatósága alá a szklabonyai Mikszáth-em- lékház és az alsósztregovai Madách-kastély. Mindkét épületet siralmas állapotban találták, siránkozás helyett azonban munkához láttak, és minden lehető anyagi forrást kihasználva átfogó felújításba kezdtek. Szklabonyán január 16-án lehet megtekinteni az’ eredményt. A nagy palóc íió háza padlófűtést, vadonatúj tetőt és nyílászárókat kapott, jövő nyárig pedig az udvart is rendbe hozzák. A Madách-kas- télyban új kiállítás várja az érdeklődőket, a legszükségesebb beavatkozásokat már elvégezték, előttük áll még Madách dolgozószobájának, az „oroszlánbarlangnak” berendezése korabeli bútorokkal és Pomogáts Béla előadása használati tárgyakkal, mivel az eredeti darabokat az elmúlt rendszerben, sajnos, széüopták. Alsósztregován egyébként - a Magyar lüdományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének szakmai segítségével - világra szóló dolgok vannak készülőben. Erről Kerényi Ferenc irodalomtörténészt, a leendő projekt leendő szakmai tanácsadóját kérdeztük. „Szeretnénk létrehozni az épületben az európai emberiség-költemények múzeumát, és bemutatni mindazokat az alkotásokat, amelyek Madách fő művével közel egy időben keletkeztek. Elsősorban a Goethe-kultusz központjának számító Weimarral, a párizsi Victor Hugo-múzeummal, a Byron-gyűj- teménnyel, valamint a varsói Irodalmi Múzeummal szeretnénk felvenni a kapcsolatot. Ez a nemzetközi vállalkozás Alsósztregova község számára is fontos lehet, hiszen vonzó idegenforgalmi látványosságról van szó. Kis költséggel egy konferenciaközpontot is ki lehetne alakítani az épületben, és a szlovák-magyar határon átnyúlva a történelmi Nógrád keretében egy komplex elképzelés is megvalósulhat, amely a vidék páratlan néprajzi, építészeti, történelmi és irodalmi hagyományaira épülne” - tudtuk meg Kerényi Ferenctől. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeum közreműködésével tervezett európai kultúrcentrum koncepciójába belefér a kastélykert felújítása is, ahol akár egy szabadtéri színpad is épülhetne. Ehhez nemzetközi összefogás szükséges, hasonlóan elszánt partnerekkel, akikkel közösen akár EU-s támogatást is lehetne szerezni a kezdeményezésre. Természetesen továbbra is a Ma- dách-kiállítás állna a középpontban, de helyet kapna itt a 19. századi szlovák irodalomból Hviezdoslav is, aki kétnyelvű alkotó volt, így méltón reprezentálná a történelmi együttélést, egyben segítőkészebbé tenné a helyi szlovák illetékeseket. A régió Kerényi szerint komplett területfejlesztést igényel, mert Nyugat-Európa számára csak akkor lehet érdekes, ha olyat tud nyújtani, ami másutt nincs. Az alsósztregovai gyógyfürdő fejlesztése mellett a szlovák-magyar határon át vezető régi, történelmi útvonalakat is újra fel kell fedezni, a ,jó palócok” történetéből ízelítőt adó folklórprogramokkal, kézművesbemutatókkal és várturizmussal fűszerezve. Ennyit a Kazinczy Napok optimista részéről, amelynek végén a résztvevők úgy érezhették, most jött el az idő, amikor az új Európában bármilyen ötlet megvalósulhat, akár nemzetközi keretek között is. A Magyar Művészeti Akadémia tagjai azonban visszarántottak bennünket a rögvalóságba, ahol nyelvünk kopik, rongyolódik, építészetünk satnyul és globalizálódik, nemzetünk pedig az identitás- vesztés következtében rohamosan fogyatkozik. Az alaphangulatot Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke adta meg vészjósló statisztikai adatokkal alátámasztva, és megpedzve a kisebbségi autonómia örök kérdését, melynek érdekében szerinte a hazai és a romániai magyar politikai elit nem lép fel kellő nyomatékkal. Gál Sándor költő felhívta a figyelmet szókincsünk, valamint szakszókincsek elsorvadására, arra a tényre, hogy az egyes szakmák kisebbségi és anyaországi képviselői alig tudnak kommunikálni egymással magyar nyelven, mert nálunk a szakkifejezéseket szlovákul tanítják és használják. A Magyar Művészeti Akadémia egyebek mellett ezen tendenciák ellen is harcolni kíván a művészet erejével. A társadalmi szervezetet 1992- ben alapította 22 művész, elnöke Makovecz Imre, a világszerte elismert építész. A testület jelenleg 145 tagot számlál, miután nemrég negyven külföldön élő magyar művészt is felvettek maguk közé. Az irodalomárok, képzőművészek, iparművészek, fotósok, zeneszerzők, építészek rendszeresen tartanak összejöveteleket, céljaikat pedig így fogalmazták meg: „Nem eltitkolni a tudást, bátran elmondani a tanítványok előtt. A magyar alkotások rangját megmutatni másoknak, önmagunknak. Egyesítem minden nagy értékű erőt, bárhonnan is jön, akármit gondol szépségről s világról. Megteremteni a szuverén méltóságú kertet, mely független a földi hatalmaktól. Csak a magyarságtól nem. És a szépségtől, igazságtól.” E nemes gondolatok olyan neves alkotókat vonzottak ebbe a közösségbe, mint Lázár Ervin író, Ágh István költő, Bukta Imre, Csá- ji Attila és Fehér László képzőművész, Határ Győző író, Erdélyi Zsuzsanna folklorista, Hubay Miklós drámaíró és Jankovics Marcell rajzfilmrendező-illusztrátor, hogy csak a legnagyobb kedvenceimet említsem. Elképzelhető, hogy a Kassán tapasztalt kollektív szo- morkodás csak az őszies időjárásnak volt köszönhető. Olyan véleményeket is hallottam, hogy tulajdonképpen ily módon került egyensúlyba a rendezvény két napja, hogy e nélkül túlságosan derűlátóan távoztunk volna. AThália Színház Márai Stúdiójában a Kazinczy Napoknak köszönhetően jelenleg két érdekes tárlat is megtekinthető. A kávéházban Gondolat - vonal - rajz címmel a Magyar Művészeti Akadémia tagjainak alkotásaiból nyüt kamaratárlat, az emeleti színházteremben pedig Zichy Mihálynak Az ember tragédiájához készült illusztrációi láthatók december végéig, amelyek ugyan másolatok, ám minőségileg nem maradnak el az eredeti rajzok látványától. Csak remélni tudjuk, hogy a Kazinczy Napok jövőre is legalább ilyen gazdag programmal várja a látogatókat, és hogy az „érdeklődők” zömét nem a kivezényelt középiskolás diákok teszik majd ki, hanem írók, irodalmárok, nyelvművelők, pedagógusok és tudományos kutatók az ország minden szegletéből. A Thália Színház Márai Stúdiójában két érdekes tárlat is megtekinthető. Vukán György és Szakcsi Lakatos Béla budapesti koncertje sokak szerint az év hangversenye volt, a közönség nem akarta leengedni a színpadról a nagyszerű zenészeket „...leülünk és zongorázunk, mi sem értjük, hogy működik ez...” NAGY ILDIKÓ Az év hangversenyének hirdették, és valóban hetekkel korábban elfogytak rá ajegyek. Akik már hallották őket együtt játszani, ismét részesei akartak lenni ennek a semmi mással nem pótolható élménynek. Akik pedig csak lemezről ismerték ezt a két nagy művészt, élőben is hallani akarták őket. A siker nem maradt el, a közönség nem akarta leengedni a színpadról a nagyszerű zenészeket, akik majd másfél órán át elkápráztattak bennünket zsenialitásukkal. Improvizációnak tűnő könnyedséggel játszották a négykezeseket a két zongorán. Holott nagyon átgondolt, megszerkesztett és sokszor kipróbált együttműködés eredményét hallhattuk a Thália Színházban, ahol hosszú évek után ismét közös előadással lépett közönség elé a két dzsesszmuzsikus. „Aki hallott bennünket együtt, azt mondta, hogy üyen még nem volt, hogy két zongorista ennyire megértse egymást. Sok világnagyság zongorista játszik együtt, nagyon jók, de talán mégis rivalizálnak közben. Mi nem rivalizálunk. Nincsenek akadályok előttünk, egyszerűen leülünk és zongorázunk. Mi sem értjük, hogy műköVukán György (Képarchívum) dik ez.” Vukán György jellemezte így közös szóló és kamarazenekari szerepléseiket, amelyeknek egész sorát élvezhette már a dzsesszkedvelő közönség. Több közös lemezük is megjelent, holott mindketten élik saját, a másiktól független zenei életüket. Vukán György az 1971 óta létező Creative Art Trio zeneszerzőjeként és zongoristájaként, illetve a modem magyar zene egyik letéteményeseként vált ismertté a nagyvilágban. Szakcsi Lakatos Béla pályája nagyobb ívű. A dzsesszel már a konzervatóriumban eljegyezte magát, és a hatvanas évek közepén saját LDL nevű triójával a Magyar Rádió versenyén megosztott első díjat kapott. 1970-ben Pege Aladár kvartettjének teljesítményét a Mon- treux-i Jazz Fesztivál szakmai zsűrije a második díjjal jutalmazta. Ezzel Szakcsi neve ismertté vált a nemzetközi zenei életben is. Ezt követően meghívásokat kapott és fellépett a legrangosabb zenei fesz- . tiválokon, játszott a legismertebb és legelismertebb dzsesszzenészek- kel. Ä nyolcvanas évek közepéig tizenegy lemezen szerepel szerzőként vagy előadóként. E sikernek és vitathatatlan tehetségének köszönhetően kötött vele szerződést az amerikai GRP kiadó több lemeze megjelentetésére. Maga Chick Szakcsi Lakatos Béla Corea, a dzsessz egyik koronázatlan királya is nagyra tartotta Szakcsi zeneszerzői és előadói tudását, és gyakran méltatta is ezeket. Szakcsi Lakatos Bélának elvitathatatlan érdemei vannak a dzsessz térnyerésében a modem magyar zenében. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanáraként a klasszikus zene és a dzsessz összefonódására oktatta diákjait, és ezt a látásmódot viszi tökélyre saját koncertjein is. Leonard Bemsteint tartja példaképének, az ő tanítását követve különböző zenei műfajok ötvözésével próbálkozott, nem is sikertelenül. Horvát Ádám operaénekes és Écsi Gyöngyi népdalénekes közreműködésével Virágom, virágom címmel népdalfeldolgozásokat jelentettek meg. De Szakcsi gyűjtött cigányfolklórt és írt három cigánymusicalt is: Piros karaván, Egyszer egy cigánylány és Cigánykerék címmel. A Rock Színháznak Báthory Erzsébetről rockoperát írt, a Bestiát, a Magyar Állami Operaház pedig Cristoforo című balettjét mutatta be. Bár Szakcsi Lakatos talán többet van külföldön, mint otthon, Magyarországon is stílust teremtett. Új Magyar Cigány Jazz című lemeze figyelemreméltó, mert a cigány zene elemeit ötvözi az európai dzsesszel, s mert egy fiatal, tehetséges zenésznemzedék jelentkezését vetíti előre. Számos magyar állami kitüntetés tulajdonosa, és dzsessz- művészek közül elsőként kapott Kossuth-díjat 2005-ben. A budapesti Thália Színházban Vukán Györggyel adott közös hangversenyüket a Magyar Rádió is rögzítette, és hamarosan CD-n is megjelenteti. Akár erről, akár más felvételről érdemes e két nagyszerű zenész művészetébe belekóstolni. Mert nagyszerűen terített asztallal kínálnak meg bennünket. GONDOLAT Szerkesztők: Hizsnyai Zoltán (tel. 02/59233449), Mislaý Edit, Tallósi Béla. Levélcím: Gondolat, Námestie SNP 30, 8Í4 64 Bratislava 1
