Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-09 / 284. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ NYEZAVISZIMAJA GAZETA Oroszország feladja Dél- Oszétiát - kommentálta a lap azt a tényt, hogy az EBESZ külügyminiszteri értekezletén az orosz diplomácia vezetője is megszavazott egy grúz tervet a szakadár régió helyzetének rendezésére, bár az orosz békefenntartók kivonása függőben maradt. A Mihail Szaakas- vili grúz elnökről elkeresztelt háromlépcsős terv előirányozza a Grúziától az 1990-es évek elején háborúval elszakadt Dél-Oszétia demilitarizálását, gazdaságának az EU általi finanszírozását, végül politikai státusának meghatározását. A fő az, hogy megerősítette a kivonási folyamat visszafordíthatatlanságát. Tony Blair (Gyenes Gábor karikatúrája) Minél előbb meg kellene egyeznünk, hogy annyit kaptok, amennyit adunk! Válságról nem lehet beszélni, de tény, hogy csökkent a katonai szövetség szerepe az elmúlt évtizedben Átalakuláson megy át a NATO Az elmúlt évtizedben több értékelés látott napvilágot a NATO-val kapcsolatban, melyek szerint a szervezet átalakulóban és/vagy válságban van. ONDREJCSÁK RÓBERT A válsággal kapcsolatban érdekes megjegyezni, hogy a NATO- ról szinte havonta elhangzanak hasonló jellegű értékelések, éppen úgy, mint az EU-ról (bár fontos megjegyezni, hogy a két szervezet jellege, történelme és küldetése is gyökeresen eltér). Ami a válságot illeti, tény, hogy a NATO szerepe az elmúlt évtizedben csökkent. Ez szinte természetes, hiszen a hidegháború alatt központi szerepet töltött be az euroatlanti térség védelmében, amelyet közvetlenül fenyegetett a szovjet támadás. A Szovjetunió felbomlása után megszűnt az a közös veszélyforrás, amely a szövetségesek biztonság- politikai szolidaritását négy évtizeden át magas szinten tartotta. Ráadásul miután Európa már nem a globális stratégiai vetélkedés fő küzdőtere és a veszélyforrások eltolódtak kelet felé, az USA számára is kevésbé fontos a NATO egésze éppen úgy, mint az európai szövetségesek. A NATO azonban fokozatosan alkalmazkodik a globális biztonsági környezet és a nemzetközi kapcsolatok új kihívásaihoz, ezért helytelen azt állítani, hogy elvesztette jelentőségét. Érvényes ez annak ellenére is, hogy például az iraki háború kapcsán komoly nézeteltérések merültek fel a legfontosabb szövetségesek között. Elvégre - a volt amerikai külügyminiszter szavaival élve - hogy is lehetne egy olyan szervezet válságban, amelybe annyian szeretnének belépni. A közép-európai újabb tagországok számára a NATO még mindig biztonságuk legfőbb garanciája, és belátható időn belül az is marad. Teljes mértékben egyet lehet érteni azokkal az értékelésekkel, amelyek szerint a NATO teljes átalakuláson megy keresztül. Sőt már a hidegháborút követő transzformációk második fázisát éljük. Természetesen a hidegháború alatt oly jól ismert területvédelemről ma már szó sincs. Erről a koncepcióról nemcsak hogy nem beszélnek manapság, de teljesen értelmét vesztette a mai körülmények között. Ennek ellenére azért érdemes zárójelben megjegyezni, hogy az európai országok haderejének nagy része még mindig csak üyen jellegű feladatok végrehajtására alkalmas, és még nem tűnt el végleg egyes „gondolkodók” fejéből. De napjainkban már nemcsak a területvédelemnek nincs értelme, hanem a koszovói konfliktus alatt oly sokat ragozott „out-of-area or out-of-busi- ness” dilemma sem aktuális. Lugar szenátor szavai abban az időben születtek és voltak életbevágóan fontosak, amikor a szövetségben arról vitáztak, müyen mértékben kell a NATO-nak részt vennie saját területén kívüli katonai akciókban. Jelenleg már nem is területen kívüli, hanem Európán kívüli akciókról beszélünk. A NATO jelenlegi öt akciója közül már mindössze egy európai: a KFOR Koszovóban. A többi négy missziót Afganisztánban, Pakisztánban, a szudáni Darfürban és a Földközi-tenger térségében (Active Endeavour) hajtják végre. A NA- TO-hadműveletek azonban nem csak földrajzi értelemben változtak óriásit. Legalább ekkora a haladás a missziók jellegét illetően: már kisebbségben vannak a katonai hadműveletek. Afganisztánban a békefenntartás mellett egyre fontosabb az „országépítés” - egyre jelentősebb civil részvétellel. A földközi-tengeri hadművelet lényege alapvetően a hajózási útvonalak biztosítása, és nem mellékesen a csempészet és az illegális migráció visszaszorítása. És akkor még nem beszéltünk a darfúri misszióról, amelynek lényege, hogy a NATO logisztikai, elsősorban szállítási kapacitásokkal segíti az Afrikai Unió helyi egységeit. Végül, de nem utolsósorban pedig, a szervezet gyors- reagálású haderejét - amely a 2002-es prágai csúcstalálkozó egyik legfontosabb eredménye volt - a pakisztáni földrengést követően vetették be a helyi lakosság megsegítésére. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy azért a NATO- országok legfontosabb és legfelkészültebb egységeiből összeálló haderőnek nem a polgári lakosság segítése az elsődleges feladata. Több tagállam ki is nyüvámtotta, formálisan vagy informálisan, hogy nem szeretné, ha a jövőben ebből precedens lenne. A NATO átalakulásának további fontos eleme a globális partnerségek kialakítása. Bár nem formális fórumokon több szakértő szorgalmazta a tagság globálissá tételét, a NATO a globális együttműködés felé halad. Ez egyebek között olyan országokkal jelent vagy a jövőben jelenthet szorosabb együttműködést, mint Oroszország, Ausztrália vagy Japán. Nem utolsó sorban érdemes megjegyezni a szervezet bővítését. A potenciális tagokat elsősorban a Balkánon kellene keresnünk, de Ukrajnát sem szabad kihagyni a sorból. Bár az elkövetkező két évben erre semmi esetre sem kerül sor, 2008 horizontján már érdemes elgondolkodni ezen a kérdéskörön is. Annál is inkább, mivel a NATO bővítése szinte minden közép-európai ország egyik legfontosabb külpolitikai prioritása. A világiasság és a spiritualizmus szétválasztása folyik az iszlám világban, s ezt segítenie kell a Nyugatnak Születőben az új arab modernitás MTI-HÁTTÉR A nyugati és iszlám világ között meghirdetett háború nem sorsszerű, és a radikális iszlámmal szemben új arab modernitás van születőben - vélik francia és arab gondolkodók. A Le Figaro beszámolt Alexandre Adler külpolitikai szakértő az iszlám világon belüli konfliktusokról tartott előadásáról, amelyen az amerikai Sámuel Hun- tingtonnak a civilizációk összecsapásáról szóló elméletét vitatta. ,A muzulmán vüágot úgy hatja át a halál ösztöne, mint Európát a fasizmus korában, de a radikális iszlám a fasizmushoz hasonlóan ellenmérget termel” - mondta a francia politológus. Véleménye szerint a nyugati és a muzulmán vüág között meghirdetett háború nem végzetszerű, ha a Nyugat hajlandó lesz a fundamentalizmus elleni modernitást segíteni. Érzése szerint Marokkótól Malajziáig valamennyi muzulmán országban léteznek „pozitív erők”, amelyekből a külpolitikai szakértő a „hiteles demokráciával” rendelkező Törökországot és az iráni síiták mozgalmának újjászületését emelte ki. A politológus úgy véli, az arab nacionalizmus szétesése a síita mozgalmak erősödéséhez vezethet Irakban is. Adler szerint a vüágiasság és a spiritualizmus szétválasztása főijük a muzulmán vüágban, amelynek demokratizálását segítenie kell. A Le Nouvel Observateur című folyóiratban Faruk Mardam-Bej szíriai muzulmán és Elias Szanbar palesztin keresztény gondolkodó beszélt arról, hogy arab önazonosságának semmi köze vallási és politikai hovatartozásához. Arabnak lenni számukra olyan, mint franciaként vagy olaszként európainak lenni, és szerintük az örök és egységes arab identitás gondolata képtelenség. Az iszlám aranykora, amit a fundamentalisták szeretnének visszaállítani, véleményük szerint soha nem létezett, és az annak nevében meghirdetett politika katasztrófához vezet. A vüágias arab kultúra bukását több történelmi okra vezetik vissza. Az első az Oszmán Birodalommal való szakítás volt öt évszázados uralom után. A másik történelmi tragédia érzésük szerint a térség brit és francia dominanciája alatt következett be, s a törökök után a nyugatiak által is elárulva és manipulálva érezték magukat az arabok. Ebből az érzésből született az a kettősség, a függetlenség és egység vállalása, amely az arab nacionalizmusra jellemző volt. De a leg- szömyűbb manipulációt az 1967- es háború okozta, ugyanis azóta a palesztin kérdést használja alibiként személyes célokra a régió valamennyi diktatúrája - hangsúlyozzák az arab értelmiségiek. Egyetértenek abban, hogy a fundamentalizmussal szemben új arab gondolkodás van születőben, amelynek az a lényege, hogy az araboknak közös érdekeik, és nem testvéri összetartozásuk miatt kell összefogniuk. Véleményük szerint az araboknak elsősorban önmagukba kell nézniük, és el kell fogadniuk, hogy nem egy etnikai vagy vallási csoporthoz tartoznak, hanem állampolgárok. Az arab világnak meg kell szabadulnia frusztrációjától, hogy ne egy dicsőséges múlt visszaállításának álmában fejezze ki teheteden dühét, s az egyéni szabadságjogokat helyezze előtérbe. Az arab világ válaszút előtt áll: vagy teljesen magába fordul, vagy a demokráciát választja. KOMMENTÁR Nem lankad a lendület SIDÓH. ZOLTÁN A Szlovák Statisztikai Hivatal tegnapi mérlegvonása szerint az ország gazdasága a harmadik negyedévben 6,2 százalékkal nőtt, amire 1998 első negyede óta nem volt példa. Ha nemzetközi kitekintést végzünk, akkor kiderül, a visegrádi országok csoportjában is példátlan ez a dinamizmus, a régi európai uniós tagállamok még csak meg sem közelítik ezt a mutatót, egyedül a Baltikum tartja velünk a lépést. Az sem mellékes, hogy nem egyszeri fellángolásról, egy váratlan nagyberuházó által geijesztett növekedésről van szó, hanem tartós, három pilléren nyugvó növekedési pályáról. Az egyik pillér az export fokozódó tempója, a másüt a beruházások, fejlesztések lendülete, a harmadik pedig a lakossági fogyasztás felpörgése. A másodüt tényezőnél álljunk meg egy pillanatra! A PSA Peugeot Citroen autógyártó éppen tegnap jelentette be hivatalosan, hogy nagyszombati gyárában nem a korábban beharangozott évi 300 ezer, hanem 450 ezer gépkocsi legyártására készül. Az egyszerű statisztikai mutató megváltoztatása azonban fontos, és szerencsére kedvező következményekkel jár. Például azzal, hogy a telephelyen további 1800 munkahely létesül, áttételesen pedig még újabb 9000 állás, ami gyakorlatilag munkaerőhiányt okozhat a megyeszékhely környékén. Már említettük a lakossági fogyasztás növekedését. Ez nem kevesebbet jelent, mint a növekvő bérek okozta nagyobb vásárlási kedv megnyüvánulását. Ráadásul tartós szinten, hiszen már hetedüt negyedéve vásárol többet és többet a lakosság. Ugyan szívesen és színesen panaszkodunk alacsony életszínvonalunkra, sovány pénztárcánkra, azonban összességében és lépésről lépésre mégiscsak izmosodik a vásárlóerő. Persze, a sokat ostorozott jelentős regionális különbségeket is figyelembe véve, mert amit már megengedhet magának a nyugati országrész lakója, azt még nem tudja megfizetni mondjuk, a királyhelmeci vagy a rozsnyói polgár. Ami továbbra is fájó, az a munkanélküliek számának meglehetősen lassú apadása. Hiába növekszik a gazdaság évi 5-6 százalékos ütemben, az állástalanok aránya csak nagyon lassan apad. E téren bizony továbbra is a sereghajtók közé tartozunk. Gyors javulásra nincs remény, mivel a cégek karcsúsítása folyamatos, a kitolódó nyugdíjkorhatár és a rugalmatlan munkaerőpiac fékezi a folyamatot. Azonban az az út, amelyen a gazdaság most halad, ígéretes, és a végén kiderülhet, nem is szorulunk az Európai Unió alamizsnájára, szűkmarkú juttatásaira ahhoz, hogy középtávon felzárkózzunk a tisztes középmezőnybe. JEGYZET Esély és egyenlőség LŐRINCZ ADRIÁN Mivel igen tiszteletre méltónak tartom abbéli igyekezetét, kedves miniszter asszony, hogy a csökkentett munkaképességűeket és a fogyatékkal élőket is emberi sorba óhajtja emelni, okulásképp közzéteszek most egy nem éppen szívderítő történetet; egyet azok közül, mely bár „élet-írta történeti’, sosem fogják filmre vinni. A főhős - nevezzük Áginak - csípőficammal született, ami lehetőségeit lényegesen leszűkítette. Mint raktáros helyezkedett el egy pozsonyi cégnél, ennek munkásszállóján élt férjével és kisfiával. Amikor másodízben is anyasági szabadságra ment, a cég egyszerűen felbontotta vele a szerződést, és mivel nem volt többé alkalmazott, a szülést követően a szolgálati lakásból is kitették. Férje elhagyta, nem volt munkája, nem volt hová mennie. Közben a látása is romlani kezdett, míg végül teljesen munkaképtelenné vált. Bár szorgalmasan kilincselt a hivataloknál, mindössze annyit sikerült elérnie, hogy megfenyegették: intézetben helyezik el a gyermekeit, ha nem talál munkát és lakást, a munkaügyi hivatal alkalmazottai pedig egyre szorgalmazták, hogy vállaljon fizikai munkát. Ismerősöknél húzták meg magukat, alkalmi munkából, takarításból tartotta el a két gyermeket, mert apjuk hallani sem akart róluk többé - és várták a szebb holnapot. Az meg csak nem jött el, pedig volt közben néhány kormányváltás, változott a szociális ellátás rendszere, szép törvények és még szebb álmok születtek. Csak Ágin nem tudott segítem senki; mintha törvényen kívülivé vált volna. Nem akarom elkeserítem, kedves miniszter asszony, de kapásból legalább fél tucat további olyan esetet tudnék felsorolni, amikor a család-, a szociális, a munkaügyi, sőt az esélyegyenlőségről szóló törvények is hirtelenjében érvényüket veszítették, és helyüket a bürokrácia és a korrupció vette át (mert az orvosi szakvélemények még mindig megvásárolhatók). Ági gyermekei közben felnőttek, és ha jogállamról, esély- egyenlőségről és az emberi méltósághoz való jogról esik szó előttük, elhúzzák a szájukat. Számukra mindez ismeretlen kategória. FIGYELŐ Pedofil püspök a bizottságban Sajtóértesülések szerint belgrádi politikai körökben nem hangoztatják nyütan, de botrányosnak tartják, hogy a koszovói státustárgyalásokra alakult küldöttség ülésén az ortodox egyházi elöljárók között megjelent a pe- doflliával vádolt vranjei püspök. Pahomijét júniusban állították bíróság elé, a vád szerint rezidenciáján szexuálisan zaklatott négy gyereket, s egyházi alattvalói is ellene vallottak, a per zajlik.
