Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)

2005-12-08 / 283. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 8. Vélemény és háttér 7 Sem cáfolni, sem megerősíteni nem hajlandó az információkat az Egyesült Államok Washingtoni börtöntitkok FIGYELŐ Marad a cseh átvilágítás Továbbra is érvényben ma­rad Csehországban az átvilágí­tási törvény, amely tiltja, hogy volt magas rangú kommunista politikusok, az egykori tit­kosszolgálatok képviselői és együttműködői a jelenlegi de­mokratikus rendszerben ve­zető vagy fontos állami tisztsé­geket tölthessenek be - döntött tegnap a prágai képviselőház. Az 1991-ben elfogadott, s az­óta is sokat vitatott jogszabály eltörlését az új köztisztviselői törvény vitája során az ellenzé­ki kommunisták javasolták. A kétszáz tagú testületben a sza­vazáskor a jelen lévő 180 hona­tya közül azonban csak 60 tá­mogatta a javaslatot, így az megbukott. A kommunisták mellett a szociáldemokrata képviselők egy csoportja is az átvilágítási törvény hatályon kívül helyezése mellett volt. Jirí Paroubek szociáldemokra­ta miniszterelnök a kommunis­ták javaslatát először támoga­tásáról biztosította, s kijelen­tette, a törvény ma már elavult, ezért 16 évvel a rendszerváltás után eljött az ideje megszünte­tésének. Miután a jobboldal a javaslatot határozottan elutasí­totta, s a szociáldemokrácián belül sem alakult ki egységes álláspont, Paroubek álláspont­ját úgy módosította, hogy a tör­vény eltörlése még „várhat egy­két évet”. Az átvüágítási nor­mát az elmúlt években az Eu­rópa Tanács is élesen bírálta. Hiányosságait a cseh politikai vezetés szintén elismeri, de a jobboldal szerint a jogi normá­ra továbbra is nagy szükség van, ezért a törvény érvényes­ségének meghosszabbítását eddig mindig keresztülvitte. A közvélemény erősen megosz­tott: a támogatók és az eh lenzők aránya nagyjából egy­forma. (kés) Tilos a turbán a jogosítványon A francia közlekedési mi­nisztérium rendeletben tiltotta meg a turbánt a francia jogosít­ványok igazolványképén. A rendelet kihirdetésére azután került sor, hogy a francia Ál­lamtanács megsemmisítette a Val d’Oise-i prefektúra 2004. novemberi döntését, amely azért utasította el egy szikh vallású francia állampolgárnak jogosítványa kiadását, mert az igazolványképen turbánt vi­selt. A francia adminisztráció legmagasabb szintű jogorvos­lati intézménye úgy értékelte, hogy az 1999. június 21-i bel­ügyminiszteri rendelet, amely­re a prefektúra elutasításában hivatkozott, nem alkalmas „egy ilyen kötelezettség beve­zetésére a jogosítványok eseté­ben”, mert csak a közlekedési minisztérium határozhatja meg a jogosítvány kiállításá­nak és kiadásának feltételeit. Az Államtanács azt is kimond­ta: a közlekedési minisztérium 1999. február 8-án kihirdetett, a jogosítványok kiadását sza­bályzó rendelete viszont nem elég pontos ahhoz, hogy annak alapján kizárólag fedetlen fejet lehetne elfogadni. A jogosít­ványkérelemhez beadott iga­zolványképen valamennyi hi­vatalos igazolványhoz hason­lóan a személynek fedetlen fővel és szemből fényképezve kell látszania, (m) Több mint egy éve vádol­ják azzal az Egyesült Álla­mokat, hogy iszlám szélsőséges foglyokat tit­kos börtönökben tart fog­va világszerte, ezt az állí­tást Washington eddig sem cáfolni, sem megerősíteni nem volt hajlandó. MTI/AFP-KRONOLÓGIA A Human Rights Watch emberjo­gi szervezet 2004. július 17-én az­zal vádolta meg az Egyesült Álla­mokat, hogy a terrorizmus elleni háború gyanúsítottjait tizenhárom titkos börtönben tartja fogva (ebből hét Afganisztánban, kettő Pakisztánban, egy az Indiai-óceá­non lévő Diego Garda szigetén, egy Jordániában, kettő pedig ame­rikai hadihajókon volt). A New York-i központú, emberi jogokra szakosodott amerikai ügy­védek alkotta szervezet, az Alkot­mányos Jogok Központja (CCR) 2004 decemberében hivatalos ké­rést nyújtott be az amerikai kor­mányzathoz. Ebben a tájékoztatási szabadságra hivatkozva kérte an­nak közlését, kik ezek a foglyok, hol tartózkodnak és milyen körül­mények között tartják őket fogva. Az Amnesty International embe­ri jogi szervezet 2005 májusában azzal vádolta meg az Egyesült Álla­mokat, hogy világszerte titkos „börtönszigeteket” hozott létre. A The Washington Post 2005. no­vember 2-én nyolc országot neve­zett meg, közöttük Thaiföldet és Afganisztánt, valamint „több kelet­európai demokratikus országod’ - ezekről a lap biztonsági okokból nem közölt konkrétumokat -, ame­lyekben titkos börtönöket nyitot­tak, ahol több mint száz gyanúsí­tottat tartanak fogva. Az amerikai központú Human Rights Watch washingtoni igazga­tója ugyanaznap azt mondta: a szervezet „nagy biztonsággal” megállapította, hogy „legalábbis Lengyelországban és Romániában” léteznek ilyen QA-táborok. Thai­föld, Magyarország, Lengyelország és Románia azóta tagadta titkos börtönök létrehozását területén. November 2-án František Bublan cseh belügyminiszter ugyanakkor közölte, hogy Prága egy hónappal korábban visszautasította az Egye­sült Államok azon kérését, hogy nyissanak a területén börtönt, amelybe a kubai guantánamói lé­gitámaszponton kialakított bör­tönből szállítottak volna foglyokat. November 10-én amerikai szenáto­rok tájékoztatást követeltek az amerikai Központi Hírszerző Ügy­nökség (CIA) által külföldön fenn­tartott börtönökről. November 23- án az Európa Tanács vizsgálatot in­dított 45 tagállamában a gyanús fo­golyszállításokról vagy fogva tartá­sokról. A kormányok 2006. február 21-ig kötelesek tájékoztatni a nem­zetközi szervezetet az ügyben. A Human Rights Watch november 30-án azzal vádolta meg az Egye­sült Államokat, hogy legkevesebb 26 foglyot tart fogva elszigetelve, és egyeseket közülük meg is kínoz­tak. Az ABC News amerikai televízió december 6-án azt állította, hogy a CIA a múlt hónapban tizenegy, ad­dig titkos kelet-európai börtönök­ben fogva tartott feltételezett al- Kaida-tagot szállított át egy új észak-afrikai létesítménybe sietve Condoleezza Rice amerikai kül­ügyminiszter európai körútja előtt. Az ABC televízió szerint az Egye­sült Államok az első titkos börtönt 2002 márciusában hozta létre Thaiföldön, amelyben az al-Kaida egyik vezetőjét, a Pakisztánban el­fogott Abu Zubeidát is fogva tartot­ták, és egy észak-afrikai ország is hozzájárult tavaly egy másik titkos börtön létrehozásához. A jelenleg is tartó európai kőrút­ján az amerikai diplomáda ve­zetője azt közölte, hogy az Egyesült Államok „nem tűri el a kínzást, amely ellentétes az amerikai törvé­nyekkel és az Egyesült Államok nemzetközi kötelességvállalásai­val”. Condoleezza Rice bukaresti sajtóértekezletén nem volt hajlan­dó válaszolni a titkos CIA-börtönök létéről szóló információkkal össze­függő találgatásokra. Hangoztatta: nem akar hírszerzési és biztonsági érdekeket sértem. Románia egy kedden aláírt, „tör­ténelminek minősített” megállapo­dás értelmében amerikai katonai létesítményeket fogad be területé­re. Traian Basescu román államfő határozottan elutasította azokat a feltételezéseket, amelyek Románi­át is„hírbe hozták”. Nyomatékosan figyelmeztetett: senki nem tehet olyan felelőtlen kijelentéseket, me­lyek szerint Románia titkos börtö­nöket tart fenn, amelyekben fog­lyokat kínoznak. Leszögezte: a ter­rorizmus elleni együttműködés ke­retében eddig is szálltak le ameri­kai gépek román földön, és ezután is le fognak szállni. Ezt a tényt senki nem használhatja fel olyan gyanú- sítgatásokra, amelyek szerint Ro­mánia lábbal tiporja az emberi jo­gokat. Csaknem nyolcszáz titkos euró­pai CIA-repülőjáratról tud az Am­nesty International, amely szerint az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség hat repülőgépet hasz­nált üyen fogolyszállítási célokra. A londoni székhelyű nemzetközi em­beri jogi szervezet a hét elején összefoglalót közölt a CIA által bé­relt hat repülőgép európai le- és fel­szállásaiból 2001 szeptembere és 2005 szeptembere között az ameri­kai szövetségi légügyi hatóság ada­tai alapján. Az AI jelentésében visszautasí­totta az európai körutat kezdett Rice azon állításait is, hogy a nem­zetközi jog megengedi őrizetesek országok közötti szállítását min­denfélejogi eljárás nélkül is. Az őri­zetesek átszállítása olyan orszá­gokba, ahol kínzásoknak és más jogsértő eljárásoknak vannak kité­ve, közvetlen és leplezetlen meg­sértése a nemzetközi jognak - szö­gezi le a tekintélyes emberjogi szer­vezet dokumentuma. Az Amnesty International arra szólította fel az európai kormányokat, hogy hala­déktalanul és alaposan vizsgálják ki azokat a gyanúkat, hogy orszá­guk területét a CIA titkos fogoly­szállításra használhatta. Kik lehetnek a kerítés mögött? (Reuters-felvétel) KOMMENTÁR Feszültséggerjesztés MALINÁK ISTVÁN Középtávon Irán legalább akkora destabilizáló tényezővé válhat a rendkívül érzékeny közép-közel-keleti térségben, mint a választások előtt álló Irak, ha ott a lehetséges forgatókönyvek közül a leg­rosszabbak jönnek be. Az USA évek óta azzal gyanúsítja Iránt, hogy atomfegyvert akar gyártani, az uniós trojka több mint két éve tár­gyal - eredménytelenül - Teheránnal, szoros együttműködésben a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel (NAÜ). Irán két éve packá­zik az EU-val, amelynek tehetetlen fenyegetőzései kezdenek kínossá válni, s csak lovat adnak Teherán alá. Mohammed el-Baradei, a NAÜ frissen Nobel-békedíjas főigazgatója - aki arab, ezért aligha vádol­ható Irán-ellenességgel - most először tett olyan nyilatkozatot, amellyel akarva-akaratlan az amerikai gyanúkat támasztotta alá. Azt mondta, ha Irán tényleg felújítja az urándúsítást, „akkor már csak néhány hónap fogja elválasztani az atombomba gyártásától”. A The Independentben felszólította Teheránt és a nyugati országokat, „ne folytassák veszélyes játékukat a tűzzel, amely Ahmedinezsád el­nökké választása után teljesen kiszámíthatatlan lett”. Irán azt állítja, atomprogramja kizárólag békés célokat szolgál, így joga van az urándúsításra. Az EU azt mondja, bizonyítsa be, hogy programja békés (NAÜ-ellenőrzések), különben a BT elé ter­jeszti az ügyet, szankcionálás céljából. És egyre-másra haladékokat ad Iránnak, amely élvezi, hogy szinten tarthatja a feszültséget. El- Baradei szerint is az orosz javaslat elfogadása jelenthetné a legjobb kompromisszumot: az urándúsítás utolsó szakaszát végeztesse Oroszországban, hogy mentesüljön a gyanú alól. Műit ismeretes, Moszkva nyakig benne van az iráni atomerőművek építésében-fej- lesztésében. Irán egyelőre erre sem hajlandó. Mellesleg: az EU-nak, ha komolyan veszi elveit és önmagát, már hetekkel ezelőtt szankciókat kellett volna kezdeményeznie Irán el­len, amikor Ahmedinezsád azt mondta, Izraelt el kell törölni a Föld színéről. Volt tessék-lássék nemzetközi felháborodás, más semmi. Ahmedinezsád azóta többször megismételte szavait, amilyeneket egy államfő a civilizáció legalsóbb fokán sem ejthetne ki a száján. Ez nyűt fasizmus, a nemzetközi jog durva megsértése, a nemzetközi kö­zösségnek az ilyesmit nem szabadna tolerálnia. Irán pillanatnyilag minimális hajlandóságot sem mutat a meg­egyezésre. Sőt: folytatja az atomtöltet hordozására alkalmas, Izrael és Európa területét elérni képes Sahab-3 rakéták fejlesztését. Hétfőn bejelentette, újabb, „saját tervezésű” atomerőművet épít, s az elkö­vetkező években további húsz atomreaktor építésével számol. A ma­gát jogosan fenyegetve érző Izrael a napokban olyan, az USA-val kö­zösen kifejlesztett rakétát próbált ki sikeresen, amely képes a Sa­hab-3 megsemmisítésére. Sáron kormányfő december elsején kö­zölte: Izrael sosem fogja megengedni, hogy Iránnak atomfegyvere legyen. Hozzátette: mielőtt Izrael katonai eszközhöz nyúlna, meg­próbálja felhasználni a diplomácia nyújtotta összes lehetőséget. Ha véglegesen kudarcot vallanak az EU-iráni tárgyalások, a zsidó állam tényleg nem fogja megengedni, hogy Iránnak atombombája le­gyen. 1981-ben az akkori kormányfő, Begin utasítására az izraeli lé­gierő lebombázta az iraki - Szaddám volt az elnök - Oszirak atom­központot, a gyanú ugyanaz volt, mint most Irán esetében. Márpedig a katonai lenne a lehető legtragikusabb megoldás a térségben kiala­kult viszonyokat tekintve. A feszültség pillanatokon belül hihetetlen mértékben eszkalálódna, főleg ha belegondolunk, melyik oldalon ki mindenki kényszerülne arra, hogy belefolyjon az eseményekbe. TALLÓZÓ KOMMERSZANT Végső soron a színes forradal­maktól való viszolygás és féle­lem áll az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel (EBESZ) szembeni orosz kifogá­sok hátterében a moszkvai lap szerint. „És amikor ezek a szülé­sek a ljubljanai külügyminiszte­ri értekezleten egy szólamban emlékeztetik Oroszországot ar­ra, hogy ki kell vonnia csapatait a területükről, és erre vonatko­zólag megállapodások vannak, az úgy fáj, mintha sarlóval vág­nának bizonyos helyre. Ilyenkor az ember bármit felemleget pél­dául a kettős mércéről, csak hogy valahogyan tompítsa a fáj­dalmat” - írta a Kommerszant tegnapi kommentárjában. Az EBESZ-tanácskozásokon azért hiúsult meg zárónyilatkozat el­fogadása 2003-tól fogva, mert Oroszország nem hajlandó megerősíteni Moldovában és Grúziában lévő csapatainak ki­vonására vállalt kötelezettségét. De míg korábban Washington lépett fel Moszkva fő ellenfele­ként az EBESZ-en belül, addig az idén a GUAM-országok először jelentek meg egyeztetett pozícióval a szervezeten belüli új erőközpontként. Grúzia, Uk­rajna, Azerbajdzsán és Moldova még ebben a hónapban hivata­los regionális szervezetté kíván­ja tenni a GUAM-ot. A Kommer- szant rámutat, az EBESZ-tagok csakugyan nem használnak egységes mércét. Vajon ki von­ná kétségbe, hogy Ukrajna és Oroszország mércéje szögesen eltér egymástól? Vagy talán egybeesik az orosz és az európai mérce az andizsáni események - az üzbég kormányerők által vérbe fojtott májusi moszlim fel­kelés - megítélésében? És egy­általán, miféle mérce egyesít­hetné Oroszországot az Egye­sült Államokkal és Európával, az olajon és a gázon kívül? - fej­tegette a liberális orosz lap. A sajátos oroszországi demokráci­ának, amely oly kedves a Kreml­nek és a lakosság számottevő ré­szének, úgyszólván semmi köze sincs e demokrácia európai és amerikai elveihez. Ha Európa és Amerika ezt nem akaija észre­venni, az már az ő dolguk. De akkor ne csodálkozzanak, ha bi­zonyos szervezeteken belül se­hogy sem sikerül közös ne­vezőre jutni, fontos dokumen­tumokat aláírni és továbblépni - jegyzi meg a Kommerszant. (Ľubomír Kotrha rajzaj- Mi van, még nem cserélted le a nyári cipőket?

Next

/
Thumbnails
Contents