Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-07 / 282. szám, szerda
ÚJ SZŐ 2005. DECEMBER 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ JANE'S DEFENCE WEEKLY Izrael még sose volt kedvezőbb stratégiai helyzetben - jelentette ki a katonai hetilapnak Saul Mofaz, a zsidó állam védelmi minisztere. Két szomszédjával, Egyiptommal és Jordániával békemegállapodásai vannak, Irak Szaddám bukása után immár nem fenyegeti Izraelt, és Szíria is meggyengült, miután csapatai kivonására kényszerült Libanonból. U- gyanakkor a horizonton egyre nagyobb fenyegetést jelent Irán atomprogramja, s az a tény, hogy az iráni elnök kijelentette: Izraelt le kell törölni a térképről. Mofaz szerint a kérdést diplomáciai és gazdasági módszerekkel kell megoldani. Ha a Smer programjának egy részét is valóra válthatná, azonnal biztos léptekkel haladnánk az államcsőd felé-A főnök adott 13. fizetést, de tizenkettővel még így is tartozik (Peter Gossányi rajza) Komoly veszély Fico népbutítása A klasszikus demagóg népvezér mindig is könnyen érthető és emészthető, rövid szólamokat küldözget a választók felé. Ezek jól hangzanak és könnyű megoldásokat javasolnak nagyon bonyolult gondokra. A népvezér szemrebbenés nélkül ígérget óriási kiadásokat szinte minden társadalmi rétegnek, miközben a másik oldalon adót akar csökkenteni. GÁL ZSOLT Robert Fico felvállalta a nép védelmezőjének szerepét, és rohamra indult az „emberekre semmilyen tekintettel nem lévő ultraliberális kapitalizmus” és a kormány „őrült” reformjai ellen. Pártja, a Smer szombaton elfogadott dokumentuma („Visszatérés az emberi méltósághoz - az első lépések a szociális állam megvalósításához”) radikálisan átalakítaná a jelenlegi kormány által megreformált gazdasági rendszert, eltörölve például a 19%-os egységes adót. Ficót nem szabad félvállról venni, komolyan oda kell figyelni arra, amit mond. Pártja népszerűségi indexe rendre 30% környékén mozog, a Smer messze a legerősebb politikai párt. A dolgot azzal sem lehet elütni, hogy ez most csak a kampány része, az ígérgetésből aztán úgysem lesz semmi. Fico és csapata már olyan sokszor kötelezte el magát és vállalt nagyon konkrét dolgokat, hogy leheteden visszatáncolnia, ígéreteinek egy részét meg kell valósítania, ha a Smer kormányra kerül a 2006-os választások után, különben teljesen hiteltelenné válik. Márpedig számon kérhető konkrét tervekből elég sok van Fico programjában, s ez komoly aggodalomra ad okot. A szociális állam megvalósítása jól hangzik, különösen akkor, ha ez az út az emberi méltósághoz. Az ultraliberális kapitalizmus pedig maga a gonosz Fico retorikájában, hisz a kormány „őrüld’ reformjainak következtében jött létre, ráadásul „semmüyen tekintettel nincs az emberekre”. Csakhogy ami rosszul hangzik, az jó is lehet az országnak, s ami jól hangzik egy hordószónok szájából, az válsághoz is vezethet. Ezért nem árt megvizsgálni Fico megváltó terveit. A program először is tele van kiadást növelő, osztogató javaslatokkal. Szlovákiában szinte mindenre több pénz kell, s Fico szülte mindenkinek többet ígér. Többet adna az iskolaügyre, az egészségügyre, a kutatásfejlesztésre, a nyugdíjasoknak és a közmunkaprogramokra. Minden nyugdíjasnak joga lenne özvegyi nyugdíjra, a felsőoktatást továbbra is az állam finanszírozná, az egészségügyben eltörölnék a jól ismert 20 és 50 koronás illetéket stb. Nem nehéz kitalálni, hogy az állami kiadások jelentősen emelkednének. Ezt két úton lehetne fedezni, növelni kéne az adóbevételeket vagy az államadósságot. Nos, az előbbi aligha jöhetne szóba, mivel Fico adócsökkentést is ígér. Aje- lenlegi egységes, 19%-os hozzáa- dottérték-adó mellett alacsonyabb kulcsokat is bevezetne a gyógyszerek, élelmiszerek, építőanyagok és könyvek esetében. Az ÁFA az államkassza messze legfontosabb bevétele, ezért így jócskán apadnának a bevételek. A Smer emellett kiszélesítené a jövedelemadó adóalapjából leírható tételek körét, ez további adókiesést jelentene. Ezen lépéseket aligha ellensúlyozná, hogy a magasabb személyi jövedelmekre a 19%-osnál nagyobb adót verne ki. Különösen akkor nem, ha ennek hatására újra megindulna a magasabb adókulcs kikerülése érdekében a színlelt szerződések gyártása, a jövedelmek „papíron” való csökkentése. Fico persze tisztában van azzal, hogy a „gazdagok fizessenek nagyobb jövedelem- adód’ szlogen népszerű lehet, legalábbis addig, míg a választó rá nem jön, hogy eseüeg ő is a „gazdag” kategóriába lett besorolva fizetése alapján. Röviden összegezve: Fico egyszerre ígéri az állami kiadások növelését és a bevételek (adók) csökkentését. Ez a költség- vetési hiány nagymértékű emelkedéséhez, majd az államadósság gyors növekedéséhez vezetne. Nem árt emlékezni arra, hogy 1994 és 1998 között Szlovákia külföldi adóssága 4,7 milliárd dollárról 11,8 milliárdra emelkedett. A külföldi piacokon kibocsátott szlovák államkötvények már csak Kazahsztán és Románia kötvényeinek megfelelő kamatokkal keltek el, a hazai piacokon a Meéiar-kormány 30%-os kamatra vett fel rövid távú hiteleket, majd amikor távozott, üres államkasszát és adóssághegyeket hagyott maga után. Fico programja nagyjából hasonló végeredménnyel járna. Emellett a költségvetési hiány növekedése lehe- tedenné tenné az euró korai bevezetését is. A Smer a munkavállalóknak is kedveskedne, például törvényben emelné a minimálbért az ádagbér 60%-ára, és nehezítené az alkalmazottak elbocsátását. Viszont a minimálbér jelentős emelése rövid időn belül megszüntetne 10-20 ezer munkahelyet a textiliparban, bőriparban és cipőgyártásban, de talán más feldolgozóipari cégnél is, mert ezekben az ágazatokban a cégek képtelenek kigazdálkodni a béremelést. A dolgozók elbocsátásoktól való védelme pedig megnehezítené a munkahelyteremtést. A vállalatok ugyanis félnek alkalmazni munkavállalókat, ha nehéz őket elbocsátani. Francia- országban és Németországban a alkalmazottakat széles körű szabályozás védi többek között az elbocsátástól is. A munkanélküliek aránya mindkét országban 10% felett van, többségük már több mint egy éve állástalan. Az Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában a legkönnyebb elbocsátani valakit a fejlett országokon belül. A munka- nélküliség itt alacsony, 4-5%-os, az állásukat elvesztők pedig gyorsabban találnak új munkahelyet. Ficót mégis a francia és a német példa inspirálta, jól hangzik, hogy „védeni kell a munkásokat”. Ez valójában az állástalanokat „védené meg” attól, hogy munkát kapjanak. Ami az „őrült” reformokat illeti, épp ezeknek - főként az egységes, 19%-os adónak-köszönhető, hogy Szlovákiába nagy mértékben áramlik a külföldi tőke, gyorsan növekszik a gazdaság, több tízezer új munkahely jött létre, és még több várható. Fico jól hangzó programjának megvalósítása épp ezen kedvező, a foglalkoztatottság és az életszínvonal folyamatos növekedését megalapozó folyamatokat akaszthatná meg, ezért komoly veszélyt jelent. A vizsgálat felszínre hozta Bush elnök embereinek alattomosságát és hazugságait Szükséges a sajtó informátorainak védelme MTI-FIGYELŐ A sajtó informátorainak védelme mellett állt ki a Harvard egyetemen tartott közös előadásán Bob Woodward és Carl Bernstein, a Waterga- te-ügy kirobbantásával vüághírűvé vált két amerikai újságíró. Woodward ma is a The Washington Post- nál dolgozik. Ritka közös szerepléseik egyikét arra használták fel, hogy aggodalmuknak adjanak hangot, amiért az amerikai ügyészségek vizsgálatokat indítanak újságírók és forrásaik ellen, mint legutóbb Valerie Plame titkos CIAügynök lelepleződése ügyében. Plame Joseph Wilson volt amerikai nagykövet felesége, és megkérdőjelezte a Bush-kormányzat által idézett titkosszolgálati jelentések valódiságát az iraki háborút megelőzően. Wilson szerint feleségét bosszúból leplezték le. Az üggyel kapcsolatban helyezték novemberben vád alá Lewis Libbyt, Dick Cheney alelnök volt kabinetfőnökét, mert állítólag hazudott az FBI-nak azzal kapcsolatban, miként értesült Plame személyazonosságáról. Woodward szerint ezek az eljárások rosszat tesznek az országnak és az újságírásnak egyaránt. Bernstein úgy véli, a CIA vizsgálata felszínre hozta az elnökség alattomosságát, hazugságait, valamint azt a szándékát, hogy utánanyúljon annak, aki nem ért vele egyet vagy hiteltelenné teszi. „Számomra jó hír, hogy végre valami felhívta a sajtó figyelmét arra, hogy ez az elnök és emberei hogyan dolgoznak. A rossz hír viszont az, hogy emiatt a riporterek zsebében kotorásznak” - tette hozzá Bernstein. Woodwardot bírálatok érték amiatt, hogy nem közölte korábban: ő volt az első riporter, aki megtudta Plame nevét a Bush-kormányzat egyik magas rangú tisztviselőjétől már 2003 júniusában. A neves újságíró egy múlt havi interjúban azzal védekezett, hogy „szokása titkot tartani”. Tény, hogy több mint harminc éven át csak találgatták, ki volt a Watergate-ügy- ben a „Mély Torok” nevű informátor, akinek útmutatásai vezették Woodwardot és Bernsteint. Ezek nyomán végül 1974-ben Richard Nixon elnöknek le kellett mondania. Mark Felt, az FBI egykori második számú embere idén vallotta be, hogy ő volt a rejtélyes forrás. KOMMENTÁR Nagy magyarok élete... BARAK LÁSZLÓ Kereszt(y)ény nemzeti felelősségre ösztönző templomi könyörgés; egyperces néma „fölállás” a magyar parlamentben, úgymond, a határon túli magyarok tiszteletére; a Magyarok Világszövetsége aktuális „tisztikarának” szent esküvése a Szent Korona előtt; Tőkés és Duray hegyi beszédei, ugyancsak a határon túli magyarokért... Nagyjából ez a rövid krónikája december ötödikének, a határon túli magyarok kettős állampolgárságáért meghirdetett népszavazási fiaskó első évfordulójának, Magyarországon. Itthon, Szlovákiában meg, mintha csak az esőisten siratott bennünket...! Ezen kívül néma csend, itt is! Vélhetően főként azért, mert ezen, helyenként vészterhes, másszor pedig igencsak tanácstalan és sajnos groteszk „kettős állampolgársági csetepatéban” senki, de senki nem tisztázta még egyértelműen, sőt kétértelműen sem, hogy miféle célt szolgálna! Azonkívül, hogy a politikai ringben jobbra is, balra is lehet csapkodni vele... Ennek ellenére, vagy épp ezért, nyilván akadtak Szlovákiában is számosán, akik szintén sírtak egy sort. Lelki Trianont is vizionálva, időszerű népnemzeti csasztuskákat kántálva szenvedtek a balsors által régen tépett magyar nemzetnek jelképes ravatala előtt... A helyzet azonban alapvetően változatlan maradt Magyarországon is, és bárminő szentségtörésnek tetszik, itten, „az ellopott felföldön” is. A főtútorok is ugyanazok voltak, mint évek óta mindig. Patrubány Miklós tekintetes úr, az MVSZ nyalka és lánglelkű elnöke (immár nyilván tábornok, ha hirtelen tiszti kara lett neki?), Orbán Viktor, félisten úr, kellőképpen felhecceit vazallusaival és mindenkori „idegenlégiósaival”, Tőkés Lászlóval és Duray Miklóssal együtt. Előbbi, a Patrubány, amint azt kinyilatkoztatta volt e bús hétfőn, jövőre újfent népszavazást gründol érettünk... Leginkább viszont talán önnönmagáért. Orbán, pedig, nem kis virtussal, most még föl is állított valamit. A magáét... Vagyis, gyorstüzelő parlamenti frakciójának tagjait, a Tisztelt Háznak évek óta rest, és a hazaárulás szakadéka szélén bitangoló „szoclib”, tehát pogány(!) honanyáival és -atyáival együtt. Némelyek viszont, határon innen és túl, nem és nem bírnak mindettől kellőképpen meghatódni. Mert olyan méltadan felhangú fogalmak is az eszükbe jutnak a történtek kapcsán, műit az öncélú- ság, a haszonelvű magamutogatás, az avítt teatralitás, a képmutatás, a sunyi politikai zsákmányszerzés, a célirányos hangulatkeltés, a pótcselekvés, a köldöknézés, a népbutítás meg urambocsá! a cirkusz. Az nagy magyar vándorcirkusz, amely egyre müitánsabbnak tetsző társulatával, ha kell, ha nem, évek óta itt tájol, haknizza ke- resztbe-kulcsba a magyarok (is) lakta Közép-Európát... Porondján régi-új kötéltáncosokkal, zsonglőrökkel, bohócokkal, no és persze a hovatovább holmi futballhuligánokra hajazó drukkerekkel, a kemény maggal együtt. Utóbbinak persze könnyű, hiszen a cirkusz, mint olyan, neki lételeme, úgymond, szabadidőprogramja. Nem pediglen puszta megélhetési terep, műit a profiké... Akik a mindenkori megszállottak lelkében hadonászó idült küldetéstudatra építik közéleti katedrálisaikat. Ugyan, kit érdekelnek hát itt igazán maguk a határon túli magyarok? A cseszkók, buta tótok, bocskoros oláhok, koszos muszkák, ahogyan őket GYŐZIKELAND népe számon tarja... JEGYZET Olcsó banánt akarunk! JUHÁSZ KATALIN November végén hipermarketet nyitni nagy kasza, főleg kisvárosban, ahol az emberek nemcsak vásárolni járnak az üyen helyekre, hanem kultúrprogram is a termékek végigfogdosása, a magazinok átiapozása. Az első napok eufóriája azonban csillapodik, kisebb a tülekedés, ki kell találni valamit, hogy a vevő a karácsonyi szaloncukrot és a másutt kicsit olcsóbb gipszmikulást is tőlük vigye. A megoldás kézenfekvő: árazzuk le a zöldség-gyümölcsöt, mindjárt a bejáratnál, hogy ne kézi kosárral, hanem bevásárlókocsival induljon úrnak a nép. Dobjuk utánuk a kivit 1,90-es darabáron. És legyen este hét után húsz korona a banán kilója. Öröm nézni, milyen jól működik a beetetésnek ez az egyszerű módja: egy hét után nyugdíjas-különítmények száll- ják meg a zöldséges pultokat, jól megrakják kocsijukat, aztán gurulnak tovább a nyolcvanfilléres kiflihez, ami szintén csak este kerül ennyibe. A marketing-tankönyvek második fejezete a „meglepetéskeltés”: hogy nüre megszokja a nép a Kánaánt, minden visszazökken a rendes kerékvágásba és árfekvésbe. Egyszer csak nyista olcsó banán. Mindenki az óráját nézi, mi van, fél nyolc elmúlt, mikor árazzák le a cuccokat?! Nyolc óra, fél küenc, mindjárt zár a markec, és a banán még mindig negyven fölött tetszeleg a pulton. Illetve dehogy a pulton, az rég üres. Hanem a bevásárlókocsik teli vannak banánnal, hosszú sorban parkolnak a mérlegek közelében. Az emberek pedig várnak, nem mérik le negyvenért. Nézelődnek, csevegnek, szidják a hideget, a kormányt, az árakat. Háromnegyed kilenc. Önök bizonyára nagyon vátják a végét. Nos, csalódniuk kell, nem lesz sem happy end, sem „sad end”. Részben azért, mert szemtanúnk nem várta meg a zárást, részben pedig azért, mert úgyis mindegy, visszapakolták-e végül a banánt az emberek, vagy hazavitték teljes áron. A lényeg a kedves gesztus. Az üzletemberek ikszedik gesztusa a vevő felé. Mert az üzletemberek tudják, mit jelentett banánért sorban állni az átkos- ban, mekkora szimbolikus értéke volt ennek a gyümölcsnek. Banán egyenlő jólét, olcsó banán egyenlő boldogság. És lám, a dolog még ma is működik: a vevő porig alázkodik, ott ácso- rog nagykabátban, és egyre kínosabban érzi magát. Lehet, hogy mégsem lesz ma boldog?
