Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-09 / 284. szám, péntek
12 Gondolat - hirdetés ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 9. A „nógrádi physicus” idős korában is látott el tisztiorvosi feladatokat, sőt egy, a Kishont vármegyei egészségügyi ellátás fejlesztésével kapcsolatos tervezetet is kidolgozott < Kiegészítések Perliczi János Dániel munkásságához , A Gondolat november 11-i száma Perjámosi Sándor Egy tizennyolcadik századi polihisztor című dolgozatával tisztelgett a háromszáz éve született Nógrád megyei főorvos, Perliczi János Dániel (1705-1778) emléke előtt. DR. KISS LÁSZLÓ „A megyei főorvosi tisztségéből 1754-ben visszavonulva, eladta losonci kőházát és a Losonchoz közeli apátfalvi birtokára vonult vissza. Itt már csak magánpraxist folytatott és elsősorban tudományos munkásságának élt” - állítja Peijá- mosi. Nem a szőrszálhasogatás, hanem a valós tények ismerete késztet arra, hogy ezt az - egyébként több mint kétszáz éve téves és té- vességében újra és újra megerősített - állítást cáfoljam és levéltári kutatáson (is) alapuló új ismeretekkel kiegészítsem. Perliczi 1754-es „visszavonulásának” dogmáját első életrajzírója, a kortárs Weszprémi István (1723-1799), Debrecen városának orvosa indította útjára. Weszpré- mit rna, a magyar és erdélyi orvosok életrajzait tartalmazó, latin nyelven - a kor „angolján” - megjelentetett négykötetes biobibliográfiai műve, a Succincta medicorum Hungáriáé et Transsilvaniae bio- graphia alapján a magyar orvostör- ténet-írás atyjának tekintjük. A „Bi- ographia” 1774-es I. kötetében jelentette meg az ominózus állítást Perlicziről: „1754-ben megvált a közszolgálattól, s a Losonc mellett fekvő, saját pénzén vett apátfalvi birtokára vonult, és azóta szinte csak magánkedvteléseinek él” (a könyv 1960-as magyar fordításának 269. oldaláról idéztünk). Ezt a közlést vette át szinte szó szerint Szinnyei (A magyar írók élete és munkái) és örökítik tovább - Szinnyeire hivatkozva - az alkalmi megemlékezők, magyarok és szlovákok egyaránt. 1754-ben Perliczi 49 éves, egy népes család feje: első feleségétől, a híres Möller Károly Ottó besztercebányai orvos (1670-1747) Anna Katalin nevű lányától hét gyermeke született. (Az adatot a mindmáig legmegbízhatóbb Perliczi-tanul- mány szerzőjétől, Szelestei N. Lászlótól vettük át, aki dolgozatát az Országos Széchényi Könyvtár 1978-as Évkönyvében tette közzé). Egy ilyen népes család fenntartása nem kis anyagi ráfordítást igényel, így - csupán a logikára hagyatkozva is - megkérdőjelezhető Weszprémi állítása „a szinte csak magánkedvteléseinek élés” hitelességéről. Valószínűleg e logikátlanságot elkerülendő hivatkozik Peijámosi is Perliczi 1754 utáni „magánpraxisára”. E magánpraxis azonban nem újdonság Perliczmél, hiszen például már 1738-ban ismételten tanácsokkal látta el Teleki grófot felesége , jövendőbéli szülése iránt” (Perliczi Telekihez írt leveleit Magyary-' Kossá Gyula tette közzé a Magyar Orvosi Emlékek I. kötetében, 1929- ben). Nem csupán magánpraxisa folytatódik azonban 1754 után, hanem „közszolgálati” tevékenysége is. Igaz ugyan, hogy az új főispánnal való konfliktusa miatt 1754- ben lemondott a megyei főorvosi tisztségről, a megye közegészség- ügye azonban nem nélkülözhette a tapasztalt, nagy tekintélyű Perliczi segítségét. Ezért Perliczi 1754 után is látott el „fizikusi” - mai fogalommal élve: tisztiorvosi feladatokat! Reiter László Nógrád vármegye levéltárában talált erre bizonyítékot: Perliczi 1764-ben egészségügyi tervezetet készített Nógrád vármegye számára, valamint összeíratta az itt működő egészségügyi személyzetet is (Reiter dolgozata „a nógrádi physicus”-ról a budapesti Orvosi Hetilapban jelent meg 1986-ban). Reiter további állítását, vagyis hogy Perliczi „1773-ban nemcsak Nógrád, hanem Kishont vármegye főorvosa is volt”, saját levéltári kutatás alapján jómagam is megerősítem, illetve pontosítom. Kishont - azaz Rimaszombat és környéke - ez idő tájt nem önálló vármegye volt, hanem az Ipolysági székhelyű Nagyhont kerülete (dist- riktusa). A két területet Nógrád megye választotta el egymástól (lásd a térképvázlatot). A kishonnak sose nyugodtak bele, hogy az egykori Rima vármegyéből csupán Nagyhont egyik kerülete legyen, s ezért magukat előszeretettel „Co- mitatus Hont minor” azaz Kishont vármegye képviselőiként szerepeltették. (A Honttól való elszakadási kísérleteiket - Perliczi halála után - 1786-ban siker koronázza majd: a „kalapos király”, II. József császár H - Hont vármegye; K-H - Kishont; Hont vármegye kerülete; B - Bars vm.; E - Esztergom vm.; Z - Zólyom vm.; N - Nógrád vm.; P - Pest-Pilis-Solt- Kiskun vm.; G - Gömör vm.;l - Ipolyság; 2 - Rimaszombat Kishontot Gömör vármegyéhez csatolja. A császár halála után azonban Kishont újra visszakerül Nagyhonthoz, és csak az 1802. IX. törvénycikk mondja ki véglegesen egyesítését Gömör megyével). Hont vármegye töredékekben fennmaradt és jelenleg a besztercebányai levéltárban őrzött irataiban kutatva találtam rá Perliczi kishon- ti „fizikusi” működésének nyomaira. Az 1771-72. évi megyei jegyzőkönyv (Protocollum) 119. oldalán, a Kishonti kerület ügyeit tárgyaló részben található az alábbi határozat: „...az orvosi fizetés kérdésében - mely fizetés a kerület határozata alapján a helyi sebészmesterre szállt át - azt határoztuk, hogy ez a fizetés november 1-ig Perliczius orvost illeti meg...” (az eredeti latin szöveg magyarra fordítását dr. Magyar László Andrásnak ezúttal is köszönöm). Kishont azonban valószínűleg nem teljesítette e megyegyűlési határozatot, mert 1773. december 13-án egy újabb bejegyzés került a „protokollumba”: „Perliczi Dániel orvos ügyében, ti. arról, milyen magatartást tanúsítson a Kishonti kerület gyógyításának ügyében, továbbá, amelyben lemond hivataláról, bepanaszolva az alkalmazott patikust: - a panaszt orvosolni kell, a folyamodó kétéves bérhátralékát meg kell ítélni neki...”. A levéltári adatok alapján tehát bizonyítottnak tekinthető, hogy Perliczi „nyugdíjba” vonulása után is még sokáig - 1773-ban 68 éves fejjel is - látott el hivatalos orvosi teendőket, vagyis nem csak magánpraxist folytatott. E hivatalos tevékenység egyik legértékesebb levéltári bizonyítéka az az 1774. május 20-án Apátfalván (Losoncon) keltezett kétoldalas latin nyelvű dolgozat, melynek magyar címe: Alázatos tervezet a Kishont vármegyei egészségügy megjobbí- tása végett. E tervezetet szintén a honti (besztercebányai) levéltárban találtam meg. „Kishont Vármegye állapota mindeddig annyiban volt szerencsétlen, hogy, mivel a többi vármegyékhez képest is elmaradott volt, mind tanács mind segítőkészség tekintetében hiány mutatkozott benne: hiszen csupán sebészmestereket alkalmazott, nem volt területén egyeden jól ellátott patika sem, és benső alkotmánya nem tette lehetővé, hogy neki elkötelezett, megfelelően bérezett orvost alkalmazzon...” - indítja tervezetét Perliczi (a latin eredetit ismét dr. Magyar László András ültette át magyarra). A gyógyszerészeti ügyekben is jártas Perliczi - ő alapította Losonc első patikáját - arra hívja fel a kishontiak figyelmét, hogy a patikaalapítás nem olcsó mulatság, és a patikusnak is feltétlenül fizetést kell adni, ha meg akarják őt tartani. Ha Kishont nem maga szerez magának patikust és orvost, akkor kénytelen lesz elfogadni a hivatalból kiutaltat, ám ek- ( kor fennáll a veszélye annak, hogy „sem a nyelvet, sem a klímát, sem a helyi viszonyokat, sem pedig az it- I teni embereket nem ismerő” patikus, orvos kerül majd a megyébe. E sorokból Perliczi híres, 1751-ben az uralkodónőhöz, Mária Teréziához benyújtott, önálló magyarországi Orvosi és Sebészeti Főiskolát javasló tervezetének gondolatai köszönnek vissza. (E latin nyelvű tervezet magyar fordítását az akkor még orvostörténészként dolgozó Antall József - 1990-től Magyarország miniszterelnöke - tette közzé 1969-ben az Orvostörténeti Közlemények 51-53. kötetében.) Már akkor hangoztatta, hogy az ország ( egészségügyének egyik súlyos gondja a külhoni orvosi karokon végzett orvosok behívása, akik " „nem ismerik sem az éghajlatot, sem az embereket, sem ezek nyelvét és életmódját”. Valószínű, hogy Perliczi Kishont számára készített tervezete is hozzájárult ahhoz, hogy 1776-ban végre orvos (Ma- dács Péter) telepedett le a kerület székhelyén, Rimaszombatban. A földgáz ára 2006. I. 1 -jével változik A háztartási földgáz árát 2006. I. 1 -jen módosítják. A Szlovák Gázművek Rt. (SPP) által benyújtott javaslat alapján az Árszabályozási Hivatal 2005. XI. 30-án döntött erről. A védett fogyasztók kategóriájában - háztartások - a háztartási földgáz eladási ára átlag 5,84%-kal nő. A háztartási földgáz árát azért emelik, mert nőttek a felvásárlásával kapcsolatos kiadások. A Brent kőolaj és kőolaj- származékok magas árszintje, valamint a dollár szlovák koronához viszonyított erősödő árfolyama befolyásolja a földgáz felvásárlási árának növekedését. Az utóbbi időben a kőolaj és a kőolajszármazékok ára részben stabilizálódott, de nem sikerült eliminálni a földgáz következő áremelkedését, mivel annak ára a kőolajárakat követi bizonyos késéssel. Az áremelés miatt a Szlovák Gázművek január első két hetében rendkívüli gázmérőóra-leolvasást végez. A fogyasztókat a leolvasást pontos idejéről kifüggesztett hirdetményekben előre értesíti. A földgáz eladási ára (19%-os áfával) a háztartásokban 2006.1. 1-jétol. tarifa 12 havi gázfogyasztás M fix havidíj (Sk/hó) a valóban elfogyasztott gázmennyiségért kiszabott változó gázdíj (Sk/m3) Dl 0-200 bezárólag 66,39 17,16 D2 200-1700 bezárólag 124,50 13,67 D3 1700-6500 bezárólag 159,90 13,42 D4 6500 felett 430,63 12,92 www.spp.sk i i i i i < i i BP-5-15488
